~Elizabeth szemszöge~

Ismét a saját szobámban lehetek itt minden ugyan úgy néz ki a fiúk semmihez sem nyúltak, kivéve a könyves polcomhoz, hiányzik róla a Harry Potter és a Félvér herceg. Majd később kérdőre vonom a srácokat merre lehet a könyv, de most semmi kedvem vissza menni hozzájuk. Nagyobb balhét csináltam, mint szerettem volna. Ezt a napot nem ilyenre terveztem, kicsit sem! Ma csak azon gondolkoztam, hogy fogok majd újra találkozni a bandával és erre tessék rögtön bele csöppentem a régi életembe. Nem gondoltam, hogy Christ értesítik azért, mert lecsuktak. A találkozás a testvéremmel nem is volt olyan rossz, mint amire számítottam, de a többiekkel való az katasztrofálisra sikerült, nem gondoltam, hogy az egész banda engem fog várni otthon. Ash örült szerintem a legjobban nekem, de a többiek azonnal leállították és ezután indult a lavina Chrissel össze vesztem mindenki előtt. Viszont nem tudtam kihagyni, hogy ne szóljak be Devinnek az arca megért nekem minden pénzt, igazi övön aluli ütés volt számára. Szerintem megérdemelte, hogy amíg velem randizott, addig valaki a gyerekét hordja a szíve alatt. De a vele való találkozás, így is szíven szúrt, tagadni akarom, hogy még mindig szeretem, de nem bírom. Szeretem. Szeretem és ezt nem tudom elviselni, nem tudom elviselni, hogy mással láttom, azt, ahogy mást ölel, mást csókol. Irigy vagyok Kyliera, hogy őt Devin érintette és kielégíti, hozzám alig, mert érni, nem akart velem lefeküdni, amikor már én is szerettem volna. Vissza utasított azzal, hogy én még nem állok készen erre és várjunk, közben más ajtókon döngetett. Én egy nagy világ méretű ökör vagyok, mindig is olyat szerettem, aki soha se szeretett igazán. Talán vissza kellene mennem Jasonhöz.

~másnap reggel~

- Ébresztő hasadra süt a nap!!! - ordította el magát mellettem Chris, ezzel engem annyira megijesztett, hogy leestem az ágyról magammal rántva ágyneműmet. Elterültem a földön, mint a magyar nagy alföld, a hajam előre bukott a fejemem egyenesen a számba, így hajszállat köpködve könyököltem fel.

- Neked mi a halál bajod van, hogy hajnalok hajnalán itt ordibálsz, mint valami félbolond?! - kezdtem a szitkozódást, de testvérem, mintha meg se hallotta volna szavaimat.

- Ébredj bevásárolni megyünk! - fordult sarkon. - Öt perc múlva indulunk!

- Mi van? Nem tudtál volna előbb szólni? És amúgy nem megyek! - pakoltam vissza a párnámat és a takarómat az ágyra, hogy újra elaludhassak.

- Öltözz! Te is jössz velünk, többet nem akarlak szem elől téveszteni! Haladj! Vagy én foglak felöltöztetni! - dőlt az ajtó keretnek.

- Úgy se mernéd! - néztem rá szúrós szemekkel.

- Múltkor is megcsináltam, de te vissza utasítottad az összeállításomat. - játszotta a megsértettet.- Na, mozgás már csak három perced van!

- Baszd meg! - hajítottam utána a párnámat. Lassan kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez tipegtem tegnap este még kipakoltam a bőröndjeimből. A szekrény nézegetés végeztével arra jutottam, hogy gonosz leszek ma Chris azt hisz még mindig ugyan úgy öltözködöm és Devinen látom, hogy szinte csorgatja utánam a nyálát, egy szóval én leszek a legrosszabb rémálmuk. Nem fogom megkönnyíteni a dolgukat, ahol lehet megnehezítem az életüket. Így arra gondoltam, hogy ezt veszem fel:

A táskámba dobtam a telefonom és a fülesemet, felvittem az arcomra némi sminket és lementem a többiekhez, akik már ott várakoztak a lépcső alján, ahogy megláttak elképedve figyelték minden mozdulatomat.

- Akkor indulhatunk? - vettem fel a cipőmet.

- Menj vissza át öltözni! - parancsolt rám Chris akinek a feje vöröslött a pulyka méregtől.

