Teltek a napok, én pedig továbbra sem voltam jól.... De ez inkább lelki okokból adódott...

El akartam mondani Aidannek, amit az orvostól megtudtam, de ez egyszerűen nem egy olyan dolog volt, amit telefonon vagy videóhívásban akartam vele közölni.... Ezért viszonylag keveset is beszéltem a fiúval, amit rövidesen észre is vett....

~Olyan ritkán hívsz fel...-Nézett rám a kamerán keresztül.- És mindig olyan rossz kedved van...

~Csak nagyon hiányzol....-Húztam egy erőltetett mosolyt az arcomra.-

~Te is nagyon hiányzol Bubi.....De jövőhéten már végre láthatlak...-Felelte csillogó tekintettel.-

~Az a helyzet, hogy....-Kezdtem bele,miközben az ágyon ülve a lepedőmet gyűrögettem.- Jövőhéten még nem fogok tudni Los Angelesbe repülni... -Feleltem, miközben egy pillanatig sem néztem a kamerába.-

~Mi? Mégis miért? -Kérdezte Aidan zavartan.-

~Öhm...jah...hát...csak pár rokonom jön át, mert el akarnak köszönni tőlem....ennyi...-Feleltem egy féloldalas mosolyt húzva az arcomra.-

~Jah értem....-Felelte Aidan kissé csalódottan.- Lia...-Mondta ki a nevemet, mire végül a kamerába néztem.-

~Biztos minden rendben?...-Ráncolta össze homlokát gyanakvóan.-

~Persze, de most mennem kell...-Feleltem, elcsuklott hanggal és éreztem, hogy már nem tudom tovább visszatartani a sírást, ezért gyorsan lecsaptam a laptopomat, anélkül, hogy elköszöntem volna a fiútól.-

Hazudtam neki.....nem akartam, de nem volt más választásom.... Igazából az orvos nem engedte, hogy jövőhéten gépre üljek, ugyanis el akart végezni előtte pár vizsgálatot....

Aidan Szemszöge

Lia csak úgy rámcsapta a hívást.... Mostanában nagyon furán viselkedik.... Nagyon aggódom érte. Remélem, hogy nem bizonytalanodott el az összeköltözés miatt.... de egyértelmű, hogy valamit titkol.... Csak azt nem tudom, hogy mit... Nagyon remélem, hogy elmondja, ha ideér...

Lia Szemszöge

Ezután a rémes hívás után Aidannel elhatároztam, hogy össze kell szednem magam... Bár nem volt egyszerű, hisz a szervezetem hatalmas változásokon megy most keresztül, de csak két hetet kell kibírnom, utána mehetek Los Angelesbe és akkor.....akkor végre őszinte lehetek Aidannel....

Hamarabb elérkezett az utazás napja, mint vártam. Az utolsó heteket pakolással és a búcsúzkodással töltöttem, majd reggel lebattyogtam a lépcsőn, hogy igyak egy kávét.

~Azt nem kéne. -Jelent meg a hátam mögött anyukám, miközben öntöttem ki magamnak egy kis kávét.-

~Anyaaa ez csak kávé, nem halok bele! -Forgattam meg a szemeimet.-

~De nem tesz jót! -Felelte morcos arckifejezéssel.-

~Jó, rendben.... -Feleltem nevetve, majd letettem a bögrét, ezután előhalásztam a hűtőből a narancslevet.-

Elindultam az asztal felé, majd hirtelen erős fájdalom nyilalt a fejembe, mire véletlenül elejtettem a poharat, ami hatalmas hanggal csapódott be a konyha padlóján.

~Jesszus Lia, minden okés? -Sietett oda anyukám.-

~Persze....csak kicsit fáj a fejem... -Feleltem, miközben kezemmel a fejemet fogtam, majd leültem a székre.-

~Készítek neked inkább valami normális reggelit, utána adok egy fájdalomcsillapítót...-Nézett rám aggódva, majd elment.-

Kis idő múlva vissza is tért, a reggelimmel a kezében, majd neki is láttam az evésnek. Ezután anyukám leült velem szemben és látványosan engem nézett, komor tekintettel.

