~Elizabeth szemszöge~

- Egy kávét kérek, két cukorral és egy szelet csoki tortát. - csuktam össze az étlapot mosolyogva.

- Mindjárt hozom, hölgyem. - fordult sarkon a pincér, hogy kihozza nekem a rendelésemet. Igen, újra itt vagyok és már nem tervezek elmenni sehova. Los Angeles az angyalok városa és a bukottaké. Lassan egy hete itt lakok egy hotelben, de még mindig nem mertem elmenni a srácokhoz, hogy közöljem velük vissza jöttem. De nem merek a ház közelébe se menni. Bár többször is lejátszottam a fejembe a szituációt, hogy bekopogok az ajtón és Chris kinyitja, ugyan úgy néz ki, mint amikor elmentem, boldogan fülig érő vigyorral egymás nyakába borulunk és happy end. De más is megfordult a fejembe, kopogok az ajtón és Chris jön ki, ahogy meglát az arca a méregtől vörösödik és elkezd velem ordítana és helyből lekever nekem egy pofont, aztán elküld a francba. Viszont egy katasztrofális kimenet is eszembe jutott Devin nyit nekem ajtót, akkor ott helyben kinyírnám magamat. Nem mernék a szemébe nézni, nem tudok szembe nézni, annak a következményével, hogy elmentem és milyen fájdalmat okozhattam neki. Amíg Portlandben voltam minden egyes nap öt, hat sebet vágtam magamon, de már nem csak a karomon, hanem a lábamon is. Minden sebbel próbáltam enyhíteni a fájdalmat a szívembe, amit Devin hiánya okozott, de folyton hiába. Rettenetesen bántott, hogy ott kellett hagynom Londonban és ahogyan.

- A rendelése hölgyem. - tette elém a pincér a menüt.

- Köszönöm!- ki is fizettem a kávét, meg a sütit. A telefonom csipogott egyet, kivettem a táskámból, amióta elmentem Portlandbe rengeteg dolog megváltozott, mindenből újat szereztem és a jogsimat is megkaptam, a mézes mázos cukorral borított énemet elhagytam, Jason mellett rájöttem, hogy a mai világban nem éri meg kedvesnek lenni. Keményítettem magamon, de a régi énem sokszor felakar törni. Megnyitottam az üzenetet, de majd kiestek a szemeim Jason küldte, egy instagram képet, amin Kylie és Devin van egy ultra hangfelvétellel a kezében. Gyereke lesz. Percekig csak meredtem, de legszívesebben sikítottam volna, viszont Jason még írt is mellé néhány ''kedves'' sort:

"Látod a szívszerelmedet? Csak miatta mentél vissza és hiába, ahogy eltűntél a képből rögtön mást kereset, nem olyan hűséges, mint hiszed. És nem maradt tétlen egy új asszony és egy poronty. Tud, várlak vissza ha ne talán megunod az angyalok városát, itt mindig lesz helyed mellettem.

Jason"

Olvastam végig a sorokat és bele gondoltam, hogy még is Jason mellett van a helyem vissza kellene mennem Portlandbe, ott hasznomat is vennék. Lassan kevergettem a kávémat és falatoztam a tortát, közben egy kedvecn angol bandám videóját néztem imádom a Take The Backseat, Casey-t. (az ő MIW dal feldolgozásukat láthatjátok a bejegyzés tetején)

- Elizabeth? - a nevem hallatán megfagyott bennem a vér és a villa kiesett a kezemből, ami csörömpőlve zuhant a tányéromra. Remegve emeltem fel a fejemet, rémülve lestem ki a pilláim alól és abban a pillanatban kifutott belőlem minden maradék szín, ott álltak előttem a srácok vagyis pontosan csak Ricky, Tj.

- Szerintem össze kevertek valakivel. - takarni próbáltam az arcom és a táskámat magamhoz venni, hogy menekülni tudjak, óvatosan felálltam a helyemről, hogy elmenjek. Nem értem hogyan ismerhettek fel már kicsit se úgy nézek ki mint régen, vagy esetleg túl feltűnő külsöt választottam?