- Azt mondtad siessek az öltözéssel. Siettem! Felöltöztem és itt vagyok. - mentem az ajtón kifele.- De ha ez zavar akkor itthon is maradhatok.

- Nem jól vagy, így! Majd felveszed a pulcsim. - morogta testvérem, felkaptam a kocsi kulcsomat az asztalról, hogy azzal megyek, de Chris elvette tőlem. - Velünk jössz egy kocsiban!

- Én nem akarok senki ölébe ülni! Van saját autóm azzal megyek! Erről nem nyitok vitát. - kezdtem a dühöngést.

- Igaza van Chris! - szólalt meg Ricky. - Nem kell szorongnunk a kocsiban. Én elmegyek Lizával.

- Oké! - adta be a derekát testvérem, de sejtettem, hogy Ricky készül valamire és ez a valami bizonyára Devinnel kapcsolatos.

- Akkor induljunk én vezetek! - vettem ki bátyám kezéből a slusszkulcsot és elindultam szeretett kocsimhoz, a gitáros ott jött mögöttem. - Ugyan abba a boltba megyünk, ahol a turné előtt vásároltunk?

- Nem most, most messzebbre megyünk, a szomszéd városba. - ültbe mellém a gitáros.

- Miért oda megyünk vásárolni, itt a közelben is vannak bizonyára olyan üzletek, amikben megtudjátok venni, amit akartok. - kezdtem akadékoskodni mi a francnak kell olyan messzire menni nem ők fizetik a benzint.

- Mostanában sok a paparazzo és elakarjuk őket kerülni. Eléggé felkapták a hírt, hogy eltűntél és ha most meglátnak nincs menekvés. - taglalta nekem Ricky a tényeket én pedig csak bólogattam.

- Milyen hosszú az út? - fordítottam el a kulcsot, hogy elindulhassunk.

- Kettő.

- Micsoda?

- Óra
- A rohad életbe! - kaptam felé a fejemet. - Annyi benzin nincs a tankban.

- Akkor majd megállunk egy benzinkútnál. - mondta nyugodtan Ricky. Istenem két órán át be leszek zárva vele, remélem hozzám se fog szólni, mert ha meg is szólal, akkor tuti a Devinnes ügyről lesz szó. Óvatosan kitolattam a felhajtóról, hogy az útra jussak, addig Ricky a GPS-t állította be, hogy tudjam merre kell majd mennem.

- Itt jól láttod a képernyőt? - erősítette a GPS-t a műszerfalon lévő tartójába.

- Kicsit előrébb tudnád hajtani? - kértem meg a gitárost, aki segítőkészen tette, amit mondtam.

- Így oké? - engedte el a gépet.

- Nagyszerű! - néztem a képernyőre. - Be állítottad, hogy útba ejtsen egy benzinkutat?

- Igen. - mondta Ricky, ekkor a telefonja csilingelni kezdett és ő vigyorogva vissza írt, úgy döntötte a mobilt, hogy láttam az üzenő nevét.

- Mi van veled és Izával? - tettem fel kíváncsian a kérdést.

- Meg vagyunk, sokat szoktunk beszélgetni. - mesélte nekem mosolyogva az arca olyan, mint aki rózsaszín ködbe úszna. - Alig várom, hogy megjöjjön.

- Megjöjjön? - lestem rá értetlenül.

- Elfelejtetted, hogy itt fog tanulni Los Angelesben?

- Oh, tényleg! - csaptam a homlokomra. - Kiment a fejemből, teljesen elfelejtettem volt ezer más dolog, amit örültem, hogy fejben tudtam tartani. És Iza kolleszban vagy albérletben fog lakni?

- Kolleszban, hétvégénként hozzánk jön és szünetekben is. - vigyorgott Ricky.

- De nem csinálni semmi felelőtlenséget, nem akarok korán nagy néni lenni. - nevettem el magam, a mellettem ülő srác fülig elvörösödött.

- Ugye tudod, hogy még mindig szeret? - helyben vagyunk és csak fél óra telt el és már a közepébe vág, hát ez pompás, pedig én erre nem is utaltam csak Izáról és róla akartam beszélni.

- Persze! - sziszegtem szarkasztikusan. - Akkor miért terhes az ex-barátnője? Oh, vagy már nem is ex, mikor volt az esküvő? Teljes szívből sajnálom, hogy lemaradtam róla. Legalább szép volt a szertartás, Kylie még a nagy gömbölyödő hasától fel tudta venni a menyasszonyi ruhát? Nem tudtam koszorúslány lenni, pedig nagy álmom?

