~ Elizabeth szemszöge~

Nos, a végéhez is elérkeztünk a történetem utolsó fejezete nem hagytak békében nyugodni a túlvilágon visszarángattak az élők soraiba. Jason késelős jelenete után nekem minden elsötétült és arra kellett felébrednem, hogy erős fertőtlenítő szaga lengett körbe és valami mellettem csipogott. A szemhéjaim akár az ólom alig bírtam kinyitni, de amikor ki sikerült be is csuktam bántotta a fény.

- Ébredezik! Hívjanak orvost! - hangzott az ismerős kiáltás, de nem tudtam hozzá arcot társítani, erőtlenül próbáltam magamat ülő helyzetbe küzdeni, viszont egy nagy meleg kéz visszatartott. - Ne, kelj fel Elizabeth maradj fekve. - lágyan simította végig arcomat a kedves hang tulajdonosa. Pár apró pislogás után ki tisztult a látásom és Devinnel találtam magamat szembe, bőre fal fehéren virított a szemei vörösek voltak. - Kicsim, hogy vagy?

- Mi történt? Nem emlékszem semmire. - újra fel akarok ülni, de ismét visszanyomnak.

- Ne erőlködj, a végén felszakad a varrás. - csókolja meg a kézfejemet. - Szeretlek! Többet ilyet ne csinálj!

- Miről beszélsz? - tetettem az értetlen.

- Ne játszd a hülyét nem áll jól. Iza elmondott mindent. - komorodott meg a hangja. - Miért nem mondtad el az igazat, miért kellett titkolózni?

- Nem akartalak titeket is bele keverni. - nem néztem rá.

- Ha elmondod, akkor nem lennénk itt. - váltott kétségbe esett hangra. - Nem kellett volna végig néznem, ahogy azaz örült leszúr. Tudod te mit éltem át akkor?

- Sajnálom. - csuklott el a hangom. - Azt hittem megtudom oldani.

- De nem sikerült! - csattant fel idegesen, ijedten összerándultam arra várva mikor üt meg, ezt észre vetté. - Nem bántanálak! Szeretlek.

- Én is! - oda hajolt hozzám és csókot nyomott ajkaimra, elvigyorodtunk. - A többiek?

- Otthon vannak. Már két napja itt szobroztunk Christ alig lehetett elrángatni az ágyadtól, ragaszkodott hozzá, hogy itt legyen. A fiúk rábeszélték, hogy én itt maradok veled. - simogatta meg a kezemet ekkor bejött egy orvos.

- Miss Cerulli nagyon örülök, hogy felébredt. - mosolyodott el az orvos. - Mire emlékszik?

- Nem sok mindenre.

- A vér veszteség miatt lehet ez, ha szabad megnézhetném a sebét? - bólintottam egyet a fáslit át cserélte a hasamon. - Szépen gyógyul ma reggel haza mehet és vigyáznia kell magukra nehogy nagyobb baj legyen. Gondolom az urri ember figyelni fog arra hogy a kis mama ne erőltesse meg magát. - pillantott Devin felé, aki lelkesen bólogatott.

- Kismama? - hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgokat.

- Igen hölgyem. A babának hála nem esett semmi baja épp és egészséges.

- Oh! - esett le a lényeg még váltottunk pár szót mit csinálhatok és mit nem utána Devin segített összepakolni és felhívta Shawnt, hogy jöjjön értünk Chrisnek az érkezésemet meglepetésnek szánjuk. A kórház parkolójában várjuk a fiatal fiút, aki pillanatok alatt megérkezik és azonnal kipattan a vezető ülésből.

- Te örült nőszemély! Ezt hogyan képzelted? - vágtatott felém enyhén mérges ábrázattal. - Istenem azt hittem elveszítem az egyik legjobb barátomat! - ölelt át szorosan.

- Shawn eressz el szorítod a sebemet!

- Oh, bocsánat! - enged el azonnal. -Csak annyira örülök neked!

- Én is neked.

