Logan

Az életem mindig is nehéz volt. Valamiért mindig megtaláltak az izomállatok. Az ikertesvérem, Sindy próbált segíteni, de ilyenkor ő is arra a sorsra jutott, mint én. Ennek ellenére mindig kiállt értem. Ilyen eset a mai is. Épp hazafele tartottunk, amikor utolértek bennünket. Hárman voltak. Mindegyik magasabb volt nálam, pedig majdnem 180 centi vagyok. Persze mindegyik izomkolosszus volt, ráadásul a focicsapathoz tartoznak.

- Hello Logan! Elhoztad? - kérdezte a középső, Scott.

- I-i-igen - dadogtam, majd előkotortam a táskámból a gyógyszereket. Most biztos egy csomó kérdésed van. Ezesetben had mutatkozzak be rendesen. A teljes nevem Logan Mc'fee. Anyám dilidoki, apám pedig rendőr. Viszonylag gazdagok vagyunk. Néha, mint most is, anyám gyógyszereit árulom. Sose gyanakodott rám, talán mert olyan jókisfiús arcom van. Bár arra se jött rá, hogy meleg vagyok... Ezt rajtam kívül csak Sindy tudja. Ha ezt bárki megtudná, engem tuti meglincselnének. Így se vagyok a népszerűség királya.

Eközben a három idióta a gyogyszereket vizsgálta. Leon az újjain számolt valamit, közben halkan motyogott. Két társa hevesen bologatni kezdett, majd felém fordúltak.

- Egy hiányzik - mondta Josh.

- Mi? - kérdeztem vissza. Az nem lehet, reggel alaposan átszámoltam. Rossz érzés fogott el. Most tuti halott vagyok. Viszlát élet, kösz, hogy ilyen szar voltál!

- Jól hallottad! Hol van? - Süvöltötte Scott.

- N-nem tudom!

- Ez esetben...

Mindhárman felém közeledtek. A tesóm mellém állt, de nem riadtak vissza. Leon elkapta Sindyt, mig Josh hasba vágott. Scott jött, aki egy balegyenesével a földre küldött. Ezután ott ütöttek és rugtak, ahol értek. Persze védekeztem, de nem ért semmit. Már épp készültem volna feladni, de ekkor egy hang tört át az ütések monotóm ütemén. Nem értettem tisztán mit mondott, de körülbelül velem egyidősre saccolnám. Nem tévedtem, hisz amikor a három bunkó megmozdult, megpillantottam őt. Apró volt, talán ha elérte a 165 centit. Haját egy fekete csövessapi takarta, fekete szemei pedig dühtől égtek. Nála még én is félelmetesebben néztem ki. Mellettem Sin is döbbenten figyelte a törpét.

- Mégis mi folyik itt? - kérdezte. Ha a megjelenése nem is, a hangja ilyesztő volt. Olyan rideg és nyugodt, mégis gyönyörű.

- Mi közöd hozzá, törpe? - kérdezte röhögve Scott. A srác megfeszült, kezét ökölbe szorította. A levegő fagyos volt körülötte.

- Te most rólam beszélsz? Van egy sejtésem, hogy igen. Szeretnél üzenni valamit a szeretteidnek?

Ha azt mondanám, nem tojtam be, hazudnék. A három tapló az idegen felé fordult. Ő csak nyugodtan álldogált és nézte a közeledő focistákat. Majd megmozdult. Olyan gyorsan, hogy nem is láttam, csak Josh fájdalmas üvöltése és az orrából folyó vér volt rá a bizonyíték. Ezután a srác megragadta Leon karját és a háta mögé csavarta. Maga elé rántotta, ezzel kivédve Scott ütését. Josh eközben rendbe szedte magát és rávágott az idegen fejére. A sapka félrecsúszott a fejéről, haja belelógott fekete szemeibe. Hátrafordult és gyomorszájba rugta támadóját. Eközben elengedte Leont, aki a földre rogyott. Scott megragadta hátulról a törpét. Őt ez nem zavarta, hatalmasat rugott Leonba. Döbbenten néztem az eseményeket. Majd észbekaptam. Gyorsan felpattantam, majd Sint is felhúztam. A táskámat a vállamra rántottam és elkezdtem kifelé húzni a hugomat. Az elágazásnál visszanéztem. Az idegen felpattant a földről. Kezét a bal karjára szorította, ahonnan ömlött a vér. Scott kezében egy kés volt. Ha nem jön ez a srác, akkor lehet az én vérem diszelege ezen a pengén. A két másik focista a földön feküdt. A srác hátrált, majd előretört és kikapta a kést Scott kezéből. A 3 támadó erre meghunyászkodott és elrohantak a másik irányba. A törpe a falnak támaszkodva lihegett. Nem hagyhatom itt!

Kenneth

Nem úgy terveztem, hogy ma összeveretem magamat. Eredetileg csak azt akartam, hogy ne verjék össze a srácot. De utálom, ha törpének hívnak. Kifulladva támaszkodtam a falnak. A karom tiszta vér volt. A kést, amit valamilyen okból még mindig szorongattam, elhajítottam. Egy hang meglepetten kiálltott, mire felkaptam a fejem. A srác volt az, aki a gyógyszeteket - vagy drogokat - árulta. Lélekben felkészültem az újabb harcra.

- Jól vagy? - kérdeztem, mie kérdőn néztem rá - Mármint a kezed. Jól van?

- Ha? - néztem rá döbbenten - Mit akarsz?

- Hú, nyugi! Csak meg akartam köszönni. Már hívtam a rendőrséget...

- Hogy mit csináltál?! - ragadtam meg a vállait, majd megráztam. Nekem végem. Le fognak sittelni vagy ami még rosszabb, visszadugnak a korházba. Megpróbáltam eltünni, de a srác megfogta a kezem - szerencséjére az épet - és itt tartott.

- Nem kell félned, nem lesz semmi. Csak vallomást kell tenned...

- Te ennyire hülye vagy? Engedj el! - És ekkor megjöttek a rendőrök. Szerettelek élet! Remélem egy nap vízbe fúlsz!

Bocsi a kihagyásért. Na itt lesz, hogy mikor milyen részt hozok:
Hétfő - Én, a semmi...
Kedd - Crazy psycho killers
Szerda - Sötét körök
Csütörtök - Szellemmé lettem
Péntek - Én a semmi...
Szombat - Sötét körök
Vasárnap - Crazy psycho killers
Ezen a héten még lehet csúszás, mert nem vagyok a wifi közelében.