Reggel hatkor engedtek el végül engem és TJ-t a rendőrőrsről, mi pedig egyből a kórházba szaladtunk Liához.

Mikor beértünk, az ajtó előtt Tom állt ideges tekintettel.

~Elárulnátok nekem, hogy mégis mi a jó Isten történt tegnap este? -Folytotta vissza a benne feltörni készülő dühét.-

Nah igen..... Lia elég jól titkolta ezt a helyzetet Tom előtt....sőt...igazából előttünk is...

~Megígérem, hogy mindent elmagyarázok Tom, de kérlek.....muszáj látnom őt....-Néztem fel teljesen összetört tekintettel rá, mire arcvonásai megenyhültek, s odébb állt, hogy bemehessünk TJ-vel.-

Mikor beértünk, láttam, hogy Lia magánál van és épp az ágyon ülve gyűrögette a lepedőt....ez a dilis és egyben aranyos szokása akkor van, amikor ideges....

Hallotta, hogy valakik a szobába léptek, mire felemelte tekintetét, de ekkor TJ már a lány nyakában lógott.

~Lia úristen, de örülök, hogy jól vagy! - Szorította magához szorosan a lányt, majd mindketten örömükben elkezdtek sírni.-

~Mégis mit tett veled?....-Ültem le a lány ágya szélére.-

~Megpróbált megerőszakolni, úgy, hogy heroint csempészett a vizembe, de túl sokat rakott bele és túladagolást kaptam.....A mentősök még időben láttak el.....de azt mondták, hogy perceken múlott az életem....-A levegő is megdermedt a szobában mikor Lia elmondta, hogy mi is történt vele.-

Lia Szemszöge

Hálás voltam Aidannek és TJ-nek, hogy tegnap este megmentették az életemet.... Ténylegesen mostanra már halott lennék, ha ők nincsenek...

De sajnálom őket, hogy az egész éjszakát a rendőrségen kellett tölteniük miattam....Bár amint kiengednek innen, nekem is el kell majd mennem vallomást tenni....

Tom mondta, hogy feljelentést tettek Dylan ellen, úgyhogy pár hónap múlva majd tárgyalásokra is kell járnom.... De a legfontosabb, hogy vége ennek az egésznek és az, hogy lelkileg helyre jöjjek...

~TJ....-Fordultam a lány felé, mire figyelmes tekintettel rámnézett.- Beszélhetnék Aidannel? Négyszemközt...

~Persze...-Húzott egy kedves mosolyt az arcára, majd felállt, s hátbaveregette a fiút, majd kisétált.-

~Annyira sajnálom....-Néztem mélyen a fiú szemeibe.- Akkora egy barom voltam, hogy nem hittem neked..... Annyira szeretném, hogy megbocsáss nekem.....de Aidan.....-Álltam meg egy pillanatra.- Azt is megértem, ha ezek után soha többet nem akarsz látni engem és utálnál....

~Hát.....tény, hogy nagy barom voltál....-Nevetett fel lágyan.- De Bubi.....-Emelte fel fejemet az államnál fogva óvatosan, hogy újra zöld íriszeiben merengjek.- Ha utálnálak nem tettem volna meg mindent azért, hogy megmentselek. -Húzott egy gödröcskés mosolyt arcára, mire én is elmosolyodtam.-

Egy darabig néztük egymást, majd hirtelen eszembe jutott valami.

~A telefonod Aidan!! -Kiáltottam fel.- Megtaláltam Dylannél és a rendőrségnek szólnunk ke-....

~Tudják. -Vágott a szavamba.- Tegnap az egész szobát átkutatták és megtalálták Dylan táskájában a telefonomat és jópár zacskó különböző drogot is....

~És mi van, ha ezzel még nincs vége? -Néztem ijedten a fiúra.- Mivan, ha Dylan nem volt egyedül?...

~Úgy hallottam, hogy az éjjel elkapták Dylan társait is, akikkel részt vett ebben az egész drogkereskedelemben, mert Dylan felnyomta őket....úgyhogy már tényleg nincs senki, aki bánthatna.

~Akkora bonyodalmat okoztam....-Kaptam el tekintetemet a fiúéról, majd kezemmel a lepedőt kezdtem el ismét gyűrögetni, mire Aidan ismét elmosolyodott cselekvésemen és lassan rátette kezét az enyémre, ekkor pedig újra felnéztem rá.-

~A lényeg, hogy mostmár vége...-Nyomott egy puszit a homlokomra.- Most viszont hagylak pihenni, biztos nagyon fáradt vagy....Na meg nekem is hosszú estém volt. -Ásított egyet, majd felállt és elindult.-

~Aidan várj! -Kiáltottam utána, mire visszafordult.- Nem....nem akarsz itt maradni velem?....-Néztem kiskutya szemekkel a fiúra.- Még mindig bennem van a félelem, amit Dylan okozott és képtelen vagyok lehunyni a szememet, anélkül, hogy őt látnám magam előtt.....de...de persze nem muszáj, ha nem szeretnél vagy inkább-....

~De, szívesen maradok. -Vágott a szavamba, mosolyogva, majd odajött hozzám, s ledőlt mellém az ágyra, szorosan magához ölelve, majd így aludtunk el mind a ketten.-

TJ Szemszöge

Kimentem a váróterembe, s ekkor megpillantottam Dantét, aki kétségbeesetten engem keresett. Intettem neki, mire ő is észrevett, majd odaszaladtam hozzá és felugrottam az ölébe, szorosan magamhoz ölelve őt.

~Annyira aggódtam érted babám. -Túrta fejét a  mellkasomba.-

Tegnap este tudtam csak utoljára felhívni őt, miközben vittek be minket a rendőrök, aztán sok mindent nem tudtam elmondani neki, mert lemerült a telefonom. Szegény...halálra aggódta magát, aztán Tom mondta el neki, hogy mi történt és így tudta meg, hogy most itt vagyok én is a kórházban.

~És hogy van Lia? -Kérdezte, miután elmeséltem neki a történteket.-

~Szerencsére jobban, de látszott rajta, hogy nagyon megviselte őt a dolog....ki tudja miket tett vele az a pszichopata....-Mérgelődtem.-

~Bemegyünk hozzá? -Nézett rám kérlelő tekintettel a fiú, hisz neki is fontos volt Lia, mire bólintottam, majd elindultunk.-

Beérve a szobába láttuk, ahogy Lia és Aidan az ágyon összebújva alszanak mélyen, majd Dantéval csak mosolyogva egymásra néztünk.

~Egymásnak lettek teremtve....-Mondta halkan.-

~Efelől nincs kétségem....-Helyeseltem.-

~Nem tudom mit fogok csinálni, ha ezek nem jönnek össze...-Suttogta, majd halkan ajkai elhagytak egy nevetést.-

~Én ettől nem tartok...-Mosolyogtam.- De ez még biztos, hogy nem most lesz....-Néztem fel a fiúra.- Liának ezek után biztos kell egy kis idő, hogy a lelke helyrejöjjön....

Kijelentésemre Dante csak egyetértően bólintott, majd fejemmel biccentettem, hogy hagyjuk őket magukra.

Ezután hívtunk egy taxit és visszamentünk a hotelbe, ugyanis mi is hulla fáradtak voltunk, ezután a kalandos éjszaka után....