Aidan Szemszöge

Lassan kinyitottam a szememet és éreztem, ahogy a fejem őrületes módon fájt. Nem emlékeztem arra, hogy mi történt velem pontosan...Szimplán annyi van meg, hogy Tracynél jártam, azért, hogy valamilyen bizonyítékot találjak a Lia számára titkos kapcsolatukról Dylannel, aztán este elindultam haza, majd minden elsötétült.

Mocorgásomra TJ és Dante pattant fel egyből a székéből és siettek oda hozzám.

~Szia haver...-Köszönt Dante egy lágy mosollyal az arcán.- Hogy érzed magad?

~Mint akit fejbe vágtak egy téglával...-Nyöszörögtem, miközben óvatosan felültem és egy halk nevetés hagyta el ajkaimat.- Mi történt? -Kérdeztem tőlük.-

~A város másik végében voltál és valaki megtámadott....valószínűleg egy rosszul sikerült lopás történt, ugyanis sajnos a telefonodat nem találták meg....-Mondta TJ.-

~Baszus...-Dőltem vissza az ágyba a fejemet fogva.- Nem hiszem el, pedig már megvolt az a nyomorult bizonyíték arra, hogy Dylan és Tracy együtt vannak. -Feleltem, de utána rájöttem, hogy nem TJ előtt kellett volna ezt mondanom.-

~Hogy mivan? -Emelte rám dühös tekintetét a lány.- Szóval ezért voltál a város másik felében? Megmondtam neked, hogy ne intézkedj egyedül!! -Rivallt rám mégjobban.-

~Hé hé hé TJ nyugi... -Csitítgatta Dante.- Értem én, hogy dühös vagy Aidan barátunkra, de majd akkor ugorj a torkának, miután kiengedték a kórházból, most viszont pihennie kell.

~Kössz...-Feleltem szarkasztikusan.-

~Inkább később öljön meg, mint most. -Mondta Dante nevetve, mire csak mosolyogva megforgattam szemeimet.- Kötve hiszem, hogy most lenne elég erőd elfutni.

~Amúgy....Lia hol van? -Kérdeztem összeráncolt homlokkal, majd körülnéztem a szobában.-

~Nem tudom....-Felelte TJ.- Tegnap este, mikor a baleseted volt, akkor felmentem hozzá és azt mondta, hogy nemsokára ő is jön....Próbáltam hívogatni, de nem vette fel. Egész este itt voltunk Danteval, úgyhogy azóta nem voltunk a hotelben....

Éreztem, hogy valami nyomja a lelkemet Liával kapcsolatban. Valami, amit tudatnom kell TJ-vel, de egyszerűen nem emlékeztem rá..... Pedig nagyon olyan érzésem volt, hogy tegnap este megtudtam valami fontosat Dylannel kapcsolatban...

Eltelt egy, utána két nap, de Lia sehol sem volt. TJ azt mondta, hogy a balesetem estéjén látta őt utoljára, de küldött neki SMS-t is, amire válaszolt is Lia. Mégpedig azt, hogy Dylannel el kellett mennie...De azt, hogy hova, az nem derült ki. Nagyon furcsáltam a dolgot és TJ is, de még mindig az nyomasztott a legjobban, hogy nem emlékszem arra, amit megtudtam Dylanről....pedig tudtam, hogy fontos....Gyerünk Aidan...törd a fejed...

Lia Szemszöge

Már teljesen elvesztettem az időérzékemet.....Foggalmam sem volt róla, hogy mióta rostokolhatok itt, ugyanis Dylan nem járt itt, azóta, hogy bezárt ide. Kezdtem attól félni, hogy itt fogok meghalni..... Nem mellesleg hihetetlenül éhes voltam már...

Ekkor hirtelen hallottam, ahogy a zár kattant, mire egyből felugrottam a földről, s lassan kinyílt az ajtó, ami előtt ott állt Dylan. A gyomrom görcsberándult a fiút látván....Egyszerűen már nem tudtam kiszámítani, hogy mire készülhet, így csak csendben álltam és vártam, hogy mi fog történni....

