Fekete lángok törik meg a sötétséget,

Nyugodt vagyok, de a felszín alatt rettegek.

Lelkem viharokat látva érzett éhséget,

Bűnösen epedt érte, most pedig retteghet.

Hurrikán tombol kint, elérheti a lángot.

Kuporogva várok, míg az ablakot rázza,

Most, hogy itt van, már nem tűnik szépnek az álom.

Ha betörik az üveg, azt a gyertya bánja.

Kitart a ház, de amíg el nem ül a vihar,

Veszélyben a szívem, mi a lánghoz van kötve.

Neked címzem a levelem, félelem fia,

Hisz tudom, nálad van a remény örök ölyve.