~Mi az? -Kérdeztem összehúzott szemöldökkel.-

~Nem kéne ilyen állapotban repülőre ülnöd.... -Felelte egyhangúan.-

~Anya nincs semmi baj, tényleg.... -Győzködtem.-

~Csak nagyon aggódom érted.... Annyira nem voltál jól az elmúlt hetekben és....

~Jól leszek, amint Aidan mellettem lesz....
-Vágtam a szavába.-

~Nagyon különleges lehet ez az Aidan, ha még a rosszulléteidet is megszünteti. -Húzott egy kedves mosolyt az arcára.-

~Igen, tényleg az....különleges....-Mosolyodtam el én is, ahogy a fiúra gondoltam és alig vártam már, hogy vele lehessek.-

Már a reptéren voltunk és a reggeli örömteli hangulatom, kissé alába hagyott.... mert féltem, ezt pedig anyukám is hamar észrevette.

~Hé...-Fordult be elém.- Minden rendben lesz, ne aggódj. Oké? -Simított végig az arcomon.- El kell mondanod neki minél hamarabb. -Nyomott egy puszit a homlokomra búcsúzásképp, majd egy könnycsepp gördült le az arcán.- Nagyon szeretünk kicsim!

~Én is szeretlek titeket! -Hullottak az én szememből is a könnyek, miközben szorosan átöleltem anyukámat.-

És végre újból a repülőn ülhettem. Egyszerre voltam izgatott és rémült is. Nagyon hiányzott már Aidan, de egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan közöljem vele azt a hírt, ami az egész életünket megváltoztathatja.... már ha egyáltalán ezek után mellettem fog maradni...

Odaérve a Los Angelesi reptérre, egy kisebb eltévedés után megtaláltam a várótermet és megpillantottam az én barna hajú, zöld íriszű hercegemet, aki széles vigyorral nézett rám a távolból, én pedig, amilyen gyorsan csak tudtam, odarohantam hozzá, majd felugorva az ölébe, egy hosszas csókot nyomtam ajkaira, miközben lábaimat szorosan a csípője köré fontam.

~Szia Bubi...-Nevetett fel boldogan a fiú.-

~El sem hiszem, hogy végre eljött ez a nap! -Mondtam vidáman és teljesen megfeledkeztem arról, amit Aidannek akartam mondani.-

Megkerestük a bőröndjeimet, majd beszálltunk a taxiba és elindultunk....haza.... Fura ezt így kimondani, hogy haza...

Mikor kiszálltunk a taxiból, egyszerűen a lélegzetem is elállt a házat látva. Aidan mutatott róla képeket, de élőben még gyönyörűbb volt az egész....

Csak percekig ott álltam döbbent tekintettel, mígnem Aidan odalépett mellém.

~Tetszik? -Mosolyodott el a fiú, miközben a csípőmnél fogva magához húzott, majd egy finom csókot nyomott az ajkaimra.-

Hiányzott már a csókja. Azok az édes ajkai, ahogy puhán a számhoz érinti őket. Ilyenkor, mintha megszűnne az egész világ, s csak mi ketten lennénk..... Csak ő és én...

Bementünk a házba, majd Aidan körbevezetett, hogy mi hol van. Még mindig ámulatba ejtő volt az egész és alig bírtam elhinni, hogy ez mind velem történik meg...

Végül Aidan kitalálta, hogy menjünk le a partra, ugyanis csak 10 perce volt tőlünk, nekem pedig abszolút nem volt ellenvetésem a dologgal szemben, így még a naplementét elcsípve sétálgattunk kézen fogva a homokkal borított tengerparton.

Megálltam, majd a tenger felé fordultam és élveztem, ahogy a még fentlevő nap sugarai melengették a bőrömet. Egyszercsak éreztem, ahogy hátulról egy kéz körbefonja a derekamat, mire széles mosoly ült ki az arcomra.

~Gyönyörű, igaz? -Kérdezte Aidan, miközben a vállamra hajtotta a fejét.- Még ennyi év után sem tudtam megunni.

