Hali bocsánat hogy az előző rész olyan rövid lett. De a lustaság nagy úr. Na az a lényeg hogy itt a kövi rész.

~Itt a vége vagy még sem?~

Várjunk! HISZ NÁLAM  VAN A KÉSEM! MEG TUDOM MAGAMAT VÉDENI ( többes számban😁). Amikor erre gondoltam elmosolyodtam(csak egy kicsit).

Miközben én ezen gondolkodtam a támadó egyre csak közeledett.

Viszont rá kellet hogy jőjjek hogy nem tudom használni. A zsebemben matatva meg próbáltam kinyitni a kést. Amit el is neveztem
Rainbow butterfly -nak😂( mivel szivárvány színű és pillangó kést😁). Igen ennyi tellet tőlem.

Vissza a való világba! Már felénk lendítette a kését mire én meg fordúltam és egy hirtelen mozdulattal kirántottam a késem és kivédtem a támadást. Persze csukott állapottban mert nem tudtam kinyitni (a kést). Sikerült ki vernem a kést a kezéből.

Amíg ő a késéért ment én a sajátommal szarakodtam. És tádám nagy nehezen kinyitottam és már vártam is hogy nekem ront mire azt vettem észre hogy már nem rohan utánunk.

Végre meg állhattunk és pihenhettünk (mivel végig rohantunk vagy is én inkább zombi gyorsaságban csoszogtam). De csak pár percre tudtam magam kifúlyni. Mert hírtelen a semiből nekem rontott.

Egy nagyon kecses mozdulattal (mintha eltörtvolna a derekam) hátra halyoltam. Ezzel kikerülve a támadást.
Egy gyors mozdulattal el  intéztem hogy többet ne csináljon gyereket😁.

Mire nagy nehezen össze szedte magát mi már egy utcával arrébb jártunk. Reméltem hogy feladja, de nem tette. A következő keresztezödésnél elénk vágott. Mire én ezt egy nagyon hosszú káromkodásal díjaztam.

Akkor hátra arc! Meg fordultunk és a másik irányba menekültünk.
- nem hiszem ADJA MÁR FEL!- ordibáltam oda neki. De vagy nem hallotta vagy süket.

- Jól van én ezt meguntam! Jelentettem ki és meg álltam.
A lányoknak intéztem a felyemmel hogy mennyek tovább. Meg fordultam  
és szemezni kezdtem a támadommal.
Nekem rontott én meg csak tartottam a késem.

Most egy olyan fura dolgot fogok mondani amit el sem tudtok képzelni.

Magától beleszaladt a késembe. Én meg csak what? Most akkor mivan? Öngyilkos lett? Vagy én öltem meg? A gondolat németből a Viki szakított ki (köszi gondolkodtam volna még😑).

~Time Skipe~

Végre haza értünk. Mivel már tizenegy óra volt ezért felajánlottam a lányoknak hogy itt aludhatnak ha akarnak. Ezt el is fogadták.

Én rögtön a fürdőszobához vettem az írányt. Megengettem a vizet és szép lassan beleereszkedtem a kádba. És elkezdtem a szokásos dolgom(vagyis fürödni) miután az megvolt végre kisírhattam magam( ne kérdezzétek hogy miért). 'Áááá ez jó érzés volt  ha jól hallom akkor most van éjfél' (meg szólalt a harang.) 'De vajon az az alak miért akart megölni? És végül miért rontott bele a késembe? Meg akart halni? Vagy én tettem valamit ellene? Na mindegy ezt elkell felejtenem és tovább lépni.' A gondolat menetemből egy fura érzés szakított ki.
Mintha valaki figyelne. 

Felőltöztem és vissza mentem a szobámba. Meg próbáltam aludni hiszen már rajtam kívűl mindenki alszik megint.

~Time Skipe~

Egy órát tudtam aludni. Egy hírtelen zajra ébredtem fel. Miközben a szívem zakatolt lépteket  hallottam. És  aki nem látott már horror filmet elindultam a hang irányába. Egy fura érzés fogott el. Ugyan az amit a fürdöben éreztem.

Várjunk mi van ha egy creepypasta az? Hirtelen elfogott a fangörcs. De nyugi meg kérem hogy gyorsan végezzen velem. Ez futott végig a felyemben. Ki nyitottam az ajtót és mindenki aki a házban volt hírtelen berontott hozzám. Hát nem erre számították mi?  Nem tudtam mit reagáljak. A creepypasta történetekben ilyenkor mindenki már halott lenne de az én történetemben berontott mindenki a szobámba. Miért?

Nem volt időm megnézni hogy ki volt a liba hajcsár  mert hírtelen becsapódott az ajtó. Mindenki az ablakon akart ki mászni de kint is voltak. Nem volt menekülök út. Most mitévők legyünk? SEGÍTSÉG! VALAKI!