~Kihez beszéltél? -Nézett rám Aidan, furcsálló tekintettel.-

~Jahh... Mi? Én? Senkihez. -Dadogtam, majd gyorsan beléptem a fiú szobájába.-

Ezúttal legalább rendesen fel volt öltözve, bár nem igazán bántam volna azt sem, ha láthatom azt a kidolgozott felsőtestét...

Jaj Lia... Koncentrálj! Ne égesd be magad mégjobban!

~Remélem nem zavartalak meg valamiben, mikor írtam. -Mondta Aidan, miközben becsukta az ajtót.-

~Jaj, dehogy... Épp nem volt semmi dolgom. -Legyintettem a kezemmel.-

Leültem Aidan ágyára, majd a fiú a kezébe vette a gitárt és ő is leült, nem messze tőlem.

~Amúgy... Miért hívtál? -Kérdeztem, majd a fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset.-

~Épp most írok egy új dalt és láttam, hogy a múltkoriakat is tetszettek, így gondoltam ez is érdekelhet. Bár még az elején járok vele, de remélem tetszeni fog. -Mosolyodott el, amit én is egy kedves mosollyal viszonoztam.-

~Komolyan? Akkor mire várunk? Had halljam a művész urat! -Nevettem fel, mire Aidan még szélesebb mosolyt húzott az arcára.-

Aidan közelebb húzta magához a gitárját, majd lágyan elkezdett játszani a húrokkal, s megszólalt az az eszméletlenül csodálatos hangja is. Olyan volt, mintha egy másik világba kerültem volna. Aidan le sem vette rólam a szemét, semmi másra nem figyelt, csak rám és egyszerűen én sem tudtam levenni a tekintetemet róla. Egy szólamot sem tévesztett, hisz úgy ismeri már a hangszert, mint a saját tenyerét. Figyeltem a dallamra, a szövegre, a ritmusra, Aidan boldog tekintetére, még a saját szívdobbanásomat is hallottam, ami szinte ritmusra vert a zenével. Egy gyönyörű szerelmes dal volt, egy különleges személynek írhatta Aidan...

Ekkor hirtelen a boldogságom tovaszállt... Hisz belegondoltam, hogy ez a dal kinek szólhat... Tegan... Aidan biztos neki írta...

Aidan lepengette az utolsó húrt is, majd amint a hangszer elnémúlt, kérdően rám tekintett, a véleményemet várva.

~Wooow... Aidan... ez csodálatos volt! -Mosolyodtam el, elrejtve minden szomorúságot, ami a lelkemben volt.-

~Nagyon örülök, hogy tetszik. Az elmúlt pár napban írtam... Egy nagyon különleges személy inspirálta, aki teljesen megváltoztatta az életemet... -Aidan tekintete csak úgy ragyogott, miközben teljes ábrándban volt. A szívem mégjobban összeszorult, mert tudtam, hogy Teganről beszél...-

~Biztos nagyon különleges lehet ez a lány... -Mosolyodtam el kissé erőltetetten.-

Aidan a legjobb barátom és nem lehetek olyan önző, hogy a saját érdekeimet elé helyezem, csak azért, mert ő Teganba szerelmes és nem belém.

~Lia... -Nézett mélyen a szemembe Aidan.-

~Igen? -Kérdeztem vissza, de ekkor megcsörrent a telefonom. Tom hívott, hiszen már fél tíz elmúlt.-

~Menned kell? -Kérdezte Aidan.-

~Igen, de mit akartál az előbb mondani? -Néztem kérdő tekintettel a fiúra.-

~Jah... Már nem tudom, nem fontos. -Vakarta meg a tarkóját egy erőltetett nevetés közben.- Holnap találkozunk a forgatáson. -Ölelt át szorosan és azt akartam, hogy bár soha ne engedne el.-

Ezután visszamentem a szobámba és elindultam a fürdőbe.

~Jó volt TJ-el dumálni? Jó sokáig voltál. -Kérdezte Tom a nappaliból, miközben a meccset nézte.-

~Jah... Igen, igen. Kicsit eldumáltuk az időt, de pont akkor indultam mikor hívtál. -Nem akartam elmondani neki, hogy Aidannel találkoztam, mert nem akarom, hogy azt higgye, hogy van köztünk valami... Nincs kedvem kimagyarázni a dolgot.-

Lefürödtem és egyből be is dőltem az ágyba. Lehunytam a szememet és Aidant láttam magam előtt, ahogy énekel... Nekem...
Hallottam a fejemben a dalt, amit játszott. Szóról szóra újra és újra átfutott az agyamban a szövege....

,,Te vagy az, ki bár mellettem ébredne. Nem vagy más, mint életem értelme... Csillogó szemed, mint a hold... Lelkemet teljesen átkarold. Szívem az ütemeket kihagyja, mikor a hangod oly lágyan meghallja..."

Talán még dúdoltam is a dalt, már nem is emlékszem, annyira fáradt voltam. Majd szép lassan elkalandoztam az álmok völgyébe.

