🎉~1 év~🎉

Ez is eljött, ma egy éve, hogy ezt a sztorit elkezdtem írni wattpadon és ezt nektek köszönhetem, hogy eljutottam ehhez a fordulóhoz! Köszönöm nektek, akik lelkesen olvassák, szavaznak és kommentelnek! Köszönöm az 2k-t és a 166 szavazatot, köszönöm annak a 16 embernek, akik követnek! Köszönöm a biztatást és, hogy itt vannak, akik olvassák az agyam legsötétebb gondolatait :) Köszönök mindent!

Üdvözlettel Elizabeth Stone🎈

~Elizabeth szemszöge~

Az ébresztőm vinnyogására keltem, amit azzal a lendülettel le is vertem az éjjeliszekrényemről, ahogy átfordultam az oldalamra és magamra rántottam a takarómat, hogy újra az álmok rögös útjára lépjek. De amilyen mázlista vagyok nem, így lett a szobám ajtaja kivágódott és bátyám lépet be rajta kezében egy dobbal, amit hangosan ütni kezdett a fejem mellett, ezzel kiugrasztva az ágyból.

- Jó reggelt! Ideje iskolába menni! - vigyorgott, mint a tejbe tök. - Vége a pihinek!

- Ezt muszáj volt? - mutattam a dobokra.

- Igen, vadi ujjak Vinny most vette őket és beáldozta, hogy felavathatom. - kezdte újra püfölni. - És én ennél nemesebb ügyet nem is találhattom volna, mint a te ébresztésed első Los Angeles- i iskolai napodon.

- Mauro merre vagy?! - kiabálva viharoztam ki a szobából nyomomban áldott testvéremből, aki még egy énekre is rá zendített dobolás közben, mintha egy sereg jött volna utánam. A dobos nevét ordítva vonultam le a konyhába, ahol a srácok nagyban reggeliztek. - Esküszöm kinyírlak Vinny!

- Mégis mit vétettem? - emelte fel védekezőn a kezeit maga elé, úgyhogy a kés és villát is fogott, mivel az előbb még nagyban ette a reggeliét.

- Minek kellett Chrisnek oda adni a dobot? - mutattam a vigyorgó bátyámra, aki szorosan ölelte a hangszert.

- Legyél inkább hálás nekem! - vett a szájába egy darab rántottát.

- Miért is? - tettem csípőre a kezemet kérdőn.

- Mivel drága szerető testvéred a cintányérokat, akarta ébresztésnek használni. - mérgesen pillantottam testvéremre. - Szerintem legyél hálás!

- Jól van, na! Lehet kicsit túlzásba vittem. - mutatta ujjaival Chris. - Tudod, hogy szeretlek.

- Ja, picit! - forgattam meg a szemeimet és én is mutattam az ujjaimmal a mértéket.

- Ha abba hagytátok a civakodást, akkor Liza ideje lenne felöltöznöd, ha szeretnél úgy reggelizni, hogy ne késs el a suliból. Már az első nap! - figyelmeztetett Josh. Ezt hallva visszasiettem a szobámba, hogy magamra kapjam a kikészített ruha darabokat. Egy fekete rövidnadrágot, fekete csipkés haspólót, és egy bő lógós bokámig érő laza kötőt hosszujjút, amit nap közben, ha meleg lesz leveszek, bár ahogy Los Angelest ismerem ilyen napnak nézek elébe. A hajamat kócos kontyba rendeztem, kihúztam a szememet és egy piros rúzst kentem ajkaimra, a fülembe betettem egy pók mintájú fülbe valót, a fülemben és az orromban megigazítottam a karikákat. Magamra kaptam magassarkúmat a táskát hátamra dobtam, így baktattam le a lépcsőn, hogy egyek néhány falatot. A telefont is elraktam a zsebembe, hogy itthon ne hagyjam.

- Váó... rohadt jól nézel ki! - kiáltotta el magát ámulatában Ryan. - Chris ti tényleg testvérek vagytok? Mert így nézve nem! - Chris bemutatott banda társának.

- Én az elejétől kezdve mondogatom! - mutogatott Ricky diadal ittas mosollyal, testvérem erre egyszerűen nyakon vágta. - Ezt most miért kellett?

- Csak. - rántott vállat testvérem.

- Nem bírod elviselni az igazságot? - fintorgott rá a gitáros.

- Most hagyátok abba a veszekedést, mint két óvodás! - szólt közbe Devin, aki fájdalmas arcal az orrnyergét masszírozta. - És igen Liza gyönyörű ebben a ruhában!

- Köszi! - pirosodtam el, láttam Devin pillantásában, hogy még magában hozzá tesz " És, hogy az én csajom".

- Már első napon pasizni akarsz? - nevetett Vinny mire hozzá vágtam a szalvétámat. Szokásos helyemen ültem az asztalnál Ricky az egyik oldalon Devin a másikon, így nem szólt senki és nem látta senki, hogy megfogom kedvesem kezét. Ő lágyan megszorította, amit hatalmas mosollyal jutalmaztam.

- Tessék itt a tízóraid az ebéded be van fizetve. - magyarázta Chris.

- Rendben. - keltem fel a helyemről, hogy tányéromat beletegyem a mosogatóba.

- Liza ezt oda adnád Izának. - nyomott Ricky a kezembe egy hasonló barna szatyrot, mint az enyém.

- Minek? - tettem el azt is az enyémmel együtt.

- Nem rég beszéltem vele és azt mondta borzasztó a kaja a kollégiumban. - mesélte Ricky nyakát vakargatva.

- Még valami? - kérdeztem a slusszkulcsomat keresve.

- Vigyáz magadra. - nyomot puszit a fejemre bátyám.

- Én mindig. Sziasztok! Majd jövök! - indultam meg kifele. A fiúk sorban megöleltek, Devin a fülembe súgta, hogy szeret és úgy fordultunk, hogy megpuszilhasson. Ő viszont nem érte be ennyire, megfogta a derekamat és a levegőbe megforgatott, visítva kapaszkodtam a nyakába.

- Tegyél le Devin!

- Ha nem lennének a többiek itt helyben letépném rólad ezt a göncöt. - suttyurogta a fülembe az utólsó ölelésnél.

- Milyen gyorsan felnőnek. - tettet sírást Ricky és Ryan vállára borult, nevetve indítottam be a kocsit.

- Vezess óvatosan! - mondta Devin, erre kajánul elvigyorodtam és rákacsintottam.