Ekkor éreztem, ahogy elengedi a derekamat, majd kissé eltávolodik, mire hirtelen cselekvésére megfordultam.

~Lia...szeretnék mondani neked valamit. -Nézett mélyen íriszeimben, de ekkor hirtelen eszembe jutott valami.... és tovább nem bírtam már magamban tartani.-

~Terhes vagyok.... -Csúszott ki a számon véletlenül hirtelen a mondat, mire a fiú teljesen lesokkolódott.-

~M-mi, h-ogy...h-hogy terhes vagy? -Ismételte meg előbbi mondandómat teljesen döbbent tekintettel.- Mégis hogyan? Hiszen védekeztünk! -Nézett rám értetlenül.-

~Valószínűleg a legutóbbi együttlétünk alatt kiszakadhatott a gumi....Annyira sajnálom... -Tört fel belőlem az összes felgyülemlett stressz, amit ez a több héten át tartó titkolózás okozott bennem.-

~Héhéhé! Ne! Gyere ide hercegnőm! -Húzott szorosan magához.- Ez csodálatos hír! Nehogy bocsánatot kérj!

~Akkor nem haragszol? -Néztem fel rá könnyekkel borított tekintettel.-

~Már hogy haragudnék? -Nevetett fel, miközben arcomat kezei közé fogva törölte le a lehulló könnycseppjeimet.- Mikor életem szerelme hordozza a szíve alatt a közös gyerekünket?.... Ennél csodálatosabb hírt nem is kaphattam volna! -Felelte, miközben neki is hullottak a könnyei a boldogságtól.- Ez volt az, amit annyira titkoltál? -Nevetett fel, mire a sírástól válaszolni sem tudtam, így csak bólintottam, majd a mellkasába fúrtam a fejemet, mire ő újra szorosan magához ölelt.-

Hihetetlen nagy kő esett le a szívemről, hogy Aidan örült a hírnek. Azt hittem ennél jobb dolog már nem is történhet a mai nap, de úgy tűnik, hogy vele mindig újabb és újabb nagyszerű dolgot történnek...

~Én is készültem egy meglepetéssel... -Törölte le arcáról a könnycseppeket, majd kissé felnevetett.-

S ekkor láttam, ahogy a zsebéből elővesz egy kis dobozkát, majd letérdel elém.

~Lia Hopper....-Mondta ki mosolyogva a nevemet, de látszott rajta, hogy kissé ideges.- Hozzám jönnél feleségül? -Tette fel a nagy kérdést.-

A hirtelen ért meglepettségtől először nem is tudtam válaszolni csak a boldogság könnycseppjei hullottak az arcomról.

~Igen! Ezerszer is igen! -Feleltem, mire a fiú széles vigyort festett arcára, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt és szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.-

Aidan Szemszöge

El sem hiszem! Ez életem legszebb napja! Lia mostmár nem csak a menyasszonyom, hanem a pár hónapon belül megszülető gyermekünk édesanyja is! Egyszerűen még most sem tudom felfogni, hogy végre apa leszek!

Liával még órákon keresztül sétáltunk a parton, végül hazamentünk és úgy döntöttünk, hogy belevágunk hevesen az esküvő szervezésébe, még a kicsi érkezése előtt.

Végülis ez olyan jól ment, hogy egy hónap múlva azon kaptuk magunkat, hogy már az oltár előtt állok és várom, hogy életem szerelme besétáljon és a percek választottak el attól, hogy hitvesi csókot nyomhassam végre az ajkaira.

Lia Szemszöge

Azt hiszem, hogy az elmúlt hetekben igazán felgyorsultak az események. Mire észbekaptam, már a koszorús lányokkal az esküvői ruhámat igazgattuk és nemsokára már menyasszonyból feleség leszek....

Ott volt TJ és a többi barátnőm is, na meg persze anyukám is, akik egész álló nap kitartóan segítettek nekem...

Végül elkészültünk és gombóccal a torkomba kisétáltam a szobából, ahol apukám várt, hogy elkísérjen az oltárhoz.

