Egy romantikus nap, kínos befejezéssel |49.rész|

Még világos volt, mikor a parkba értünk, úgyhogy sétáltunk egyet, majd Aidan meghívott egy fagyira.

~Te miért nem eszel? -Kérdeztem a fiútól, miközben a hűsítő finomságot majszoltam.-

~Nem szeretem nagyon az édes dolgokat. -Rántotta fel vállát.-

~Engem mégis szeretsz. -Nevettem fel.-

~Miért lenne szükségem plussz cukorra, ha te bőven rendezed a cukorháztartásomat? -Fordult be elém mosolyogva, majd nyomott egy finom csókot ajkaimra, miközben kivette a kezemből a fagyit és tovább sétált.-

~Hééé!!! Átvertél! Azt mondtad, hogy nem is szereted! -Feleltem nevetve, majd utána eredtem.-

~Így is van! De attól még megkóstolom. -Felelte, majd belenyalt a fagyimba, mire durcás képet vágtam.- Csak nem irigykedsz? -Vonta fel egyik szemöldökét egy ravasz mosoly kíséretében.-

~Álmodban. -Felelfem, majd visszavettem a fagyimat és mentem tovább.-

A nap már jócskán a horizontot súrolta, mikor a tóparthoz értünk, Aidannel pedig úgy döntöttünk, hogy leülünk és megvárjuk a naplementét. Fejemet a fiú vállára hajtottam és így néztük, ahogy a víz hullámjain megcsillan a lemenő nap fénye, ezzel pedig varázslatos csillogást adva a tó vízének.

Egy ideig csak csendesen meredtünk előre és próbáltuk minél jobban kiélvezni a pillanatot és minél többet eltenni belőle ..... Hisz jövőhéten vége a forgatásnak....

Olyan gyorsan repült el ez a fél év.... Annyi nehézségen mentünk keresztül Aidannel, hogy végre újra egymásra találjunk...és most.... nemsokára újra elválnak útjaink....
Ő visszarepül Los Angelesbe.... Én pedig Coalville-be és egy egész kontinens fog minket elválasztani egymástól.... Hogy fogja ezt a kapcsolatunk átvészelni?

Gondolatmenetemből végül Aidan rántott vissza.

~Tudom, hogy min gondolkodsz...-Felelte a fiú, majd felém fordította fejét, mire én felemeltem enyémet a válláról és a szemébe néztem.-

~Te sem tudsz másra gondolni, igaz? -Meredtem a fiúra, mire egy mély levegőt vett.- Annyira félek... -Gyűltek szemem sarkában a könnyek, mire Aidan halványan elmosolyodott, majd gyengéden végigsimított arcomon.-

~Megoldjuk. -Mondta, majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra.-

~9 ezer kilométer az rengeteg....-Kaptam el a tekintetemet a fiúéról és meredtem a lágyan fodrozodó vízre, mert éreztem, ha továbbra is a szemébe néznék, akkor nem tudnám visszatartani a sírást.-

~Bubi....nekem nem számít, hogy hány kilométerre leszel tőlem! Ezer vagy százezer....én ugyanúgy foglak szeretni....mindig....-Szavai jóérzéssel töltöttek el és halvány mosoly kúszott fel tőle az arcomra.-

~Én is szeretlek....ma, holnap, mindörökké....-Néztem vissza a fiú szemeibe.-

~Ma, holnap, mindörökké...-Ismételte szavaimat, majd ő is elmosolyodott.-

Ekkor pedig láttuk, ahogy a nap utolsó sugarai kúsznak le a horizonton és merül a táj lassacskán az éjszakába.

~Amúgy nemsokára itt a szülinapod...-Kezdett bele Aidan.-

~Igen...tudom...-Válaszoltam.- És ez tudod, hogy mit jelent? -Néztem rá nevetve, érdeklődő tekintettel.-

~Na? -Nézett vissza rám, miközben ő is lágyan felnevetett.-

~Azt, hogy idősebb vagyok nálad egy hónappal. -Feleltem szórakozottan, majd büszkén kihúztam magamat.-

~Naaa azért ne tartsd magad ettől ennyire érettnek. -Csípett bele az oldalamba, mire hangosan felsíkítottam.- És nincs egy egész hónap köztünk, csak 19 nap...az tökre nem ugyanaz. -Felelte hisztérikusan.-

~Ohhh igen az tökre más. -Vágtam vissza szarkasztikusan, majd mind a ketten elkezdtünk nevetni.-

Még egy darabig ott ültünk Aidannel a parton, s ezúttal én vettem észre, hogy valamin erősen töri a fejét.

~Miaz? -Néztem kérdően a fiúra, mire nem felelt. Valószínűleg túlságosan is belemerült a gondolataiba.- Aidan...-Szólítottam nevén, majd lágyan megsimítottam a fiú kezét, mire látszott, hogy hirtelen tér vissza a valóságba és kérdően rám néz.- Min gondolkodtál? -Ráncoltam össze a homlokomat.-

~Jah...semmin....-Rázta meg nevetve a fejét, majd felállt.- Gyere! -Nyújtotta le kezét értem, majd felhúzott és elindultunk vissza a hotelbe.-

Épp vacsorára értünk vissza, ezek után pedig elmentem fürdeni. Viszont az én fürdőm továbbra sem működött és hiába vagyunk azóta együtt Aidannel, a legutóbbi húzása óta úgy voltam vele, ezzel is szivatom őt egy kicsit, hogy már azért sem nála megyek el fürdeni, így drága testvérem ajánlotta fel, hogy használhatom az ő zuhanyát.

