Az utolsó hét rohamosan telt el.... Már csak két napunk maradt Torontóban, mielőtt hazautaznánk...

Az egész csapaton érződött, hogy mindenki szomorú a forgatás végefelé közeledve....

Épp ebben a pillanatban vettük fel a legutolsó jelenetet a filmhez, s most hallottuk a rendező szájából elhangzó "ééés ENNYI!" mondatát utoljára, majd az egész stáb hatalmas tapsviharban tört ki....

Többen meg is könnyezték az alkalmat, köztük én is, majd a színészekkel, akikkel hónapokon át együtt dolgoztunk és időközben már inkább családdá formálódtunk, egy közös szoros ölelést ejtettünk.

Mindenki hihetetlenül fog hiányozni és azt hiszem, hogy ez volt életem eddigi legcsodálatosabb hat hónapja!

~Egy kis figyelmet kérnék! -Lépett középre a rendező, mire mindenki figyelmes tekintettel nézett rá.- Először is hihetetlenül köszönöm a közös munkát, amit ezalatt a fél év alatt véghez vittetek! Mindenkinek gratulálok, hisz minden egyes nap keményen dolgoztatok, hogy kihozzátok magatokból a maximumot! Igaz, voltak néha nehézségek. -Nézett rám és Aidanre egy pillanatra, mire mindenki egy halk nevetést ejtett.- De végül minden problémát leküzdöttünk, amiért nagyon hálás vagyok! -Tapsolt meg minket a rendező.- Remélem lesz alkalmunk még közösen együtt dolgozni és várok mindenkit a film premieren!! -Ujjongott egyszerre mindenki a rendező szavait hallván.-

Pár órával később⏳

Délután TJ szobájában ültem és az utolsó együtt töltött napunkat töltöttük.... Az hagyján, hogy Aidannel is irtózatosan ritkán fogok találkozni, de hogy még a legjobb barátnőmet is itt kell hagynom, ez már igazi kínzás..... Fogalmam sincs, hogy hogyan fogom ezt kibírni....

~Annyira fogsz hiányozni.... -Feleltem keservesen a lányra nézve, aki ugyanazzal a tekintettel nézett vissza rám.-

És most először azt láttam, hogy a mindig vidám, s jókedvű TJ sem tud igazán boldog lenni...

~Te is nekem. -Felelte, majd láttam, ahogy egy könnycsepp kúszik le az arcán, mire szorosan magamhoz öleltem a lányt.- Mi lesz velem nélküled? -Sírt egyre keservesebben.-

~Hé hé hé, ne sírj! -Fogtam kezeim közé a lány arcát, majd hüvelykujjammal letöröltem a könnycseppjeit.- Igyekszem eljönni majd Torontóba és te is bármikor eljöhetsz hozzám! -Feleltem bíztatóan.- Ráadásul itt lesz neked Dante is! -Mosolyodtam el.- Mire észbe kapsz már el is fogsz felejteni!

~Soha nem tudnám elfelejteni a legjobb barátnőmet! -Nevetett fel.- Bár szívesen elfelejteném azt az emléket, amikor Aidannel a szomszéd szobában hangoskodtok! -Nevetett mégjobban, mire kikerekedett szemekkel néztem a lányra.-

~Mi, de mégis....hogy....én....-Dadogtam össze vissza kínomban.-

~Vékonyak a falak Aidan és Dante szobája között. -Nevetett tovább.-

~É-én....Várjunk csak....-Néztem gyanakvó tekintettel a lányra, egy ravasz mosolyt húzva az arcomra, mire egyből abbahagyta a nevetést.-

~Nem! Nem! Nem! Lia ne is gondolj semmire! -Próbált meggyőzni.-

~Neeem, nem versz át TJ! -Néztem vigyorogva a lányra.- Dante mindent elmondott, mikor múltkor nálunk járt. -Vontam fel egyik szemöldökömet.-

~HOGY MIVAN!? -Akadt ki.- Mégis mennyit mondott el!!??

