Amelia Hopper vagyok, Tom Hopper 17 éves húga. A báttyám színész, ahogyan én is az volnék, bár jelenleg még nagyon kezdetleges fázisban...

Tom szerint megvan a tehetségem hozzá, de túl szégyenlős vagyok a kamerák előtt, ami valljuk be, nem túl nagy előny egy színésznek...

Visszatérve Tomra, sok híres filmben, illetve sorozatban szerepet kapott már. Ő az én példaképem, és remélem egyszer én is olyan jó leszek, mint ő! Nagyon szeretne segíteni nekem, hogy a tehetségem kibontakozzon, így a következő forgatására vele tarthatok!

Közeli viszonyban van a rendezőkkel és beleegyeztek, hogy februárban Tommal együtt Torontóba tarthassak én is az Esernyő Akadémia három forgatására!

Szerettem az első két évadot, bár nem mondanám magamat fanatikusnak, de így is nagyon izgalmas, hogy beleláthatok a munkálatokba! Biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogok tanulni ebben a fél évben!

Nemsokára indul a gépünk Torontóba, úgyhogy már egy ideje a reptér fele tartunk, s még a taxiból lesem a tájat, az otthonunkat, amit jó pár hónapra itt kell most hagynom.

~Minden rendben Lia? -Kérdezte Tom felém fordulva.-

Gyorsan megráztam a fejem, ezzel kizökkentve magamat a gondolatmenetemből és visszatértem a valóságba.

~Persze igen... csak... nem fura neked hónapokra itthagynod Laurat és a gyerekeket? -Kérdeztem, miközben tekintetemmel próbáltam arcáról fürkészni válaszát.-

~Ohhh dehogynem.... -Nevetett fel kissé.- Mindig nagyon hiányoznak és nincs nap, hogy ne gondolnék rájuk. -Felelte.- De hidd el... Nagyon gyorsan el fog telni ez a pár hónap. -Helyezte vállamra kezét, majd kedvesen elmosolyodott.-

~Köszönöm mégegyszer, hogy elintézted ezt az egészet nekem. -Hálálkodtam.- Nálad jobb báttyust nem is kívánhatok! -Öleltem át szorosan.-

Kicsit késve érkeztünk oda a reptérre, így a lehető leggyorsabban csekkoltunk be, majd kerestük meg a gépünket. Viszont más probléma is adódott...

Tom később szólt a rendezőnek, hogy én is jövök, ekkor pedig neki már megvolt a jegye Torontóba, így az enyémet utólag kellett beszerezni, ezáltal pedig sajnos nem ülhetünk a gépen egymás mellett.

~Minden rendben lesz Lia, ne aggódj. Ha leszálltunk, a kapunál megvárlak. -Mondta Tom bíztatóan.-

Én pedig csak vettem egy nagy levegőt majd bólintottam, aztán elindultam megkeresni a helyemet. Tom a gép elején, míg én pedig a leghátsó sorban kaptam meg a helyemet, így a lehető legtávolabbra kerültünk egymástól.

Eltelt már öt perc... tíz... tizenöt, de a gép még mindig nem indult...

~Tisztelt utasaink! Szíves elnézésüket kérjük a késés miatt. Egy kisebb technikai hiba lépett fel a kommunikációs központunkban, amit igyekszünk minél hamarabb elhárítani. Előreláthatólag tizenöt perc és már a levegőben leszünk. Köszönjük a türelmüket! -Szólt a hangos bemondó.-

~Király... Akkor szerintem még indulás előtt gyorsan kimegyek a mosdóba. -Gondoltam magamban.-

Nem néztem körül csak gyorsan kiugrottam a székek közül, a folyosó részre, amikoris hirtelen valaki nekem jött... vagy inkább én jöttem neki, mindegy is, ugyanis az illető kezében egy pohár forró kávé volt ami az egész felsőmön landolt.

~Jesszus, bocsánat!! -Sajnálkozott ijedten a fiú.-

Eközben próbáltam a pólómat minél messzebb húzni a bőrömtől, mert a forró kávé szinte szét égette mindenemet.

-Vedd le a pólót! -Hadoválta a srác.-

~Először inkább hívj el randira, utána kérj tőlem ilyet. -Morogtam mérgelődve.-

~Ha magadon hagyod csak rosszabb lesz és mégjobban szét égeted magad. -Közölte velem.-

Persze, neki könnyű ezt mondania! A fájdalom miatt már nem bírtam tovább és levettem gyorsan a pólómat, majd berohantam a mosdóba. Szerencsére nyitva volt és nem kellett várnom, míg kijön valaki.

