JULIE  SZEMSZÖGE

Azt szokták mondani, hogy az álmok, valóra válhatnak. Soha nem hittem az ilyen dolgokban, de rá kellett jönnöm, hogy jobb ha előbb utóbb elkezdek hinni bennük.

Az ágyamon ülve gondolkodom. Gondolatok ezrei tömődnek bele a fejembe.
Várok, várok valamire. Valamire, ami fáj, és iszonyatosan kiborít. Nem azért várom, mert olyan jó lenne ez az érzés. Nem, csak egyszerűen ez is eljön egyszer!

 Felpattanok az ágyról, és a fürdőbe sietek. A tükör elé állok, egy darabig csak nézem magam a tükörben. Aztán egyszer csak megint megjelenik, ugyan olyan mint én, talán kicsivel másabb ....

- Na végre rájöttél mi folyik körülötted? A hang tulajdonosa elvigyorodik.

- Hm, nem igazán, Viszont tudom milyen az amikor egy kést döfnek az emberbe... Halál nyugodt vagyok, de komolyan!

- Ne legyél dühös.

- Ne legyek dühös? Csattanok fel. - Már hogy ne lennék dühös, mikor majdnem meghaltam. Üvöltözök, mint egy szerencsétlen.

- Te nem tudsz meghalni.

- Mi az hogy nem tudok meghalni? Bámulok a tükörbe. Én ezt már végképp nem értem.

- Na jó, elmagyarázom. - Benned egy démon van, aki csak arra vár, hogy tönkretegyen, megöljön téged, hogy végre kiszabadulhasson a testedből.

- Jesszusom! - Na és mi van azokkal a lányokkal, akik nap mint nap megvágják magukat? -Én átérzem, érzem azt a fájdalmat amit ők éreznek.

- Igen, bennük is egy démon rejtőzködik, pontosabban, ugyan az a démon, ami benned van.

- Ha ha ha... Kacagok.- Ez egy akkora nagy hülyeség, hogy ilyet életemben nem hallottam még.

- Hát jó, ha így gondolod, akkor ezt is érdemled. Eltűnik a tükörből az előbbi személy, hirtelen elönt a félelem érzete. 

Hirtelen változik meg minden. Mintha nem is én irányítanám a testemet. Az agyam szinte kikapcsol, az érzéseim nullák lesznek hirtelen. Egy pengét veszek a kezembe, az agyam teljesen elborul, nem tudok helyesen gondolkodni, sőt nem is tudok gondolkodni. Végighúzom a kezemen az éles tárgyat, ami alól szép lassan kibuggyan a vér.

- Áhhhhh. Kiálltok fel. A tükörre pillantok, az az arc amit akkor a tükörben láttam... Feketék voltak a szemeim, a szám csupa vér.

- Haszontalan, semmire kellő.
- Megfoglak ölni.
- Könyörögni fogsz a halálodért.

A földre zuhanok, a fejemet hátra vetem, a nyakam megfeszül, fáj minden porcikám. A szavak csak úgy cikáznak a fejemben.

- Úgy is meghalsz, ne erőlködj. Kált egy hang a fejemben. Majd szépen lassan elcsendesedik minden.

A világ majd egyszer bezárja előttem a kapuit. Aztán, majd csak, elnyel a sötétség.