- Gyertek már ideje menni, ne erőltesse meg magát Liza! - csendült Devin parancsa nevetve ültem hátra a kocsiban, amíg a fiúk elől beszélgettek.

Csendesen telt részemről az út, a két fiú lázasan társalkodott valamiről, közben benne kattogott a gondolat, hogy szabad vagyok nem kell félnem többet Jasontől bezárták örökre. Óvatosan rá simítottam gömbölyödni kezdő pocakomra és visszagondoltam ez elmúlt több, mint fél év mozgalmasságára egy teljesen új életet kezdtem. A szüleim kidobtak, a bátyám befogadott, szerelmes lettem, megjártam a legsötétebb utat, de most itt vagyok egy gyereket várok attól a fiútól, akit mindennél jobban szeretek.

- Liza megjöttünk! - éreztem egy lágy simítást a karomon.

- Micsoda? - pillantottam Devinre, aki kedvesen mosolygott rám.

- Megjöttünk.

- Oh. - ennyit bírtam kinyögni és Shawn nyitotta is felőlem az ajtót majd ki segített. - Köszi!

- Semmiség ha bármiben segítség kell szóljatok nyugodtan. - egy öleléssel búcsúzott tőlem és már ment is.

- Min gondolkodtál annyira a kocsiban kicsim? - lépett mellém Devin és gyengéden átölelte a derekamat.

- Hogyan kellene Chrisnek tálalni, hogy terhes vagyok. - vallottam be az engem zaklató kérdést.

- Ne idegeskedj ezen árt a babának. - helyezte nagy kezeit a hasamra. - Majd együtt el mondjuk, ha eljön az ideje.

- És az mikor lesz? Már nem sokáig fogom tudni eltitkolni, lassan kezdek kerekedni. - osztottam meg vele aggodalmaimat.

- Megoldjuk kicsim. - puszilta meg a fejem tetejét. - Mi mindent megoldunk ketten.

- Szeretlek. - adtam csókot formás ajkaira.

- Szeret....- nem bírta a mondatát befejezni mert a bejárati ajtó kirobban és egy Ricky robbant ki egyenesen felénk trappolt.

- Uram Isten Elizabeth itthon vagy! - rohant hozzám és csont roppantó ölelésbe vont, amit nevetve viszonoztam. - Annyira hiányoztál apró lány!

- Te is Ricky, de csak egy napig ha távol voltam. - nevettem.

- Elizabeth? - hallatszott a többiek döbbent hangja, mindenki egyszerre indult meg felénk és ők is szorosan megölelgettek.

- Elizabeth annyira megijesztettél, nem tudom mit tettem volna ha elvesztelek. Nagyon szeretlek remélem tudod. - motyogta Chris a hajamb, ahogy ölelt. - Legközelebb, ami remélem nem lesz ne titkolj el előlem semmi ilyet nem akarom, hogy újra ezt kelljen át élned.

- Értettem. - hajtottam le szomorúan a fejemet. - Mi lesz a büntetésem?

-Büntetés? - nevetett fel testvérem. - Most szemet hunyok ez felett.

~1 hónap múlva~

Tegnap töltöttem a négy hónapot és a hasam egyre jobban látszik, de a többiek még nem tudnak semmit, továbbra is Shawnnal járok orvoshoz, hogyne tűnjön fel senkinek merre vagyok szerencsére Chris megbízik benne. Devin gyakran van velem otthon és figyel minden mozdulatomra, amit teszek nehogy túl erőltessem magamat, de közben figyelnie kell nehogy lebukjunk testvérem előtt. Van, hogy éjszaka átjön hozzám és kiélvezzük egymás társaságát, valamiért nagyon vágyom a szexre és Devin nincs is ellene, hogy kielégítsen, de félti a babát, hogy valami baja lesz. Plusz van, hogy tök random helyen kap el az érzés múltkor éppen a konyhában vágta fel kedvesem a pizzát a többiek a nappaliban tévéztek és szó szerint letámadtam. Utána alig tudtuk kimagyarázni, hogyan került a pizza földre, hogyan törtünk el három poharat és hat tányért, de ilyen kis dolgokon kívül nincs sok érdekes dolog. A reggeli rosszul léteim is kezdenek elmúlni, de már nem sokáig halogathatjuk ezt a baba dolgot el kell mondanunk a többieknek. Devinnel egy hosszas beszélgetés után arra jutottunk, hogy ma este mondjuk el.

