~ Devin szemszöge

- Köszönjük Vegas! Jó éjszakát! - köszönt el Chris a a rajongóktól egy újabb fergeteges koncert után. Vissza mentünk a sátorba autó-grammot osztogatni és fotózgatni. Mire végig értünk minden rajongón már alig éreztem az ujjaimat, bár szerintem nem csak én voltam vele így.

- Nem megyünk el valahova kajálni? - vetette fel az ötletet Josh, egyet értően bólogatunk. - Valaki elmegy szólni Elizabethnek?

- Megyek. - tápászkodtam fel a székből, már éreztem, hogy fáradt vagyok.

- A lakókocsinál találkozunk. - kiáltott utánam Chris. Szép holdfényes este tárult a szemem elé, ahogy elhagytam a sátrat, kellemes szellő lengte be a beton parkolót. Egyszer csak a néma csendbe egy éles sikoly hasított nem messze tőlem, a hang ismerősen hangzott nekem, sietve megindultam, hogy rá jöjjek ki adta ki ezt. Az egyik kamion mögött megpillantottam egy földön fekvő emberi alakot össze gömbölyödve, mozdulatlanul, a haja szét terült a körülötte. Egy lány. Itt ott vér tócsák tarkították a betont, a ruháját is ellepte a vörös folyadék. Letérdeltem mellé, hogy jobban megtudjam nézni, épp csak emelkedett a mellkasa, nagyon szaggatottan vette a levegőt.

- Hallasz? Meg sérültél?- mekkora hülyeséget kérdeztem hiszen vérben úszik, rátettem a kezem a vállára a fejét még mindig a föld felé fordította gyengén megrázogattam. Halk nyöszörgő hangot hallatott és átfordította a fejét felém.

- Elizabeth!!! - kiáltottam fel riadtan.- Hogy történhetett ez, oh kicsim. Liza hallasz? - semmi választ nem kaptam csak le csukta üveges szemeit, karjaimba kaptam törékeny testét. Próbáltam minél óvatosabban fogni nehogy még több baja essen, a keze szinte élettelenül lógott a levegőben,idegesen lépkedtem a lakókocsi felé.

- Devin. - leheltem a mellkasához.

- Itt vagyok Kicsim, mindjárt ott vagyunk a srácoknál kórházba viszünk. Ne félj nem hagyom, hogy már többet bántsanak. - pusziltam meg a feje tetejét. Már nem jártam messze a kocsitól, a fiúk kempingszékekben ültek és vártak az indulásra. - Srácok!!!

- Mi az Ghost?- kérdezett vissza Ricky bizonyára még nem vették észre a kezemben fekvő élettelen testet.

- Hívjatok menőt! - siettetem őket.

- Minek? - értetlenkedett Ryan.

- Ezért. - ekkor már jól látták a véres lányt a kezeim között.

- Liza! - Chris fal fehéren rohant hozzám, hogy át vegye tőlem húgát, pedig nem szívesen adtam volna oda. - Mi történt?

- Az egyik kamion mögött találtam rá.

- Hívok mentőt. - szólalt meg Vinny.

- Addig vigyük be. - vette át tőlem Chris az apró testet. Bent le tette a kanapéra a fejét az ölébe fektette és így figyelte, remegő ujjakkal simogatta testvére haját. Néma csendben vártuk a mentőt, mindenki idegesen figyelte a tálán alvó lányt. A mentősök tizenöt percen belül kint is voltak, ki vitték Lizát a kocsiba magukkal.

- Van hozzá tartozója? - kérdezte a mentőorvos.

- Igen. - szólt Chris és már be is szállt a mentőbe testvére mellé.

- A Szent Márk kórházba visszük a kisasszonyt. - közölte velünk az orvos. A mentő elhajtott és akkor érkezett meg Biersack.

- Mi történt srácok? - zihált, nyilván futva jött. - Még a tábor túl oldalán is lehetett látni a mentő fényeit. Ugye nem eset senkinek sem baj? Hol vannak Cerulliék? - mérte végig csapatunkat.

- Lizát kórházba kellett vinni valaki megtámadta. - feleltem neki.

- Bassza meg. - szorította össze fogait és le hunyta a szemét. - Hol volt?

- A Bring Me The Horizon depójánál találtam meg. - emlékeztem vissza.

- Menjünk oda nézzünk szét. - ajánlotta Ryan, bele egyeztünk és felkerestük a helyet, nem találtunk semmit sem a kamion környékén, a BMTH srácokat is megkérdeztük hallottak-e valamit, de pont akkor volt koncertjük.

- Szerintem menjünk be a kórházba. - mondta Ricky. Egész úton idegesen tördeltem a kezeimet, hogy lehetséges ez ki bánthatta, nem ártott senkinek, kinek az érdekében kellett őt megverni. A kórházban elirányítottak minket a hetedikre az egyes műtőhöz, Chris türelmetlenül járkált fel alá az ajtó előtt, meglátva minket némi nyugalom suhant át az arcán.

- Van valami hír? - sürgettem meg a kérdéssel társamat.

- Nincs, semmi sincs! - borult ki. - Már fél órája bent van és még mindig nem tudok semmit! Nem bírom tovább, ha öt percen belül nem jönnek ki Én megyek be! - hadakozott.