Mosolyogva nézett végig rajtam, s tekintetében látszott a büszkeség és a meghatottság egyvelege.

Mindenki helyet foglalt, majd belekaroltam apukám kezébe, aki elvezetett egészen az oltárig, ahol ott állt Ő.... Akiért minden szívdobbanásom ritmusra ver.... Ő, aki után úgy érzek, mint eddig soha senki más iránt... Ő, aki az édesapja az én kis pocaklakómnak és az otthona az én szívemnek..... Az én egyetlen és igaz szerelmem, Aidan Gallagher...

Láttam, amikor közeledünk, hogy Aidan a boldogságtól elenged pár könnycseppet és én is csak nagyon nehezen tudtam tartani magamat.

Végül odaértünk, majd apukám elengedte a kezemet, s finoman hátbaveregette Aidant, majd mosolyogva helyet foglalt.

Még egy pillanatra ránéztem TJ-re, aki a tanúm volt, majd Dantéra, aki pedig Aidané, végül felpillantottam a zöld szempár tulajdonosára, akinek íriszei úgy csillogtak a ragyogó napfényben, hogy azt hittem helyben elolvadok.

~Nos... Üdvözlök mindenkit ezen a jeles napon! Ahol eme két ifjú ma egybeköti az életét! -Kezdett bele a házasságkötő, miközben mosolyogva hol rám, hol Aidanre pillantott.-

Pár hivatalos szöveg után, végre rátértünk arra a részre, ahol Aidannel kimondhatjuk a boldogító igent...

~Amelia Hopper...Fogadod-e hites férjedül, az itt jelenlévő Aidan Gallaghert? -Nézett rám.-

~Igen. -Feleltem határozottan, majd a fiúra mosolyogtam.-

~És te, Aidan Gallagher, fogadod-e hites feleségedül, az itt jelenlevő Amelia Hoppert? -Szegezte ezúttal a kérdést a fiú felé.-

~Igen! -Felelte Aidan egy széles mosollyal.-

~Ezennel házastársaknak nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatja a....-Nem is kellett végigmondania, ugyanis Aidan hevesen az ajkaimra tapadt, majd nyelvét végighúzva alsó ajkaimon, bejutást kért a számba.-

Mindenki tapsolt és ujjongott. Jó érzéssel töltött el, hogy az összes szerettünk ma együtt örül a mi boldogságunknak...

Csókunkból visszatérve még utoljára a násznép felé fordultam, ugyanis egy dologról ők még nem tudtak....

~Egy kis figyelmet kérnék!...-Kiabáltam, hogy mindenki hallja.- Még mielőtt elkezdenénk a lagzit, szeretnénk bejelenteni valamit! -Fordultam mosolyogva a fiúra, megadva neki a lehetőséget, hogy ő közölje a nagyszerű hírt.-

~Lia babát vár! -Kiabálta Aidan boldogan, mire mindenki újból boldogan tapsolni és fütyülni kezdett.-

Ezután sorban odajöttek a vendégek gratulálni nekünk, végül belekezdtünk a lagziba...

Hihetetlen éjszaka volt..... Amit soha nem fogok elfelejteni...

Eközben a hónapok csak teltek és teltek egyre jobban..... A hasam egyre kerekebb lett és ma megyünk az orvoshoz, hogy kiderüljön a babák neme.... Ohh...hogy miért mondtam többesszámban azt, hogy "babák"? Hát.... azon az estén Aidan olyan jól teljesített, hogy nem csak egy, hanem két csöppséggel áldott meg minket az élet.... Már csak az a kérdés, hogy milyen neműek lesznek...

~Szerinted azonos neműek lesznek? -Fordultam a fiú felé, miközben beültünk a kocsiba.-

~Szerintem különböző. -Fordult felém mosolyogva, majd ajkait enyéimhez nyomta, mire belemosolyogtam a csókunkba.- Mi az? -Kérdezte nevetve a fiú.-

~Csak nagyon szeretlek.... -Néztem a fiú szemeibe.-

~Én is szeretlek..... Mrs.Gallagher. -Nevetett fel újra, majd beindította az autót és elmentünk a kórházba.-

És láss csodát.... végül Aidannek lett igaza...egy fiú és egy lány babánk lesz....