- Ne csináld ezt Liza! - mordult mérgesen Ricky. - Nem tudta, hogy Kylie terhes, amíg veled járt, miután elmentél akkor tudta meg.

- És rögtön szét kürtölte a világnak. - a gitáros furcsállva nézett rám. - Láttam a képet ne néz hülyének és erről jut eszembe vissza adnád a telefonom. - nyújtottam felé a kezem.

- Nincs nálam!

- Ne hazudj reggel láttam, hogy beraktad a zsebedbe. Add ide! - parancsoltam idegesen, erre ő a kezembe tette a készüléket.

- Csak mert szépen kérted. - ejtette a tenyerembe.

- Kösz. - szűrtem a fogaim között és a táskámba dobtam a mobilt.

- Szívesen! Az előző témánkhoz vissza térve...

- Nem! - csaptam ingerülten a kormányra, ekkor a GPS megszólalt, hogy a következő elágazásnál lesz egy benzinkút. Kapva kaptam az alkalmon és lekanyarodtam, olyan gyorsan, hogy Ricky riadtan kapaszkodott az ülésébe.

- Neked elment a maradék eszed is? - kezdte az őrjöngést a gitáros.

- Mire gondolsz? - néztem rá ártatlan szemekkel, amíg az ő tekintetével gyilkolni lehetett volna.

- Úgy vezetsz, mint akinek öngyilkos hajlama van! - őrjöngött Ricky.

- Te mindent rosszul látsz! - mosolyodtam el gonoszul és ki szálltam, de ő is követett és tovább okított.

- Miért nem adsz Devinnek még egy esélyt? - esett nekem a fiú, ahogy kiszállt.

- Mert nem!!!

- Ez nem válasz! - lépet mellém én közben tankoltam a kocsit.

- A válasz maradjon csak meg nekem! - raktam vissza a helyére a benzin töltött és elindultam fizetni, Ricky oda már nem követett. Fizettem bent, ahogy kimentem nem láttam sehol sem a gitárost, bizonyára vissza ült, be akartam ülni a vezető ülésbe, de megpillantottam Rickyt a kormány mögött, mérgesen szálltam be mellé.

- Ezt még is, hogy gondoltad? - meredtem rá dühösen.

- Ki szeretném próbálni milyen is egy igazi sport kocsit vezetni. - indította be Ricky az autót és a gázra taposott én riadtan kaptam a biztonsági öv után.

- Még hogy én vezetek úgy, mint egy örült! - csatmóltat be magamat. Ricky nyugodtan fogta a kormányt egyenletesen gyorsított, lassított én durcásan össze fontam a mellkasom előtt a kezemet és csak kifele bámultam. A bambulásból telefonom csipogása térített magamhoz, Chris hívott, szemet forgatva felvettem és kihangosítottam.

- Szia! - köszöntem neki csendesen.

- Merre vagytok? - csapott a közepébe drága testvérem.

- Most kanyarodunk le az 56-ról. - mondta Ricky.

- Oké mi már itt vagyunk! - felelte Chris.

- Rendben, na csá! - köszönt el a gitáros és egyben a gázra feküdt.

- Hé én még élni akarok! Lassíts! - kapaszkodtam riadtan az ülés szélébe.

- Nyugi már, nem lesz semmi baj! - kanyarodott be a bolt parkolójába, ahogy leparkolt azonnal kipattantam a kocsiból és a földet csókolva ereszkedtem térdre.

- Liza te mit művelsz? - lépett oda hozzám testvérem.

- Ricky kis híján kinyírt! - néztem a mellettem álló fiúra.

- Ez nem is igaz csak egy kicsit gyorsabban vezettem. - vigyorgott a gitáros.

- Baszd meg Olson! - álltam fel és vállba bokszoltam Rickyt.

- Haladjunk már Ryannel randim lesz. - türelmetlenkedett Josh.

- Amúgy mit kell venni, hogy ide jöttünk? - néztem Vinnyre.

- Holnap estére a BVB meghívott minket hozzájuk egy grill partira és arra vásárolunk. - magyarázta nekem a dobos. Ez az üzlet is hasonló volt, mint a turnés csak itt nem voltak annyira elszállva az árak.