Gyorsan leöntöttem magamat hideg vízzel, hogy enyhítsem a fájdalmamat, de így is elég piros lett az egész hasam és a mellkasom is...

~Remek... -Támaszkodtam meg a csapon.- Jól indul az utazás... és most hogy fogok kimenni? Nagyon fogja díjjazni a stáb, ha Tom Hopper húga egy szál melltartóba fog visszasétálni a helyére. Fő az első benyomás, ugye? -Mérgelődtem az orrom alatt.-

Hirtelen valaki kopogtatott az ajtón.

~Foglalt! -Válaszoltam kissé bunkó stílusban.-

~Hé... Én vagyok az... a srác aki leöntött a kávéjával... -Szólt az ajtó túlsó feléről a hang.- Hoztam neked egy pólót, hogy ne azt kelljen visszavenned.

Egy kisebb hezitálás után végül eltoltam a zárat, majd a srác résnyire kinyitotta az ajtót, épp annyira, hogy be tudja adni nekem a pólót. Picit vonakodva, de végül elvettem a kezéből a ruhadarabot, majd visszazártam az ajtót.

~Köszönöm. -Mondtam kissé félénken.-

Gyorsan felvettem az új felsőmet, majd kimentem. A fiú továbbra is ott állt az ajtó előtt a falnak támaszkodva, amitől kissé megszeppentem.

~Minden okés? -Kérdezte aggódva.-

~Persze... Minden... -Válaszoltam dünnyögve.-

~Tényleg bocsi... -Vakarta meg tarkóját, s tekintetében láttam, hogy tényleg nagyon bánja a dolgot...-

~Áhh az én hibám. -Legyintettem.- Körül kellett volna néznem, hogy jön e valaki... Csak annyira szanaszét áll most a fejem. -Néztem el egy pillanatra a fiú tekintetéből.- Soha nem utaztam még repülőn. -Nevettem fel kissé.-

~Te is a forgatásra jöttél? -Érdeklődött.-

~Öhmm... Nem teljesen. -Válaszoltam sejtelmesen.- Amelia Hopper vagyok, Tom Hopper húga. -Mutatkoztam be.-

~Ohh, Tom mesélt már rólad! Én Aidan vagyok, Aidan Gallagher. -Húzta kedves mosolyra száját, amitől arca két oldalán gödröcskék jelentek meg, melyek csak akkor voltak láthatóak, mikor mosolygott.-

~Jaj, te játszod Ötöst a sorozatban, ugye? -Kaptam a kezemet a szám elé.- A hosszú hajad miatt meg sem ismertelek. -Nevettem fel.-

~Jah... Igen. -Fújt egyet felfelé, hogy a szemébe lógó tincseket arrébb hesegesse.- Hát... Ennek most búcsút kell intenem a forgatás miatt. -Túrt bele kissé kócos hajába, majd vicces grimaszt ejtett arcán.-

~Tisztelt utasaink! Hamarosan indulunk, így megkérjük önöket, hogy foglalják el a helyüket, s csatolják be az öveiket felszállásig! Köszönjük a figyelmet! És mégegyszer elnézést kérünk a késés miatt!

~Azt hiszem ez volt a végszó. -Kuncogtam fel halkan.- Akkor... Én megyek is vissza a helyemre és próbálok nem nekimenni senkinek. -Feleltem nevetve.-

~Melyik a te széked? -Kérdezte Aidan, míg elhaladtam mellette, s még utoljára visszafordultam felé.-

~Itt rögtön balra az első. -Mutattam előre.- Az ablak melletti. Mellettem van mégegy hely, de az üres. -Rántottam fel vállamat.-

~Nem, nem üres. -Mondta a fiú, egy sejtelmes mosolyt ejtve.-

~Mi? Ezt meg hogy érted? -Ráncoltam össze homlokomat, s néztem kérdő tekintettel Aidanre.-

~Mert az én jegyem pont a tied mellé szól. -Mosolyodott el ismét, mire az én ajkam is görbült egyet felfelé.-

~Nah, de jó! Így legalább lesz társaságom az út alatt. -Csillant fel tekintetem.-

~Feltéve, ha jó társaságnak számít a srác, aki nyakig öntött a kávéjával. -Poénkodott.-

~Hmm... Még meggondolom. -Mondtam nevetve, majd elindultam a helyemre, Aidan pedig jött utánam.-