~Iza szemszöge~
- Sziasztok megjöttem! - kiáltottam el magamat, ahogy beléptem a ház ajtaján, pillanatokon belül hangos láb dobogásokat hallottam és a srácok sorakoztak fel előttem. Idegesen ugrált Chris szeme ajkát harapdálva, a cipőmet levéve léptem Ricky mellé, hogy adjak egy csókot a szájára. Ő viszont egy gyors szájra puszival le tudta az egészet, mérgesen néztem kedvesemre. Ricky is olyan idegesnek tűnt, mint Chris, Devinre néztem, aki még a holtaknál is fehérebb arccal meredt maga elé, a többi fiú is hasonlóan festett. Lizát kerestem a szememmel, hol van, de nem láttam sehol sem, Shawn talán elvitte várost nézni, bizonyára aszt hiheti, hogy külföldi lány és nem ismeri az angyalok városát. Ha viszont bele gondolok Elizabeth ebben a három napban több időt töltött Shawnnal, mint velem, bár én sem vagyok a legjobb barátnő, mivel én is mással császkáltam, így megértem, hogy keresett valakit, akivel el lehet. A fiúk némasága kezdett egyre idegesítőbb lenni, oldalba böktem Rickyt, hogy mondjon már valamit, de mintha meg se érezte volna.

- Basszátok már meg! - keltem ki magamból türelmetlenül. - Mi történt, amitől, így megkukultatok?

- Liza még nem jött haza. - dörzsölte a nyakát Chris idegesen.

- És tegnap este itthon volt, biztos bement a városba. - adtam az egyszerű választ és a konyha felé kezdtem araszolni, hogy egy kis nassolni való után nézzek.

- Nem jött haza az este! - fordult be a konyhába Chris. - És ma reggel se került elő!

- De itthon volt! Láttam, hogy bement a szobádba. - mutattam az énekesre a késsel, amivel a kenyeret vajaztam.

- Az Gaia volt, átjött tegnap este. - magyarázta nekem rekedtesen.

- Pedig reggel láttam, ahogy Shawnnal beszél és a kocsijában ül, szerintem ő vitte be tegnap a suliba...- gondolkodtam el az elmúlt kettő napon, de mielőtt folythattam volna közbe vágtak.

- Én vittem az iskolába reggel. - szólalt meg Devin fakó hangon, a szeme kétségbe esetten figyelte az enyémet. - Amikor kiszállt a kocsiból nem volt vele senki.

- Biztosra tudom, hogy Shawnnal beszélt tegnap, de ma reggel együtt érkeztek. Shawn kinyitotta Liza előtt a kocsi ajtót.- ültem le a szendvicsemet majszolni.

- Ki az a Shawn? - mordult egyet Chris.

- Liza új osztálytársa, nagyon rendes srác. Sokat segít Elizabethnek az órákon és a suliban, szinte ő is olyan legjobb haverok. - magyaráztam teli szájjal, a fiúk elképedve figyeltek. - Ne, nézettek már, amíg eszem, nem vagyok olyan látványos.

- Mondj még valamit erről a Shawnról. - hadarta nekem Ryan.

- Nem tudok róla semmit, Liza barátja nem az enyém. - tartottam fel védekezően a kezemet. - Bár már az első nap rámászott Elizabethre, de ő vissza utasította, pedig a srác egy igazi Adonisz. A suli egyik legmenőbb pasija, ha csak ránéz egy lányra az rögtön a karjaiba omlik. - ecseteltem nekik a tényeket, ha lehet Devin az eddiginél is jobban el sápadt, Chris tehetetlenül rogyott az egyik székre, a többiek sóhajtva foglaltak helyett az asztal körül. - Liza lehet nem sokára az ő oldalán jelenik meg.

- Mit rontottam el? - csúszott ki Chris száján a fájdalmas kérdés.

- Te semmit. - simítottam végig a hátát.

