Már este 7 is elmúlt, de Dylan még sehol sem volt. Kezdett már nagyon elegem lenni az egészből. Mégis merre van már? Fel alá járkáltam a szobában, mikoris hallottam, hogy őkelme hajlandó volt végre megérkezni.

~Hol voltál? -Kérdeztem tőle frusztráltan.-

~Lényegtelen. -Rántotta fel vállát, majd ledobta a bőrdzsekiét az ágyra.- A lényeg, hogy mostmár itt vagyok. -Jött oda hozzám, majd a derekamnál fogva magához húzott és elkezdett csókolgatni.-

Ajkaimról letérve áttért a nyakamra, s mostmár itt hintett be csókjaival és éreztem, ahogy egyre közelebb és közelebb húz magához. Rövidesen leesett, hogy mit is akar, én viszont cseppet sem akartam a helyzetet, így kissé elhúzódtam a fiútól.

~Dylan, ne....-Mondtam halkan.-

~Mégis miért? -Nézett rám összeráncolt homlokkal és láttam rajta, hogy egyre dühösebb lesz.-

~Nem akarom...-Nyöszörögtem, s félelmemben a fiú szemébe sem mertem nézni.-

Mogorva pillantást vetett rám, s levegővételén is éreztem az frusztráltságot.

~Persze azzal az Aidan gyerekkel naphosszat tudtál fetrengeni az ágyban... -Emelte fel a hangját.- Ne játszd itt nekem a szentet Lia, mindenki tudja, hogy mekkora egy ribanc vagy...-Szavai rosszul estek, de sírni sem mertem előtte, úgyhogy csak meredten álltam vele szemben, s próbáltam tartani magam.- Ő hiányzik, mi? -Szorította meg arcomat és durván magához húzta.- Ha ő itt lenne, már térdelnél neki, igazam van? -Üvöltözött, mire becsuktam a szememet, mert már annyira rettegtem.- Hányszor szoptad le őt Lia? Hmmm? -Szemei szinte szikrákat szórtak mérgében, mire próbáltam minél jobban elhúzódni tőle, de túl szorosan fogott.-

Végül durván ellökte magától arcomat, s egy lépést tett felém, amitől tudtam, hogy bántani akar, ekkor hallottam, hogy a bejárati ajtón kopogtat valaki, mire Dylan a fejét az ajtó irányába fordította, majd vissza rám, s biccentett egyet, hogy menjek, nézzem meg kiaz. Ám mielőtt odaértem volna, előtte még megragadta a kezemet, mire félve a fiúra pillantottam.

~Ha bármi szót szólsz az előbbiekről én....-Nem mondta végig csak fenyegető pillantást vetett rám, mire bólintottam, így elengedte a kezemet.-

Remegve az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitottam, ekkor láttam meg a rémülettől átjárt TJ arcát, aki szinte beszélni is alig tud az idegességtől.

~Jesszus TJ, mi történt?? -Kérdeztem aggódva a lánytól.-

~Lia...most azonnal mennünk kell! -Hadarta.-

~Mi? Mégis hova? -Ráncoltam össze homlokomat értetlenül.-

~Aidan kórházba került! Megtámadták! -Felelte, mire teljesen lesokkolódtam. Mint akit nyakon öntöttek egy vödör jegesvízzel.-

~Azonnal megyek!! Te addig indulj el a kórházba! -Feleltem már én is hadarva, mire a lány bólintott én pedig becsuktam az ajtót.-

Gyorsan visszasétáltam a szobába, Dylannel nem is törődve, s a táskámba beledobtam a pénztárcámat és az irataimat, majd sietve elindultam volna.....csak volna....ugyanis mire a bejárati ajtó elé értem, Dylan ott állt előtte, ezzel elállva az egyetlen menekülési útvonalamat....

~Dylan, menj arrébb kérlek! Muszáj elmennem, ez fontos! -Néztem fel kérlelő tekintettel a fiúra, de belül tudtam, hogy szavaim kicsit sem hatják meg.

~Fontos? FONTOS? -Emelte fel hangját.- Neked ez az Aidan gyerek mindig olyan fontos....-Mérgelődött.- Nem fogsz elmenni Lia.... -Vette higgatra mondandóját.- Itt maradsz velem...