- Na mi a nagy hír? - foglaltak helyet a többiek a fotelben közben én Devin foteljének a karfájára ültem.

- Chris kérlek ne akadj ki...

- Bármi is az húgi tud szeretlek. - küldött felém egy biztató mosolyt.

- Oké. - idegesen rágtam a szám belsejét és egy nagy sóhaj keretében kinyögtem. - Terhes vagyok.

- Ez jó vicc! - nevetett fel Vinny, de körülötte mindenki csöndben maradt, döbbenten pillantottak rám kivéve azokat akik tudtak róla. - Oh, ez nem vicc?

- Ez nem. - feleltem erőltetett mosollyal. - Chris?

- Ki az apja? - kérdezte szinte rémisztő nyugodtsággal.

- Elmondom ha nem fogsz kiakadni!

- Hogy ne akadjak ki? - állt fel hirtelen, amitől riadtan rezzentem össze. - Terhes vagy és azt kéred, hogy ne akadjak ki? Istenem hiszen még csak 17 vagy hogy fogsz felnevelni egyedül egy gyereket?

- Nem leszek egyedül, ott lesz az apja is! - csattantam fel én is.

- Az apja hol van nem mert ide jönni? Mibe fogadjak, hogy Shawné az a gyerek olyan jobban vagytok mostanában! - mutogatott a hasamra, amit én védelmezően átfontam a kezeimmel.

- Chris állj le! - szólalt meg mellettem Devin, láthatta,hogy már a sírás határán vagyok.

- Neked semmi közöd ahhoz a gyerekhez Devin! Ez csak a húgomra és rám tartozik.

- De rám is tartozik. - morogta idegesen kedvesem.

- Persze, persze. - legyintett a testvérem Devinre ezzel letudva a vele való társalgást és ismét felém fordult.

- Én vagyok a gyerek apja. - állt fel Devin is, a szobában olyan csend lett, hogy még a legyet is hallottam zümmögni.

- Micsoda? - képedt el Chris.

- Igen jól hallottad Liza tőlem terhes, én vagyok a gyerek apja!

- Mikor? Mióta? - szegezte kettőnknek a kérdést.

- Miután ide költöztem utána párnapra rá összejöttünk. - magyaráztam.

- Én teljes szívemből szeretem Elizabethet és semmi pénzért, vagy senki kedvéért nem hagynám el. Ő az életem értelme vagyis inkább ők. - simított a hasamra. - Szeretem őt.

- Értem. - ült le erőtlenül testvérem a kanapéra Gaia lágyan simogatta az arcát.

- Ebben nincs semmi borzaszó kedvesem. - suttogta Gaia Chris fülébe. - Nézd milyen boldogok együtt rengeteget szenvedtek, hogy együtt lehessenek csak nem szét akarsz szakítani két szerető szívet?

- Nem. - felelte megsemmisítetten.

- Akkor mi a baj? - folytatta bátyám kérdezését barátnőm.

- Nem akarom elveszíteni, nem lesz rám többet szűksége hiszen ott lesznek Devin, aki gondoskodhat róla.

- Chris engem soha nem fogsz elveszíteni és kapsz egy unokahúgot, akit kedvedre pátyolgathatsz. - válaszoltam mosolyogva.

- Lány lesz? - kérdezte egyszerre Devin és Chris is.

- Igen ma mondta az orvos.