- Én mindig az vagyok! - gurultam le a felhajtóról. A rádiót csavargattam, amikor Chris hangját hallottam meg, az 570-t játszották, elmosolyodtam a gondolaton, hogy még a suliba is elkísérnek a srácok, képletesen. Meglepett mennyire is gyorsan értem az új iskolámhoz, ahogy leparkoltam a gyomrom összeugrott ijedtemben. A célnál kezdtem idegeskedni, kivettem a táskámat a hátsó ülésről és kiszálltam a napszemüvegemet az orromra biggyesztettem, így haladtqm a bejárat felé, néha úgy éreztem megremeg a lábam és hasra fogok esni itt mindenki előtt a parkólóban. Lezártam a kocsit és elraktam a kulcsot, láttam a parkolóban, hogy mindenki az én autómat nézi, igaz az én kocsim volt a legfeltűnőbb.

- Hé cica, jó az ütköződ! - kiáltott utánam egy magas barna hajú srác, ő is napszemüveget viselt és tetőtől talpig feketében volt. Végig mértem a szemüveg mögül, amit szerintem ő is elkövetett, megállapítottam, hogy rohadt jól néz ki a srác. - El vitte a cica a nyelved?

- Ahogy látom a tiedet nem. - szememmel Izát kerestem, aki az előbb írt, hogy a suli előtt vár.

- Várj már kis csaj mi a neved? - állt elém a fiú, fehér fogait megvillantva. - Én Shawn vagyok.

- Elizabeth. - kerültem ki, de nem adta fel.

- Miért vagy ilyen ellenséges? - állított meg, láttam rajta, hogy tényleg kedves és segíteni akar, nincs benne semmi rossz indulat.

- Ez az első napom és ideges vagyok! - topogtam egy helyben, zavartan nézelődtem. - Én idáig bent lakásos suliban tanultam Londonban.

- Te vagy az új lány! - csapot a homlokára. - Tavaly év végén mondták, hogy jön az osztályba egy új diák.

- Shawn nem akarlak elkeseríteni, de van egy barátnőm, aki szint úgy ide jött és ő is Londonból érkezett... aki ott van a lépcsőn. - mutattam a vadul hadonászó Izára. - Ha megbocsájtasz...

- Elkísérlek. - követett a fiú.

- Liza! - ugrott nyakamba barátosném.

- Iza! Milyen volt a kolesz? - vigyorodtam el gonoszul.

- Borzasztó a szoba társam horkol és szörnyen rendetlen, az egész kolesznak közös zuhanyzója van. - sopánkodott Iza, Shawn a másik oldalamon jót nevetett. - Beszélek Chrissel és a srácokkal, hogy nem- e oda költözhetnék hozzátok.

- Biztos megengedi. - simítottam meg a vállát. - Ricky örülne neki a legjobban. Oh, erről jut eszembe ezt ő küldi.

- Köszönöm! - kapott a barna kajás tasak után és azonnal majszolni kezdte a szendvicset. - Ez meg ki?

- Nem ez, hanem ő! - mordult Shawn.

- Ő Shawn. - mutattam be a fiút.

- Te már is pasizgatsz mit fog szólni ehhez Devin? - nézett rám szúrós szemmel Iza, majd a fiúra.

- Ugyan Devin tudja, hogy csak őt szeretem. Shawn segít eligazodni az iskolába. - magyaráztam barátnőmnek.

- Ja persze! Inkább az ágyába segít eligazodni! - méregette gyanúsan Shawnt, akiről úgy beszélünk, mintha ott sem lenne. A szekrényünket megkerestük, hogy bepakoljunk és órára mehessünk, ekkor derült ki, hogy Iza másik osztályban van. Barátnőm önállósította magát és kijelentette, hogy elmegy megkeresni az osztályát, így Shawnnal kettesben hagyót.

- Te melyik osztályba jársz? - dőlt a szekrénysornak lazán.

- 12.b

- Azaz én osztályom! - lelkesült fel. - Gyere! - ragadt meg a kezemet és húzni kezdett, megpróbáltam kirántani csuklómat a szorításból, de hiába. Az osztály előtt engedett el, ő előre ment és lepacsizott a fiúkkal. Amint beléptem minden szem rám szegeződött, a fiúk szinte a nyálukat csorgatták és fütyültek, a lányok sejtelmesen méregettek. Végig nézve az osztályt, hogy lesz egy olyan ember is aki az én társaságom lehetne egy se volt. Mindenűt mű macsók és cica babák, bár mit vártam LA- tol. A leghátsó padhoz kullogtam, ahova némán leültem és elővettem a telefonom, több üzenetem is jött.

Iza: Rohadt jó osztályom van! Milyen a tied? 😆😁

Liza: Football kretének és plaza macskák ez lenne a matekos osztály? 😭

Iza: Az rossz☹ Ebédelünk együtt?

Liza: Igen😁

Iza: De Shawnt ne hozd!😡

Liza: Én nem akartam, hogy kövessen, hozzá se szóltam!

Erre már Iza nem válaszolt bizonyára dolga akadt, ő tudott ismerkedni az új osztályával, amíg én itt lapulok, mivel nem akarom hallgatni mennyi csajt fektettek meg vagy ki kivel kavar. Megmaradtam magamnak, ekkor Devin írt a szívem nagyot dobbant.

Devin: Szia kicsim! Milyen a suli?

Liza: Borzasztó!😭😨

Devin: De a tanítás el sem kezdődött.

Liza: Tudom, de itt annyi a plasztik meg a mű cuccok, hogy már kezdem magamat rosszul érezni.😑 Szólj Chrisnek hívjon fel egy plasztikai sebészt alakítani akarok magamon, választhatsz kedvesem a fenekemet vagy a mellemet szabassam át vagy az ajkamat töltsem fel?

Devin: Nekem úgy vagy jó, ahogy vagy 😚

Liza:💙

Devin: Bírd ki a napot és utána velem lehetsz délután a fiúk át mennek Andyhez.

Liza: Már csak ez éltet. Szeretlek♡

Devin: Szeretlek♡♡♡

- Ki az a Devin? - ijedten zárom le a telefonomat, Shawn a vállam felett átnézve figyelt.

- A barátom! - vágtam rá kérdésére.

- Értem. - kicsit se láttam rajta, hogy zavarná az a tény, hogy nekem barátom van ugyan úgy folytatta a flörtölést. - És ki az a Chris és Ricky?

- Chris a bátyám, Ricky meg a haverja.

- Mi volt az a duma, hogy az a csaj hozzátok költözik? - kíváncsiskodott Shawn.