Tom még lent maradt a többiekkel, én pedig szóltam neki, hogy felmegyek letusolni, úgyhogy oda adta a szobakulcsot, én pedig el is indultam.

Beérve, ledobtam a törülközőmet a fogasra, majd megnyitottam a zuhanyt és beálltam alá.

Jó érzéssel töltött el, ahogy a forró víz megmelengeti a testemet, ám nem sokkal később éreztem, ahogy hátulról két kéz fonja körbe csupasz derekamat, mire teljesen összerezzentem.

~Nyugi Bubi...csak én vagyok az. -Suttogott a fülembe az illető, mire a fiú mély hangját hallván végigfutott a hideg a hátamon. Éreztem, ahogy lágyan a nyakamba csókol, mire akaratlanul is elmosolyodtam.-

~Te teljesen bolond vagy, ugye tudod? -Fordultam hátra, majd kitőrt belőlem a nevetés, mikor megláttam, hogy Aidan képes volt ruhástúl beállni a zuhany alá.

~Meghagytam ezt a feladatot neked...-Nevetett, majd végignézett magán, ezzel arra célozva, hogy én szabadítsam meg a felesleges ruhadaraboktól.-

Szerencsére csak egy póló és egy rövidnadrág volt rajta, amiket sietve lehámoztam róla, ekkor pedig hirtelen a hideg csempéhez nyomott és elkezdett újra végigcsókolni a csakamon, mire egy halk hümmögés hagyta el ajkaimat, erre pedig Aidan elemelte fejét a nyakamtól, majd egy ravasz vigyorral a szemembe nézett.

~Halknak kell lenned, ha azt akarod, hogy ne bukjunk le. -Felelte azzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán.-

~Könnyű azt mondanod, mert...-Nem hagyta, hogy végigmondjam, ugyanis ajkaimra tapadt, és éreztem ahogy keze egyre lejjebb csúszik a testemen, ám ekkor hangos kopogás ütötte meg fülünket, mire egyből szétrebbentünk, én pedig a kezemet szorosan Aidan szájához szorítottam, hogy nehogy kiadjon bármilyen hangot is.-

~I-igen? -Kiabáltam ki szaggatottan.-

~Lia! Nekem most el kell mennem a városba! -Kiabált be Tom az ajtó mögül.- Zárd be az ajtót, ha végeztél!

~R-rendben! -Kiabáltam vissza.-

~Aidan neked meg adok 10 mp-et, hogy kikászálódj a zuhany alól és visszamenj a szobádba! -Felelte Tom szigorúan, mondatát hallván pedig kikerekedett szemekkel néztünk Aidannel egymásra.-

Épp szóra nyitottam volna számat, hogy megkérdezzem, hogy mégis honnan tudja, hogy Aidan is itt van, de már választ is kaptam a még fel nem tett kérdésemre.

~Legközelebb nézz körbe Aidan, mielőtt bemész más szobájába, ugyanis pont akkor szálltam ki a liftből, mikor te készültél bemenni! -Jegyezte meg, majd hallottuk, ahogy elsétált.-

Aidannel egyszerre tört ki belőlünk a hangos nevetés.

~Jobb ha mész. -Néztem a fiú szemeibe, miközben kezeimet a mellkasán pihentettem.-

~Ha gondolod, akkor folytathatjuk az én zuhanyom alatt is....vagy az ágyamban. -Próbálkozott még be utoljára.-

~Kifelé, te barom! -Küldtem el nevetve.-

~Így akarsz elküldeni? -Nézett le egy pillanatra alsójára, amiben a férfiassága egyértelműen mutatta szándékait.-

~Igen, pont így. -Kacsintottam rá, majd hátat fordítottam neki és folytattam a fürdést.-

~Kínzol engem! -Nevetett fel kínszenvesen, majd hallottam, ahogy kikászálódik a zuhany alól.-

~Ezt a múltkori húzásodért kapod! -Hajoltam ki a zuhanyból és küldtem neki a levegőbe egy puszit, miközben próbálta magára húzni a nadrágját.- Mondtam, hogy rosszabb lesz, ha visszavágok. -Nevettem fel, miközben láttam arcán egy enyhén gyerekes sértődöttséget.-

~De hát....-Kezdett bele.-

~Semmi de! -Szakítottam félbe.- És most nyomás!

Végül Aidan elment én pedig befejeztem a fürdést, majd felöltöztem és visszamentem a szobámba.

Sziasztok! Itt is van a következő rész!☺️ Remélem ez is tetszett nektek!💕 Ha igen, akkor nyomjatok rá egy ⭐️-ot!☺️

Holnap folyt.köv!☺️💕

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top