Meghoztam a következő részt. Bocsánat ha nagyon pocsék lett de annyira lusta vagyok hogy ezt a páááár sort is alig tudtam megírni. Ja meg nagyon meleg van szóval ez a mentségem :D 

Jó olvasást :)

Miért pont velem történnek meg ezek a dolgok?

Az ágyon ülve gondolkodtam úgy mindenen. Viszont ez sem tartott sokáig mert a telefon a szekrényen megrezdült én meg a hang irányába kaptam a fejem.  Felpattantam az ágyról, és egy pillanat alatt ott termettem a szekrénynél hogy megnézhessem ki lehet az. 

 Hát persze hogy Matt volt az. Miután fogadtam a hívást a fülemhez emeltem a telefont majd vártam hogy megszólaljon.

- Itt vagy? 

- Persze hogy itt vagyok miért hol lennék?

- Nem válaszoltál csak azért kérdeztem. Beszívta a levegőt majd lassan kiengedte. - Hogy vagy?

- Igazán leszokhatnál erről. 

- Én csak szeretném tudni hogy hogy vagy. 

- Láttam ma egy lányt a tükörben. Remegő kézfejemet a térdemre helyeztem, miközben próbáltam megnyugodni.

- De azt mondtad hogy az már elmúlott. 

- Ne kezeld úgy mintha valami betegség lenne, mert nem az. - Amúgy meg én is azt hittem hogy ilyet többször már nem fogok átélni. Fújom ki hosszan a levegőt.

- Hol vagy?

- Na szerinted hol vagyok?

- Ahova együtt mentünk, abba a szállodában vagy? 

- Pontosan. 

- Maradj ott, odamegyek. Már rakta volna le a telefont, mikor is megszólaltam.

- Ne gyere, jobban tennéd ha nem jönnél ide. 

- Szükséged van rám.

- Rád? - Na ne hülyéskedj, rád biztos hogy nem, inkább maradj ott a hol vagy, és ne keress többet. 

- Oda megyek, csak maradj ott.  Azzal le is tette. Ideges voltam, a telefont az ágynak a másik végébe dobtam miközben próbáltam megnyugodni. Nem akarom bántani, de ha ide jön akkor a gyűlölet fog a hatalmába keríteni és akkor már nem tudok józanul gondolkodni.  

Egy óra is eltelt már de ő még mindig nem jött. Talán jobb is így. 

De sajnos amit az egyik percben gondoltam az a másik percben már hamisnak bizonyult. Matt lépett be az ajtón miközben a táska a vállán volt. 

- Megmondtam hogy ne gyere. Összeszorítottam a fogaimat, és megálljt parancsoltam magamnak hogy nehogy felmerjek kelni mert abból semmi jó nem sülhet ki. 

- De eljöttem, mert igen is szükséged van rám. A válláról a táskát a földre dobta majd közelebb jött mire én megráztam a fejem.

- Ne gyere közelebb, ha jót akarsz magadnak. - Sőt, menj el!

- Nem megyek sehova. 

- Nem lehet az, hogy neked van szükséged rám? Biccentettem oldalra a fejem.

- Mi??? - Dehogy is. Tiltakozott. 

- Oh dehogy nem, csak ezt te magadnak nem mered bevallani.  Megint csak lépett felém kettőt, mire én felpattantam.

- Megmondtam hogy ne gyere közelebb, de ha meg akarsz halni akkor csak hajrá.