Csöndben feküdtem az ágyamban, miközben a fehér plafont bámultam. Valamiért anya nem engedte, hogy az egész szoba kék legyen. Pedig a mennyezetre igazán ráfért volna már egy kis tupírozás. Meg az életemre is. Miért cseszek el mindent? Ráadásul még fájt is. Az az ördögi dög rohadt erőset tud rugni. Igazából most is hallgatnom kellene a világrekordot is megdöntő számú káromkodásokkal teletűzdelt beszédét arról, hogy mégis mi a fenét képzelek magamról. Ugye milyen érdekes beszélgetés? Mióta hazaértünk, nem hagyja abba.Néha elfelejtem, hogy akkora hanggal rendelkezik, mint a bécsi kapu.

- Figyelj, Ken... - kezdtem volna bele a magyarázkodásba, de félbeszakított.

- Egy akkora seggfej tudsz lenni! 

- Most miért? már mondtam, hogy sajnálom és, hogy nem direkt volt, de te nem is figyelsz arra, amit mondok. Helyette egyfolytában káromkodsz és fel-alá járkálsz, pedig semmi bajod se lett. Ellentétben velem - mutatok a fájó pontra, mire ő megforgatja a szemeit.

- Nem rúgtam akkorát, kibírod.

- Ezt úgy mondod, mintha ez egy elhanyagolható dolog lenne!

- Miért, nem az? - kérdezte olyan őszintén, hogy elgondolkodtam, mennyi fogalma van az empátia kifejezésről.

- Néha olyan gonosz vagy - néztem rá sértődötten. Már épp visszavágott volna, amikor hirtelen apa hatalmas hévvel betört a szobámba.

- Kenneth, beszélhetnénk? - kérdezte olyan hangon, mintha kihallgatáson lenne.

Kenneth

- Ööö, persze - válaszoltam kicsit habozva, majd kiléptem a folyosóra. - Valami baj történt?

- Semmi különös, csak szeretnék egy kicsit beszélni veled.

- Nem is tudtam, hogy itthon van - néztem rá gyanakodva. Nem tetszett ennek a beszélgetésnek a végkimenete. Lehet, hogy hallotta a beszélgetésü... vagyis a veszekedésünket és most ki akar rakni? Bár végül is hamarosan úgy is tovább kell állnom.

- Á, munkából jöttem. Hamarosan vissza is kell mennem - felelte olyan mézesmázos hangon, mint amelyet a gonosz banya is bevethetett a Jancsi és Juliskában. Gyertek be gyerekek, gyertek. Itt annyit ehettek, amennyit akartok. És én is ehetek végre valami finomat. Szóval rohadt ijesztő hangon beszélt.

- Akkor nem akarom feltartani - próbáltam kimenteni magam, de átkarolta a vállamat és elkezdett kifelé terelni a házból.

- Igazából épp érted jöttem - mondta félvállról, mire bennem megállt az ütő. Ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne! Kérlek, csak ezt ne! Én nem akarok javítóba kerülni, vagy ilyesmi.

- I-ige-en-n? - kérdeztem kicsit se gyanúsan.

- Aha, megtaláltuk a lövöldözőt. Minden rendben? Kicsit sápadt vagy - nézett rám aggódva. Gyorsan felvettem a cipőmet és a kabátomat, majd kisiettem utána az ajtón.

- Jól vagyok - nyugtattam meg gyorsan. - Hogy-hogy nem kocsival jött? - néztem szét, mert a fehér kocsi nem volt a felhajtón.

- Az egy szolgálati autó. Nem hozhatom el kénye-kedvére. Nyugi, a rendőrség nincs messze. Csak pár utca.

- Tudom - mondtam ki meggondolatlanul, mire rögtön rám nézett. - Vagyis Sindy mesélte - mentegetőztem rögtön.

- Mintha egy kicsit feszült lennél. Titkolsz valamit? - fordult felém gyanakvóan. Szóval Logan innen örökölte azt a kiállhatatlan kíváncsiságát.

- Titkolni? Én? Semmit! A világon semmit, hehehe... - nevettem kínosan. Na jó, le kell állnom!

- Kár, pedig azt hittem elbeszélgethetünk a múltadról. Tudod, kicsit utánad néztem. És vajon mi történhetett? Nem találtam semmilyen Kenneth Stryder nevű embert. Egyszerűen nem létezel. Viszont találkoztam egy érdekes esettel. Egy helyi város korházába úgy egy éve súlyos sebekkel szállítottak be egy fiatal kamaszt. Ez több, mint másfél éve történt. Mikor a fiú felébredt, még a nevét se tudta kinyögni. Így a természete által nevezték el.* Nem sokkal később a srác eltűnt. Pont amikor ugyanabban a városban megjelent a rejtélyes fantomtolvaj. A bűnöző útja egészen idáig vezetett. Pár hete viszont nyoma veszett, pont amikor te feltűntél. Hát nem érdekes? - nézett rám vádlón.

- Nem értem, miről beszél? - kérdeztem ijedten.  Bassza meg, rájött! Kicseszettül mindenre rájött!

- Kenneth, őrizet alá  kell vegyelek rablás gyanújával. Jogodban áll hallgatni. Bár lehet, hogy tanúvallomást teszel, enyhítik a büntetésedet.

- Szóval le vagyok tartóztatva? - kérdeztem reményvesztetten.

- Nem, még nem. Előbb ki kell hallgatnunk téged. Velem jössz, vagy erőszakhoz kell folyamodnom? - nézett mélyen a szemembe.

- Gondolom nincs más választásom - sóhajtottam. - Ugye nem fog megbilincselni?

- Csak egy gyerek vagy. Ráadásul senkinek se ártottál, kivéve azoknak a srácoknak. De a fiam elmondása szerint önvédelem volt. Úgyhogy nem, nem foglak megbilincselni. Hacsak, nem csinálsz valami hülyeséget - mondta vészjóslóan.

- Egyébként a nevem miatt buktam le?

- Nem csak. A véred ott volt a verekedés helyszínén, így előbb-utóbb úgyis megtaláltunk volna. Bár az furcsa, hogy nem vagy benne az országos jegyzőkönyvben - mondta, majd megállt. - Megérkeztünk - fogta meg a vállam és vezetett fel a lépcsőn át a hatalmas kapun be a rendőrség épületébe.

*A Kenneth név jelentése született tűz.

Sajnálom, hogy megint nem voltam régóta. Egyébként utólag is boldog karácsonyt! Köszi, hogy olvassátok ezt! És köszi a 2k megtekintést! Sziasztok!