~Elizabeth szemszöge~

- Bejössz a többiek biztos nincsenek itt? - mutattam a házra, ahol lakok. Shawn haza hozott, együtt mentünk az iskolába, adott nekem kölcsön pár ruhát vagyis csak egy pólót, ami az anyukájáé, mivel a sajátomat, azt leettem reggeli közben.

- Igen, kíváncsi vagyok, hogyan élnek a rock sztárok. - nevetve szálltunk ki a kocsiból, a fiú szorosan sétált mellettem az ajtóig, amit ki akartam nyitni, de amikor lenyomtam a kilincset magától kinyílt. - Mi a baj?

- Itthon vannak! - suttogtam ijedten. - Nem akarok Devin elé állni.

- Van egy ötletem lehet kicsit rizikós te is kaphatsz érte és én is. - kezdte harapdálni ajkát. - De hatásos lenne.

- Mi az? - fordultam fele kérdőn.

- Bocsi! - vigyorodott el gyerekesen és ajkaimra tapadt, azonnal leesett mire készül Shawn, határozottan visszacsókoltam, így hátráltunk be az ajtón. Úgy tettünk, mint egy szerelmes pár egymás ajkait tépve léptünk a házba, én azonnal elhajítottam a táskámat, ami a lépcsőig csúszott előre ezzel is felkeltve magunkra a figyelmet. Shawn elkezdte rólam lehámozni a pulcsimat, én a dzsekijét rángattam le róla, az előtér a mi zihálásunktól és csókjainktól vízhangzót, de nem érdekelt. Kiszedtem a hajamból a hajgumit, így vállamra omolt a hajam, Shawn beletúrt és a falnak nyomott, a fenekemre csúsztatta a kezét ezzel jelezve, hogy ugorjak fel és a lábaimat kulcsoljam a dereka köré.

- Melyik a te szobád? - kérdezte hangosan, hogy a konyhában ülök jól hallhassák.

- Fent jobbra az első. - lihegtem, de itt újra nekem esett, éreztem, ahogy többször majdnem beleröhög a csókba.

-Elizabeth! - kezdődik a játék. Viszont nagyon pofára estem Chris vörösödő fejével találtam szembe magamat és a többiek döbbent tekintettével, ekkor esett le Shawn mire is célzott, hogy mind ketten bajba kerülhetünk. Shawn háttal állt testvéremnek, így nem láthatta, ahogy komiszul rám mosolyog ezzel jelezve itt az idő, ő is óvatosan megfordult. Ő is annyira kapkodta a levegőt, mint én bár amilyen show-t itt lerendeztünk az előbb nem is csodálom, az arcunk piroslott és szemünk is vágytól csillogott. Most már minden rajtam múlt és a színészi tehetségemen.

- Sziasztok! - nyögtem ki kettő levegő vétel között, bátyám elképedve nézett rám, hogy csak ennyit tudtam kinyögni.

- Elizabeth Alexis Cerulli hol a jó büdös francban voltál? - kiabálta Chris dühösen.

- Velem volt! - karolta át a derekamat Shawn pimasz vigyorral az arcán.

- Ki a franc vagy? - ezt már Ricky kérdezte, mivel bátyám annyira a fiú fixírozásával és méregetésével foglalkozott, oldalra sandítottam a mellettem állóra, ekkor esett le, hogy Shawnról lekerült a pólója és valamiért az én felsőm volt a kezében. Ezt meg hogyan csináltuk?

- Shawn Mendes. - nyújtotta a kezét testvérem felé, hogy kezet rázhassanak. Bátyám megfogta a fiú kezét, de megakadt a szeme a fiú kezében tartott pólón, amin látszottak a csipkék. - Oh bocsánat, tessék, baby!

- Köszi! - adta a kezembe a felsőt. - Asszem mi felmegyünk a szobámba. - ragadtam meg Shawn kezét.

- Azt felejtsétek el! - állta el az utamat Chris. - Felmehetsz a szobádba, de nélküle!

- Ezt nem te döntöd el! - horkantam fel, ekkor megszólalt Shawn telefonja, amit megnézve rám tekintetett.

