Az első repülőutam elég kellemesen telt, ahhoz képest, ahogyan indult. Aidannel sokat beszélgettünk. Mesélt magáról, a hobbiairól és, hogy mióta színészkedik. Elképesztően izgalmas élete van! Az a sok forgatás, amikre jár, a videózás és a zene... Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy hogy fér bele ennyi minden a mindennapjaiba!

Az út végére pedig szerencsére a szét égetett bőröm sem fájt annyira! Bár pirosas színe még mindig megmaradt és van egy olyan érzésem, hogy ott is lesz egy darabig... Mindenesetre az Aidantől kapott pólóm és a cipzáras pulóverem, amit időközben magamra vettem elfedi az egészet.

Amint leszálltunk, elköszöntem Aidantől és elindultam a kapu felé, hogy megkeressem Tomot, ahogy megbeszéltük. Ott is van!

~Szia Lia! Hogy telt az első utad? -Kérdezte érdeklödően, miközben átölelt.-

~Egész jó volt, bár-...

~Hé... Nem is ez a felső volt rajtad, mikor elindultunk! -Vágott bele mondandómba és nézett végig a felsőmön.- Sőt, nem rémlik, hogy csomagoltál volna ehhez hasonlót. -Méregetett gyanakvó tekintetével.-

~Hosszú story... -Sóhajtottam.- Inkább induljunk, mert nagyon fáradt vagyok. -Legyintettem egy hosszú ásítás közepette.-

Tom erre pedig csakvállat vont, majd miután felvettük a csomagjainkat elindultunk a Hotelbe.

Amíg Tom becsekkolt a Hotelben, addig leültem a bőröndjeinkre, mert nagyon elálmosodtam és már késő is volt.

~Akkor szép álmokat Bubi. -Húzta el mögöttem gurulós bőröndjét Aidan, egy csésze kávéval a kezében.-

~Hé! Nem ér visszaélni a repülőn elmesélt történeteimmel! -Szóltam utána nevetve. Még a gépen meséltem neki, hogy kiskoromban imádtam a buborékokat és vagy egy halom buborékfújóm volt. Sőt, volt egy Buborék nevű macskám is.-

~Szerinrem vicces. -Húzta ravasz mosolyra a száját, majd elindult a lifthez.-

~Megint kávét iszol? -Kiáltottam még utána.-

~Mivel az előző a felsődön landolt. -Válaszolta nevetve, úgy hogy közben hátra sem nézett.-

Megráztam a fejemet és szemforgatva egy vékony mosollyal az arcomon végül felkeltem a bőröndhegységből, mert láttam, hogy Tom már a kulcsokkal jön vissza.

~Azt hiszem mostmár értem, hogy miért ez a felső van rajtad. -Húzta fel egyik szemöldökét és egy széles mosollyal az arcán-

~Inkább hagyjuk. -Sóhajtottam egy nagyot, majd mosolyogva megráztam a fejemet.-

~317-es szoba a miénk. -Lengette meg előttem a szobát nyitó kártyát.- Egy nappali, Egy fürdő és kettő szoba. -Sorolta.- Tessék, te is kapsz külön kulcsot. Vigyázz rá! -Nyomta a kezembe a plasztik kártyát.-

~Király! -Néztem a menő beléptetőkártyámra, szélesen vigyorogva.-

Felmentünk a szobánkba és már el is foglaltam a nekem tetsző szobát. Egy gyönyörű gyöngyház fehér szoba volt hatalmas ablakkal, toloajtós tükörszekrennyel és egy francia ággyal.

Elmentem letusolni, majd bevágtam magamat az ágyba. Gyorsan ránéztem még a telefonomra, hogy megnézzem az időt. Hajnali kettő volt. Egy fáradt, de megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, mikor hirtelen egy új értesítés ugrott fel az Instagrammomon.

Aidanrgallagher követni kezdett.

Egy vékony mosolyt húztam az arcomra, majd miután visszakövettem, ledőltem aludni.

⏰Reggel 7 óra⏰

~Jó reggelt Lia. -Kopogott az ajtómon Tom, mire én csak ráhúztam a párnát a fejemre, ezzel tudatva, hogy én még nem készülök felkelni.-  Kezdj el készülődni, mert megyünk le reggelizni.