~Aidan a legjobb barátom! -Emeltem fel én is a hangomat.- És most kórházban van, úgyhogy de, igenis bemegyek hozzá! -Indultam meg felé és próbáltam félrelökni, persze sikertelenül.-

~Azt mondtam, hogy NEM! -Emelte ki a nem szót, mire elkezdtek folyni a könnyeim és kezemmel a fiú mellkasát kezdtem ütögetni.-

~Dylan engedj ki! -Kiabáltam a fiúra, akinek esze ágában sem volt arrébb állni.-

Végül megelégelte a dolgot és kaptam tőle egy hatalmas pofont, amitől a földre estem. Könnyes szemmel néztem vissza a fiúra, miközben kezemmel arcomat fogtam, majd éreztem, ahogy friss vér csorog végig karjaimon....

~Mikor fogod végre megtanulni, hogy az enyém vagy? -Nézett le rám, s szemét teljesen elöntötte a düh.-

~Soha nem leszek a tiéd! -Feleltem neki bunkó hangnemben, ami utólag nagyon rossz ötlet volt, ugyanis csak mégjobban felbosszantottam.-

~Legyen. -Vonta meg vállát, majd lenyúlt értem és a karomnál fogva felrángatott.-

Egészen a fürdőszobáig rángatott, majd belökött oda, mire a lendületettől a hideg csempére zuhantam.

~Majd kiengedlek, ha rájössz, hogy kihez is tartozol igazán....-Meredt rám sötét tekintettel.-

Ezután kivette a kulcsot a zárból és a másik oldalra tette, mire egyből felpattantam, ugyanis tudtam, hogy be akar zárni, de mire odaértem, már becsukta előttem az ajtót, s hallottam, ahogy a zár kattan és éreztem, hogy már nincs menekvés.

~DYLAN!!! NYISD KI!! -Dörömböltem az ajtón és kiabáltam, ahogy csak tudtam.-

A fürdőszobám fala elég vastag, így nem igazán hallható át a másik szobába, vagy a hotel folyosójára, ha itt kiabálok, egyedül az hallhatja amit mondok, aki közvetlenül az ajtó közelében állt....

~Nyugodj meg baba, majd kinyitom, ha megjön az eszed. -Felelte, majd hallottam, ahogy felveszi a táskáját és távozik.-

Én továbbra is kétségbeesetten dörömböltem és kiabáltam, segítségért, persze teljesen sikertelenül....

Hirtelen a zsebemhez kaptam, abban a reménykedve, hogy nálam van a telefonom és tudok segítséget hívni, de hatalmas pechemre az ágyamon maradt.

~Francba!!! -Mérgelődtem, majd belerúgtam egyet az ajtóba.-

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, hisz még egy ablak sem volt a fürdőben....De azt éreztem, hogy órák óta be vagyok ide zárva.

Homlokomat megtámasztva az ajtón próbáltam dörömbölni a kezemmel, de ez inkább nézett ki egy esetlen kopogásnak, mint dörömbölésnek, ugyanis már teljesen kiment az erő belőlem.

Végül legnagyobb elkeseredésemben megfordultam és háttal az ajtónak lecsúsztam, egészen a padlóig, majd összekuporogva keserves zokogásba kezdtem...

Rettegtem....nem tudtam mi fog történni, nem tudtam, hogy megint mi ütött Dylanbe, nem tudtam, hogy mit akar ezek után csinálni, hogy mit tervez, de a legrosszabb az volt, hogy fogalmam sincs, hogy mi történt Aidannel....és ez volt a legrosszabb mindközül....

A bezártság miatt többször is pánikrohamot kaptam, méghozzá elég durvákat és az ijedtségem, amit az egyedüllét okozott csak mégjobban tetőzte ezeket. De csak egy valami tartotta bennem a lelket, hogy kijussak.... Az pedig Aidan volt....nem tudom meddig leszek itt bezárva vagy, hogy Dylannek mi lesz a következő lépése, de valahogy ki fogok jutni és elmegyek Aidanhez....

Sziasztok! Itt van a következő rész....ami tudom, sajnos cseppet sem vidám...🥺 Lia is nagy bajba került és a legrosszabb, hogy azt sem tudja mi történt Aidannel...😔 Vagy, hogy egyáltalán ki támadta meg?...

Amúgy hihetetlen, hogy már a 40. részt írtam meg❣️ Nagyon beleszerettem a történetbe és remélem ti is!🥺❤️

Ha ez is tetszett nektek, nyomjatok rá egy ⭐️-et és kommenteljetek nyugodtan❣️ Nagyon motiválóak tudtok lenni, amiért nagyon hálás vagyok!☺️❤️

Holnap folyt.köv!🤪