Kenneth

A tükör elött álltam és a hajamat vizsgálgattam. Az ősz hajszálakon kívül nem láttam más színt. Pedig eredetileg nem ilyen volt. Vagyis az orvos szerint. Hogy is mondta? Erős stressz hatására az ember képes "pillanatok" alatt megőszülni. De vajon mi válthatta ezt ki belőlem. Aznap, amikor elvett tőlem mindent, már ilyen volt. Bárhogy törőm a fejemet, se az időpont, se a hajszín nem ugrik be. Bosszantó...

Álmélkodásomból az ajtó nyílása szakított ki. Egy vörösesbarna szőrcsomó csoszogott be a fürdőbe, majd bezárta maga mögött az ajtót és a rekeszt eltolta a zárban. Én leültem a vécéfedőre és figyeltem, ahogy a tükör elött matat. Úgy néz ki, nem is vett észre. Megnyitotta a csapot és megmosta az arcát.  a pólójához nyúlt...

- Khmm... - köszörültem meg a torkom. - Jó reggelt, Logan! - mondtam gúnyosan vigyorogva. Arra számítottam, hogy felsikít, vagy ha nem is, legalább elpirul. A reakciójától viszont leesett az állam.

- Helló, törpe - mondta ide se nézve, majd levette a felsőjét. Mielőtt tovább vetkőzött volna, megállítottam.

- Hé! Nem is zavar, hogy itt vagyok? - kérdeztem döbbenten. Végre felém fordult és végigmért.

- Nem.

Logan

- Hé! Nem is zavar, hogy itt vagyok? - kérdezte Ken zavartan. Felé fordultam és végigmértem. A pólója enyhén szólva is gyűrött volt, meg egy kicsit rövid is. A szürke anyag és a nadrág korca között ugyanis kilátszott sápadt bőre. Néhány heget fedeztem fel a bordájánál, de nem említettem. Nekem csak az összeredmény számított, ami csodás volt. Jesszus, hogy lehetek ilyen nyálas?

- Nem - feleltem inkább és elfordultam. Hallottam, ahogy feláll és mellém lépve a tükröt figyeli. Elkezdte birizgálni a haját, ami megint a szemébe lógott. Sóhajtottam egy nagyot, majd elkezdtem keresgélni a szekrényben a hullámcsatokat. Mikor a kezembe akadt pár, magam felé fordítottam és kissé lehajoltam hozzá. Óvatosan nyúltam a puha tincsekhez és simítottam őket oldalra. A csatokat beletűztem a fehér fürtökbe é lenéztem Kenneth-re. Fekete szemei elkerekedtek, arca vörös volt. A szája enyhén szétnyílt. Lejjebb hajoltam hozzá, miközben a fejemet oldalra billentettem. Mikor elég közel kerültem hozzá, kinyitottam addig összeszorított számat és...

- Te elpirultál - röhögtem a képébe. Zavartan kapta el a fejét.

- Neked valami bajod van! Vagy pedig meleg vagy - nézett rám vádlóan.

- Ki tudja Kenneth, ki tudja? - kérdeztem még mindig vihogva. Ő csak fujtatott és toporzékolt. Pedig pár pillanattal ezelőtt még megesküdtem volna, hogy a szemeiben megcsillant valami.

- Egyébként, hogy-hogy fent vagy - nézett a fali órára - hajnali négykor?

Oh. Szóval ilyen korán lenne? Máskor még délben is az ágyat nyomnám hétvégén, de most fent vagyok. Lassan végiggondoltam az estét. A szőke hajú fiú olyan ismerős. Biztos valami gyerekkori barátom volt. Majd ne felejtsem el megkérdezni aput.  Visszatérve a jelenbe a törpe türelmetlen morgása repített vissza.

- Csak egy rossz álom. És te? - kérdeztem vissza. A fiút hirtelen körbe lengte valami sötét aura. Kezeit ökölbe szorította, majd kiengedte őket. Vett egy mély levegőt majd megszólalt.

- Csak egy emlékem visszatért - mondta, majd az ajtóhoz lépett, kinyitotta a zárat, majd kiment. Döbbenten néztem utána. Milyen emlékről beszélt?

Kenneth

Még mindig érzem, ahogy a szívem hevesebben dobog. Azt hittem, hogy meg fog csó... Ezt inkább végig se gondolom! Biztos csak a múltban történtek miatt reagáltam így. Hisz én nem vagyok meleg. Vagyis, eddig nem tudtam róla. És Logan nem is egy bányarém. Sőt, már majdnem helyes. Ráadásul elég izmos is egy hipsterhez képest. Valami baj van velem. Csak tudnám mit tett velem ez a srác. Miért pirultam el, amikor a mellkasa egy vonalba került az arcommal? És miért gondolok most is erre? Inkább bedőltem az ágyba és a párnába morogtam. Talán megpróbálhatnék aludni. Igen, ez egy remek ötlet... gondoltam, majd elnyomott az álom.

Bocsi, de a rajzra már nem volt időm, így azt csak holnap teszem ki. Egyébként hogy tetszett ez a rész? :P

Na itt is a rajz. Ezen a héten viszont nem lesz rész.