Logan

Minden azzal kezdődött, hogy belementem ebbe az egészbe. Nem tudom, Sindy mit gondolhatott, de ez egyáltalán nem az én világom. Persze a sörösüveg azért még ott virított a kezemben. És ez még csak nem is az első volt. Ja, a hangulatom fagypont alatt volt. Ráadásul az sem segít, hogy őket is bámulnom kell. A lányon egy sötétlila ruha volt, melyre fekete rózsákat vartak. Haját begöndörítette és feltűzte. A mellette álló fiú azonban sokkal jobban vonzotta a tekinteteket. Egyrészt Vanessa volt a táncpartnere. Félreértés ne essék, V szép lány volt, de borzalmas személyiséggel ruházták fel. Épp ezért nem értem, Kenneth mit csinál az oldalán. Találkozott a tekintetem Sinével, aki elégedetten vigyorgott. Sejtettem, hogy az ő keze lehet a dologban. Asszem ideje lenne neki elmondanom az érzéseimet, mielött végleg tönkreteszi az esélyemet.

Ezek a gondolatok teljesen elvonták a figyelmemet a környezetemről. Így történhetett meg az, hogy összetalálkoztam azzal a három személlyel, akivel nem kellett volna. Scotték dühösen meredtek rám, de egy szó nélkül kikerültek - pontosabban félrelöktek az útból - és elindultak a konyha felé. Nem értettem, hisz a bandavezér ökölbe szorított keze látszólag szívesen randizott volna az arcommal. Ekkor megéreztem egy kezet a vállamon. Villámgyorsan pördültem meg és néztem a fekete szemekbe. Ő meg mit csinál itt?

- Nem a barátnőddel kéne lenned? - förmedtem rá kissé erőszakosan.

- Te sokkal érdekesebbnek bizonyulsz most. Még a vak is látja, hogy valakire féltékeny vagy - mondta, bennem meg megállt az ütő. Bár végül is egyszer már megcsókoltam.

- Ööö…

- Na mondcsak, kit néztél ki magadnak? - nézett rám kajánul. Gondolatban egyszerre fejeltem le a falat és jártam győzelmi táncot. Akkor még se jött rá.

- Találd ki - hagytam rá, majd elindultam a kertbe vezető üvegajtóhoz. Hátrasandítva láttam, hogy egy kis tétovázással, de követ. Kitártam az ajtót, amin beáramlott a hideg levegő. Csak most értettem meg, miért nem volt kint senki. Simán minuszok voltak odakint. Bár reggel se volt sokkal jobb. Mély levegőt véve kiléptem az éjszakába, nyomomban a törpével. A srácnak - őszintén fogalmam sincs, ki a házigazda - a kertje eléggé árnyékos volt. Elindultam egy sötétebb folt felé. Pár hatalmas fenyő mögött bújt meg egy kis fészer.

- Hé Logan! Mit keresel? - kiabált utánam Ken, majd futólépésekkel elindult felém.

- Már semmit.

- Hú, akkor jó. Rohadt hideg van itt - dörzsölrte meg a karjait. Egy rövidujjú lenge ing volt csak rajta, plussz egy fekete csőfarmer.

- Fázol? Gyere - nyujtottam ki felé a kezem és rántottam magamhoz. Nekinyomtam a falnak és lenéztem rá. Ő csak döbbenten pislogott rám.

Kenneth

Ijedten vettem tudomásul, hogy egy másodperc alatt eltünt a talaj a lábam alól és a hátam fájdalmasan találkozott a faépület falával. Logan teljes sújjal rám nehezedett.

- Őőő… te meg mit csinálsz?! - akadtam ki.

- Felmelegítelek - nézett rám ködös tekintettel. Lassan egyik kezével benyúlt az ingem alá.

- Hé! - kiáltottam fel, de befogta a számat az ajkaival. Ez nem jó. Ez nagyon nem jó! Ha ezt így folytatja, akkor abból gondok lesznek. Nagyon nagy gond.

Hú, de nagyon nem akart ez a rész megszületni. Mondjuk táborban nem is nagyon volt időm írni. Na hagylak titeket.