⛅️Másnap reggel⛅️

~Hé...Lia... Ébredj! -Hallottam meg Aidan hangját.-

~Aidan... Hagyj már... Alszok. -Mormogtam félkómásan.-

~Aidan? Én vagyok az Tom, te dilis! Ébredj már fel, mert elkésünk! -Nevetett rajtam.-

~Mi? -Pattant ki a szemem, majd mint aki a katonaságon van, úgy ugrottam ki az ágyamból.- Nem azt mondtam, hogy Aidan... Hanem-... -Akadtam el, mivel semmi nem jutott eszembe.-

~Hanem? -Nézett rám gyanakvóan.-

~Azt mondtam, hogy... Hogy... Éppen... Igen! Hogy éppen kelek! -Jutott eszembe a legegyszerűbb butaság.- Valami gond van a hallásoddal testvérem, kezdek aggódni miattad. -Játszottam rá a dologra.-

~Hát, már én is aggódom miattad Lia, elég furán viselkedsz mióta itt vagyunk. -Elengedtem a fülem mellett az előbbi megjegyzést, majd elindultam készülődni.-

A forgatásra TJ-el indultam el gyalog, mert mindenképp tudni akarta, hogy mi történt az este, miután elmentem tőlük.

~Naaa mesélj! Mi volt Lia? Mit mondott Aidan? -Faggatózott.-

~Igazából az egyik új dalát énekelte el nekem, amin most dolgozik. -Mondtam, miközben az ujjamat birizgáltam.- Egy szerelmes dal volt...

~Hogy miiiiiii!!!?? -Sikítozott TJ, mire pár járókelő furcsálló tekintetettel nézett ránk.- Ez nagyszerű Lia!

~Sssss... Ne kiabálj TJ! Mindenki hülyének néz minket! -Csitítgattam a lányt.- Ebbe mi nagyszerű? Egyértelmű, hogy Tegannek írta. -Néztem csalódottan a földre.-

~De mégis neked énekelte el. -Mondta TJ, majd belebökött az oldalamba.-

~Ki énekelt, mit? -Jelent meg a hátunk mögött hirtelen Dante, majd közém és TJ közé furakodott, majd egyik kezével az én nyakamba, másikkal pedig TJ nyakába karolt.-

~Semmi! -Vágtam rá egyből.-

~Aidan szerelmes dalt írt Lianak! -Mondta TJ lelkesen.-

~TJ! -Kiabáltam dühösen a lányra.-

~Aidan barátunk mindig is olyan romantikus volt. Végre együtt vagytok? -Kérdezte Dante.-

~Nem! Nem vagyunk együtt és azt a dalt nem nekem írta, hanem a barátnőjének Tegannek! -Válaszoltam frusztráltan.- Gondolom csak kiváncsi volt egy lány véleményére is, ezért kérte meg, hogy hallgassam meg.

TJ és Dante egymásra néztek, de nem mondtak semmit... Szemmel lekommunikálták, hogy inkább jegelik a témát a frusztráltságom miatt.

A I D A N
________________

~Basszus... El fogok késni! -Kaptam fel gyorsan a cuccaimat és rohantam a lifthez.-

Épp készült becsukódni az ajtaja, mikor valaki megállította. Cameron lépett be a liftbe mellém. Nem igazán beszéltünk az elmúlt napokban, pedig ledumáltunk mindent, de valahogy mégsem érzem azt, hogy megbékélt velem.

~Szia haver. -Húzott egy fél mosolyt az arcára.-

~Szia. -Köszöntem vissza, hasonló mosollyal.-

Ezután megnyomtam újra a gombot, hogy elinduljunk lefelé. Nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy egyáltalán akar-e velem beszélni, így szótlanul haladtunk le a lifttel. Leértünk a földszintre, majd elindultunk mind a ketten a stúdió felé.

~Figyelj... -Kezdett bele Cameron.- Tudom, hogy többet érzel Lia iránt... -Megszorult a levegő is a torkomban, mikor ezt kimondta.- És nem tudom, hogy ki ez a Tegan, mert olyan váratlanul jött és semmit nem meséltél róla, pedig eddig mindent megdumáltunk, de nem akarom, hogy csak azért ne gyere össze Liaval, mert félsz, hogy az a barátságunkra megy.

Őszintén jól esett, amit mondott. Tényleg bennem volt egy félelem, hogy elveszíthetem a legjobb barátomat emiatt...

~Annyira sajnálom haver az utóbbi pár napban történteket. -Vakartam meg zavartan a tarkómat.-

~Hagyd csak. -Legyintett.- Én is hatalmas barom voltam. Azért meg ne kérj bocsánatot, amit érzel. -Veregetett vállba.-

L I A
________________

Beérve a stúdióba elköszöntem TJ-től és Dantetól, mert nekik el kellett menniük átöltözni. Én ott álltam még egy darabig, majd elindultam a dolgomra. A forgatás alatt jóba lettem a büfés nénivel és sok időt töltöttem ott, hogy segítsek neki, amiért mindig kaptam ingyen csokit vagy cukorkát. Most is épp ott voltam egész délelőtt.

~Hé Lia! -Szólt be a konyha részre a büfés.-

~Igen? -Kiabáltam ki.-

~Téged keresnek!

