Másnap reggel irtózatos rosszullétre ébredtem..... Össze-vissza forgolódtam az ágyban, mocorgásomra pedig Aidan is rövidesen felébredt.

~Baj van Bubi? -Kérdezte álmos hangon, miközben szemét továbbra is csukva tartotta.-

~Csak nem érzem túl jól magam....-Feleltem erőtlenül, mire a fiú egyből kinyitotta a szemét, majd felült, hogy megnézze, hogy hogy vagyok.-

~Miért? Mit érzel? -Kérdezte aggódva.-

~Lehet tegnap megfáztam az esőben.... -Nyöszörögtem.-

~Hozok neked valami reggelit. -Pattant ki az ágyból, de mielőtt elindult volna, még betakargatott, ugyanis annyira erőtlen voltam, hogy még a kezemet sem tudtam megmozdítani,  majd nyomott egy lágy puszit a homlokomra és elment.-

Aidan Szemszöge

Aggódtam Lia miatt, hisz az én hibámból betegedett most le. Hamarabb haza kellett volna érnünk tegnap este....

Mindenesetre most azon vagyok, hogy minél jobban a kis hercegnőm kedvére tegyek, úgyhogy a kedvenc reggelijét hoztam neki.

Ám mire visszaértem a szobába, Lia hűlt helyét sem találtam, de ekkor hirtelen zajt hallottam a fürdő felől, úgyhogy bementem, majd láttam, ahogy Lia a WC fölé hajolva hányt éppen.

Gyorsan odamentem hozzá és hátrafogtam a haját aggódva, majd végigsimítottam lágyan a hátán....

~Ez biztos nem csak egy sima megfázás.... -Jelentettem ki.-

~J-jól vagyok....-Makacskodott, de láttam rajta, hogy alig van ereje.-

Miután jobban lett, visszavittem a karjaimba az ágyhoz, majd betakargattam és mellette maradtam.

Egy-két óra múlva már úgy láttam, hogy jobban érzi magát, de még továbbra is nagyon aggódtam, hogy mégis mi lehet vele...

~Itt kéne maradnod....nem biztos, hogy jó ötlet ma este hazarepülnöd....-Győzködtem, miközben a füle mögé tűrtem egy kósza tincset.-

~Muszáj Aidan.... Nem maradhatok itt, mert ki tudja, hogy mikor fog menni a következő járat, amin lesz még szabad hely....és nem akarok hetekig itt ülni egyedül....-Ellenkezett.-

~Itt maradok veled, ha kell....elintézem.... komolyan! -Néztem a lány szemeibe.-

~Neked is haza kell menned... Nyugi, tényleg nem lesz semmi baj. -Mosolyodott el, majd felült, s kezét lágyan végighúzta arcomon.-

~Csak annyira aggódom érted....-Feleltem, miközben megpusziltam a lány kezét, amit továbbra is az arcomon tartott.-

~Szerintem csak gyomorrontást kaptam a tegnapi bulin. -Rántotta fel érdektelenül a vállát.-

Nagyon nem értettem Liát....annyira ellenkezett minden ellen és próbált mindenre kifogást találni.... Mindenesetre bíztam benne. Ha ő úgy érzi, hogy nem lesz semmi baj, én elhiszem neki.

Végül elérkezett a délután, s amíg Lia a többiektől búcsúzkodott, én bepakoltam a bőröndöket a taxiba, ugyanis mindenképp ki akartam kísérni őt a reptérre.

~Nagyon köszönök mindent...-Ölelte meg Lia szorosan TJ-t, és láttam rajtuk, hogy borzasztóan nehéz nekik az elválas.-

~Te meg nagyon vigyázz rá...-Nevetett fel Lia, majd Dantéhoz lépett, miközben arcáról törölte le a legördült könnycseppeket, Dante pedig férfiasan próbálta visszatartani sírását.-

~Ti is vigyázzatok majd egymásra. -Felelte, majd átölelték egymást.-

Én is búcsút vettem tőlük, majd elindultunk a reptérre...

A kocsiban Lia a fejét a vállamon pihentette, míg én az enyémet ráhajtottam a feje búbjára, miközben fogtam a kezét, s finoman simogattam rajta, ujjammal a puha bőrét, mire a lány elmosolyodott.

Miután odaértünk, segítettem Lia poggyászait feltenni a szallagra, majd odafordultam a lányhoz, akin látszott, hogy kedvtelen hangulatban van.

~Nagyon fogsz hiányozni...-Ölelt szorosan magához a lány.-

~Te is....-Viszonoztam cselekvését, miközben államát megtámasztottam a feje búbján.- De csak két hét...-Váltam el ölelésünkből, majd mosolyogva a lányra néztem.-

~Olyan rossz, hogy nem lehetek itt a szülinapodon....-Nézett leszegett fejjel.-

~Mindennap videóhívásozunk és majd bepótoljuk. -Fogtam lágyan arcát a kezeim közé, majd egy puha búcsú csókot nyomtam édes ajkaira.-

Lia Szemszöge

Elköszöntem Aidantől, majd felszálltam a gépre, s elindultam haza.