~Semennyit! -Törtem ki újabb nevetésben.- De köszönöm a hasznos információt. Amúgy is tudtam, hogy már lefeküdtetek. -Kacsintottam a lányra.-

~Menj már! De szemét vagy! -Nevetett ő is, majd hozzám vágott egy párnát.-

~Amúgy láttad ma Aidant? -Kérdeztem a lányra nézve.-

~Máris hiányod van? -Húzott egy ravasz vigyort, mire csak szemet forgattam.-

~Ha-ha-ha nagyon vicces. -Nevettem szarkasztikusan.- A forgatás óta nem láttam és a telefont sem vette fel. -Rántottam fel a vállamat.-

~Lehet csak pakol. -Jegyezte meg a lány.- Hogy több ideje maradjon másra. -Felelte.- Amúgy nem megyünk el a közeli kávézóba? -Kérdezte a lány.-

~De, felőlem mehetünk! -Mondtam mosolyogva.- Egy utolsó csajos nap még belefér! -Feleltem izgatottan, majd TJ-vel elindultunk a kedvenc kávézónkba.-

Beérve megcsapott a sok boldog emlék, amit TJ-vel töltöttem itt. Legszívesebben itt maradnék örökre Torontóban, mert annyira a szívemhez nőtt ez a hely! Annyit nevettünk itt..... mindig ide jártunk kibeszélni a dolgokat, arról, hogy mit érzünk vagy mit gondolunk, de akkor is itt voltunk, ha csak egy kicsit el akartuk szeparálni magunkat a nyüzsgő mindennapoktól és kicsit nyugodt hangulatban akartunk lenni..... Hisz ez a kávézó a város szélén van, így egészen csendes és meghitt az egész.

Órákon keresztül beszélgettünk mindenről. Lényegében újra felelevenítettük ezt a fél évet. Persze a rossz emlékeket igyekeztük mellőzni.

~És arra emlékszel, mikor nem merted bevallani, hogy rettegsz a horror filmektől, csak hogy ne égj be Aidan előtt, aztán Dante úgy rád hozta a frászt, hogy ráugrottál Aidanre és konkrétan telibe lekaptad őt? -Nevetett TJ.-

~Neeee Úristen, már hogy ne emlékeznék? -Csaptam homlokon magamat.- És nem lekaptam, csak a szánk ért össze! Kikérem magamnak! -Váltottam durcás stílusba.- Én meg emlékszem, hogy a forgatáson naphosszat Dantét stírőlted sunyiban, de sosem mertél közeledni felé! -Vontam fel egyik szemöldökömet.-

~Ő sem adott túl egyértelmű jeleket! -Fonta karba maga előtt kezeit.-

~Már hogy ne adott volna! Akárhányszor elsétáltál előtte, mindig hívnom kellett a takarítót, hogy feltörölje Dante nyálát a padlóról! -Nevettem fel, mire TJ félrenyelte a kávéját, amitől mégjobban elkezdtem nevetni.-

~Erről....eszembe.....jutott...-Köhögött még párat, mire kitisztult a hangja.- Mikor Aidan az egyik vacsora közben közölte velünk, hogy lefeküdt veled, egy elég béna utalással. -Vonta fel egyik szemöldökét.-

~Neeee....pedig reméltem, hogy nem jöttök rá... -Temettem kezemet az arcomba.-

~Hát elég hülyének kellett lenni ahhoz, hogy ne jöjjünk rá....Plussz utána pont úgy kezdtél el fuldoklani, mint ahogy én az előbb, végül pedig felrángattad magaddal Aidant, gondolom, hogy jól kiosszd emiatt. -Nevetett mégjobban.-

~Irtózatosan gáz volt... -Nevettem fel az emlék felidézésén.-

~Én inkább a vicces szót használnám. -Felelte TJ szórakozottan.- Amúgy várod már a holnapi napot? -Nézett rám érdeklődő tekintettel a lány.-

~Hát nem is tudom....-Feletem bizonytalanul.-

~Naaa ne csináld! Egyszer lesz az ember 18! Ajánlom, hogy élvezd ki! -Felelte bíztatóan.-

~Tudom, csak annyira aggaszt, hogy egésznap nem tudtam elérni Aidant....

~Nyugi, biztos vagyok benne, hogy holnap egésznap veled lesz! -Mosolyodott el a lány, mire én is húztam egy halvány görbét ajkaimra.-

Végül lassacskán elindultunk vissza a hotelbe, de hihetetlenül elbeszélgettük TJ-vel az időt, így majdnem este 10 volt, mire hazaértünk....

Pedig még be akartam volna kopogni Aidanhez, de már biztos voltam benne, hogy alszik, így nem akartam zavarni, úgyhogy elmentem a szobámba és nekiálltam összepakolni, hogy ne utolsó nap kelljen.

Végül nem sikerült mindent bepakolnom, úgyhogy a maradékot holnap befejezem, de már nagyon fáradt voltam, úgyhogy ledőltem a puha ágyamba, majd álomra hajtottam a fejemet, hogy kipihent legyek a holnapi nagy napomhoz.