- Bocsi Lizy mennem kell! - kapkodta össze a cuccait a földről. - Örvendtem a találkozásnak! - fogott kezet Chrissel, majd mellém jött és egy csókot nyomott a számra. - Szia Baby! Majd legközelebb befejezzük.

- Oké. - csókoltam meg, majd az ajtó felé kísértem éreztem magamon a többiek pillantását, Shawnnal összemosolyogtunk, az ajtóban suttogtam neki egy köszönőmet, ahogy elment. Alig csuktam be az ajtót már is kaptam az ívet kedves bátyámtól, bár megérdemeltem.

- Ezt hogyan gondoltad elmondanád? - ugrott nekem testvérem. - Egy idegen fiúval?

- Shawn nem idegen! - csattantam fel mérgesen. - Ő egy jó barátom!

- Igen, elég jó "barátok" vagytok. - vette szarkasztikus hangnemre Ricky, tudom, hogy a kis jelenetünkre gondolt.

- Neked nem osztottunk lapot Olson! - nyársalram fel tekintetemmel a gitárost. - És amúgy meg semmi közötök az én életemhez!

- De igen! Én tartozok érted felelősséggel nem az a fiú! - kiabált velem testvérem, zavartan hajtottam félre a fejemet és a hajamat, átdobtam a másik vállamra. - Az meg mi?

- Mi? - néztem bátyámra, aki kezét nyakamhoz helyezte, a rohadt életbe! Shawn tegnap kiszívta több helyen a nyakamat, úgy ugrottam el Chris mellől, mintha megégetne és áthajtottam a hajamat. - Nem tudom miről beszélsz!

- Te lefeküdtél vele? - Devin keserű arccal nézett rám, engem elkapott a méreg a földről felszedtem a cuccaimat és az emelet felé indultam.

- És azzal fekszem le akivel csak akarok! - csaptam be magam után a szobám ajtaját. A ruháimat a fotelbe hajítottam és elterültem az ágyamon, ördögi mosoly kúszott ajkaimra, amikor visszagondoltam Devin fájdalomtól torzult arcára, mikor meglátott minket Shawnnal. Jövök ennek a fiúnak egy már nem eggyel! A kár örömömet az ajtó nyitódása zavarta meg, Iza lépet be rajta Rickyvel a nyomában, mind kettejük feje vöröslött a dühtől, rájuk nézve hangosan elröhögtem magamat.

- Miért csinálod ez Elizabeth? - fakadt ki a barátnőm. - Nem szereted Devint?

- Ő nem szeret engem! - álltam fel ingerülten a szememben könnyek gyűltek.

- Ez nem igaz! - mondta Ricky.

- "Egy nagy hiba volt!" - idéztem exem szavait. - Kylie itt volt tegnap reggel és közölte Devinnel, hogy a gyerek tényleg az övé, mivel Tobi steril. - kacagtam fel hisztérikusan, a könnyeim vadul száguldottak végig arcomon. - És Devin majdnem térden állt az előtt a ribanc előtt! Én szeretem, de el akarom felejteni!

- Ghost a Kylies dolgot nem mondta. - lépet hozzám közelebb Ricky, mintha át akarna ölelni vigasztalóan, de én hátráltam tőle ezt észre véve megállt. - Liza?

- Kylie ide költözik. - szipogtam.

- Micsoda? - kapták egyszerre felém a fejüket. - Az nem lehet!

- De igen és nem sokára! - rogytam kétségbeesetten a kanapémra Iza is bepróbálkozott, mint az előbb Ricky a vigasztalásommal, de kezemet felemelve megállítottam. - Itt nem maradhatok!

-Liza ugyan hova akarsz elmenni? - ült le az ágyamra Iza, de arcomra pillantva látta kire gondolok és úgy pattant fel rémülten, mintha szögbe ült volna. - Ugye nem ő?

