~Elizabeth szemszöge~

~2 hónap múlva~

Már október vége felé járunk és rengeteg minden történt velem vagyis velünk. Jasont letartóztatták, hogy is történt na az egy érdekes esett volt.

Az egyik nap bejelentette az osztályfőnök, hogy új diák csatlakozik hozzánk, de amint megláttam ki az, azt hittem helyből lefordulok a székről. Jason volt az. Magabiztosan indult meg felém, hogy helyet foglaljon mellettem, sajnos Shawn megbetegedett, így nem jött suliba. Egész órán mereven nézett kicsit se akarta sunyiban csinálni, kihívóan méregetett, amikor kicsengettek el akartam tűnni mellőle. Szerencsémre lyukas órám volt, így nem kellett Jasonnel egy órán lennem, üljön csak bent, hálát adtam, annak, hogy a töri tanár lebetegedett. A szekrényemhez mentem, a fölös könyveimet elpakolni és előkészülni franciára, a szekrényben nyakig kotorásztam, amikor kettő meleg kezet éreztem a csípőmön. Hatalmas vigyor kúszott az arcomra, gyorsan megfordultam az engem ölelő karokban és egy puszit nyomtam Shawn arcára.

- Azt hittem ma se jössz! - öleltem szorosan a fiút.

- Nem gondoltam, hogy ennyire hiányoztam. - markolt bele a fenekembe a fiú, de bennem megfagyott a vér. - Mi van babám? Csak nem másra számítottál?

- Rohadék! - ugrottam ki kezei közül. - Mit keresel itt?

- Téged! - csukta be mögöttem a szekrény ajtaját és két kezével megtámaszkodott a fejem mellett ezzel satuba szorítva. - Nem enged....

- Aztán John meghúzta Linát és....- kettő beszélgető srác sétált el mellettünk, segítségért akartam kiabálni, de Jason gyorsabban kapcsolt, mint én ajkait az enyémeknek nyomta ezzel elnémítva. Nem tudtam segítséget hívni, a két fiú simán el tudod sétálni, engem pedig Jason kirángatott a parkolóba egészen az iskola sarkáig, ahol nem láthat minket senki és nem is jár arra.

- Hogy képzeled? - ugrottam neki a fiúnak, amint elengedett a kezem lendült egy pofonra, de ő elkapta mielőtt le tudtam volna sújtani. Karomnál lökött a falnak, ahova beszorított, levegőt visszafojtva vártam a folytatást.

- Ostoba lány! - hajolt közelebb hozzám, éreztem forró leheletét a nyakamon. - Megmondtam vagy te jössz vagy én! Hát itt vagyok, nem hagytál más választást! Nem örülsz?

- Fordulj fel Jason! - köptem undorral a szavakat. - Miért pont én kellek? Rajtam kívül még rengetegen megtudják fejteni a kódot és ha csak egy görbe éjszakára kellek, akor is vannak emberek, akiket megkaphatsz.

- De nekem te kellesz! - simította végig óvatosan az arcomat. - Olyan ártatlan vagy, nem tudod még mire képes egy férfi az ágyban, de én majd megmutatom neked. Sikítani fogsz és megtudod milyen is az igazi élvezet. - kezdte csókolgatni a nyakamat, gonosz vigyorra húztam a számat. - Asszonnyá teszlek!

- Azzal már rég elkéstél! - pimaszul mosolyodtam el, az ő szemében düh csillant, utána alig tudtam felfogni mi történt.

- Ribanc! - csattant az arcomon a keze, a lendülettől földre kerültem, éreztem, ahogy a vér végig folyik az ajkaimon. Jason leguggolt elém, gyengéden állam alá helyezte ujjait és maga felé fordította a fejemet. - Ehhez nem volt jogod, velem kellett volna először!

- Neked ehhez semmi közöd Jason! Szeretem őt! - álltam a fiú perzselő pillantását, a következő pillanatban ismét a betonon hasaltam, Jason újabb pofonnal jutalmazott, de, ahogy felnéztem hűlt helyét láttam. Nehézkesen feltápászkodtam a földről, hogy beüljek az utolsó órámra, szerencsémre nem volt bent Jason és, hogy ezen az órán a hátsó padban ülök. Az óra gyorsan eltelt, a szekrényemben kotorásztam, amikor a kezembe akadt egy tükör, elsápadva láttam milyen is az arcom. Tele kék zöld foltokkal, felrepedt az ajkam, így nem mehetek haza, elővettem a napszemüvegemet és egy baseballsapkát kaptam a fejemre, a hajamat kiengedtem, hogy az is takarjon. Fülesemet beraktam, így indultam a kocsim felé, ahol meglepetésemre Iza álldogált.

