Meghoztam a következő részt, jó olvasást :)

Ahogy a folyóson végigsétáltunk, ez a szerencsétlen itt ballagott pontosan előttem. A kezeit tördelte, miközben motyogott valamit.

- Jó lenne ha végre befogná a pofáját. Pörölök rá.

- Ne parancsolgass már nekem, élő halott. Ahogy ezeket a szavakat kiejtette, hátrafordult, és megállt. De ahogy találkozott a tekintetünk, ő abban a pillanatban remegni kezdett. 

- Na mi az, most már nem nagy a szád?  A nyakánál fogva emelem meg és a falnak szorítom. A fejét rázza, miközben a kezemet próbálja lefejteni a nyakáról. - Ne félj nem lesz annyira fájdalmas a halál. Felkacagok, de ahogy eszembe jut, hogy ennek az embernek van gyereke, azonnal elengedem, ennek következtében, a földre zuhan. Levegőért kapkod, miközben a kezével támaszkodik a földön.

- Miért nem öltél meg? Köhécsel.

- Mert, megjegyeztem hogy gyereked van, ennyire azért nem vagyok kegyetlen. 

- Gyáva! Üvölt utánam. Mivel én már elindultam.

- Ne pofázz, mert a végén nem fog érdekelni hogy van e családod, kinyírlak. 

Szaladni kezdek, de mintha nem érne soha véget ez a fránya folyosó.  A fejemet fogva nézek hátra, mikor is meglátom hogy két ember szalad utánam. Biztos az a seggfej, küldte rám ezt a két nyomorultat. Gyorsítok a lépteimen, míg végre elérek egy ajtóhoz, ami szerencsére nyitva van. 

Úgy csapom be az ajtót magam után mint a huzat. Megint csak szaladni kezdek, és megint elérek egy ajtóhoz. 

Mikor azt is becsukom, meglátom a zárban a kulcsot. Gyorsan elfordítom, még éppen idejében, mert mikor kattan a zár, elkezdik rángatni az ajtót. Felsóhajtok, de nem állok ott tétlenül, elkezdek szaladni, megint csak egy ajtót pillantok meg. Jesszus itt hány ajtó van.? 

Az ajtók sokasága után végre kijutottam az épületből.

De talán jobb volt ott bent. A pulcsit ami rajtam van, meg a gatya, nem nagyon melegít, miközben szakad az eső. A pulcsit összehúzom magamon. Még így is majd megfagyok. Szaladni kezdek, miközben próbálok kutatni az emlékeim között, hogy hol is lakhatok. De hiszen csak egy napja vagyok halott, és még arra sem emlékszem hogy is hívhatnak. Az eső még jobban megered, én meg kínomban a földre rogyok. Érzem hogy megindulnak a könnyeim lefelé az arcomon, de minden könnycsepp, égeti a bőrömet. Mint ha vér folyna a szememből.