- Beszéltem vele a héten és visszavár. - pakoltam ki a szekrényemből a ruháimat.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! - vette ki kezemből a bőröndömet. - Nem mehetsz hozzá vissza! Ne feled mi volt legutóbb, amikor vele barátkoztál.....

- Tudom mit csinálok.

- Nem nem tudod ő nem helyettesítheti a családodat. Minket. - nézet rám esdeklően, erre csak keserűen elmosolyodtam.

- Ezt már eldöntöttem. - cipzároztam össze a bőröndöm. - Ma este indulok, ha most akartok megállítani tegyétek, de én akkor is elmegyek vagy hagyatok utamra menni! Nos?

- Nem hagyom, hogy elmenj! - állt elém Iza. - Jason nem szeret!

- Felejteni ott tudok majd.

- Álljunk meg egy pillanatra! - horkant fel Ricky, akit elfelejtve veszekedtünk, mivel Iza tudott a Jasonös dolgokról, de a gitáros nem, így barátnőmmel úgy veszekedtünk, hogy a fiú nem értett semmit. - Nem Shawnnak hívják a srácot, akivel lent egymást faltátok?

- Jason egy másik srác Angliából. - felelte Iza rezzenéstelen arccal. - Liza egykori barátja, aki belerángatta ......

- Iza most hagyd abba ezt Rickynek nem kell tudnia! - csattantam fel idegesen. - Bizalmasan mondtam el.

- Ha ezt fel kell fednem, hogy itt maradj, akkor megteszem! - potyogtak Iza könnyei. - Elizabeth?

- Sajnálom Iza döntöttem!

- Kérlek legalább egy napot várjál! - fogta meg a kezemet barátnőm, dacosan tartottam magamat az elképzelésemhez. Éppen válaszolni akartam, amikor kintről hangos ajtó csapódás zavarta meg báj csevejünket. Kilépve a szobából a lépcső aljáról jövő hangok irányába mentünk, ahol kettő idegen jött be az ajtón kezeikben bőröndökkel és több apró cuccal.

- Ezeket hova vigyük? - fordult az ajtó felé a srác.

- Fel az emeletre, aztán balra és a harmadik ajtó. - adta az utasítást Devin a férfiaknak, aki a konyhából jött ki Kyliet ölelve. A kezem öntudatlanul összerándult a lépcső korlátjára és feszült figyeltem a költöztetőket, akik felhozták a lány holmijait. Nem sokára a többiek is elő kerültek a szobáikból és figyelték a dolgokat. Meredten néztem egykori boldogságom forrását, hirtelen rám kapta a tekintetét, amiben láttam a bizonytalanságot és a dacot. Eddig bírtam berohantam a szobámba felkaptam a telefonomat és a fülesemet, átöltöztem futós ruhába úgy gondoltam kicsit, majd lenyugtat. Letrappoltam a lépcsőn, közben már a fülemben szólt a zene, nem figyelve a körülöttem lévőkre.

- Elmentem! - kiáltottam el magamat az ajtón kilépve, valaki hirtelen visszarántott.

- Hova készülsz? - fogta meg a kezemet Vinny. - Chris tud róla?

- Nem tudja a bátyám és futni mentem. - rántottam ki a csuklómat a dobos ujjai közül.