- Szia! - lépet oda hozzám, én még mindig szótlanul pakoltam a cuccomat a kocsiba, rohadt dühös vagyok Izára, mivel a vitánk után el mondott mindent Rickynek a Jasonös ügyet.

- Mit akarsz Iza? - nyitottam ki a kocsimat, hogy indulhassak.

-Beszélni veled. - rágta idegesen az ajkait.

- Bocs, de nem érek rá! - ültem be a kocsimba, de abban a pillanatban nyílt az anyósülés felőli oldal és Iza ült be, nem foglalkozva azzal, amit mond vezettem hazafelé, ő pedig már nem tudta, hogyan fejezze ki a bocsánat kérését, hogy elárulta Rickynek a titkomat. Otthon állítottam le a motort, amikor Iza abba hagyta a beszédet.

- ... és elmondtam Shawnnak is! - ekkor néztem rá igazán dühösen.

- Mit mondtál el Shawnnak? - dühöngtem.

- Jasont! - sóhajtott félve.

- Iza neked mindent tönkre kell tenned!

- Csak segíteni akartam! - szemeiben könnyek gyűltek. - Túl régóta szenvedsz ennek a tehernek a súlya alatt, ideje lenne segítséget kérned!

- Ugyan minek?

- Mert ezt már nem tudod irányítani!

- Hidd el nekem, mindent kézben tartok! - hagytam magára és bementem a házba, a srácok a nappaliban tévéztek egy halk "Sziasztok"-at elmorzsoltam, ahogy a szobám felé meneteltem. Táskámat ledobtam a sarokba és elterültem az ágyamon, alig feküdtem el megcsörrent a telefonom, Shawn hívott.

- Halló? - szóltam bele fájdalmasan kezdett elzsibbadni az arcom az ütések után.

- Szia Liza! Az órai munka miatt hívtalak eltudnád hozni nekem a heti anyagot, hogy pótolhassak? - kérdezte kedvesen.

- Persze! Félóra múlva ott vagyok!

- Oké! Köszi szépen! - szakította meg a vonalat. Nehézkesen kikeltem a hívogató párna fellegből és táskámba raktam az összes könyvet és füzetet, a lépcsőn lefelé haladva forgattam a slusszkulcsot az ujjaim között.

- Elmentem! - szóltam be a nappaliba, erre testvérem utánam lépet.

- Hova mész? - jött oda hozzám.

- Shawn beteg és elviszem neki a házit. - vettem fel a cipőmet.

- Oké, háyra jössz haza? - dőlt az ajtó keretnek.

- Talán hétre? - fordultam felé? - Megfelel?

- Igen! - mosolyodott el, de az arcomra pillantva megfagyott a mosolya. - Mi történt veled?

- Semmi! - vágtam rá reflex szerűen és már mentem is ki az ajtón, bepattantam a kocsiba, hogy minél messzebb kerüljek innen. Meglepetésemre hamar oda értem Shawnékhoz, a táskámat kezembe fogva haladtam a bejárathoz, kettő csöngetés után Tayler nyitott ajtót ő Shawn idősebb bátya.

- Szia Liza! Hát te? - kérdezte meglepetten miközben bent-eb engedett.

- Shawnnak hoztam a házit. - vettem le a cipőmet.

- Oh, oké. Gondolom tudod az utat. - mosolyodott el kedvesen, már annyit jártam Shawnhoz, hogy már fel sem tűnt nekik, ha ott vagyok. Megigazítottam a sapit és a szemüveget a fejemen, aztán elindultam felfelé az emeletre a fiú szobájának ajtaja résnyire nyitva volt, óvatosan bekopogtam.

- Szabad! - hallatszott az engedély.

- Szia Shawn! - mentem be a szobába, a fiú az ágyon feküdt egy könyvet olvasott, meglátva vigyorogva ült fel. - Hogy vagy?

- Már semmi bajom csak nincs kedvem bemenni.

- Lusta! - nevettem, közben közben kipakoltam a füzeteket, de valami nem stimmelt, hirtelen éreztem, ahogy valaki lekapja rólam a sapit és a szemüveget. Riadtan nyúltam utánuk, de hiába azok már messze voltak, Shawn megragadta a kezeimet és maga felé fordított, először dühösen pillantott rám, majd átváltott riadalommá.

