~VÉGRE SZABADSÁG~

Mindig is szeredtem a természetett az állatokat a virágokat.
És éjszaka sétálni a sötétben.

A Vikiékkel pont fordultunk volna be a sarkon amikor láttunk egy fura alakot aki a kezében szorongatott egy kést és felénk közeledett.
Én mint a legjobb- és a legmegbízhatóbb barát elkeztem menekülni a töbieket hátrahagyva.

De mikor vissza fordultam akkor láttam hogy lefagytak. Ezért visszarohantam értük és megfogtam a ketüket (de hárman vannak akkor hogy?🤔 ) és rohantam velük tovább.

De az a bökenő hogy én aszmás vagyok. Fordult a kocka és engem kellet a végén húzni.

Úgyéreztem a tüdőm feladja a szolgálatot. A lábaim majdnem össze rogytak úgyéreztem mindjárt elájulok. Nem bírtam tovább futni. De a barátaim csak húztak hogy hazáig kibírjam.

A támadó meg csak közeledett és közeledett. Majdnem utolért. Azt hittem hogy mindjárt meghalunk. Itt a vég vagy még sem?

Huha ez aztán rövid lett.