- Én a bátyámnál lakok, akinek van egy bandája. Ők egy nagy házban laknak a szüleim elváltak ezért költöztem vissza LA-ba. Iza Rickyvel jár, aki a banda akusztikus gitárosa és vokalistája. - magyaráztam lelkesen az engem figyelő fiúnak, de monológomat a csengő szakította meg. Az osztály helyet foglalt Shawn ott maradt mellettem, az osztályfőnök is bejött.

- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva, az osztály válaszolt. - Először had köszöntsem új osztálytársatokat, gyere ki és mutatkozó be. - mosolygott rám lelkesen, nagyot nyeltem és felálltam a helyemről. Éreztem magamon a fürkésző tekinteteket, ahogy a tanárnő felé mentem, aki mosolyogva várt.

- Sziasztok! - kezdtem el bemutatkozásomat kicsit remegett a hangom. - Elizabeth Cerrulli vagyok...

- A te bátyád Chris Motionless? - kérdezte az egyik izom pacsirta.

- Igen ő a bátyám. - hangos sugdolózás futott végig az osztályon. Mondtam még pár dolgot és válaszoltam néhány kérdésre, aztán a helyemre ültem. Shawn vigyorogva bökött oldalba és egy cetlit csúsztatott elém.

Shawn: " Ráérsz holnap délután?"

Liza: Miért?

Shawn: Ráérsz?

Liza: Igen.

- Nagyszerű! - szólalt meg halkan Shawn elégedetten, értetlenül néztem rá, erre ő rám kacsintott. A nap gyorsan telt az osztályfőnök mondta, hogy a mai napon csak három óránk lesz az is osztályfőnöki, átbeszéltük mik lesznek az évben. Mellém kijelöltek egy segítőt, aki segít eligazodni az iskolába és milyen meglepetés fogadott Shawn egy szó nélkül elvállalta, bár ezért néhány lánytól elég csúnya pillantásokat kaptam. A harmadik óra utáni csengetésre azonnal felpattantam a helyemről, de a tanárnő utánam szólt, így nekem még maradnom kellett.

- Elizabeth tudom, hogy ön honnan jött és milyen a családi állapota, ezért nem kötök bele az öltözködésébe, de kérem hanyagolja a fekete ruházatot. Ettől olyan betegesnek látszik a bőre mintha mindig meglenne fázva és a karikákat tudom nem lehet kivenni, mert utána a lyuk elfog tűnni, ha lehetne kicsit kevésbé díszes karikát használjon. - magyarázta nekem, de azt hittem nagyobb leszidást kapok a piercing miatt, de nem, a tanárnő még mosolygott is. Jobban megfigyelve a fülét észre lehetett venni benne több beforradt lyukat.

- Rendben, értettem!

- Na, menj szép idő van kint élvezd ki! Holnap találkozunk! - vigyorodott el kedvesen. A teremből kilépve megláttam Izát, aki a telefonját nyomkodva dőlt a szekrényeknek.

- Végre! - lökte el magát a szekrényektől. - Azt hittem sose végzel.

- De itt vagyok! - öleltem meg. - Megyünk ebédelni?

- Nem a kaja borzasztó, menjünk pizzázni! - indultunk el az ajtó felé.

- Oké! Milyen volt a napod? - kérdeztem tőle, amíg a kocsiig elmentünk.

- Fantasztikus! - vigyorgott boldogan. - Beszéltem a srácokkal hozzátok költözök!

- Komoly? - torpantam meg. - Végre nem leszek egyedül lány!

- Ja, úgyhogy kaja után megyünk összepakolni. Megkaptam az egyik szobát, ami ilyen lomtár volt nálatok. - mesélte lelkesen, én addig levettem magamról a hosszujjút mert azt hittem menten megsülök. A ruha darabot belegyűrtem a táskámba, a kulcsot is elővettem, a hajamból kihúztam a gumit és hagytam szabadon a vállamra omlani ezzel megmutatva élénk vörös csíkozását. A kocsit kinyitva a táskáinkat behajítottuk hátra és mivel ez egy olyan Porsche, aminek lelehet szedni a tetejét, így cabrio lesz belőle.

Újabb fütty szó ütötte meg a fülemet, hátra fordulva osztálytársaimmal találtam szembe magamat. A fiúk kitágult szemekkel figyelték az autómat majd Izát és rajtam állapodott meg a szemük, a lányok majdnem felnyársaltak irigy pillantásaikkal.

- Tied ez a kocsi? - jött közelebb egy szőke kigyúrt srác, bólintottam egyet. - Kipróbálnám, bár a gazdáját is.

- Te az életben nem fogsz bele ülni. - fintorodtam el.

- De te bele ülhetsz másba. - vigyorgott perverzen.

- Igaz. - vágtam gondolkodó fejet. - Csak kár, hogy foglalt vagyok és tuskókkal nem foglalkozok.

- Ja! - nevettünk Izával, a srác vörösödött a méregtől.

- Szeretnél egy ilyen srácot, mint én! - morogta.

- Nem! Nekem van jobb! - vigyorodtam el, a szemem sarkából megpillantottam Shawnt, aki elégedetten nézte rivalizálásunkat. - Ha most megbocsájtotok dolgunk van...

- Ezt még nagyon megbánod ribi! - kiabált utánam a fiú, de már nem hallottam a motor hangjától. Izával gyorsan megebédeltünk és már mentünk is a kollégiumhoz összeszedni a cuccait, tényleg rettenetesen festett a hely, jó hogy eljön onnan. Iza költözésében annak örülök a legjobban, hogy nem leszek egyedül abban a nagy házban és megtudom valakivel beszélni a lányos dolgaimat.

- Helló! Megjöttünk! - kiabáltok elegyszerre magunkat Izával, amikor bementünk a házba.

- Sziasztok! - jött ki Devin és Ricky a konyhából.

- Végre! - ugrottam kedvesem nyakába és ajkaimat ajkaira tapasztottam, amit ő viszonzott. - Most nem kell bujkálnunk.

- Nem kell! - nyomot egy puszit a homlokomra.

- Mi attól itt vagyunk. - lengette meg kezét Ricky, aki barátnőmet ölelte.

- Az nem számít! - nevette el magát Devin.

- Ezt megjegyeztem! - emelte fel fenyegetően az ujját a gitáros, de Iza egy csókkal bele fojtotta a szót. - Annyira szeretlek te nőszemély!

- A többiek? - kérdeztem, ahogy a konyha felé tartottam valami kaja után kutatva.

- A BVB-nél. - ültek le a többiek az asztal köré.

- Elizabeth te mit keresel a hűtőbe? - bökdösi meg az oldalamat barátnőm. - Nem rég ebédeltünk.