~Két napig nem látsz és nincs egy szavad se hozzám? -Nézett rám rezzenéstelen arccal.- Gyere, hoztam neked enni, biztos éhes vagy. -Biccentett a fejével, mire félve, de elindultam felé.-

Az ágyra volt letéve az étel amit hozott, én pedig rögtön el is kezdtem enni, mert már tényleg nagyon éhes voltam.....

Miután befejeztem az evést Dylan odafordult hozzám.

~Akarok veled beszélni....-Nézett rám, mire felemeltem tekintetemet a fiúra.-

~Mégis miről? -Kérdeztem bunkó stílusban.-

~Nah, úgy tűnik mégsem vitte el a cica a nyelved. -Felelte egy beteges vigyorral a fején.- Szeretném, ha együttműködő lennél. -Felelte.-

~Mégis miért tenném? -Válaszoltam ugyanazzal a stílussal, mint az előbb.-

Ekkor közelebb lépett és megszorította az arcomat.

~Mert, ha nem teszed azt, amit mondok, akkor soha többet nem láthatod Aidant..... -Felelte egy vigyorral az arcán.- Szóval jobban jársz, ha tartod a kis szádat arról, ami itt történt, mert ha nem, akkor abból nagy baj lesz....-Ekkor elengedte az arcomat.- Ki foglak innen engedni, de ha bárkinek is egy szót szólsz bármiről....hidd el....megoldom, hogy az egész családod szenvedjen....-Nézett gyilkos tekintettel a szemembe, mire nyeltem egy nagyot.-

Muszáj együttműködőnek lennem, hogy kijussak innen.... Ez az egyetlen esélyem, mert ha ellenszegülök ki tudja mit csinál? Lehet újra visszazár a fürdőbe és soha többet nem enged ki... Azt meg nem hagyhatom, hogy a családomból bárkinek is baja essen miattam..... Persze, ha Dylan kienged... szólhatnék a rendőröknek, de ki tudja, hogy a fiúnak milyen kapcsolatai vannak?.... Lehet a börtön sem állítana neki akadályt abban, hogy bosszút álljon rajtam.... Kénytelen vagyok azt tenni így, amit mond...

~Rendben...-Feleltem beleegyezően.-

~Jó kislány....-Morogta, mire teljesen kirazott a hideg. Persze nem a jó értelemben.-

~De akkor engedd meg, hogy bemenjek Aidanhez. -Meredtem magabiztosan a fiú szemeibe, mire láttam rajta, hogy erősen gondolkodik.-

~Legyen....-Forgatta meg szemeit, majd válaszát hallva egyből felpattantam, de ekkor a nyakamnál fogva magához húzott.- De, ha át mersz vágni....-Kezdett bele.-

~Egyszer sem hazudtam neked....-Álltam ki magabiztosan a fiú dühöngő tekintetét, mire elengedte a nyakamat.-

Mielőtt elmentem, Dylan mondta, hogy a telefonomról írt TJ-nek SMS-t, hogy azért nem mentem be eddig Aidanhez, mert elmentem vele a szüleihez látogatóba és mondta, hogy ehhez a szöveghez tartsam magam.... Nem akartam Aidannek hazudni, úgyhogy ha lehet inkább nem hozom fel ezt....

Amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam a kórházba és a recepción megkérdeztem, hogy merre találom Aidan szobáját. Mikor beléptem, láttam, ahogy a fiú az ágyon feküdt, s a plafonra meredve merült el gondolataiba. Egy pillanatig megálltam az ajtóban, s csak néztem őt miközben egy halvány mosoly kúszott fel arcomra, látván, hogy látszólag semmi komolyabb baja nem lett. Ekkor hirtelen észrevett, mire meglepett tekintettel nézett rám, majd egyből felült.

~Szia.... -Köszöntem a fiúnak.-

~Szia...-Köszönt vissza, kicsit borúkás hangnemben.-

Odasétáltam hozzá, majd leültem az ágya szélére.

~Hogy vagy? -Kérdeztem aggódva.-

~Két nap után elkezdett érdekelni? -Felelte sértődötten.-

~Eddig is érdekelt Aidan csak....-Kezdtem bele.-

~Csak fontosabb volt, hogy Dylannel legyél, megértem...-Mondta tovább, mire egyre nehezebben tudtam az igazságot visszatartani.-

~Aidan nemár....-Néztem a fiú szemeibe, mire dühös arcvonásai kissé enyhülni látszodtak.- Mi történt?...

