Keneth

Fáradtan döltem bele az ágyamba. A kihalgatás semmit nem ért. Ráadásul útána rengeteg papírt kellett kitöltenem. És vallomást tenni. Megpróbáltam a lehető legkevesebbet elmondani, úgy, hogy elkerüljem a hamis tanuskodást. Azt itt különösen büntetik. Olyan fura ez a város. És a benne élők is.

Csak gondolnom kellett erre, máris kicsapódott az ajtóm. Nem törödtem vele, fejemet továbbra is a párnák közé furtam. Éreztem, ahogy valaki nagy lendülettel landol mellettem. Oldalra sandítva Sindy vigyorgó fejével találtam magam szembe. Inkább visszafurtam az arcomat az ágyneműben. Persze nem hagyott békén.

- Hé Kenneth! - rázta meg a vállaimat.

- Miva'? - motyogtam a párnába.

- Mi volt a tárgyaláson?

- Semmi - fordultam a hátamra.

- Valami emlék visszatért? - nézett rám aggódva.

- Semmi különös - hunytam le a szemeimet. A lányoknak miért kell mindig mindent megkérdezniük?

- Figyú, nem akarsz esetleg elkisérni valakit valahova?

- Hmm? - fordultam felé.

- Van egy barátnőm. A neve Vanessa és olyan stílusú mint… hát te. És tök jól kijönnétek, meg minden - dadogta.

- Miért pont én? - ültem fel.

- Tudod, az itteni srácok elég elutasítóak.

- Miért nem kéred meg Logant - böktem a csukott ajtóm felé, ami mögött megbújt a szobájához vezető folyosó.

- Neki már van párja. Meg amúgy is rád fér a kikapcsolódás. Hisz majdnem megöltek!

- Kösz, hogy emlékeztetsz rá - forgattam meg a szemeimet. - Jó, elmegyek vele - sóhajtottam, mire nevetve a nyakamba ugrott.

- Köszikösziköszi! - olvadt össze a hálálkodása egy nagy szóvá.

- És mikor lesz ez a buli, vagy mi a szösz?

- Ma.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

- El se hiszem, hogy ebbe belementem - suttogtam meggyötörten, ahogy a ruhaboltban álltam. Mert arra a partira ki is kell öltözni. Én meg, mint excsöves és tolvaj örülhettem, ha van mit felvennem. Szóval így kerültem ebbe a puccos turiba Sindyvel.

- Aj nyugi már, Vanessa is mindjárt itt lesz - csapott karon. Épp hogy kimondta, nyilt a bolt ajtaja. Eegy lány lépett be rajta. Fekete csőgatyát és a hajával megeggyező lila toppot viselt. Ha haja nem is, a ruhája eléggé felhívta a figyelmet rá. Ugyanis odakint körülbelül 15°C lehetett. Ahogy körbepillantott, arcán kivehető volt az undor… egészen addig, amig meg nem pillantott minket. Lassan sétált felénk, közben töbször végigmért engem. Megtorpant előttem és kinyújtotta a kezét. Belenéztem a lilás szemekbe. Megfogtam a karját és megráztam.

- Hali, Kenneth vagyok - mosolyogtam rá.

- Vanessa - mondta halkan. Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy jól döntöttem.

De furi ilyen hamar részt publikálni. Tatata... Kaptam végre egy új szereplőt. Majd kiderül, mennyire nyeri el a tetszéseteket. A rajzon ő van, de valamiért szoknyát rajzoltam neki. Na hagylak titeket!