~Elizabeth szemszöge~

- Te mit keresel az ágyamba? - másztam ki Jason karjai közül, a fiúizmos felső teste fedetlenül volt csak egy boxert viselt. Erről eszembe jutott, amikor Devint láttam először felső nélkül, fellépés előtt öltözött át és én véletlen rá nyitottam a fürdőben. Az ő mellkasát tetoválások borították és karjait is csak egy alsónadrág volt rajta. Perverzen vigyorgott, amitől én rákvörösre váltottam és elsiettem onnan jó messzire, pár perc múlva utánam jött Devin, de már felöltözve. Közelebb sétált hozzám és csókot lehelt ajkaimra ez a turné ötödik napján történt, még mindig elevenen él bennem az emlék. Most meg itt vagyok valahol az Isten háta mögötti kis helyen, egy olyan emberrel, akit szívből utálok.

- Nem értem mit háborodsz fel, ez az én szobám is nem csak a tiéd. - dőlt hátra az ágyban Jason.

- Este még nem feküdtél itt! - csúsztam az ágy szélére jó messze a fiútól, nem akartam hozzá érni.

- Később jöttem még eligazítottam kinek mi lesz a feladata és ez eltartott egy ideig. - mosolyodott el.

- Akkor se értem, miért kellett neked itt aludnod?

- Mert ez a mi szobánk! -mutatott körbe. - Tudod, mint ahogy a házaspároknál szokás együtt alszanak És mi is együtt alszunk.

- Ezt most felejtsd el, soha se fogok veled lefeküdni! - hátráltam még egy kicsit, de az ágy széle túl közel volt, így kis híján lecsúsztam. Jason azonban időben reagált és vissza rántott az ágyra, ezzel maga alá gyűrt. Kezeimet lefogta a fejemnél és befeküdt a lábaim közé, hogy ne tudjak mozogni, fájdalmasan vergődtem szorításában.

- Eressz el! - fickándoztam alatta.

- Ugyan kedvesem. - kezdte csókolgatni a nyakamat. - Tudom, hogy élvezed.

- Undorító vagy! - fröcsögtem mérgesen. - Szállj le rólam vagy nemző képtelenné teszlek! - még előre hajolt és csókot nyomott a számra.

- Csak mert szépen kérted. - óvatosan legördült rólam és ki kelt az ágyból. - Kezdj öltözködni, mindjárt reggeli.

- Nem vagyok éhes. - ültem fel.

- Ne hazudj, tegnap óta nem ettél, gyere le a szakács istenien főz, csak próbáld ki. - kezdett felöltözni.

- Szerintem ki hagyom. - fintorogtam rá.

- Te tudod. - vont vállat lemondóan. - Egy óra múlva jön majd egy takarító.

- Miért? - álltam fel a helyemről és halkan felszisszentem, valami éles dolog bele szúródót a lábamba. Jason gyorsan mellettem termet és ki emelt az összetört tükörszilánkok közül.

- Na, ezért fognak jönni a takarítók, tegnap este elégé nagy rumlit csináltál. -tett le egy székre és kézbe vette a sérült végtagomat. - Csúnyán megvágtad magadat.

- Majd meggyógyul. - rántottam ki a lábamat a kezei közül, hirtelen rám tört egy erős köhögő roham, levegőt alig kaptam. Jason rémülten ölelt magához és hátamat simogatva próbálta csillapítani a rohamot. Négy kéz lábra rogytam, görcsök futottak végig rajtam fájdalmasan vonaglottam a földön.

- Josh! Josh! - kiabálta teli torokból Jason hangos lábdobogást hallottam a távolban.

- Uram? - rontott be a testőr.

- Hívj orvost most! - fejem alá tette a kezét, hogy nehogy beverjem. - Tarts ki még egy kicsit Liza! Kérlek!

- Jason...- mondtam ki az aggódó fiú nevét és ekkor minden megszűnt körülöttem bele vesztem a sötétbe.