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd a fejemre húztam a kapucnimat és így merengtem ki a repülőgép ablakán és néztem, ahogy a gép szárnyai surolják a felhőket.

Egy korszak lezárult most az életemben, de rövidesen nyílik a következő fejezet. A következő fejezet, ami csak rólam és Aidanről fog szólni... Azt hiszem végre megtaláltam igazán a helyemet, és nagyon bízom abban, hogy a színészi karrierem is kibontakozik ezek után...

Szerencsére a rosszúllétem már Torontóban abbamaradt, de igaza volt Aidannek....ezt nem sima megfázás vagy gyomorrontás okozhatta, de semmiképp sem akartam a fiúra ráijeszteni, esetleges felvetésekkel, mert a végén tényleg nem engedett volna haza.... Bár már teljesen jól voltam, úgyhogy ezentúl nem is foglalkoztam a dologgal.

Miután leszálltam a gépről, megpillantottam a szüleimet a váróteremben, akik hatalmas öleléssel fogadták érkezésemet. Tudtak arról, hogy nemsokára elköltözök, bár kicsit vonakodtak az ötlettől az elején, és túl korainak is tartották az egészet, de végül tiszteletben tartották a döntésemet, mert azt akarják, hogy tényleg boldog legyek.

Hihetetlenül hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos és megértő szüleim vannak, akik mindig támogatnak mindenben!

Miután hazaértem és kipakoltam, írtam Aidannek egy üzenetet, aki már rég Los Angelesben lógatta a lábait...

~Szia, nemrég értem haza💕

~Én már egy jó ideje itthon vagyok.🤪
lementem a partra sétálni egyet....
Őszintén hiányzott már a meleg idő.😂

~Azt elhiszem..😌

~Amúgy jobban érzed magad?...

~Igen, ne aggódj!❤️ Minden rendben,
de most megyek aludni, mert nagyon
kimerültem, szeretlek!💞

~Én is szeretlek!❤️ Álmodj szépeket,
egyetlen szerelmem!💞

Mosolyogva tettem le a telefont az éjjeliszekrényemre, majd lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba, végül mély álomra hajtottam a fejemet....

Ám másnap reggel újból kezdődött minden elölről.... Reggel az első utam a fürdőszobába vezetett, ugyanis a gyomromból újból visszajött minden....

Szüleimnek nem szóltam az egészről, de a harmadik nap után pechemre anyukám pont akkor ment el a fürdő ajtó előtt, amit persze elfelejtettem becsukni, mert örültem, ha el tudok futni odáig, anélkül, hogy út közben kidobnám a taccsot..... Mindenesetre gyanakvó pillantásokat mérve lépett be édesanyám a fürdőszobába, majd amint realizálta a helyzetet, rögtön odasietett hozzám.

~Jesszus Lia drágám, mi történt? -Kérdezte aggodalmasan, miközben leguggolt mellém.-

~S-semmi....csak....k-kicsit rosszul érzem magam.... -Feleltem szenvedő hangon.-

~Kicsit? Lányom ne szórakozz! Borzalmasan nézel ki! -Idegeskedett.-

~Köszi....-Nevettem fel szarkasztikusan.-

~Menjünk le az orvoshoz, oké? -Nézett rám komoly tekintettel, de láttam szemében, hogy nagyon aggódik.- Nem lesz semmi baj. -Simított végig a hátamon, majd félállt.- Hozom a táskámat és mehetünk. -Felelte, majd elviharzott.-

Vonakodva, de végül elmentem vele az orvoshoz, majd késő délután értünk vissza, s hazaérve, egyből felszaladtam az emeletre.

~Lia várj! -Kiabált utánam anyukám aggódva, de meg sem hallva rohantam tovább.-

Végül beviharoztam a szobámba, majd magamra zártam az ajtót, s összeroskadva a padlón keserves sírásba kezdtem....

~Mit fogok mondani Aidannek? Hogy fogom egyáltalán elmondani neki?...-Temettem arcomat a kezeim közé, miközben záporoztak forró könnycseppjeim.- Mivan, ha ez a kapcsolatunk végét fogja jelenteni?....

Sziasztok! Hiába közelítünk a történet végéhez....még azt hiszem most is bőven zajlanak az események...🤩 Vajon mi derülhetett ki?...👑 Mitől fél ennyire Lia?🥺

Ha ez a rész is tetszett nektek, akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot és kommentben várom a felvetéseiteket!💕

Holnap folyt. köv!❤️