Hogy féltünk-e attól, hogy jó szülők leszünk? Persze! Bolond az, aki azt állítja, hogy nem fél! És igen, mi is fiatalok vagyunk még, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetünk jó szülők! A lehető legtöbb szeretetet adjuk meg majd a két kis csöppségnek és minden tőlünk telhető dolgot megteszünk, hogy boldog életük legyen!

Nem volt egyszerű az utunk Aidannel....egy kicsit sem, de megérte a harc! Megérte minden pillant, azért, hogy most a közös házunkban, a közös gyerekünket tarthatom a karomban! Ryan és Lina Gallagher....a két kis csoda a mi kis csodálatos életünkben!

Épp a hálószobába mentem be, hogy megnézzem, hogy Aidannek sikerült-e lefektetni a gyerekeket, ám mikor beléptem, mosolyogva megtámaszkodtam az ajtókeretnél és csak néztem, ahogy Aidan a két kis csöpség mellett merült mély álomba. A három kis szerelmem egy helyen.... Mosolyogva néztem ezt a csöndes pillantot, miközben kiélveztem minden percét.

Végül befeküdtem Aidan mellé, aki egyből felém fordult, majd szorosan átkarolt...

~Szeretlek.... -Felelte, miközben félálomban volt.-

~Én is...-Mosolyogtam, majd közelebb fészkeltem magamat a fiúhoz.- Ma, holnap és mindörökké.... -Feleltem, miközben egy finom csókot nyomtam ajkaira, majd lehunytam a szemeimet.-

~Ma, holnap és mindörökké.... -Ismételte fáradt hangon, végül álomra hajtottuk a fejünket.-

És az egész....egy kávéval leöntött pólóval kezdődött....

~V•É•G•E~

Húúú..... Őszintén.... nem is tudom, hogy mit mondjak.... 🥺
El sem hiszem, hogy most írtam le az utolsó sorokat a történethez és vége..💔 Nagyon a szívemhez nőtt a történet és nagyon fog hiányozni! Mikor elkezdtem, akkor még nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz és egy ilyen kalandos történet fog születni belőle... Hihetetlenül boldoggá tettétek a mindennapjaimat a sok kommenttel, amiket a részekhez írtatok! El sem tudjátok hinni, hogy mennyi motivációt adtatok minden alkalommal, mikor elbizonytalanodtam vagy nem volt ötletem!
Annyira hálás vagyok, hogy ennyien szerettétek a történetet és közösen izgultatok a folytatásért! Nagyon remélem, hogy elégedettek vagytok a lezárással!❤️ Mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból és összeségében elégedett is vagyok!😍

Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre, illetve a következőkre!😍 :
-Ki volt a kedvenc karaktered?
-Melyik volt a kedvenc részed/kedvenc pillantod a történetben?
-Kit utáltál a legjobban?
-Egyéb dolog, ami benned van a történettel kapcsolatban és szívesen megosztanád velem!❤️

Tényleg köszönöm mindenkinek, aki elolvasta!💕

‼️A jövőre nézve‼️
Egyenlőre kell nekem egy kis szünet, hogy a következő történetet kidolgozzam, ugyanis mindenképp szeretnék egy másik történetet is írni!☺️ Már fejben van elképzelésem, de eddig nem szerettem volna foglalkozni ezzel, amíg az Esernyő Alatt című történetemmel nem végzek. Kiváncsi vagyok, hogy titeket inkább egy újabb Aidanes vagy mondjuk egy Five-os story érdekelne jobban?😄 ( Mondjuk Five-al szerintem erősebb szóhasználatú lenne a történet és 🔞 jah....😂 ) Nem tudom titeket melyik érdekelne jobban.🤔

Mégegyszer köszönöm, hogy elolvastad! És remélem hamarosan találkozunk egy következő könyvemnél!❤️

~By, Mrs.Aidy~