~Devin szemszöge~

Lassan már egy hét is eltelt Elizabeth eltűnése óta, nem hallottunk felőle semmit, a közösségi oldalait nem használta. Olyan mintha soha nem is létezett volna. Chrissen lehetett látni, ahogy egyre rosszabbul van, nem sokára az új albumot kell ki adnunk és sehogy sem halad a dalokkal, a koncerteken a szöveget folyton elrontja és ki hagy részeket, csak kering össze-vissza a színpadon. Teljesen szét eset. Plusz még azon is tépelődik, hogyan kellene ezt a hírt tálalnia a szüleinek, mit szólnak majd hozzá, hogy elhagyta a húgát. Bár nem csak ő csúszott szét, hanem az egész banda, de még az Escape The Fate és a Black Veil Brides is vagyis inkább Andy és Tj, de főleg Tj. Az egyik nap át jött hozzánk beszélgetni és elmesélte milyen jó barátok Lizával, kicsiként mindig valami rosszban törték a fejüket, a végén mindig Tj magára vállalta a büntetést. Ők is segítettek nekünk Elizabeth keresésében, minden koncertjük előtt és után elmondják kit keresnek és miért, meg a végén még egyszer elismételték, mi is ugyan ezt tettük. Egy szóval teljes bedobással haza akarjuk hozni kedvesemet. Az eltűnés után hazamentünk és egy napra rá Chris kapott egy furcsa levelet.

- Milyen levél az? - kérdezte Josh.

- Portlandből jött. - forgatta a borítékot és felbontotta. - Ez egy kórházi értesítő a Szent Józsefből...

- Mit ír? - ültem fel a kanapén, hogy bele kortyoljak sörömbe. Chris szét hajtotta a levelet és hangosan olvasni kezdte:

" Mr. Cerulli,

Ebben a levélben szeretném értesíteni, mint gyámját Elizabeth Alexis Cerullinak, hogy az elmúlt egy hétben a Szent József Kórházban láttuk el súlyos sérüléseit. Alábbi sebesüléseket fedeztük fel az ifjú hölgyön és kezeltük: Fejen egy mély seb, a karokon és lábakon nagy területű bevérzések és zúzódások, légző szervi nehézségek erős köhögő rohamok, a jobb oldalán lévő borda törés nem gyógyult be teljesen, hanem felnyílt a seb, ami már hetek óta nagy fájdalommal járhatott.

Ezeknek a sérüléseknek a fényében a gyámügy hatóság kivizsgálást rendelt el Christopher Cerulli gyám ellen testi sértésért. Ezt az ifjú hölgy tagadta, hogy bármi köze is lenne testvérének a sérülésekhez. ........"

- Ez most komoly. - nyeltem félre a sört.

- Ezek szerint. - rogyott Chris a fotelba és kezébe temette az arcát. - Mi történhet vele?

- A hallottak alapján valaki jól ellátta a baját. - tette keresztbe a kezét Ricky a mellkasa előtt. - Bár szerintem egy kicsit meg is érdemli, azok után amit veled tett Chris.

- De akkor se jó ez így, azt írja, hogy az oldalán lévő sérülés már régóta ott van. Ezek szerint nem gyógyult be neki és én még észre se vettem, hogy fájdalmai vannak. - dörgölte a nyakát az énekes.

- Mi sem vettük észre. - tette kezét barátja vállára Ryan, így utólag nekem se tűnt fel, hogy bármije fájna.

- Ez azért nem igazság, hogy téged vádolnak azzal, hogy te verted meg. - mondta Josh.

- De ez a dolog egyet jelent. - nézet fel gonosz vigyorral Chris. - Megyünk Portland be! Haza hozzuk a húgomat.

- Szólok a menedzsernek, holnap este Motionless In White koncert lesz Portland be. - hívta Vinny a főnököt. Ezek szerint hátha megtalálhatjuk Lizát és haza hozhatjuk.