- Jól van, de hatra legyél itthon! - mért végig kétkedve a fiú. A kapun kilépve betettem a fülest a fülembe és futni kezdtem, el akartam felejteni az elmúlt három napot, a zenét hallgatva elkapott a sírás. . Nem tudtam merre lehetek, csak futottam előre, valahol fák között lehettem egy parkban, amikor döbbentem torpantam meg. Ott álltam annak a tónak partján, ahol először randiztam Devinnel, szóval még a tudat alattiim is kínozni akart. Könnyet potyogtatva sétáltam a nagy kék folyamhoz, akár merre néztem minden hol emlékek ugrottak be. A vízi csatának, a piknik, a gondolatok hajtottak előre, amíg a kis eldugott stéghez nem értem. Az ég sötéten magaslott felettem, egyre gyorsabban gyűltek a gomolyfelhők, vihar készülődött. Nem foglalkozva az égi csata közeledtével, leültem a stég végére és elmeredtem a távolba, nem éreztem az idő múlását a felemésztő kínt, amit összetört szívem okozott. Lelki szemeim előtt láttam és hallottam kegyetlen mondatait „ Nem jelentett semmit". Ebben a pillanatban hatalmasat mennydörgött, villámlással karöltve és az eső megállíthatatlanul szakadni kezdett, én pedig csak ültem. Ilyen idő volt, amikor először megcsókolt, átölelt. Itt már nem bírtam tovább tartani magamat sikítva zokogtam, az arcomon a könnyekkel vegyült a nedves eső. Kezeimet összefontam magam előtt a remegésemet csillapítva, teljesen eláztam, kétségbe esetten kezdtem elütni a stéglapjait. Kifáradtan feküdtem az esőben, arra jutottam, hogy kitomboltam elégé magamat és ideje haza indulni, remegő lábakkal indultam vissza. Rápillantottam a telefonomra mennyi is az idő majdnem fél kilenc, Istenem mekkora bajban leszek hatra kellett volna érnem. Mind egy! Komótosan elindultam haza, az eső egy pillanatra sem akart elállni, lehajtott fejjel battyogtam tovább. Nem gondoltam, hogy ilyen messzire eljöttem fel sem tűnt, az igen, hogy egy ideje egy fekete terepjáró követ, így megszaporáztam a lépteimet. A kocsi gyorsított, lefordultam az egyik sarkon, de az autó elém hajtott, ijedten hátráltam, amíg át nem estem az útpadkáján. Rémültemben egy sikkantás csúszott ki a számon, de elmaradt a fájdalom, amire vártam, lassan kinyitottam a szemem, mert valaki megfogta a kezemet.

- Elizabeth mit keresel itt kint? - Shawn volt az, mérgesen meredt rám, ahogy segített visszaállítani a talpamra.

- Shawn? - ennyit bírtam kinyögni, még mindig lesokkolva álltam előtte.

- Liza jól vagy?

- Te idióta rohadtul megijesztettél! - ütöttem meg idegesen a mellkasát.

- Követtelek nem voltam benne biztos, hogy te vagy az. - magyarázta nekem nyugodtan. - Gyere haza viszlek későre jár és ahogy látom teljesen eláztál.

- Azt megköszönném. - a fiú kedvesen elmosolyodott és besegített a kocsiba, az autóba szállva azonnal megcsapott a meleg levegő, kezeimet a fúvókákra szorítottam. Shawn csendesen foglalt mellettem helyet és mereven az utat nézte, én az ablaknak döntöttem a fejemet, az elsuhanó tájat figyeltem. A vihar kicsit se akart lenyugodni megállás nélkül tombolt.

- Mit kerestél kint ilyen időben? - törte meg a csendet a fiú.

- Futni mentem.

- Futni? - hangjában a kételkedés. - A város másik felében laksz!

- Mondtam, hogy futottam csak nem figyeltem merre megyek. - vakargattam zavartan a tarkómat. - Lekellett nyugodnom.

- Az a srác? - nézett rám bizalmasan, erre picit bólintottam. - Sajnálom.

- Nem kell! - hajtottam le a fejemet. - Amúgy köszönöm, amit tettél értem ma!

- Szívesen! Egy barátért bármit, amúgy ügyesen színészkedtél. - kacsintott rám. - Itt vagyunk!

- Már is? - néztem a hatalmas ház felé, a lámpa égett bent.

- Bemenjek veled? - tette kezét a combomra bíztatóan, egy fakó mosollyal jeleztem neki, hogy igen, Ő nyomott egy puszit a homlokomra és kiszálltunk, óvatosan átölelt, mivel az én arcom egyre jobban elvesztette minden színét és az egyensúlyommal is kezdtek gondok, lenni, Shawn aggódva méregette fénytelen szememet látva. Az ajtót nyitva találtuk, így halkan beléptünk, én elváltam a fiútól és levettem a cipőmet, de erősen megszédültem.