- Szerintem meg nem, keverünk össze senkivel, igaz Liza? - ez a hang akár a villám csapás úgy hasított belém, megfordultam a tengelyem körül és é....és Devin állt mögöttem keresztbe font kezekkel. - Na, mi van már meg se ismersz minket? Bizonyára megkoptatta az emlékeidett az a Portland-i utazás. Vagy tévedek?

- Bocsánat én nem tudom kik vagytok és nekem mennem kell. Már várnak. - próbáltam dobbantani onnan, de a fiúk mindig elzárták előttem az utat.

- Ugyan ki vár? - lépet hozzám közelebb Tj majdnem hozzám tudod érni.

- Talán Jason? - szegezte nekem a kérdést Devin, én hátrálni próbáltam tőle, de egyenesen Ricky karjai közé fordultam. - Mi az most nincs nyelved?

- Most már nem mész sehova! - kulcsolta ujjait karom köré Ricky engem satuba zárva.

- Eressz el!!! - vergődtem, ahogy tudtam, hiába.

- Nem! - suttogta a fülembe Ricky, ahogy próbált megtartani. - Chrisnek szüksége van rád, szegény tönkre teszi magát! És csak ez a te hibád!

- Ez nem igaz, semmi baja sincs! - szegültem szembe a gitárossal.

- Liza? - Devin lassan lépdelt felém, leszegett fejjel fordultam a fiú felé. - Nézz rám!

- Nem. - leheltem magam elé, erre ő az állam hoz nyúlt és kényszerített, hogy a szemébe nézzek, azokba a kék fájdalómtól izzó szemeibe.

- Szeretsz még? - tette fel nekem a kérdést levegőt vissza tartva.

- Én.....- a szó a torkomra fort és kirántottam a fejemet kezei közül.

- Nos, várok? - jött hozzám közelebb, tenyerét arcomra helyezte és maga felé fordított, hogy a szemébe tudjak nézni. - Elizabeth?

- Én.....- mély levegőt vettem, lehunytam a szemeimet és teljes erőmből rátapostam Ricky lábára, aki fájdalmasan felkiáltott és elengedett, így kis híján bele estem Devin karjai közé, ő elkapott, de nem engedett. Gyorsan adtam neki egy puszit a szája szélére.

- Szerettelek...- leheltem közénk, ő meglepetten pislogott rám, meg akart hosszabban csókolni, de nem várta, hogy megfejelem. Devin hátra tántorodott, így eltudtam futni, viszont Tj elkapta a kezemet, erre én kirúgtam a lábait maga alól, így a hátára eset. Az asztalomhoz rohantam felkaptam a táskámat és futásnak eredtem az utcán egy sikátort keresni, ahol majd el tudok tűnni, futás közben hátra néztem a fiúk a nyomomban voltak. Már két utcát végig loholtam, amikor végre megtaláltam egy alig látható kis sikátort, azonnal be fordultam és majd kiszúrta a szememet a tűzlétra. Mosolyogva kezdtem mászni felfelé, ahogy felértem felhúztam magam után a létrát, hogy a fiúk nehogy feltudjanak mászni, ekkor értek oda a srácok.

- Elizabeth! Kérlek állj meg! - kiabálta teli torkából Tj, annyira könyörgően mondta a szavakat, hogy össze szorította a szívemet.

- Liza várj csak gondolj Chrisre, neki szüksége van rád! Gyere vissza, ne a mi kedvünkért hanem a testvéredért! Ő befogadott, amikor már a szüleid nem akartak veled foglalkozni! - mondta nekem Ricky lentről, háttal álltam nekik lassan hátra néztem a vállam felett a fiúkra és úgy néztem le rájuk. - Liza kérlek gyere le, Chrisnek szüksége van rád!