~Elizabeth szemszöge~

Hangos pittyegésre ébredek és fojtogató bűz vesz körül, mindenem lüktet és nem tudom hol vagyok, fehéren láttok és homályos alakokat. Lassan kezd a szemem hozzá szokni az éles fényhez, így jobban körbe tudok nézni. Egy kórházban vagyok, amiről nem jut eszembe hogyan is kerültem be, a karomba infúzió csöpögött, kirántottam a tűt, ami véresen hullott a földre. Óvatosan felültem és elfordultam, hogy letudjak szállni az ágyról, rá nehezedtem a lábaimra, amik bele remegtek a mozdulattól. Végig mértem magamat egy kórházi köpenyt viseltem, ki a franc öltöztetett át???? dülöngélve elindultam az ajtó felé, ekkor egy nővér jött velem szembe, aki ahogy meglátott elfutott. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, pár pillanaton belül a nővér egy orvossal tért vissza.

- Miss Cerulli végre felébredt. - jött közelebb hozzám én meg nem tudom miért menekülőre fogtam. - Álljon meg ne fusson el, még baja lesz!!!

- Doktor úr most mi legyen? - meredt rá a nővér.

- Hívja a biztonságiakat. - adta az utasítást, én már egy szinttel lentebb jártam, amikor két erős kar fogott le és azt még kettő követte. Kettő szekrény méretű ürge fogott meg és akárhogy hadonásztam nem eresztettek, vissza rángattak abba a szobába ahonnan kijöttem.

- El akarok menni! Nem tarthatnak itt! - feszengtem a fogásukban, az orvos lépet be a szobába.

- Óvatosan, nehogy baja essen! - mondta a biztonságiaknak, erre bele haraptam az egyik srác kezében, aki felkiáltott és arcon csapott, ettől kicsit meg szédültem, így normálisan le tudtak fogni.

- Itt mi folyik? - hallottam meg egy ismerős hangot. -Elizabeth?

- Jason? - futott be a fiú a szobába, félre lökve az egyik fickót, az arcomat keze közé kapta és kényszerített, hogy rá nézzek.

- Liza nyugodj meg! - suttogta nekem. - Nem akarnak neked rosszat, had vizsgáljanak meg.

- Minek semmi bajom. - tiltakoztam.

- Majdnem egy hétig eszméletlenül feküdtél, nagyon lázas voltál és megfáztál. Valahogy belső vérzésed is lett ezért megműtöttek. Úgyhogy kérlek ne fickándozó, mert bajod eshet. - taglalta nekem a fiú a tényeket, én nyugodtan vissza feküdtem a helyemre, hogy a doki megtudjon vizsgálni.

- Rendben ahogy az eredményei mutatják a műtét jól sikerült pár órán belül haza is mehet. - hagyott kettesben minket Jasonnel.

- Mikor kezdhetek munkához? - ültem fel.

- Most még nem először pihened kell az egészségesed a legfontosabb.

- Az egészségemre te vagy ártalmas, amióta eljöttem veled azóta kórház lakónak is elmondhatom magam. Minél előbb el akarok innen tűnni. - keltem ki az ágyból. - Indulunk most!

- Ha te akarod. Az autó kint parkol. - Jason beszélt az orvossal a gyógyszerekről és utamra engedett, de ahogy kiléptem a kórházból földbe gyökerezett a lábam. Egy óriási MIW plakát hirdette, hogy ma este koncertjük lesz az arénába, én le sokkolva figyeltem a színes hírdetést. Jason furcsán méregetett nem értette mi bajom van. - Liza mi van?

- A testvérem a városban van!!! - mordultam fel. - Honnan tudhatják, hogy itt vagyok?

- Lehet csak a turné egyik állomása. - vonta meg a vállát a fiú.

- Nem Portlandben már volt egy megálló. - szembesítettem a lényeggel.

- Akkor siessünk innen! - ragadott karon Jason és a kocsija felé kezdett húzni. - Bukj le!

- Minek? - nemm válaszolt csak lenyomta a fejem.- Au Jason ez fáj!

- Maradj nyugton asszem a tesódat láttam meg a többieket. - valamennyire ki lestem és megpillantottam őket, a kórházba mentek be és láttam őt is fejére sapkát húzott elrejtve színes haját.