- Elizabeth! - kiáltott felriadtan Shawn és mögém lépve szorosan vont magához, lassan térdre ereszkedett, úgyhogy engem tartott. - Elizabeth?

- Mi folyik itt? - jött a nappaliból a hang és a hozzá tartózó személy. Ryan homlokát ráncolva jött, de, ahogy meglátta Shawnt engem a kezeiben tartani, azonnal oda futott. - Mi történt?

- Majdnem összeesett, amikor elengedtem. - magyarázta Shawn.

- Szinte tűzzel az arca. - nyomta a kézfejét a homlokomnak. - Lázas!

- A többiek merre vannak? - fordult Ryan felé a fiú.

- Elmentek Lizát keresni, mivel már órák óta itthon kellett volna lennie. - lövellt felém szúrós pillantásokat. - De majd ezt később lerendezitek Chrissel. Vigyük fel!

- Rendben kapaszkodj a nyakamba Liza. - adta a parancsot Shawn, mire felfogtam mit mondott, már a karjaiban tartott és a lépcsőn lépkedett felfele. Gyors mozdulattól visítva kaptam a fiú nyaka után, aki vigyorogva nézet le rám. -Melyik a te szobád?

- Jobbra az első. - suttogtam erőtlenül. Shawn kinyitotta az ajtót el nem engedve engemet, erősen tartott, óvatosan elfektetett az ágyon, ekkor viharzott be Ryan a szobába.

- Szóltam a fiúknak, hogy meg vagy és már indulnak is haza. Ezeket vedd be! - nyomott a kezembe néhány bogyót.

- Nem! - raktam le a polcomra a bogyókat. - Nincs semmi bajom, csak fáradt vagyok!

- Akkor miért csuklottál össze? - nézett rám dacosan Shawn. - Erre mit mondasz Lizy?

- Elvesztettem az egyensúlyomat. - ültem fel az ágyamban. - Nincs bajom!

- De van! Tomból benned a láz! - kiabált velem Shawn, de én is adtam alá a lovat csak, azért is visszaszájaltam.

- Shawn! Nekem semmi bajom nincsen simán fáradt vagyok! - itt rám tört egy köhögő roham, a fiú aggódva figyelt, de attól függetlenül pimasz mosoly kúszott ajkaira.

- Még, hogy jól! - horkant fel keserűen. - Te nem csak testben, hanem lélekben is beteg vagy! Ne hazudj nekem látom rajtad, hogy szenvedsz! Kérlek had segítsek! - guggolt elém, hogy szemem tudjon nézni, óvatosan megszorította a kezemet biztatóan. - Együtt mindent rendbe hozunk! Nem hagylak egyedül!

- Biztos? - néztem végre a szemeibe, amik lelkesen csillogtak, ez a nagy szeretett, amit Shawn add nekem könnyeket csalt a szemembe. A fiú nyakába borulva, sírva fakadtam ő szorosan ölelt. - Köszönöm!

- Itt vagyok neked! Ne aggódj! - Shawn az öleléssel lassan visszatuszkolt az ágyba, de el nem engedett, a gyógyszert is bevetette velem. A karjai között az álom is kezdett elnyomni, biztonságban éreztem magamat a társaságában, de egy dolog nem hagyott nyugodni. Valami hiányzott. Hiányzott a szenvedély, a csókok, azaz érzés, hogy van melletted valaki. Hiányzott Devin!

~Shawn szemszöge~

Lassan félórája fekszek Liza mellett, akit hamar elnyomott az álom, úgyhogy lágyan szuszogott az ölelésemben.

- Hol van? - a földszinten ajtó csapódott és lábak koppanását lehetett hallani, szóval haza értek.