- Mi történt Liza? - simított az arcomra.

- Semmi csak tesi órán leestem a gerendáról. - hazudtam neki.

- Már megint hazudsz. - csóválta a fejét rosszallóan. - Ki volt az?

- Senki én voltam ilyen béna. - szakadtam el tőle.

- Nash volt? Cameron? - szikrákat szórt a szeme és egyre jobban közeledett, így felpattantam az ágyról.

- Asszem ideje indulnom, holnapra úgy sem kellenek azok a füzetek, így...- léptem volna ki az ajtón, amikor Shawn megragadta a karomat és visszarántott egy halk sikoly csúszott ki a számon. A fiú bezárta az ajtót és neki nyomott, rémülten néztem rá, kezeit megtámasztotta a fejem mellett.

- Talán Jason? - szegezte nekem a gyűlölt nevet, elfordítottam a fejemet, hogy ne kelljen a szemébe néznem, de ő megfogta az államat és kényszerített, hogy rá nézek. - Mindent tudok!

- Te...- kezdtem volna, de belém fojtotta a szót.

- Ne kezdj neki itt ismét hazudozni! Iza mindent elmondott!

- Nem tudsz te semmit sem Shawn! - feszültem a fiú mellkasának, a mérges tekintet lassan enyhült és elengedett. Pár lépést hátrált tőlem és onnan mért végig, a szemeivel ölni lehetett volna, visszaült a füzetekhez, amiket elkezdett másolni, csendesen foglaltam helyet az íróasztal melletti széken, onnan néztem, ahogy a fiú másolta a leckét.

- Ugye tudod, hogy rám számíthatsz? - egyenesedett ki a fiú.

- Nem kell a segítség! - makacsoltam meg magamat. - Mindent kézben tartok!

- Ahogy az arcodra nézek nem úgy tűnik! - pimaszul vigyorgott ezzel felbőszítve. Inkább csendben maradtam és próbáltam a régóta kerülgető hányingeren úrrá lenni, kezemet hasamra szorítva feszengtem ültemben, az arcom kezdte elveszíteni természetes színét. Shawn néha felém pillantott, de egyszer csak megakadt rajtam a tekintete.

- Liza jól vagy? - jött oda hozzám idegesen Shawn.

- Nem...- futottam el mellette a mosdó felé és kiadtam magamból az ebédemet. Hallottam, ahogy nyílik mögöttem a fürdő ajtaja és meleg kezet éreztem a hátamon, Shawn óvón figyelt.

- Azt hittem elmúltak a rosszul létek. - guggolt mellém Shawn.

- Nem, de már napközben is elkapnak! - akadtam ki idegesen. - És ez megy hónapja és a melleim is feszülnek kinőttem a melltartóimat.

- Asszem van egy ötletem! - állt fel és az egyik fürdőszoba szekrényben kezdett kutakodni. - Tessék!

- Az nem lehet!

- Lizy szerinted mi a magyarázat a tünetekre? - ült le a kád szélére. - Reggeli rosszul létek, érzékeny vagy különböző szagokra, folyton éhes vagy! Elizabeth te terhes vagy!

- Az nem lehet! - ijedten tettem a szám elé a kezemet a sírás kerülgetett.

- Liza csak csináld meg a tesztet, ha nem lesz pozitív akkor sincs semmi. - indult meg kifelé. - Nyugi nem lesz semmi baj!

- Remélem! - Shawn magamra hagyott, amíg megcsináltam a tesztet. Idegesen álltam a zuhanyzó mellett a tesztet a csap szélére raktam és vártam közben Shawn is visszajött, együtt izgultunk.

- Shawn?

- Igen?

- Miért van nálatok terhességi teszt?

- A tesómnak volt egy balesete a barátnőjével, azt hitték Kara terhes lett, több tesztet is vettek. A második után negatívat mutatott és nekem adta a maradékot, ha leszek olyan hülye és elcsinálok egy lányt.

- Oh, értem. - hajtottam le a fejemet. - Szerinted készen van?

- Megnézzem? Vagy te szeretnéd?

- Megnéznéd te? - a könnyeim lassan szántották végig az arcomat.

- Igen. - Shawn adott egy puszit a fejemre és elemelte a csap széléről a tesztet. Minden az arcára volt írva, bennem pedig minden összetört. - Terhes vagy.

- Nem...- a torkomra forrt a szó erőtlenül csuklottam a földre Shawn riadtan kapott utánam.

- Liza!

- Mi lesz most velem?