- Akkor most három részre szakadunk, mindenkinek itt a lista mit kell beszerezni. - adta a kezembe a hosszú irományt.

- Oké! - hajtottam össze a papírlapot. - A pénztárnál majd találkozunk!

- Állj meg Liza! - kiáltott utánam Chris.

- Mi van? - fordultam vissza szemöldök ráncolva.

- Veled is menni fog valaki. - kezemet tördelve figyeltem testvéremet.

- Akkor gyere már, haladjunk! - fogtam meg Chris kezét, de amikor indulni akartam testvérem meg se mozdult. - Most meg megint mi van Chris?

- Nem mehetsz egyedül. - mondta bátyám. - A múltkori bevásárlásnál láttam mennyire el voltál Ghosttal, így ő fog téged kísérni.

- El tudok menni egyedül is! - jelentettem ki dühösen nem akarok Devinnel kettesben maradni, kínos dolgokat fog ez felvetni.

- Nincs apelláta Elizabeth, így döntöttem ez lesz! Na, indulás egy óra múlva találkozunk! - adta ki az utasítást Chris és a fiúk pillanatok alatt felszívódtak kettesben hagyva Devinnel.

- Akkor mehetünk? - nézett rám kérdőn a gitáros.

-Igen. - vettem szemügyre a listát.

- Hova kell először menni? - tolta a kocsit mellettem Devin.

- A zöldségekhez. - nyakamat nyújtogatva nézelődtem merre kell menni. Devin nyugodtan a bevásárló kocsira könyökölt és elindult találomra az egyik irányba, én ezt későn vettem észre, így futva mentem utána. Meglepetésemre pont a zöldségekhez mentünk, furcsállva pillantottam Devinre, aki jellegtelenül nézett rám.

- Mi kell?

- Saláta, retek, paradicsom, paprika, krumpli, hagyma ezek kellenek. Megkeresed őket? Én addig a gyümölcsöket. - téptem le egy zacskót az almáknak.

- Miért te akarod a gyümölcsöket megkeresni? Miért nem én? - ugrott nekem Devvin mérgesen.

- Ha szeretnéd akkor lehetnek tieid a gyümölcsök.....- itt dühösen meredt rám és elmenet másik irányba a zöldségek felé. - Baszd meg! - jegyeztem meg magamban és elkezdtem begyűjteni a listán szereplő dolgokat, éppen a müzliket nézegettem, amikor a telefonom megcsörrent, a kijelzőn Jason neve villogott.

- Halló? - szóltam bele a készülékbe.

- Szia Elizabeth! - csengett fel a fiú hangja játékosan.

- Helló Jason mi újság?

- Semmi különös élvezem a mappák tartalmát, amiket te oldottál meg nekem. - kacagott jó kedvűen.

- Örülök, hogy örömödet leled a munkámban. - mosolyodtam el.

- Nem gondoltad meg magadat, hogy vissza gyere hozzám? - kérdezte hízelegve.

- Ha szeretnék se tudnék. - dőltem az egyik polcnak.

- Ezt, hogy érted? - meglepetnek tűnt.

- Azt hittem már mindent tudsz.

- Mi mindent? Már nem követtetlek, nem vagy megfigyelés alatt. - magyarázta nekem Jason én pedig bámultam magam elé, mint borjú az új kapura.

- Váó ezzel most megleptél!

- Látod én csupa meglepetés vagyok! - nevetett a telefonba. - De térjünk vissza hozzád, hogy érted, hogy nem tudsz vissza jönni? - váltott komorabb hangnemre.

- A zsaruk elkaptak gyorshajtásért és.....- itt azonnal a szavamba vágott.

- Ugye nem varrtak be, mert onnan nehéz lesz kihozni? - riadalom volt a hangjában.

- Nem!!!

- Oh, rám hoztad a szívbajt, akkor mi történt? - rendezte légzését.

- Bevittek a zsaruk és felhívták a bátyámat, hogy jöjjön értem, erre Chris megjelent és azóta le se veszi rólam a szemét, mindig van velem valaki. - ecseteltem Jasonnek a helyzetet, aki jó ízűen kuncogott a vonal túlsó oldalán. - És most ez a nagy helyzet.

- Pedig vissza jöhetnél már hiányollak, főleg az idegesítő szokásaid.

- Hogy te mennyire "jól" tudsz bókolni. - forgattam meg a szemeimet.