~Engem? -Mondtam magamban, majd elindultam kifelé, mikor megpillantottam a pultnál Aidant és odasétáltam hozzá.-

~Miben segíthetek? -Kérdeztem tőle úgy, mintha itt dolgoznék és nem is ismerném, közben megtámaszkodtam könyökkel a pulton és egy ravasz vigyort húztam az arcomra.-

~Hát... -Kezdett bele Aidan, majd a pult másik oldalán ő is felkönyökölt és közelebb hajolt, így a fejünk csak centikre volt egymástól.- Most van ebédszünetem és gondoltam te is éhes vagy, így elhívlak, hogy ebédelj velem. -Mosolygott ravaszul.-

~Hát nem is tudom. -Húztam direktbe az agyát és úgy tettem, mintha rengeteg dolgom lenne.-

~Nem utasíthatsz vissza egy ilyen ajánlatot. -Hajolt még közelebb.-

~Legyen... -Nevettem fel és megforgattam a szemeimet.-

Kimentünk ebédelni. Út közben össze szedtem a bátorságomat, hogy kérdezzek pár dolgot Teganról, hiszen a nevén kívül semmit nem mondott még el Aidan. Mikor leültünk az egyik asztalhoz, elhatároztam magamat és megszólaltam.

~Figyu Aidan... Akartam kérdezni valamit Tegannel kapcsolatban... -Kezdtem bele mondandómba.-

Aidan pedig ekkor vett egy mély sóhajtást.

~Én is akartam veled ezzel kapcsolatban beszélni Lia... A helyzet az, hogy-...

Ekkor hirtelen Emmy huppant le mellém, hihetetlen nagy izgatottsággal a fején, mire Aidannel mind a ketten furcsállóan néztünk rá, hisz nem értettük, mire ez a nagy öröm.

~Megzavartam valamit? -Kérdezte Emmy, látván az értetlen tekintetünket.-

~Jah... Nem, nem. -Mondtuk szinkronban Aidannel.-

~Mire ez a nagy jó kedv Emmy? -Kérdezte Aidan nevetve.-

~Ti még nem hallottátok? -Kérdezte vidáman.-

~Mégis mit? -Kérdeztem vissza, majd Aidannel egy pillanatra egymásra néztünk, de egyikünk sem tudta, hogy miről beszél.-

~Aaa akkor én vagyok az első aki elmondja! -Csapta össze tenyerét izgatottan.- Ma a stáb úgy döntött, hogy kicsit ki kéne lépni ebből a monoton forgatásból és, hogy lazuljunk egyet elmegyünk egy buliba itt a környéken! -Emmy majd kitőrt örömében.-

~Huhh hát... Nem is tudom, nem vagyok az a bulizós fajta. -Mondtam Emmynek.-

~Igen, őszintén én sem. -Értett velem egyet Aidan.-

~Nah! Ne csináljátok! TJ, Dante és Cameron is jön, nehogy már ti maradjatok csak a hotelben... Feltéve, ha nincs más dolgotok együtt, kettesben. -Nézett ránk Emmy egy hihetetlenül ravasz vigyorral, mire kikerekedtek a szemeim és vörös pír kúszott fel az arcomra.-

~MI!? Nem, dehogy! -Dadogtam Emmynek.-

~Ezek szerint jöttök! -Kezdett el örömében tapsolni.-

~Jó... Legyen. -Egyeztem bele, nem túl nagy lelkesedéssel.-

~Aidan? -Nézett most Emmy a fiú felé.-

~Rendben. -Nevetett fel.-

~Szuper! Akkor most elrabolom Liát, hogy vegyünk neki valami eszméletlenül szexi ruhát ma estére. -Emmy újabb ravasz vigyorba kezdett, mire én csak a homlokomba temettem a kezemet és azt kívántam bár elsüllyednék itt és most a Föld aljára.-

Ránéztem Aidanre, aki feletébb élvezte az egészet és próbálta már kezével eltakarni a mosolyát, de annyira nevetséges volt az egész helyzet, hogy nem bírta nem kimutatni, hogy mennyire jól szórakozik rajtunk.

~Menjetek. -Nevetett Aidan.-

~Biztos nem baj? -Néztem a fiúra, mire ő csak mosolyogva megrázta a fejét.-

Ekkor Emmy kézen ragadott és elindult velem és TJ-el a legközelebbi plázába, hogy vegyünk magunknak ruhát.

Végül mind a hárman egy fekete ruhát választottunk, de mind a három más fazonú volt.

Emmy ruhája :

TJ ruhája :

Lia ruhája :

Délután öt körül értünk vissza a hotelbe és izgatottan elkezdtünk készülődni. A kis kiruccanásunk a plázába oldotta a feszültségemet és látván Emmy és TJ izgatottságát, nekem is megjött a kedvem a bulizáshoz.

Sziasztooook! Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket!😍 Vajon milyen lesz a buli?🙈 Holnap délután hozom a következő részt!😁 Vajon mi az, amit Aidan annyira el akar mondani Lianak, de valahogy mindig valaki félbeszakítja őt?🤫