~de bárcsak ne aludtam volna mert ami ott várt az....~

....maga volt a pokol. Szó szerint. Láttam egy alakot aki közeledett felém. Mivel ismerem az összes creepypastát ezért tudtam hogy ő Zalgó. Mi előtt bármit is mondhatott volna meg szolaltam. És ezt mondtam: Nem! Ő Meg értetlenkedve nézett hogy mi bajom van. Aztán meg szólalt.
- Mi az, hogy nem? Még azt sem tudod  hogy mit akartam kérdezni.- De tudom és nem állok át.- megint éreztem azt az érzést és elkezdett minden lila színű lenni. Én meg elkezdtem lebegni és lilán világítottam. Mire rá ordítittam, hogy 'tünny el a fejemből'. Mire minden eltünt és felébredtem. Hirtelen be rontottak az ajtón a proxyk én meg lenéztem rájuk. Hiszen még mindig lebegtem és világítottam.

- Mi az?- kérdeztem értetlenkedve.
- Te nem érzed- kérdezte Masky.
- Mit?
- Lebegsz és világítasz mint a karácsonyi égő.- szólt bele jeff. Igen már mindenki itt volt a szobámba.
- Á tégyleg- meglepödtem aztán leestem az ágyra.
- És miért is jötettek?- kérdeztem miközben megpróbáltam felálni.
- Halóttuk hogy ordítod hogy "tünny el a fejemből"
- Ja hogy azt hangosan mondtam!?
- Ddde kkinekk monndtadd?- kérdezte Toby dadogva
- Ved már be a gyógyszereid mert idegesít a dadogásod- írdított rá Masky. Szegény Toby meg szomorúan kiballagott.
- Na akkor kinek mondtad?
- Hááááát Zalgónak- próbáltam minél halkabban mondani. De nem tudtam mert hírtelen meg jelent a csápos.
- Azt mondtad hogy Zalgó? Mit mondott neked?- fagatott Slendy
- semmit mert nem engedtem.
- Hogy hogy nem engedted?

*Elmeséltem a sztorit.*

Aminek az lett a vége hogy ma este kell edzésre mennem.

~Time skipe~

Már beesteledett mikor benyitott Slendy, hogy szoljon hogy mehetünk.
Mikor leértem láttam a három proxyt.

~Time Skipe~

Rőviden annyi volt az edzsés, hogy mindenkitől ki kaptam. Az erőm nem jőtt elő. De lett fegyverem. Vagyis inkább fegyverek. Egy egész doboznyi
kínzó eszközöm van. De ami mindig nállam van az a születésnapomra kapott pillangókés.

Holnap már mehetek gyilkolni mert meg lett engedve. Vagyis inkább ki kömyörögtem magamnak. Kisérőt is kaptam. Dobpergés, három proxyt.

Ja hurrá ugy érzem magam mintha kisgyerek lennék bébicsőszőkkel.

~VISSZA EMLÉKEZIS. Miután elfenekeltek~

Slendy furán bámul rám mert ugye mindig veszítettem és el akartam menni gyilkolni.

- Légyszi Slendyyyyyy- könyörögtem miközben megprobáltam rá hatni a boci szemeimmel.
-Nem- Nem jőtt össze. De nem adtam fel.
- Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!  Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Légysziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii - itt mély levegőt vettem.-keeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee.
- Itt befogta a számat. De amikor evette a kezét én folytattam. Mire ugy két vagy három óra után be adta a derekát de csak kísérőkkel.
-Rosszabb vagy mint Toby.- mundja miután egy mély és fáradt sohaj hagyta el a "száját".

~VISSZA A JELENBE!~

Most itt fekszem az ágyamban és megpróbálók aludni. Mire minden elsőtétedett és mély álomba merűltem.