Nyöszörögve kikászálódtam az ágyból, majd elmásztam a fürdőszobáig, ahol rendbe szedtem magamat és egy laza kontyba kötöttem fel a hajamat.

~Mehetünk. -Szóltam ki Tomnak.-

Lementünk reggelizni. Egy hatalmas kör asztalnál ültek a színészek és a stáb is. Néhányukat már ismertem, de a legtöbbjük ismeretlen volt még számomra. Hirtelen megpillantottam Emmy-t, aki szintén észrevett és egyből odajött hozzám, hogy megöleljen.

Emmy játsza Allisont a sorozatban és már az első évád óta jóban vagyunk. Igaz, hogy jóval idősebb nálam, de olyan, mintha legjobb barátnők lennénk. De gyakorlatilag néha olyan, mintha a második anyukám lenne.

~Szia Lia! -Ölelt át hosszasan, s miközben átnéztem a vállai felett, megpillantottam az asztal túlsó felében Aidant, aki szintén kissé kómás fejjel a reggeli kávéját szürcsőlgette, de mikor meglátta, hogy figyelem, széles mosolyra húzta száját.-

~Annyira jó, hogy te is velünk tartasz az egész forgatás alatt! -Mondta Emmy izgatottan.-

~Már nagyon várom én is! -Feleltem hasonló szintű izgatottsággal.- Remélem sokat fogok tudni majd tanulni itt.

~Biztos vagyok benne. De most gyere, ülj le mellém reggelizni. -Mutatott a mellette levő üres székre.-

~Jó sok ember van itt. -Néztem körbe kissé feszengve.-

~Ohh, ennél többen lesznek! -Felelte Emmy, ami kicsit sem nyugtatott meg.- Csak vannak akik még nem érkeztek meg, vagy egy másik Hotelben szálltak meg. -Felelte.- Sőt! Lesz pár veled egykorú is... Lányok is, fiúk iiiis -Húzta el a "fiúk" részt mondatában, miközben egy ravasz mosolyra húzta száját, amire én csak válaszképpen megforgattam a szemeimet.-

~Nagyon szuper. -Válaszoltam gúnyosan, miközben elvettem egy pirítóst.- Ez a párkapcsolatosdi nem nekem való. -Zártam le a témát, mielőtt még belekezdene.-

~Csak mert még nem találtad meg az igazit. -Bökött oldalba.-

~Hát, ha te mondod. -Húztam fel a vállaimat nevetve.-

.........

Reggeli után Tomnak és a többi színésznek egy gyors megbeszélésre kellett mennie, mert holnap lesz az első forgatási nap. Én addig felmentem a szobánkba, de egy óra múlva úgy döntöttem, hogy lemegyek sétálni egyet a városba, hogy kicsit körülnézzek.

Hagytam Tomnak egy üzenetet, majd felvettem a kabátomat, ugyanis -2 fok volt kint, majd elindultam várost nézni.

Az egész délutánt a város belső részén töltöttem. Elmentem pár turista látványossághoz és vásároltam is egy keveset, ugyanis direkt kevesebb ruhát hoztam magammal ide, mert úgy voltam vele, hogy itt úgyis fogok majd venni... és hát... így is lett!

Délután négy körül értem vissza a hotelbe és már a liftben ácsorogtam, s vártam, hogy felvigyen a harmadik emeletre.

Közben előkotortam a telefonomat, ami a hidegből melegbe való jövetelem miatt teljesen bepárásodott, így nem tudtam azt feloldani ezért megpróbáltam letörölni a képernyőjét.

Közben hallottam, hogy lift ajtaja kinyílik, így elindultam előre, de hirtelen egy mellkasba ütköztem bele, majd elejtettem a telefonomat. Az illető pedig valószínűleg szintén telefonozott, ugyanis az ő monilja is pillanatok alatt a földön találta magát.

~Uff... Bocsánat. -Fel sem néztem kinek mentem neki, csak lenyúltam a földre, hogy mind a két telefont felvegyem, majd mikor kiegyenesedtem egy zöld szempárral találkozott a tekintetem, centikre az arcomtól.