- Tudom, de a sok pakolástól megéheztem. - vettem ki a tejet és müzlit, amiket összekeverve boldogan csámcsogtam. - Te, hogy, hogy itthon vagy Ricky azt hittem csak Devin lesz?

- Miután megtudtam, hogy Iza ide költözik, milyen barát lennék, ha nem segítenék a barátnőmnek beköltözni. - adott egy puszit Iza fejére. Miután én felzabáltam a fél hűtőt elkezdtünk kipakolni a kocsimból, hogy Iza végleg beköltözhessen, mire bepakoltunk a szobába addigra a srácok is megérkeztek a BVB-vel együtt.

- Andy! - futottam a fiú felé és szorosan megöleltem.

- Örülök neked Liza! - simogatta meg a fejemet.

- Én ki maradok? - esett kétségbe Ash, nevetve vontam őt is a karjaim közé. - Iza hallom mostantól te is itt laksz ezért hoztunk egy kis ajándékot.

- Nem kellett volna. - vette el a gitárostól a díszszatyrot, de abban a pillanatban az arcára fagyot a mosoly. - Ez most komoly?

- Teljesen! - vigyorodtak el a srácok Iza és Ricky vörösödtek, mivel Ash csomagjában több doboz óvszer volt.

- Csak óvatosan haver! - csapta hátba Jinxx Rickyt, aki még mindig lesokkolva meredt a szoba avató ajándékra, mi meg szakadtunk a röhögéstől.

- Menjünk be! - invitálta be Chris a vendégeket. A fiúk az este folyamán rengeteget sztorizgattak milyen is volt, amikor ők jártak gimibe, úgy tíz fele Izával arra jutottunk ideje feküdni, mert nekünk holnap is van nap.

- Jó éjt! - trappoltam le a lépcsőn megfürödve, hogy elbúcsúzzak a fiúktól, mivel valószínűleg nem fogunk találkozni, mikor elmennek.

- Jó éjt húgi! - adott a fejemre puszit Chris és a lépcső aljában állva megvárta, amíg becsukódik a szobám ajtaja. Lustán dőltem az ágyamba, már majdnem el aludtam, amikor a telefonom csipogása rántott vissza a valóságba. Kelletlenül megnéztem ki zavarja igaz álmaimat, de gondolhattam volna Shawn jelölt be ismerősnek és nem is hezitált azonnal írt.

Shawn: Helló Elizabeth, ne feled holnap velem van programod ;)

Liza: Nem lehetne el halasztani?

Shawn: Nem, megígérted!

Liza: Mit akarsz tőlem őszintén?

Shawn: Megismerni.

Liza: Azt kérdeztem őszintén!

Shawn: Az ex-barátnőmet akarom féltékennyé tenni és a haveromat.

Liza: Miért?

Shawn: Vele csalt meg a barátnőm.

Liza: Ez lenne a bosszúd?

Shawn: Igen!

Liza: Rendben, de engem hagyj ki belőle.

Shawn: Kérlek segíts.

Liza: Nem!

Shawn: Kérlek!

Liza: Átgondolom.

Shawn: Köszönöm!

Liza: Ne, örülj előre! Különben is miért akarod azt a lányt visszakapni, aki megcsalt?

Shawn: Nem tudom :(

Liza: Segítek neked, de egy másik lányt összejönni.

Shawn: Tényleg?

Liza: Igen.

Shawn: Te vagy a legjobb új osztálytárs! :)

Liza: Jó éjt Shawn!

Shawn: Jó éjt Elizabeth!

Elvigyorodtam Shawn könyörgő üzenetein, majd visszatéve a telefont az éjjeliszekrényemre újra az álmok útjára léptem. Másnap reggel az ágy szinte kidobott magából, a ruháimmal azonnal a fürdőbe lebbentem, már most boldog voltam pedig a nap el sem kezdődőt. A konyhába futottam le, ahol Devin és Ricky ügyködtek, azonnal páromhoz rohantam és szenvedélyesen megcsókoltam. Devin meglepetten pislogott rám, de nem tudót mit mondani, mert Chris lépet a konyhába, Ricky jött mögém és a fülembe súgott.

- Ezt, hogy gondoltad? - suttogta.

- Úgyhogy megtehetem, ő a barátom!

- Ha titokban akarjátok tartani, akkor ne ilyen feltűnően kapd le! - erre csak megvontam a vállamat, Izával megkajáltunk és beültünk a kocsiba, hogy elinduljunk a suliba. Leparkoltam a suli előtt és abban a pillanatban Shawn jelent meg a kocsi mellett, hatalmas vigyor húzódót a száján, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman.

- Neked is! - öleltem meg, Iza furcsállva nézett rám, ekkor elmeséltem neki, mit beszéltünk Shawnnal tegnap este.

- Oh, van az én osztályomban egy lány Mirandának hívják szerintem össze illenétek. - vetette fel az ötletet Iza, ahogy láttam kezdi megkedvelni Shawnt.

- Miranda Parks? - kérdezte barátnőmet a fiú, aki lelkesen bólogatott. - Ő tényleg nagyon aranyos, vele vagyok spanyolon. Ma megkérdezem nincs-e kedve velem ebédelni.

- Néz ott is van! - löki meg barátnőm a lesokkolt fiút. - Gyerünk Shawn!

- Kapd el! - biztattam a fiút. - Itt sikert érzek!

- Na, menjünk órára vagy elkésünk. - lökdösött Iza a termem felé, ott elváltunk és megbeszéltünk, hogy együtt kajálunk. A terembe lépve a lányok szeme rám szegeződött és egy platina szőke csaj jött oda hozzám nyomában a többi mini másolatával.

- Lizy ugye? - nyafogta nekem vékony kis hangján.

- Elizabeth. - javítottam ki a cica babát.

- Mindegy...- dobta át vállán a szőke haját. - Nash az enyém!

- Nash? - néztem rá zavartan.

- A szőke focista srác tegnap a parkolóból. - kezdte magyarázni, erre én nevetni kezdtem.

- Ja, az a tuskó!

- Ő nem tuskó! Ő a legmenőbb fiú az egész suliban és az enyém! És Shawnról is szállj le! - nyomta nekem rózsaszínre mázolt karmait, én azzal a lendülettel és ellöktem magamtól a kezét.

- Ne érj hozzám!

- Itt nem te parancsolsz! - düllesztette ki a mellét, szememet forgatva ültem le a helyemre, pár pillanat múlva Shawn jöttbe kipirult arccal.

- Mi újság hős szerelmes? - böktem meg a vállát játékosan, erre elmosolyodott.

- Holnap eljön velem randizni! - vigyorgott, mint a vadalma, de lefagyott az arcáról.

