Kenneth

- Ne gyere közelebb! - kiáltottam. Őt ez egy cseppet sem hatotta meg. Komótosan indult meg felém. A falnak lapultam és lassan lecsúsztam a földre. Megragadott a hajamnál fogva és felrángatott. Testével teljesen a falhoz préselt. Egyik keze lassan a pólóm alá csúszott. Ez új volt. Sose csinált még ilyet. Rúgkapáltam, de nem értem el vele semmit, csak még közelebb került hozzám. - Mi-mit csinálsz?!

- Akarlak - suttogta a nyakamba, majd beleharapott a bőrömbe. Én ezt nem akarom! Miért csinálja ezt?

Kezei eközben bejárták a felsőtestemet. Szabályosan letépte a pólómat. Csókjaival elkezdett lefele haladni. Egyik kezével lefogta a csuklóimat. Eddig bírtam. Könnyeim lassan folytak le az arcomon. Tudtam, hogy élvezi, amikor így lát. Megszégyenülten és gyengén. Már alig érzékeltem, ahogy a nadrágomhoz nyúlt. Ezután mindent elmosott a fájdalom, a félelem, a harag és a bosszúvágy. Azon az estén elvette az utolsó két dolgot is, amit még magaménak tudhattam. Az ártatlanságomat és a reményt egy jobb élet iránt. Ekkor voltam 9 éves.

Zihálva ültem fel. Semmi pénzért se aludtam volna vissza. Az emlékeimtől kirázott a hideg. Zöld takarómat magamra terítettem és remegve bámultam a semmibe. Bárki is tette ezeket, megfizet érte. Erre én magam vagyok a tanú.

Logan

Kiléptem Ken szobájából és visszamásztam az enyémbe. Mielőtt még bármit csinálhattam volna, megbotlottam és ráestem az ágyamra. Felállni, vagy csak megmozdulni már nem volt erőm, így inkább lehunytam a szememet. Az álom meglepően későn látogatott meg. Egy füves réten sétáltam. A nap hét ágra sütött. Valaki a fűben ült. Halkan dudorászott. Közelebb léptem, mire felkapta a fejét. Szőke haja az arcába lógott, a szemei alig látszottak. Talán hat éves lehetett. Ijedten kezdett el hátrálni, majd elszaladt. Utána mentem volna, de ekkor az álom változott. Ezt onnan tudom, hogy tudatos álmaim vannak. Ez azt jelenti, hogy tudom, ha éppen álmodok és bármikor fel tudok kelni belőle. Ez néha jó, máskor viszont eléggé zavaró tud lenni. A mostanit nem tudtam besorolni sehova sem. Ahogy körbe néztem, ismét abban a sikátorban voltam, ahol először találkoztam a törpével. De ez most nem az az emlék volt. A szőke kisfiú most is itt volt és épp valakivel beszélgetett. Egy vörösesbarna hajú fiú állt vele szemben. Nem hallottam, miről beszélnek, de a végén megölelték egymást. Dudaszó hallatszott mögülem. Mikor hátrafordultam, egy fekete autó parkolt mellettem. A szőke kisfiú is a hang irányába fordult és elindult az alakhoz, aki a kocsit vezette. Még egyszer integetett a barátjának, majd beült a kocsiba, ami ezután gyorsan elhúzott. Most végre jobban szemügyre vehettem a vöröses hajú gyereket. Belenéztem hatalmas barna szemeibe. Olyan ismerős...

Ez után már csak mindenféle hülyeségről álmodtam. Mint például a kedvenc gabonapejhem reklámáról. Komolyan, a müzli isteni, a reklámszöveg meg pokolszökevény. Csak ébredéskor jöttem rá a srác kilétére. Fogalmam sincs, miért felejtettem el ezt az emléket. Azt meg végkép nem tudtam, hogy most miért álmodtam róla. Mi köze van a múltamnak a jelenemhez?

Lehet picit zavaros lett Logan álma, de a kövi részben kiderül, hogy ez miért volt fontos.
Addig is sziasztok =}