~TJ nem mondta? -Nézett rám összeráncolt homlokkal.-

~Nem volt időm beszélni vele...-Válaszoltam leszegett fejjel.-

~A rendőrök azt mondták, hogy csak egy szerencsétlenül sikeredett lopás történt.... -Felelte, miközben felrántotta a vállát.-

~Ezt miből gondolják? -Kérdeztem vissza.-

~Onnan, hogy ellopták a telefonomat...-Mondta, majd hirtelen felemelte a kezét, hogy elsöpörjön egy kósza tincset az arcomból, amire reflex szerűen összehúztam magam ijedten.-

~Hé...-Nézett rám értetlenül.- Mi a baj Lia?...Miért ijedtél meg ennyire? -Fürkészte tekintetemet kétségbeesetten.- Csak nem hitted azt, hogy bántani akarlak? -Tekintete aggodalommal teli volt.- Dylan...Bántott téged? Ezért félsz?....

Csak meredten a fiú szemébe néztem, ekkor észrevette, hogy a szám széle durván be van repedve.

~Mondd kérlek, hogy ezt nem ő tette veled... -Egyik kezével finoman megfogta az arcomat és óvatosan végighúzta hüvelykujját ajkamon, ahol a seb is volt.-

~Én csak....-Akadtam meg egy pillanatra.- Csak beütöttem a fürdőszekrénybe....-Kerültem a fiú tekintetét, mert nem tudtam a szemébe hazudni, de annyira féltettem, hogy bajba sodrom az igazsággal.- Nem bánthatlak Aidan... -Néztem vissza könnyes tekintettel a fiúra, aki csak összehúzta szemöldökét, hisz nem értette, hogy mégis miről beszélek.-

~Mi? Ezt meg, hogy érted? -Kérdezte értetlenül, nekem pedig mégjobban elkezdett folyni a könnyem.-

~Az most lényegtelen....-Feleltem, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.-

~Várj! Mégis hová mész? -Pattant fel Aidan is az ágyból.-

~El kell mennem Aidan....sajnálom....nem mondhatok többet és kérlek ne keress egy darabig, rendben?....-Néztem a fiúra.- Megígérem, hogy egyszer majd elmagyarázom, de most nem lehet...Szia Aidan...-Búcsúztam el a fiútól, majd elindultam ki az ajtón.-

Persze Aidan egyből utánam futott, de pont ekkor jött az orvosa, aki megállította és visszaküldte őt a szobájába.

Kezdem utálni a kórházakat....nem mintha eddig szerettem volna, de úgy tűnik, hogy mindig itt szakítom meg a kapcsolatomat egy időre Aidannel.... két hónappal ezelőtt is ebben a kórházban szakítottam vele....

Hülye voltam? Igen.... akkor is, mikor először szakítottam vele és most is, hogy mondtam neki, hogy ne keressen.... De mégis mi volt az oka ennek? Az, hogy féltem....

A félelem rengeteg mindent tud kiváltani az emberből...olyan dolgokat is tesz miatta, amik átgondolva teljesen logikátlanok a másik fél számára, de ha a szeretteidről van szó, akkor nem mersz kockáztatni...Féltem Dylantől.... féltem, hogy árt azoknak akiket az életemnél is jobban szeretek, amit nem hagyhattam.... Ki tudja mire képes? Kiket ismer? Egyszerűen nem engedhettem meg, hogy az én hibámból bármelyik szerettem is sérüljön. Én kerestem meg a bajt és nekem kell megoldanom.

Valahogy meg fogom oldani ezt a helyzetet és remélem Aidan is megbocsájt majd nekem egynap....De ha nem, akkor azt is megértem....de nekem akkor is az a legfontosabb, hogy ő biztonságban legyen...

Sziasztok!🤗
Remélem ez a rész is tetszett azért nektek!❤️

Szép hétvégét kívánok mindenkinek és hétfőn találkozunk!🥰❤️