Ezek után az izgalmas pillanatok után mindent alaposan átbeszéltünk a jövővel kapcsolatban mi is lesz velünk. Én magán tanuló leszek Shawn sajnálatára, aki ezek után is gyakran eljött hozzám sőt még az esküvőmre is meghívtam őt és Mirandát is a barátnőjét. Igen jól olvastad Devin elvett feleségül, hogy ha megszületik a pici az ő nevét kapja és egy rendes családba legyen. El is költöztünk Chriséktől, de nem valami mesze ezt szó szerint kell érteni csak az út túloldalára mentünk ott megürült egy kis családi ház, mi azonnal lecsaptunk rá. Egy szóval jól alakulnak a dolgaink már csak egy dolog miatt kell aggódnunk.

~ 5 hónappal később~

- Drágám segítenél nem érem el a sót! - kiáltottam ki a konyhából miközben nagyban főztem, de múlt kor Devin főzött és a sót a polc tetejére tette.

- Itt vagyok. Tessék. - adta a kezembe a sót.

- Köszi. - adtam puszit az arcára, de felszisszentem a szúró érzésre a hasamban.

- Mi a baj kicsim? - aggódva karolt át.

- Csak fáj a hasam.

- Nem kellene bemennünk a kórházba?

- Nem kell egész nap így fájdogál. - simítottam végig gömbölyű hasamon, de ekkor elég erősen belém hasított a fájdalom és összegörnyedtem. - Vagy inkább menjünk be.

- Hozom a kocsi kulcsot. - sietett el. Szóval ez is eljött.

~kórházban~

- Nyugi kicsim nem lesz semmi baj!

- Fogd már be! - üvöltöttem rá. A fájdalmak egyre jobban jöttek már itt feküdtem a kórházban szülésre készen, Devin is itt ült mellettem, de fülét farkát behúzva.

- Mrs. Sola megkezdhetjük a szülést? - lépet be az ajtón a doki.

- Igen! - lihegtem erőtlenül.

- Akkor kezdjen nyomni! - Devin kezét szorítottam, aki némán tűrte, hogy eltöröm az ujjait. - Jól csinálja!

- Menni fog kicsim!

- Mi az francért csináltál fel? - visítottam fájdalmasan, így szenvedtem még legalább fél óráig, amíg meg nem hallottam egy keserves sírást.

- Egy egészséges kislány. - emelte meg az orvos gyermekünket az én szememből szakadtak a könnyek. - Elvágja a köldökzsinórt az ifjú apuka?

- Igen. -lépet el mellőlem Devin. A picit gyorsan megfürdették és a mellkasomra fektették, abban a pillanatban abba hagyta a sírást és nagy szemeivel kémlelt.

- Szia picim. - fogtam meg picurka kezét.

- Gyönyörű. - ült mellé Devin. - Mint az anyja.

- Szeretlek.

- Szeretlek. - lehelt gyöngéd csókot az ajkaimra. - Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy vagytok nekem.

Boldogan nézegettük szemünk fényét, aki kilenc hosszú hónap után világra jött Rebeka Sola. Chris alig mert hozzá nyúlni, a picihez félt tőle, hogy összetörné, Ricky és a többiek annál biztosabban fogták kezükben. Örömmel néztem végig a családomon, mi egy nagy család vagyunk, sok mindenen mentünk keresztül, de semmi sem szakított el minket. Egy nagyszerű kalandban volt részem amiben megtapasztalhattam az élet szép és csúf oldalát. Megtaláltam az élet lényegét és a szerelmet. Igaz az a mondás boldogan amíg....

VÉGE

Köszönöm szépen minden kedves olvasómnak, hogy követett engem az elmúlt egy évben és aktívan részt vett mindenben. Köszönöm a biztató szavakat, a kedves megjegyzéseket a vote-t. Köszönöm, hogy vagytok akik elolvassák az agyam szörnyszüleményeit, azt is köszönöm, hogy tudtatok várni mikor rakok fel új részt pedig az sokszor el húzódott.

Ezennel szeretném lezárni az első sztorimat a Wattpadon.

By Tatár Erzsébet - Elizabeth Stone