- Fent van a szobájában, de várjál....Chris! Nincs egyedül! - kiáltott haverja után Ryan, aki nagy léptekben szaladt fel a lépcsőn. Én Liza egyik tincsét csavargattam az ujjaim között, közben nézelődtem a szobájában egy tipikus tinilány szoba, csak itt sokkal több könyv van. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy rémült szempárral találtam szembe magamat, ami lassan átváltott értetlenségé és dühvé. Itt láttam, hogy ideje mennem gyengéden kibújtam Liza öleléséből, aki utánam nyúlt, így gyorsan oda raktam egy párnát, amit tovább ölelhetett. Őt figyelve lépkedtem testvére fel, akinek húgán ugrándozott a tekintette, hogy ellenőrizze minden rendben van-e vele. Kimentem az ajtón, amit utánam Chris becsukott és a konyha felé mutatott, hogy beszélni akar velem, engedelmesen követtem. Helyet foglaltam az egyik székben vele szemben.

- Kérsz valamit inni? - fordult a hűtő felé.

- Egy pohár vizet. - elővett egy üveg vizet, amit kitöltött nekem pohárba. - Köszönöm!

- Semmiség. -felette csendesen. - Köszönöm, hogy haza hoztad! - kezdte, de ezzel meglepett azt hittem kiabálni fog velem.- Elizabeth mostanában nem önmaga és folyton bajba keveri magát. Köszönöm, hogy vigyázol rá!

- Szívesen teszem!- ekkor egy árnyat láttam elsuhanni az ajtó előtt. - Liza nekem mindennél fontosabb.

- Az osztályába jársz?

- Igen! Ő a padtársam is! - húztam ki magamat büszkén.

- Neked nem mesélte el mi a baja? - itt idegesen tördelni kezdtem a kezemet. - Látom rajta, hogy teljesen ki van.

- Nem mondott semmit. - hazudtam sután.

- Értem. - hajtotta le a fejét. - Ha esetleg Elizabeth elmondaná mi bántja, akkor szólnál?

- Természetesen. - bólintottam lelkesen. - Ha most nem probléma haza kell mennem.

- Persze, kikísérlek! - pattant fel a helyéről, az ajtón kilépve a szakadó esőre Chris még utánam kiáltott. - Mióta vagytok együtt Lizával?

- Nem vagyunk együtt! - szóltam vissza, erre egy meglepett arcot kaptam.

- De délután az, mi volt? - nézett rám értetlenül, egy perverz mosoly jelent meg a számon.

- Szórakozni nem bűn! - ültem be a kocsimba, Chris ledöbbenve figyelt,ahogy elhajtok. Bele se merek gondolni mi fog még itt történni.

~Devin szemszöge~

- Meg van Shawn haza vitte! - mondta Ricky, miután beszélt Chrissel. Mind Lizát kerestük a városban kivéve Kyliet, aki kijelentette ő nem fog egy hisztis tinit keresni és inkább elment egy barátnőjéhez. Nekem hatalmas kő esett le a szívemről, amikor Ricky kimondta, hogy meg van, de közben, mintha össze is szorították volna. Egy másik fiú találta meg, aki nem én vagyok.

- Ki az a Shawn? - csúszott ki a számon, amikor a kocsiban ültünk. Szerencsémre csak Iza és Ricky volt ott, ők tudták a titkunkat, de egész nap elég furcsán méregettek.

- Liza osztálytársa. - felelte fa pofával Iza.

- Akivel ma lenyomták azt a ki pornográf jelenetet, az előtérben. - mondta Ricky halál nyugodtsággal.

- M...micsoda? - hüledeztem kétségbe esetten.

- Jól hallottad Sola! - förmedt rám Izabell. - Ő megérdemli, hogy boldog legyen és ehhez talált végre egy olyan fiút, aki nem használja ki mocskos vágyai kiéléséhez!

- Te meg miről beszélsz?

- Liza elmesélte miket mondtál Kylienak, hogyan csúsztál előtte! - Iza nagyon belendült a veszekedésbe. - Egy nagy rohadék vagy! És...

- Tudom! - dőltem hátra Iza meglepetten pislogott rám a tükörből. - Elszúrtam, de nagyon túlságosan is kézen fekvőnek vettem.