- Mi a baj? - kérdeztem aggódva.

- Nem tudom mit vegyek fel! - nevetve csaptam a homlokomra. - Mi olyan vicces?

- Te! - ő is nevetni kezdett velem. Csöngettek és elkezdődött az óra, matek nagyon könnyű volt, amíg Shawn szenvedett mellettem egy egyszerű példával. A többi óra is gyorsan eltelt, Shawn Mirandával ebédelt, én Izával, akinek be nem állt a szája, akárcsak egész úton haza felé.

- Sziasztok! - köszöntünk, ahogy haza értünk, Ryan és Josh volt itthon.

- Sziasztok lányok! - integetettek nekünk a fiúk a nappaliból. Felcsoszogtunk az emeletre Iza a szobája felé útba ejtette Ricky szobáját, én csalódottan mentem a sajátomba. Az ajtót becsuktam és elterültem az ágyamon, a táskát a földre hajítottam,magamra rántottam a takarómat.

- Már is alszol és ki fog tanulni? - ijedtemben akkorát ugrottam, hogy az ágy túloldalára kerültem a takaró a fejemen landolt.

- Mi a franc? - ültem fel, egy vigyorgó Devint pillantottam meg a kanapén ülni. - Ez gonosz volt!

- Tudod, hogy szeretlek. - mosolygott kedvesen, de én ezt nem hagyhattam bosszú nélkül. Felkeltem a földről kirántottam a hajamból a hajgumimat, aztán szexin bele túrtam, nagyon örültem, hogy ma egy cipzáros ruhát vettem fel, így hátra nyúltam és egy mozdulattal lehúztam magamról a cuccot. Devin megfeszülve figyelte lépteimet a magassarkú rajtam volt, ezért sokkal vonzóbbnak éreztem magamat, óvatosan bele másztam kedvesem ölébe, aki gyorsabban kapkodta a levegőt.

- Csak nincs valami gond, talán kicsi a nadrágod? - csatoltam ki az övét, erre ő megfeszült. - Van valami probléma? - rebegtettem meg neki a pilláimat.

- Akkor lesz baj ha abba hagyod! - túrt a hajamba ezzel közelebb rántva magához.

- Ezt szeretnéd? - dörgölőztem az ölének, ő halk morgás hallatott.

- Elizabeth....- lehelte kettőnk közé, a pólóját lekaptam róla és apró puszikkal hintettem be felső testét, de lassúságomat megelégelve maga alá gyűrt. Hosszasan faltuk egymás ajakit, amikor egyszer csak leszállt rólam és öltözni kezdett.

- Te meg mit művelsz?

- Tanulnod kell! - nyomott egy puszit az orromra. - Eredetileg azért jöttem, hogy segítsek tanulni csak te elcsavarod folyton a fejemet.

- Túl gyenge az akaratod. - bújtam vissza a ruhámba. - Akkor segítesz?

- Igen. - adott egy csókot, majd segített megtanulni azaz napi leckét, utána együtt vacsoráztunk, mivel kiderült, hogy Chris Costellonál van egy dalfelvétel miatt. Este nyugodtan tudtunk elaludni egymás mellett, Devin átölelt alvás közben, éreztem minden szív verését és lélegzet vételét. A vele töltött délután teljesen boldoggá tett. Új barátot is szereztem Shawn személyében, Izával még közelebbi kapcsolatot kötöttem. Csodás az életem van egy szerető családom, aki a bátyám, barátaim és szerelmem.
Másnap reggel az ébresztő ismét csörgött, amit kinyomva gördültem vissza, kezem áttévedt az ágy másik oldalára. Azonnal kipattantak a szemeim, mivel üresen találtam a helyet, ez rosszul esett elégé. Kikászálódtam az ágyból, hogy felöltözhessek egy bő fekete pólót és rövid sötét kék farmert, ami alá nercharisnyát kaptam magamra. Hajamat befontam, megcsináltam a sminkemet, belebújtam magassarkúmba és a lépcső felé vettem irányt. Oda lentről hangos kiabálást hallottam, a lépcső tetejéről ráláttam a bejárati ajtóra, ahol Devin egy elégé pocakos lánnyal veszekedett. Csendesen osontam a konyhába, ahonnan jól halottam a beszélgetést, se a sírás kerülgetett, pár kósza könnycsepp is elszabadult.

- Nem érted Devin! - visította Kylie. - Ő a te gyereked nem Tobié!

- Tudom, hogy nem az enyém! - morgott kedvesem.

- Tobi hazudott! - vigyorgott Kylie gonoszul. - Tobi nemző képtelen!

- Nem! - tiltakozott hangosan Devin, oldalra pillantottam és megláttam Kyliet, aki nem úgy festett, mintha csak három hónapos terhes lenne, inkább hét.

- Devin én rajtad és Tobin kívül nem feküdtem le senkivel és emlékez csak vissza, amíg együtt voltunk meséltem neked arról, hogy Tobi steril. - kegyetlenül mosolygott, Ghost elfehéredve állt ismerem ezt a tekintetett. A felismerés. - Emlékszel!

- Kylei én nem...- nem tudta befejezni a lány az ajkaira tapadt, de Devin nem azonnal húzódott el, én nem bírtam magamat türtőztetni potyogni kezdtek a könnyeim.

- Devin ez a gyerek szerelmünk gyümölcse és tudom, hogy a szikra nem szűnt meg közöttünk . - mondta lelkesen a lány. - Gondolom volt neked is mással kapcsolatod? Ugye?

- Igen. - itt kicsit megnyugodtam, hogy megmondja annak a ribancnak van párja, aki én vagyok.

- Tudom, hogy nem jelentett számodra semmit. Igaz? - pislogott a lány nagy szemekkel, de Devin nem válaszolt, így Kylie sírva fakadt. - Én nem jelentek semmit neked? A gyerekeddel vagyok terhes feladtam mindent, hogy veled legyek!

- Kylie kérlek hagyd abba. - fogta meg az ordenájozó lány kezét. - Ne idegesked ezzel ártasz a picinek. - simította végig Kylie hasát és egy apró csókot lehelt a lány ajkaira.

- Mond ki, hogy nem jelentett az a lány neked semmit! - szipogta Kylie, lélegzett visszafojtva vártam a választ.