- Tudom jól. - vigyorgott.

- Amúgy Portland be akartam menni csak indulás előtt az a kép, amit küldtél fel nyomta bennem a pumpát és nem figyeltem a sebesség határokra.

- Mit szóltál a képhez? - kérdezte sunyin.

- Egy övön aluli ütés volt számomra! - mondtam szívet fájlalva.

- De elértem vele a célom, vissza akartál hozzám jönni. - elégedetten mosolyoghatott.

- Vissza akarok hozzád menni! -vágtam rá gondolkozás nélkül.

- Komoly?

- Igen! Ma este indulok! - szorítottam össze idegesen a kezemet.

- Biztos mi lesz a testvéreddel, a barátaiddal, Devinnel? - sejtelmesen kérdezte.

- Semmi meg lesznek nélkülem, nincs szükségük rám és szint úgy. Már nincs ki miatt maradni! - határoztam el magamat. - Készülj Jason ma este megyek!

- Hogyan szöksz ki?

- Ha mind elalszanak, majd akkor lelépek a kocsi kint parkol a kulcsa nálam, egyszerű lesz. - vázoltam fel a tervemet.

- És ha valami közbe jön?

- Ha valami közbe jön küldök egy SMS-t azzal a cím szóval, hogy lefújva. - magyaráztam Jasonnek, aki türelmesen hallgatott végig.

- Rendben Elizabeth, este találkozunk! - köszönt el tőlem.

- Remélhetőleg. - szakítottam meg a vonalat. Ma este dobbantok a fiúktól, kerüljön is bármibe, gyorsan még össze szedtem a listámon szereplő dolgokat, hogy a srácoknak ne legyen semmi se gyanús. A zöldségeknél találkoztam Devinnel, aki már végzett a saját dolgával és unottan nyomkodta a telefonját.

- Végre kész vagy, mi tartott eddig? - nézett rám elégedetlenül.

-Nem találtam a sajtot. - hazudtam, de nekem ez a hazudós dolog még mindig nem tökéletes.

- Jól van. - elhitte?? talán na akkor mégis fejlődtem egy nagy pacsit nekem! - Mehetünk a pénz tárhoz?

- Igen. - csendesen sétáltunk egymás mellett egészen a kaszáig, a srácok már ott vártak minket. Kifizettük a cuccokat és bepakoltunk a kocsikba, haza fele ismét Ricky vezette a Porschét én nem tudtam volna oda figyelni az útra a gondolataim folyton elkalandoztak. Kicsit sem figyeltem oda Rickyre, aki mesélte mit is fogunk csinálni a BVB grill partiján. Amikor haza értünk segítettem kipakolni, aztán arra hivatkozva, hogy rosszul érzem magam felmegyek a szobámba lefeküdni és ne zavarjanak. Közben pedig csomagoltam most viszont mindent elpakoltam, az ott lévő ruháimtól kezdve a könyvekig, át is öltöztem egy fekete farmerbe és egy testre simuló hosszujjú fekete pulcsiba, a hajamat feltűztem egy díszes csattal és egy gumis sarkú boka csizmát, ez nem kopok. Késznek nyilvánítottam magamat az indulásra., már csak azt kell megvárnom, hogy a fiúk elmenjenek lefeküdni. Ez nem is tartott túl sokáig kilenc felé szállingóztak a szobáikba, én befeküdtem az ágyba, hátha Chris rám akar nézni és nem is tévedtem alig feküdtem le pillanattokon belül nyílt is az ajtó. Testvérem csak be kukucskált a keskeny résen és el is ment, én ki pattantam az ágyból és az ajtóhoz siettem. Óvatosan nyitottam ki, hogy kisurranva megbizonyosodjak arról, hogy mindenki elment aludni, mint egy árnyék úgy lopakodtam végig a folyóson, minden ajtón be lestem. Ryan nyitott szájjal alszik, pipa. Josh alszik, pipa. Chris, Vinny és Ricky is alszik, pipa. Már csak egy szoba van hátra lélegzett vissza fojtva nyitottam be Devin szobájába a fal felé fordulva alszik, a hátát mutatta felém. Magamban nyugtáztam oké kész vagyok ideje indulni, vissza lépkedtem a szobámba a bőröndökért. Az egész házban csend honolt, a délután folyamán írtam egy levelet a fiúknak, amit az ágyamon hagytam és amikor vissza mentem a szobámba nem találtam, már az ágy alá is benéztem, de nyomát sem láttam.