- Igen, ez így van! - vágta rá a lány.

- De Kyliet sem dobhattam ki ha már ez én gyerekemet várja!

- Az is igaz! - szólt közbe Ricky.

- Egy dologra válaszolj nekem Devin! Egyre!- fordult hátra hozzám Iza, bólintottam egyet. - Szereted Elizabethet? De őszintén válaszolj!

- Igen szeretem! - néztem a lány szemébe, amik vadul cikáztak rajtam.

- Beszélek Elizabethel az érdekedben, de ne reménykedj semmi jóra! Túlságosan össze van törve!

Az utunk további része csendesen telt csak a rádió szólt egyik ismert sláger után jött a másik, de nem tudták lekötni a figyelmemet folyton Elizabeth körül forogtak. Nem bírom a gondolatát sem elviselni, hogy más ölelje, más csókolja, más ágyában hemperegjen, ő az enyém. Hülye hiszen te basztad el az egészet. Így mérgelődtem magamba, amíg haza nem értünk, egy ismeretlen fekete telepjáró parkolt a ház előtt, Iza arcán láttam tudja kié az autó. Az ajtón belépve megpillantottam, azt a fiút, aki a szerelmemet hódítja meg, éppen Chrissel jönnek ki Liza szobájából, mi a nappaliban ültünk le. Engem viszont nagyon érdekelt mit beszélnek ezért az ajtóhoz lopakodtam.

-Elizabeth mostanában nem önmaga és folyton bajba keveri magát. Köszönöm, hogy vigyázol rá! - mondta Chris.

- Szívesen teszem! - hangzott Shawn válasza. - Liza nekem mindennél fontosabb.

Szóval mindennél fontosabb neked? Oh, csak kapjalak a kezeim közé te bájgúnár, nem tudom, hogyan tudod Elizabeth összeállni egy ilyen fiúval olyan kis nyálas.

- Az osztályába jársz?

- Igen! Ő a padtársam is! - azért tudtad te olyan jól megismerni, ott ültél a közvetlen közelében, a kisfiús bájával csavarta el Lizy fejét.

- Neked nem mesélte el mi a baja? Látom rajta, hogy teljesen ki van. - Chris ha tudnád, hogy a bajjal laksz együtt élve nyúznál meg, Liza miattam fordult ki magából teljesen, de várjunk csak egy pillanatott. London óta ilyen miután eltűnt hetekre, Jason keze is benne lehet.

- Nem mondott semmit. - nem tudja vagy hazudik.

- Értem. Ha esetleg Elizabeth elmondaná mi bántja, akkor szólnál?

- Természetesen. - kis talpnyaló. - Ha most nem probléma haza kell mennem.

- Persze, kikísérlek! - gyorsan visszasprinteltem a nappaliba, Rickyék kicsit se néztek lököttnek. Hármunkon kívül nem volt más a nappaliban.

- Hol vannak a többiek?

- A fiúk a szobájukban. - magyarázta Ricky. - Elizabeth a szobájába.

Már pattantam is fel, hogy beszéljek Elizabethel, amikor Iza a karomnál fogva visszarántott a kanapéra. Fáradtan csillogtak a szemei.

- Liza alszik. Ryan azt mondta, hogy lázas futni ment, de elkapta vihar Shawn találta meg, nem messze a Los Angeles-i parktól. - mesélte Iza. - Azt nem értem miért futott el a város másik felébe, ha két utcával odébb van egy futó pálya.

- Ott volt az első randink, piknikezni vittem. - tagoltam a szavakat.

- Le akarhatja zárni magában az egészet? - meredt maga elé Ricky.

- Nem tudom, de tennem kell valamit! - álltam fel.

- Vagy hagyhatnál neki egy kis időt, ne feled te felölős vagy egy gyerekért. - szólt közbe Iza, ahogy Ricky karjai közé bújt.

- Igaz. - rogytam erőtlenül a fotelbe. - Most mit tegyek?