- Nem jelentett semmit, egy nagy hiba volt az a lány. Sajnálom, hogy elhagytalak. - mondta Devin érzéketlenül, Kylie hatalmas vigyorral ugrott Devin nyakába, hogy megcsókolja. Bennem meg összetört valami,a szívem ezernyi aprócska darabra, Devin szavai késként döftek belém. Egy hiba voltam. Én teljes szívemből szeretem őt és ezt teszi velem, kihasznált visszaélt azzal a helyzettel mennyire is belé habarodtam. Levegő után kapdosva dőltem a konyha pultnak, majd rogytam a földre, a könnyeimnek már nem tudtam parancsolni. Zokogástól rázkódott az egész testem, a szemeimet törölgettem, amikor egy színes cetlit pillantottam meg a hűtőn. Iza írta, hogy ma egyedül kell mennem a suliba, mivel Ricky őt elkíséri, dühösen gyűrtem össze a papírdarabot. Josh is hagyott üzit, a reggelim a pulton, de a pirítósra rá se tudtam nézni azonnal elkapott a hányinger. A táskámba besepertem a tízóraimat, de amilyen ügyes voltam a csomag mögé le volt téve egy kés és rámarkoltam. Fájdalmasan jajdultam fel, de nem érdekelt a fájdalom, a lelki gyötrődés nagyobb volt.

- Elizabeth jól vagy hallottam egy sikkantást? - a hangja akár a cseppentett méz, mégis mint pallos úgy sújtott le rám. Sírástó dagadt vörös szemekkel fordultam meg, Devin riadtan futott oda hozzam, de felemeltem a kezemet, hogy ne is jöjjön közelebb. - Liza mi a baj?

- Én egy nagy hiba vagyok! - mondtam ki hisztérikusan, erre a mondatra lefagyott. - Nem igaz?

- Liza, had magyarázzam meg! - jött közelebb, úgy hátráltam én is. - Liza?

- Hagyjál békén Devin! Kihasználtál! Neked adtam valamit, amit soha nem kaphatok vissza! Azt hittem szeretsz közben pedig a sárba tiportál. Remélem büszke vagy magadra. - itt át akart ölelni, de helyette lendületből adtam neki egy pofont, utána a hátamra vettem a táskámat és a slusszkulcsot is kézbe vettem. - Gratulálok a babához, biztosan a te szemedet fogja örökölni.

-Liza kérlek várj! - jött utánam az udvarra.

- Nem akarok elkésni az iskolából! - nyitottam ki az autómat.

- Így nem vezethetsz! - vette el tőlem a kulcsot.

- Az téged hol érdekel? Én csak egy nagy hiba vagyok. - kaptam a kulcs után idegesen.

- Kérlek had vigyelek el és az iskola végén érted megyek, hogy majd megbeszéljük csak mi ketten. - simította meg az arcom, picit bólintottam. - Oké, gyere menjünk.

Beszálltam mellé a kocsiba, de rá se néztem az ablakon bámultam kifele, az út nagyon lassan telt nem szóltunk egymáshoz. A suli elé érve kiakartam szállni, de megpillantottam Devin telefonját, amin Kylie neve villogott. Gondolkozás nélkül felvettem és kihangosítottam.

- Baby képzeld a doki azt mondta lány lesz és beszéltem Chrissel hozzátok költözhetek, amíg nem találunk egy új közös lakás, ahol majd a picit nevelhetjük. Neked melyik név tetszik jobban a Shara vagy a Tina? - itt kinyomta mielőtt még folytatni tudta volna monológját.

- Liza én....- dadogta Devin.

- Gratulálok! - nyögtem ki szarkasztikusan, a könnyeimet rejtegetve szálltam ki. - Oh, jut eszembe Josh hagyott üzenetet azonnal menj a stúdióba.

- Elizabeth kérlek! - esdekel nekem.

- Szia Devin. - csaptam be az ajtót, hogy elinduljak az iskola felé. Pillanatokon belül Devin is elhajtott ekkor rám tört a zokogás kezembe temettem az arcomat.

- Elizabeth! - hallottam meg Shawn mosolygós hangját, azonnal törölgetni kezdtem a szemeim, hogy ne látszódjon a sírás, bár esélytelen.

- Szia Shawn! - erőltettem egy mosolyt magamra, de a fiú riadtan kezdett felém sietni.

- Úristen Elizabeth mi történt veled? - vette kezei közé ijedten az arcomat.

- Semmi. - hazudtam, de tuti feltűnt neki, hogy nem, így van.

- Ugye tudod, hogy rosszul hazudsz? - mosolyodott el halványan. - Megkérdezem még egyszer és őszintén válaszolj. Mi történt?

- A barátom megcsalt, kihasznált. - törtem ki zokogásban és a fiú nyakába borulva sírtam.

- Nem lesz baj Lizy mindent megoldunk. - tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen, bólintottam egy kicsit mosolyogva. - Sokkal szebb vagy mosolyogva.

- Zavarba hozol. - nevettem kínosan.

- Gyere! - fogta meg a kezemet, erre hangosan felszisszentem. - Mi az nagyon megszorítottam sajnálom!

- Nem te vagy a hibás, reggel véletlen rá markoltam egy késre. - Shawn aggódva vette szemügyre egyre jobban vérző sebemet.

- Liza ez nagyon csúnya, beviszlek a kórházba.

- Nincs semmi bajom Shawn ne reagáld túl. - mutattam a vérző tenyeremre, a fiú mérgesen vonta össze a szemöldökét. - Shawn?

- Nem vitatkozok veled bemegyünk a kórházba. - megragadta a kezemet és egy fekete mustang felé húzott.

- Shawn... - próbáltam beszélni vele, hogy nem kell ekkora cécó egy vágás miatt, de ő belém fojtotta a szót.

- Nem Elizabeth! Bemegyünk és megnézetjük. Téma lezárva. - sóhajtva mentem oda Shawn kocsijához, ő kinyitotta nekem az anyósülés felőli oldalt, hogy beülhessek. Csendben ültem a helyemen, amikor Shawn elkezdte csavargatni a rádiót és megszólalt az Eternally Yours, itt akarta hagyni.

- Shawn keresnél másikat? - mondtam kettő elfojtott síró görcs között.

- Persze! - nézett rám szomorúan, de láttam, hogy megleste kiké a dal. - A bátyád bandája?

- Igen. - törölgettem a könnyeimet.

- Ő is játszik benne? - fordult felém bizalmasan.

- Igen...- törtem ki zokogásban és arcom elé tettem a kezemet.

- Bocsánat, nem tudtam, nem akartalak felzaklatni. - kezdett bocsánatot kérni tőlem.

- Semmi baj nem tudhattad.

- Megjöttünk. - parkolt le Shawn a kórház mellett, biztatóan megsimogatta a kézfejemet. - Gyere.