~A-A-Aidan....-Dadogtam a fiú nevét, amit látszólag viccesnek találhatott, ugyanis látványosan elmosolyodott.-

~Legalább most nem a kávémat öntöttem neked. -Nevetett fel.- Figyelhetnél néha. -Csípkelődött tovább velem.-

~Bocsi, de te is telefonoztál. -Fontam keresztbe magam előtt kezeimet, egy széles vigyorral az arcomon, mire ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.-

~A városban voltál? -Kérdezte.-

~Igen. Gondoltam körül nézek egy kicsit. -Feleltem kedves hangon.-

~Az tök király! Remélem nekem is lesz majd időm körbenézni. -Nézett az órájára.-

~Mi volt a megbeszélésen? -Érdeklődtem.-

~Hát ez titok. -Kacsintott.-

~Nemár! Hisz itt leszek az egész forgatás alatt! Úgyis mindent tudni fogok. -Boxoltam bele a vállába.-

~Sajnálom, a titoktartás kötelez. Most viszont, mennem kell. Szia Bubi. -Kacsintott mégegyet, majd belépett a liftbe és megnyomta az egyik gombot.-

Bekászálódtam a szobámba és elpakoltam a frissen vásárolt ruháimat, mikoris valaki kopogtatott az ajtómon.

~Gyere! -Kiáltottam.-

~Szia Lia. -Köszönt Emmy.-

~Szia. -Köszöntöttem mosolyogva és átöleltem.-

~Lejössz vacsorázni? Tom az előbb ment le, mondtam neki, hogy szólok neked. -Biccentett az ajtó felé.-

~Persze, mehetünk! Farkas éhes vagyok! -Csaptam össze kezeimet, s elindultunk együtt az étkezőbe.-

Most is úgy ültünk, ahogy reggelinél. Emmy a bal, Tom pedig a jobb oldalamon.

~Holnap tízkor kezdjük a forgatást. -Kezdett bele Emmy.- De előtte a rendező megkért, hogy szóljak neked, hogy alá kell írnod egy papírt, úgyhogy az irodájába kell majd menned. -Vázolta fel a holnapi menetrendet.-

~Milyen papírt? -Kérdeztem, miközben öntöttem magamnak egy pohár vizet.-

~Titoktartási kötelezettség. -Válaszolta.- Hogy semmilyen információt nem szivárogtatsz ki a forgatásról.

~Ohhh, értem. Rendben! -Bólogattam egyetértően.-

~Utána kapsz egy kártyát és oda mész a forgatási területen, ahova csak akarsz. De holnap szerintem még ne gyere a forgatásra. -Mondta, mire összeráncoltam a homlokomat.-

~Miért ne? -Értetlenkedtem.-

~Holnap érkeznek a veled egykorú tinik, mert jövőhéttől kelleni fog pár "vissza emlékezős" jelenet. -Fejtette ki.- Tudod, mikor még a Hargreeves gyerekek kisebbek voltak és szerintem barátkozhatnál velük, ahelyett, hogy bent poshadsz a forgatáson egy rakat felnőtt között.

~Pfff... Nem tudom. -Rántottam fel vállaimat.- Én jól érzem magam a forgatásokon... Meg ők már biztos jól ismerik egymást, nem akarok befurakodni közéjük. -Majszoltam dünnyögve a vacsorámat.-

~Kérd meg Aidant, hogy mutasson majd be nekik téged. Tom mondta, hogy vele már egesz jóba vagy. -Lökött finoman oldalba Emmy, Aidan neve hallattán pedig hirtelen félrenyeltem a kaját és elkezdtem köhögni.-

~Jesszus Lia, jól vagy? -Kérdezte Tom aggódva.-

~Persze... csak... félrenyeltem. -Mondtam nehézkesen, majd odafordultam gyorsan Emmyhez és a lehető leghalkabban próbáltam hozzá beszélni.- Tom komolyan ezt mondta? Hogy én "jóba" vagyok Aidannel?

~Igen, ezt mondta. Miért? -Húzta fel érdeklődően egyik szemöldökét.-

~Jahh... Semmi, csak kérdeztem. -Vontam fel érdektelenül vállaimat, majd visszafordultam és csendben folytattam a vacsorámat.-