- Majd még találkozunk! - mondtam nekik és elindultam a lépcsőkön fölfelé, a háztetőre, ahonnan majd egy másik tetőn átjutva lemegyek egy lépcsőn és elmegyek a kocsimhoz, így is tettem. A talajra lépve gyorsan sétálva haladtam a fekete porscheém felé, a táskámból kivettem a slusszkulcsot, hogy beülhessek a kocsiba, beülve azonnal elindítottam. Kihajtottam a parkolóból és a gázra taposva indultam meg az autópálya felé, le kellett vezetnem az idegességemet, így rátapostam a gázpedálra.

~Ricky szemszöge~
- Unatkozom!!! - fetrengtem a kanapén otthon és a párnákat dobáltam a földre.

- Hagyd már abba Olson! - vágta nekem a párnákat a földről Tj, ahogy felszedte őket. Átjött hozzánk, mint minden szombaton Chrissel beszélgetni és a lelket tartani benne, hogy ne adja fel, most kivételesen Motionless nincs itthon. A múltkori terve balul sült el, a közeli bárba ment el, hogy le igya magát a sárga földik, de találkozott egy lányal akivel elbeszélgetve a testvérét is kiverte a fejéből. Már aznap haza hozta a lányt egy kis "ismerkedésre", azóta több randijuk is volt ez is egy ilyen alkalomnak mutatkozott. Viszont hiába a barátnő, Chris esze még mindig a húga körül forog.

- Unatkozom!!!- ismételtem még hangossabban.

- Arról mi nem tehetünk! - dörzsölte a halántékát Tj és Devin felé fordult. - Mi van Kylieval és a babával?

- Fiú lesz. - meredt a távolba a gitáros.

- Az nagyszerű! Gratulálok! - mosolyodott el Tj.

- Kérlek ne gratulálj! - fogta dühösen a fejét Devin. - Ennél rosszabb nem is lehet!

- Miért mondod ezt? - vizslatta az ETF gitárosa.

- Én nem szeretem már úgy Kyliet, mint régen. - valótta be szomorúan Ghost. - Én nem tőle szerettem volna gyereket, ha lett is volna.

- Hanem akkor kitől? - ültem fel a kanapén kiváncsian.

- Elizabethtől. - mondta ki Tj Devin helyet, aki arcáról szenvedést lehetett leolvasni.

- Még mindig szereted? - tettem fel neki a kérdést.

- Igen. Az az este Kylieval rá ébresztett, hogy nem tudok élni Liza nélkül és csak áltatni próbálom magamat Kylieval. - mesélte nekünk barátom. - Azzal az estével el akartam felejteni Lizát, de helyette még jobban hiányolóm.

- Szerintem ránk fér egy ital! - tápászkodtam fel a garnituráról. - Én fizetek.

- Akkor menjünk rám férne pár korsó sör! - tette zsebre telefonját Devin. Hármasban indultunk a belváros egyik legjobb kocsmájába, bezártam a házat és gyalog mentünk, utunkba ejtettünk egy boltot, mivel Ghost és Tj éhesek lettek. A kezükben egy-egy hot doggal andalogtunk a városban, egyszer csak Tj megtorpant úgy, hogy kis hiján át estem rajta.

- Mi a fasz bajod van, miért álltál meg? - förmedtem a gitárosra, aki úgy állt, mintha szellemet látna. - Tj mi a baj?

- Mi az haver? - fordult felénk Devin is, Bell az út túloldalára mutatott, követtük a karjának vonalát.

- Elizabeth!?!

Sziasztok! Bocsi, hogy mostanság eltűntem, de itt ez a rész lehet kicsit rövid volt, de nekem, így sokkal drámaibban sikerült.
És mielőtt még elfelejtem, mert már három sztorival előbb mondani akartam, csak mindig el felejtem.

Köszönöm Nektek az 1k nézetséget és a csillagokat és köszönöm, hogy van 12 követőm és nem tudom a háttérben hány olvasó, nekik is köszönöm!!!!♡♥♡♥

By Elizabeth Stone