- Nyugi Chris, nem lesz semmi baj. - próbálta nyugtatni barátját Josh. - Liza erős lány meggyógyul.

Ebben a pillanatban tolták ki a műtőből, csövekre kötötték, infúziót vezetek belé, egyszerre pattantunk fel ültünkből, hogy kövessük a gurulós ágyat. Betolták egy üres szobába, büdös fertőtlenítő szag lengte be a helységet, utálom. Elizabethet rá kötötték egy gépre aminek a monitorján láthattuk az állapotát. Mind a húztunk egy egy széket az ágy köré kivéve Christ ő az ágy végébe ült le, úgy figyeltük az alvó lányt.

- Jó estét! Melyikük Chris Cerulli? - lépet be az orvos a kórterembe.

- Én vagyok az, hogy van a húgom?

- Stabil az állapota, megrepedt a bal alsó két bordája, fel repedt a szája és több helyen is össze zúzták a testét. Szegénykét csúnyán megverték értesítettük a rendőröket, ahogy kérte Mr. Cerulli.

- Köszönöm.

- Mikor fog fel ébredni? - kíváncsiskodtam.

- Pár percen belül. - nézett az órájára a doki, még elmondott pár dolgot és távozott. A srácoknak elmeséltem minden és ekkor kezdet Liza ébredezni...

~ Elizabeth szemszöge

Büdös. Irtózatos büdös vett körül, kórház, állapítottam meg, mindenem lüktetett, fájt a vér keserű íze be töltötte a számat. Lassan kinyitottam a szememet a vakító fehér fény bántotta a retinámat, a kezeimet össze szorítottam, próbálgattam ujjaimat, fájtak a mozdulatok. Körbe lestem a helységben ki is lehet itt, mindenki az egész banda, idegesen figyeltek Engem.

- Chris. - remegve nyúltam a szekrényre ki tett pohár vízért, a torkom porzott a szárazságtól, bátyám elvette helyettem és a kezembe adta. Felküzdöttem magamat ülő helyzetbe, hogy inni tudjak, több tompa nyögés hagyta el a számat a fájdalomtól, hangosan kapkodtam a levegőt az oldalam szúr szédültem. Éreztem ahogy a pohár ki akar csúszni a kezemből, de valaki ki vette mielőtt teljesen elengedtem volna, Devin biztatóan mosolygott rám, elhelyezkedtem megfelelően és vissza kaptam az inni valómat, mohon magamba döntöttem az íztelen folyadékot. Fáradtan dőltem hátra a párnákon.

- Mikor mehetek haza? - tértem ki az engem izgató kérdésre.

- Holnap, a borda repedésed nem olyan súlyos, így haza engednek. - felelte Chris mosolyogva.

- Nagyszerű! - már lendültem is, de két oldalról a fiúk vissza nyomtak az ágyra.

- Nem kelhetsz fel, ez volt az alkunk az orvossal úgy jöhetsz velünk, hogy sokat kell majd pihenned, világos? - szólt rám Ricky.

- Igen. - még bent maradtak velem egy kis ideig beszélgettünk, a rendőrökkel is beszéltem, a támadómról, persze mindent tagadtam nem akartam még jobban magamra vonni Jason figyelmét. Fél tizenkettő körül a fiúkat kitessékelték a nővérek, hogy nekem pihennem kell, testvéremnek elkellet végeznie pár papír és mentek, de volt annyi időnk, hogy Devinnel kicsit kettesbe maradjunk.

- Kicsim.- hajolt oda lágyan megcsókolt, a szememből könnyek buktak elő és csókunkban értek végig, el húzódott tőlem halványan el mosolyodott, letörölte . - Nem kell már félned, vigyázok rád.

- Szeretlek. - suttogtam halkan. Féltem, ezt a szót is úgy ejtetem ki, mintha soha többet nem mondhatom neki. Az éjszaka csiga lassúsággal telt, csak azon kattogott az agyam, hogyan tudom majd át vészelni ezeket a napokat, nagy a le bukás esélye. A kezem újra rá viszketett egy pengére, nehézkesen fel tápászkodtam az ágyból és kerestem egy műtős kocsit, amin biztos találok pengét, már az elsőn megtaláltam. Gyorsan vissza sprinteltem a szobámba be mentem a fürdőbe, ami a szobához járt. Egy, kettő, három vágás és még több is követte a belső fájdalmamat elnyomhatta volna a vágások fájdalma, de nem éreztem. A műtét során belém került fájdalom csillapítok miatt. Bosszankodva raktam a csap szélére a véres pengét, le mostam a kezemről vörös csöppeket és rá húztam a kórházi köpeny ujját, ami legalább kétszer nagyobb lehetett, mint én. Bódultan feküdtem vissza az ágyba, hogy az álmok útjára térjek és ott ne érjenek utol e-világ borzalmai. Bár mindenben van valami jó ebben a rémálomban egyetlen egy személy, aki miatt küzdök ebben az elcseszett világban. Ő jelenti nekem a célt le kell győznöm Jasont, hogy vele lehessek. Szeretlek Devin Sola❤