Színtelen szenvedés
Nem is léteznek a színek.
Minden csak egy nagy hazugság!
Nem érdekelnek az ízek.
Gyermek elméhez nagy ugrás!
Láttam, mint sárgul a levél.
Megtudtam, buja tudomány!
Többé már nem ver át elmém.
Tudom már, ez az én dogmám!
Úgy szerettem az ízeket.
Ne hazudj agyam, vidd innen!
Csodáltam ám a színeket.
Már oly nagyon szürke minden!
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top