Visszaértünk Aidannel, a rendező pedig odajött hozzánk.

~Figyu Lia, nincs kedved beállni egy szerepre? Az egyik színészünk lebetegedett és kéne valaki, aki beugrik helyette. -Kérdezte a rendező.-

~De, persze! Milyen szerep? -Kérdeztem.-

~Most forgatunk egy kis városi harcolós jelenetet a visszaemlékezésben, ahol a fiatal Hargreeves testvérek megállítanak egy tolvaj bandát és te lennél az egyik civil, akit Ötös megment. -Vázolta gyorsan.-

~Oh, oké. Szövegem is lesz? -Kérdeztem meg félve.-

~Igen, de nem sok. Ott van Aidannél a forgatókönyv, vegyétek át párszor a jelenetet. -Mondta, majd odébbállt.-

~Ne izgulj, jól fog menni. -Nézett rám Aidan mosolyogva, majd egy pillanatra megfogta a kezemet, de aztán egyből el is engedte.-

⏳~Tíz percel később.~⏳

~Nem hiszem el, nekem ez nem fog menni! Ha meglátom a kamerákat, egyszerűen bepánikolok. -Idegeskedtem.-

~Hééé Bubi, nyugi! Ez csak egy szerep, csak lazán. -Simított végig az arcomon.-

~Jó, igazad van. -Értettem egyet vele, miközben vettem egy mély sóhajt.-

~Készen álltok? -Szólt oda a rendező, mire Aidan mélyen a szemembe nézett és mosolyogva bólintott egyet, miközben tekintete egész végig csak rajtam volt.-

~Igen! -Válaszoltam határozottan.-

Felvettük a jelenetet és egyszerűen csodálatos volt! Teljesen bele tudtam élni magamat a szerepbe és a stábnak is nagyon tetszett. Annyira boldog vagyok, hogy sikerült. Hála Aidannek!

Miután végeztünk, én és Aidan ottmaradtunk pakolni. Cameronnak pedig megbeszélésre kellett mennie.

~Akkor majd holnap találkozunk szívem. Csodálatos voltál ma. -Szorított szorosan magához Cam, majd egy puszit nyomott a homlokomra, amit én egy lágy mosollyal viszonoztam, ezek után Aidannel lepacsizott, majd elindult.-

~Szóvaaaal... Ketten maradtunk Bubi. -Fordult be elém mosolyogva Aidan.-

~Igeeen, és? -Néztem nevetve a fiúra.-

~Mit csináljunk? -Húzott egy ravasz vigyort a képére, amire én csak válaszul meglöktem a vállát.-

~Pakolni maradtunk itt, nem emlékszel? -Nevettem ki bugyuta kérdését.-

Ezek után megfogtam az egyik parfist és a kezébe nyomtam, mire Aidan unottan nekiállt söprögetni, majd én is kezem ügyébe kaptam egy seprűt.

Már egészen besötétedett. Épp a lapátra sepertem fel az utolsó porszemeket, ám amikor kiegyenesedtem a hátam mögött éreztem, hogy Aidan lágyan megfogja a derekamat, majd hirtelen magához húz és suttogva elkezdett beszélni.

~Szerintem készen vagyunk... -Mondta halkan.-

Majd homlokát megtámasztotta a hátamon és hátulról szorosan átölelt, ezzel teljesen hozzám simulva, amire az egész testem beleremegett. Ezt látva Aidan felbátorodott és elkezdte finoman a nyakamat csókokkal behinteni, amire kiesett a kezemből a lapát és az összes por szétterült újra a földön.

~Ahhh Aidan! -Morogtam a fiúra.-

~Majd később összeszedem. -Ekkor megfordított, így már szemtől szemben álltunk. Lassan elkezdett felém hajolni és már centik választottak el minket, hogy olyat csináljunk, amit nem lenne szabad.-

~Aidan elég! -Toltam el magamtól a fiút.- Mégis mit művelsz? -Rivalltam rá.-

~Tudom, hogy tetszett. -Nézett rám önelégülten, amire nem tudtam válaszolni..-

~De... Nem... nem tehetem... -Dadogtam.- Cameron a barátom...

~Tudom, hogy nem szereted őt Lia. Látszik rajtad abból, ahogy ránézel! -Ontotta rám kijelentését.-

~Mégis honnan tudod, hogy mit érzek? -Kiabáltam rá.-

~Tudom, hogy a lelked mélyén ezt te is jól tudod, csak azt nem értem, hogy ennek ellenére miért vagy még vele. -Vágta hozzám szavait.-

Nem tudtam mit mondani, így szó nélkül otthagytam. Talán azért, mert igaza volt, de honnan tudhatná, hogy mit érzek, mikor még én sem vagyok tisztában igazán azzal, amik bennem kavarogtak...

Fránya kamasz test! Néha azt érzem, hogy teljesen megöl... Legszívesebben újra kisgyerek lennék, akinek a legnagyobb problémája az volt, ha leesett a fagyija.

Aidan a legjobb barátom és megint sikerült összevesznem vele. Folyton csak veszekedünk, de ennek ellenére annyira fontos nekem. Amikor nem veszekszünk azt érzem, hogy ő a legfontosabb ember az életemben és mellette tudok csak igazán boldog lenni, de mikor újra összekapunk olyan, mintha ő lenne a legnagyobb ellenségem.

Sziasztooook! Ezer bocsánat, hogy ez a rész ilyen rövid lett, de itt kellett lezárnom, hogy a következőt tudjam folytatni!😁 A holnapi rész viszont jóval hosszabb lesz!☺️ Azt is délután fogom posztolni, remélem azért ez is tetszik majd nektek.❤️