Oda mentünk a recepcióhoz, hogy sor számot kapjunk, a tenyerem még mindig nagyon vérzett így szédelegni kezdtem, a pult szélében kapaszkodtam meg. Shawn ezt észre vette, hogy alig birok megállni a lábamon, gyorsan átkarolta a derekamat és segített eltámolyogni a váróteremig, ahol leülhettem.

- Liza jól vagy? - guggolt le elém a fiú arcomat idegesen fürkészve.

- Kicsit szédülők és homályosan látok. - fogtam a fejemet. - Shawn neked mióta van egy iker testvéred?

- Istenem! - tekintett körbe idegesen a fiú.

- Elizabeth Cerulli. - hívott az orvos Shawn oldalt megtámasztott és bevitt a vizsgálóba. - Jó napot!

- Jó napot Doktor úr. - köszöntünk Shawnnal egyszerre.

- Miben segíthetek?

- A hölgy...- mutatott rám a fiú, mivel már elég homályosan láttam, így csak Shawnnak dőltem oldalról, aki a felkaromat simogatta idegesen. - Otthon rámarkolt egy késre, a sebe nagyon vérzik, szédül, kettősen látott.

- Értem. Megnézhetném a sebet? - a doki felé nyújtottam a kezemet, aki figyelmesen vizsgálta. Shawn ott állt mellettem támogatóan. - A seb nagyon mély össze kell varrni és azért érzi rosszul magát a kisasszony a vér veszteség miatt. Most kitisztítom a sebet és összevarrom, utána egész nap pihennie kell, sokat inni, hogy az elvesztett vér mennyiséget pótoljuk. A barátja gondolom, segíteni fog.

- Így lesz. - mosolygott kedvesen Shawn. Az orvos megcsinálta a kezemet és mondta ha valami baj lenne mennyek vissza, a varratok meg felszívódnak. A kocsiban ültünk Shawnnal és a papírokat rendeztük.

- Haza vigyelek vagy eljössz hozzám? - kérdezte lelkesen.

- Hozzátok, nem akarok haza menni. Nem szeretnék Devinnel találkozni. - mondtam szomorúan. - Ha nem baj?

- Dehogy! - nevetett harsányan. - Már van igazolásunk a dokitól ki akar ilyenkor iskolába menni és társaságban jobban telik az idő.

- Igaz! - mosolyodtam el én is.

- Mondtam mosolyogva szebb vagy! - nevettünk együtt Shawnnal, a hozzájuk vezető utat végig beszéltük énekeltünk a rádióval, de erre eszembe jutott Devinnel is ezt csináltuk és olyankor a sírás kerülgetett, de nem engedtem neki.

- Itt is vagyunk! - hajtott Shawn egy garázs felhajtóra, gyönyörű házuk volt. A bambulásomból ő zökkentett ki, hogy kisegítsen az autóból, az ajtót gyorsan kinyitotta és előre engedett.

- Csoda szép a házatok! - vettem le a cipőmet.

- Köszi! - mosolyodott el a tarkóját vakarva, addig egy családi képet néztem meg.

- Kettő bátyád van? - fordultam felé meglepetten.

- Igen, ő Taylor, ő pedig Damien.

- Milyen lehet anyukádnak négy fiúval? - vigyorodtam el.

- Pont te beszélsz? - nevetett harsányan. - Te hat fiúval élsz!

- Igaz. - gondolkodtam el.

- Nem vagy éhes? - sétált a konyhába Shawn.

- Kicsit. - ültem le az egyik székre.

- Mit kérsz? Szendvics jó lesz? - nézett a hűtőbe.

- Tökéletes! - Shawn kipakolta a hozzávalókat a kajához, felálltam, hogy segítsek neki.

- Nem, nem te visszaülsz és pihensz. - nyomott le a székbe. - Ezt pedig megiszod!

- Nem vagyok szomjas. - néztem a pohár narancslére.

- A doki mondta, hogy a vér veszteség miatt sokat kell innod. Nincs vita iszol! - parancsolt rám, ő addig elkezdte a szendvicseket készíteni, közben figyelt, hogy minden pohár folyadékot, amit elém tesz azt megigyam. - Kész is! Jó étvágyat!

- Köszönöm már kopogott a szemem nem reggeliztem. - estem neki a sonkás szendvicsnek Shawn is leült mellém, hogy megegye a sajátját.

- Ha szabad kérdeznem mi történt közted és Devin között, tegnap még olyan boldog voltál? - puhatolózott lassan, miután látta, hogy a szendvics jó részét már befaltam. Egy aprót bólintottam és elkezdtem mesélni neki az egész napomat, addig, amíg nem találkoztam vele, ő csendben hallgatott végig. A történet vége fele a könnyeim úgy hulltak, mintha dézsából öntenék.

- Annyira sajnálom Liza! - ölelt magához szorosan Shawn, hogy lenyugodjak. - Megnézed a szobám?

- Igen.- ezzel akarta terelni a témát, aminek nagyon örültem, a fiú megfogta épp kezemet és az emelet felé kezdett húzni. A szobája falait krém színűre festették, egy nagy francia ágya volt az ajtóval szemben, egy íróasztal és egy gitár volt támasztva a falnak, mellette kettő babzsák. A falon végig bekeretezett képek és poszterek, Shawn szobájából még kettő ajtó nyílt az egyik a gardrób, a másik a fürdő.

- Ez lenne a szobám. - fordult körbe, aztán elterült az ágyon.

- Gitározol? - emeltem le az állványáról a hangszert, amit pengetni kezdek.

- Igen, de ahogy látom te is tudsz. - ült mögém az ágyon.

- A régi sulimban kötelező volt tudni játszani legalább egy hangszeren. - tettem a helyéra gitárt. - Ez mellett tudok még zongorázni.

- Te egy igazán sok oldalú lány vagy. - vigyorodott el Shawn.

- Shawn kérhetek valamit? - néztem rá komolyan.

- Mit?

- Itt aludhatnék? Nem szeretnék otthon találkozni Devinnel. - suttogtam lehajtott fejjel.

- Persze, hogy itt aludhatsz. - ölelt magához szorosan.

- Köszönöm, nagyon hálás vagyok! Amúgy mi a helyzet veled és Mirandával? - dörzsöltem össze izgatottan a tenyeremet. - Milyen volt tegnap a randi?

- Nagyszerű! - pirult el a fiú.

- Mit csináltatok?

- Elvittem piknikezni a közeli parkban, utána haza kísértem és megkérdezte találkozunk-e még...- itt elhallgatott és beharapta az alsó ajkát.

- És? - vontam kérdőre.

- Szombaton moziba megyünk! - nevetett fel harsányan. Beszélgettünk órákon át ő is mesélt magáról, én is utána megnéztünk egy filmet, amikor megérkeztek Shawn család tagjai.