- Hova a francba tehettem le azt a cetlit. - dühöngtem magamban csípőre tett kézzel.

- Talán ezt keresed? - riadtan fordultam meg, az ajtó mögötti karosszékben Devin ült kezében a levelemmel. Remény vesztetten néztem a gitáros kezében tartott kibontott borítékra, a fiú lazán tartotta a lapot a kezében és szemeit a sorokon futtatta.

- Add vissza! - találtam meg nagy nehezen a hangomat, erre ő rám emelte a tekintett és többet nem tudtam mondani a torkomra forrt a szó.

- Sajnálom, hogy, így kell közölnöm veletek, de elmegyek...- kezdte olvasni nekem a levelet, én idegesen meredtem magam elé, amíg ő minden egyes sort érzékletesen kihangsúlyozva olvasott fel, közben becsukta az ajtót. Én pedig, mint egy kőszobor mozdulatlanul lehajtott fejjel hallgattam végig irományomat.

- Ezt mégis, hogy gondoltad? - hagyta abba az olvasást Devin és ismét engem fixírozott, össze gyűrte a lapot és a kukába dobta.

- Ezt te nem értheted!

- Nem-e? - emelte fel a hangját dühösen. - Azt még megértem, hogy a barátjaidat itt hagyod, de, hogy Christ is egy zokszó nélkül! Szégyellhetnéd magadat, Chrissel a poklok, poklát járattad meg! És most újra elvárnád ezt tőle? Ilyen szívtelen lennél Elizabeth? Te nem az a lány vagy akibe bele szerettem. Az a lány meghalt ott Londonban és többé nem tér vissza. - lépet hozzám közelebb én még mindig nem mozdultam és csak egyre jobban közeledett. - Mit válaszolsz Elizabeth? Ki vagy te?

- Csak egy lány, aki össze van zavarodva. - feleltem rekedtesen és könnycsepp futott végig az arcomon.

- Folyton meghazudtolod magad. - suttogta fülembe fel se tűnt, hogy ilyen közel jött. - Miért hazudsz nekem?

- Nem hazudok!

- Most sem tudsz a szemembe nézni, eltakarod rejtegeted magadat! - sejtelmesen beszélt hozzám minden szava szíve szúrt. - Szerettél te valaha?

- Igen! - mondtam mielőtt még a kérdést be tudta volna fejezni.

- Mégis elhagytál. - a szememből megállíthatatlanul folytak a könnyek, parázslóan néztem a gitárosra, akinek ugyan úgy szikrázott a szeme, mint nekem.

- Kénytelen voltam!

- Hazudsz!

- Nem!

- Folyton ugyan azt hajtogatod! - emelte meg a hangját Devin kicsit össze rezzentem.

- Ha nem megyek el megöltek volna titeket!!! - ezt szinte kiabáltam a fiú meglepetten pislogott rám, a kezével gyengéden letörölte a könnyeimet, de nem emelte el. - Mindent csak miattatok tettem, ha Londonban évekkel ezelőtt nem követtem volna el baklövéseket, akkor most nem lenne semmi baj és mindenki boldogan élhetne.

- Mit tettél? - a hangja nyugalmat árasztott.

- Arra már nem kell gondolnotok megoldottam, nincs több veszély. -szipogtam.

- Akkor miért, akartál elmenni?

- Én el akarok menni! - javítottam ki Devin kérdését. - Nem találom itt a helyemet, nem érzem, hogy újra vissza tudnátok fogadni.

- Mi mindig is szeretünk és Chris is. - simogatta meg az arcomat. - Mi itt a baj?

- Te neked családod lesz, Kylie a te gyerekeddel terhes. - a könnyek itt még jobban folytak az arcomon.

- Az nem jelent semmit, ha az én szívem másért dobog. - a kezei lassan a csípőmre vándoróltak, így közelebb húzott magához.

- De a gyerek?

- Lehet az én vérem, szeretni is fogom, de a saját gyerekem lesz és a saját gyerekem nem Kylietól lesz. - itt kicsit össze zavarodtam, ezt látva Devin elmosolyodott és folytatta. - Kylieval csináltattam egy apasági tesztet, hogy ki a gyerek igazi apja. Mivel nekem nagyon gyanús volt ez a terhes dolog...

