Dallamos cseppekben hull az eső

Bánatos szívemnek lágy szerető.

Vihar visszhangozza nevetésem,

Mosolyom elrejti szenvedésem.

Vad sólyom suhan el az égen át,

A mező számára néma szeánsz.

Messzesége elnyeli sikolyom,

Rég cserbenhagyott kiszáradt torkom.

Fénylő lángjaiban áll az erdő,

Körülveszi az örök útvesztő.

Olykor már vágyom valami másra,

Csendben vagyok, szívem árulása.