~VALAKI~

Mindenki hátrált a falhoz. Az ajtó szép lassan ki nyílik na, és ki jön be? Toby! Hirtelen el kezdtem fangörcsölni.

Ha nem lettek volna ott mások szerintem bele ugrok a nyakába.

Hirtelen furcsa érzésem lett. Úgy éreztem bármire képes vagyok.

Ezért mindenkit magam mögé tereltem és mondtam nekik hogy majd én elintézem.

Amikor vissza fordultam Toby-hoz mint egy pizsipartin szinte az összes creepypasta ott volt.

Ott volt Jeff the killer azzal a "gyönyörű" arcával😆 Masky, Hoodie, Ben Drowned, Selly, ja és a pofátlan. (Mondtam hogy nem mindenki)

Én meg csak mosolyogtam mint a tejbetök. Mindenki a hátam mögött reszkedett. Úgy éreztem magam mint a férfi a háznál.

Mikor már elég sokáig csak álltunk és néztük egymást a pofátlan megszólalt.
- Szia, Amaya!
- honnan tudod a nevem?
- én mindent tudok rólad.( Mint a télapó)
- és miért vagytok itt?
- azért hogy elvigyünk.
- de nem bántotok senkit az itt lévők közül, ugye?
- nem szoktunk szemtanúkat hagyni.- szólalt meg Slendy háta mögül Masky
- de én nem fogom hagyni- a szemeim lilák lettek és minden tárgy elkezdett lebegni. Egy gyors döntés folytán neki dobbtam az ágyam.

De elkapta a csáplyával és megszólalt.
- ha ennyire ragaszkodsz hozzá akkor az itt lévők közül nem bántúnk senkit.
De akkor velünk kell jönnöd. -nyújtota felém a kezét. A mikor ezt meghallottam vissza változtam.
- ezt hogy csináltam?
- majd az iródámban meg beszéljük de elöb pakolj be mi addig kint várunk - majd hirtelen elteleportált és mindenkit vitt magával.

Elbucsúztam mindenkitől majd össze pakoltam és elindultam.

Slendiék ott vártak mire megfogta az egyik csáplyával a kezem és elteleportált.

~Time Skipe~

Amikor odaértűnk egy öreg kastély ált ott. De amikor bementünk nagyon lakájos volt. Le esett szó szerint az állam. A többiek meg csak nézték ahogy tátott szájjal nézek körül.
- üdv itt, az új otthonodban! Akkor bemutatom az új családtagjaidat.- elkezdte sorolni a nevüket miközben rájuk mutatott. Persze én mindenkit ismertem de azért az udvariasság kedvéért végig halgattam. Szerintem látta rajtam hogy grimaszolok de nem esett le neki. Viszont a többieknek igen és elkezdtek nevetni. Slendy meg ha lenne arca akkor értetlen arcot vágna (nem bírtam kihagyni😆).

Miután elkelett neki magyarázni a helyzetet meg mutatta a szobámat.

Hála az égnek saját szobát kaptam.
Ledöltem az ágyra és majdnem elaludtam de kopógást hallottam az ajtómon. Az ajtó ki nyílt és Masky lépett be rajta. - Slendy hivát az irodájába. - miután ezt közölte velem már ment is.

Én meg elindultam az iroda felé vagyis csak reménykedtem benne mert nem tudtam hogy hol van.

Csak bojongtam a kastélyban és az lett a vége hogy el vesztem. Nem tudtam merre kell menni.

Szerintem egy bő félórába el telt mire meg találjam. Azt kérdezitek hogy hogy lett meg? Hát benéztem az összes létező szobába, és amelyiken az ált hogy "Slenderman irodája" az előtt álltam meg.

Be kopogtam. Válaszul azt kaptam hogy "gyere" . Én meg bementem.
- nos holnap este lessz a ki "kiképzésed" addig nem mehetsz gyilkolni.
- milyen "kiképzés"?- értetlenkedtem
- azt majd meglátod.
- és miért kell ez a kiképzés?
- azért, hogy tudd használni az erőd és, hogy meg tudd védeni magad. Most mehetsz.- invitált ki "szépen" vagyis inkább parancsolta. Mint a villám hussantam is ki.

Már csak az a kérdés ,hogy ,hogy jutok vissza a szobámba!?
Hála az égnek össze futottam Bennel de szó szerint ugyanis neki mentem.
- bocsi - tápászkodtam fel
- nincs semmi. Miért jársz erre?
- háááát el vesztem. - nevettem kínosan.
- oké, akkor vissza kísérlek.
- oké, köszönöm!

Amikor meg láttam a szobámat annyira még örültem neki.

Amint oda értünk Ben már ment is el.
Megszólalni sem tudtam annyira hírtelen tünt el. Végülis szellem.

Amint be értem a szobámba bevetödtem az ágyra és már aludtam is el. De bárcsak ne aludtam volna mert ami ott várt az.....

Hali! Ez egy nagyon unalmas és tartalom nélküli rész lett bocsánat. Meg próbáltam picit hoszabra de csak ennyire sikerült.