- Szia Shawn! - jött be a nappaliba anyukája, de megütközve vett észre, aztán elmosolyodott - Szia! Rita vagyok Shawn anyukája.

- Elizabeth Cerulli! - nyújtottam kezet a hölgynek, aki szorosan átölelt.

- Liza had mutassam be a családomat, apukám Daved és a bátyáim. - mutatott a két furán vigyorgó fiúra.

- Shawn annyira örülök, hogy végre találkozhatunk a barátnőddel. - mosolyodott el David.

- Mi nem járunk csak barátok vagyunk. - mondtuk egyszerre Shawnnal.

- Oh, kár olyan szép pár lennétek. - mosolygott Rita. - Na, mindegy Elizabeth itt maradsz vacsorára?

- Anya Liza ma itt aludna. - vakargatta zavartan a tarkóját Shawn, a bátyai hangosan felkuncogtak, amire öccsük gyilkos pillantást küldött.

- Oké! - vigyorodott el Rita. - Akkor egy óra múlva vacsi!

Az este nagyon jól telt megismerhettem Shawn családját, a testvérei nagyon viccesek, a szülei jó fejek nem kötöttek abba bele, hogy ott alszom. Este a fürdőre vártam, mivel Shawn ment le előbb, mondtam neki, hogy még el kell intéznem pár dolgot. Megnéztem a telefonomat kaptam-e üzenetet, megnyitva a készüléket rengeteg nem fogadott hívás, SMS a srácoktól Izától. Egyiket sem olvastam el, ekkor Shawn befejezte a fürdést egy szál melegítőben szambázott ki a fürdőből, megakadt a szemem kidolgozott felső testén.

- Ki ne essenek a szemeid! - vigyorodott el a fiú, én szégyenlősen hajtottam le a fejemet. - Mehetsz fürdeni.

- Köszi!

- Várj! - kiáltott utánam, majd eltűnt a gardróbban és egy bő pólóval tért vissza. - Tessék pizsamának.

Ismét megakadt a szemem mellkasán, de eszembe jutott Devin az ő felsőteste tele van tetkóval. Le hunytam a szememet, a könnyeim megeredtek, Shawn szorosan megölelt és a hátamat simogatta.

- Nem lesz semmi baj. Elfog múlni a fájdalom. - nézett a szemembe a fiú biztatóan.

- De mikor? - kérdeztem zokogva.

- Nem tudom, de idő kell. Rengeteg. Menjél fürdeni és lefekszünk későre jár, hosszú volt a nap. - adta a kezembe a pólóját. Gyorsan lefürödtem, kiengedtem a hajamat és letöröltem a maradék sminkemet, a tükörben egy összetört testű lányt láttam, akinek elárulták a bizalmát. A fürdőből kilépve Shawn felé vettem az irányt, aki befeküdt az ágyban, de vett fel egy pólót. Elöntöttek az érzelmek, oda sétáltam az ágyhoz, a pólóm csak éppen, hogy takarta a fenekemet, Shawn végig legeltette rajtam a szemeit. Vágyakozó pillantással nézett rám, itt eszembe jutott, ahogy Devin mért végig azon az estén, a düh hullámként terjedt szét a testemben. Lágyan elmosolyodtam és bemásztam a fiú mellé az ágyban, éppen mondani akart nekem valamit, de ajkainak estem, ő rögtön viszonozta csókomat. Vad szájtépésbe kezdtünk, leszedtem róla a pólóját és a sarokba hajítottam, ő is ezt tette velem, fehérneműben ültem bele az ölébe. Ő felült és elkezdte nyakamat szívogatni, apró sóhajok hagyták el a számat, hirtelen Shawn fordított a helyzetünkön ő került fölülre. Úgy folytattuk a csók csatát, a kezem lassan elvándorolt melegítő nadrágja széléhez, hogy lehúzzam róla és végre magamban érezhessem, de ő elkapta a kezemet.

- Gondoltam. - nevetett fel kínosan.

- Ugyan mit? - néztem rá kéjtől csillogó szemekkel, ajkai után kaptam, de elhúzódott.

- Liza te csak azért akarsz velem lefeküdni, mert elakarod felejteni a barátodat. Pedig látom rajtad, hogy még mindig szereted! - vette vissza magára a pólóját és oda adta nekem is az enyémet.

- Istenem mit tettem! - temettem a kezembe az arcomat, néhány könny lecsordult az arcomról. -Annyira sajnálom Shawn! Nem tudom mi ütött belém!

- Én tudom. - simította meg karomat. - Elakartad felejteni Devint és meggondolatlan dolgot, akartál tenni. Én csak teszteltelek le tudnál-e állni, de tévedtem. Ezek szerint nem bírnál le állni. Vele csináltad először, igaz?

-Igen. - potyogtam. - Shawn annyira sajnálom, ha akarod elmegyek.

- Nem szeretném. - fogta meg a kezemet a fiú. - Fontos vagy nekem, régen volt ilyen őszinte barátom, akire számíthatok és nem titkolja el előttem az érzéseit. De én csak barátként szeretlek és tudom, hogy te is.

- Igen. - Shawn egy puszit adott az arcomra.

- Tudom, hogy az érzelmek elvakítanak és ilyenkor nem gondolsz bele mit művelsz, ezért is szeretném, hogy itt maradj. - ölelt meg szorosan. -Segítek neked rendbe jönni, de te is segíts nekem?

- Miben? - kérdeztem kíváncsian.

- Segíts abban, hogyan Mirandával tökéletes legyen minden.

- Segítek Shawn! Köszönöm! - öleltem meg. Este átbeszéltünk mindent ő tényleg egy igazi barát és ennyire zavarba hoztam, de igaza volt mindent csak felindulásból csináltam. Lassan el aludtunk és előttem ismét lejátszódott a ma reggel. A szívem darabokra tört és ennek csak egy ember az oka, Devin Sola mit tettél velem?

Az egy éves fordulom alkalmából, úgy gondoltam rendezek egy kérdez feleleket. Írjatok a sztori alá kérdéseket vagy az oldalamra és azt fogom nektek megválaszolni itt.

By Elizabeth.

Útóljára szeretném barátnőmnek megköszönni támogatását és noszogatását, felül bírásait a történetemmel kapcsolatban. Ő unszol nap, mint nap, hogy írjam a részeket és tegyem fel őket, a helyesírásba is bele szól, amit nem mindig tartok be, ha gépelek és bocsi, hogy nem a te szövegedet írtam le, amit adtál. Köszönöm: @JustSmile310

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!