- És? - türelmetlenkedtem.

- Toby az apa, Kylie szeretője. Nem tőlem van a gyerek. Én csak tőled szeretnék majd gyereket, én téged szeretlek! - döntötte nekem a homlokát. Bennem a lélegzet is megállt, a fejembe vadul cikáztak a gondolatok, az zökkentett ki, hogy Devin a farzsebemből kivette a telefonomat és feloldotta. - Az én születésnapom a kód.

- Mit művelsz? - néztem rá.

- Lefújva. - ütötte be üzenetnek és elküldte Jasonnek. - Elküldve, most már nincs vissza út.

- De...- nem hagyta, hogy be fejezzem ajkaimnak eset, gyengéden csókolt én azonnal vissza csókoltam, automatikusan bele túrtam a hajába ezzel is közelebb húzva magamhoz. Csókunk sós volt könnyeimtől, nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, ő a derekamat karolta át, nem bírtunk egymással betelni. Devin a falhoz nyomott csók közben ott támaszkodtam meg, mert azt hittem pillantok alatt ki szalad a föld a lábaim alól. Edvin egy mozdulattal le kapta rólam a felsőmet, de én se maradtam adósa, lassan már csak fehérnemű volt rajtunk. A falnak döntöttem a hátamat, Devin a fenekemnél megragdva emelt fel én deteka köré kulcsoltam a lábaimat. Ő erősen fogott és áttett az ágyra, hátrébb csúsztam, hogy ne lógjon le a lábam Devin fölém mászott és ezernyi apró puszival halmozott el mindenhol. Ahol megérintett, mintha ezernyi apró szikra futott volna végig rajtam, a keze elvándorólt a melltartó kapcsomig ott egy mozdulattal kicsatolta. Riadtan fogtam mielőtt lehullott volna a vállamról, Devin ezt látva újra megcsókolt biztatás képpen és lehúzta rólam a felsőt.

- Ne takard magadat gyönyörű vagy! - suttogta nekem, miközben gyengéden simogatott, a bugyitól is megszabadított én pedig az alsójától. Az ölébe húzott és érzékien csókolt beletúrt a hajamba. Elválva a csókból mélyen a szemembe nézett láttam benne minden eddigi elfojtott érzelmet.

- Szeretnéd? - döntötte homlokomnak az ővét.

- Igen! - leheltem félve.

- De nem muszáj, ha nem akarod.
- Szeretném Devin. Szetetlek! - lágyan megcsókolt és gyengéden bánt velem. Először fájt, Devin széles hátába kapaszkodtam, ahogy az ölében ültem, egy könnycsepp is végig futott az arcomon, ami Devin hátára csöppent. Ezt ő megérezve maga felé fordított.

- Nagyon fáj? Abba hagyjam? - kérdezte tőlem félve.

- Ne! - ráztam meg a fejem, erre ő újra megcsókolt és nem is vállt el tölem, úgy fektetett az a hátamra. Lassan csinálta közben folyamatosan csókolt, minden lökés fájt, de megérte mert olyannal csinálhatom először, akit szetetek. Együtt éltük át a gyönyört, Devin zilálva feküdt mellé és magához húzott.

- Hogy érzed magad? - kérdezte mosolyogva.

- Remekül! - nyomtam egy puszit ajkaira. - Szeretlek!

- Szeretlek Elizabeth Cerulli! - Devin ránk terítette a takarot, én mellkasára hajtottam a fejemet, ő pedig át karolt. Egymás karjaiban szenderedtünk el.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen sokáig nem volt rész, csak hát írói válság stb... Na, de itt a rész és nekem a vége nagyon tetszett, most rengeteg csalódás ért ezen a héten már most és ezt szerettem volna át adni remélem sikerült. Ha tetszett vote és nyugodtan írhattok vélemény észre vételt komentben, privátban is.

És köszönöm a közel 1700 megtekintést és az 52 votét!!! Óriásiak vagytok♥♥♥♥ És nem sokára november 16. Én akkor myitottam meg a Wattpad fiókomat és a történetben ha lesz időm pár részen belül lezárom és ez a záró dátum a november 16. Egy éve leszek fent Wattpadon és ezzel is szetetném zárni a sztoryt, ahol elkezdtem.

Köszönök mindent!!!♥♥♥

By Elizabeth Stone