- Menjünk Jason.

- Oké. - és bele taposott a gázba az autóval gyorsan ki hajtott a parkolóból, utoljára hátra néztem hátha látom még őket, de semmi bementek az épületbe. Fáradtan ültem vissza az ülésbe és semmit mondó arc kifejezéssel néztem a tájat, olyan értelmetlennek tűnik ez az egész. Itt vagyok Portlandben és egy fekete Bugattiban ülök, ami egy magán villához tart, ahol fogoly vagyok, de önszántamból, mert a szeretteimet akartam védeni. Előbb utóbb ebbe bele fogok örülni, már most kezdem érezni, változtatnom kell valamin. Elhaladtunk egy be plaza mellett és nekem bevillant egy ötlet, amit nem tudtam magamba tartani.

- Jason állj le ott a parkolóba, be akarok menni a plazába. - csatoltam ki a biztonsági övet.

- Most nem lehet.

- De igen, muszáj valamit tennem, mert megfogok örülni ha, így marad minden. Kérlek. - addig kérleltem, amíg le nem hajtott a parkolóba. Azonnal bementünk és én a fodrász felé vettem rögtön az irányt Jason alig tudtam velem tartani a tempót.

- Lassíts már Liza! - kapkodta a lábait utánam.

- Nem, minél előbb végezni akarok! - mentem be a fodrászhoz.

- Üdvözlünk Lana üzletében, miben segíthetek? - mosolygott rám egy velem egy idős lány, akinek a haja a szivárvány minden színével rendelkezett, a szájában két piercing.

- Szeretném át festetni a hajamat.

- Oké, gyere velem. - le ültetett egy székbe és elmondtam neki milyen hajat szeretnék, aztán neki látott a munkának, idő közben Jason is befutott.

- Elizabeth mire készülsz? - foglalt helyet mögöttem a kanapén.

- Majd meglátod. - vigyorodtam el.

~3 óra múlva~

Rengeteg helyet végig jártunk Jasonnel vagyis jobban mondva ő csak követett, a fodrásztól frissen készült hajjal jöttem ki ilyennel csak vörösben:

Utána át mentem egy piercingeshez, hogy ki lője az orromat, meg a fülemet Jason viszont ez ellen nagyon tiltakozott, nem tetszett neki ez az ötletem:

A körmeimet is megcsináltattam teljesen feketére festettem, ezzel meg volt a teljes át alakítás, a villában a bőröndömből ki szedtem azokat a ruhákat amiket Ashel vettünk:

Teljesen máshogyan festettem mint előtte, már nem az a rózsaszín bolyhos ruhás lány vagyok, mostantól ilyen vagyok leszek és ezt senki nem akadályozhatja meg.

- Elizabeth gyere le egy picit! - kiáltott fel nekem Jason.

- Mit akarsz?

- Mivel nekem dolgozol megkapod az első fizetésedet. Remélem tetszik. - rántotta le a leplet egy fekete sport kocsiról.

- Ezt komolyan én kaptam? - álmélkodtam.

- Igen szívem. - puszilta meg a fejemet. - Ez most már a tiéd.

- Köszönöm, de ezzel csak egy gond van. - a fiú kérdően nézett rám. - Nem tudok vezetni.

- Ne aggódj arra is gondoltam, ma lesz az első vezető órád. - mosolyodott el.

~1 héttel később~

Jason már oda adta a papírokat, amikből megtudom fejteni a kódot és egy rakás pénzhez juttathatom. A vezetés is jól meg nem tudom, hogyan, de ellett intézve nekem, hogy előbb kaphatom meg a jogsit. Szerintem ezek után haza mehetek majd már nagyon hiányoznak a fiúk, de főleg Devin.

Sziasztok! Bocsi, hogy nyomi lett a rész mostanság nincs ihletem és kezdek fáradni. Szerintem ha nem elég jó lassan pár rész múlva be fejezem, mert szerintem a részek egyre silányabbak és nem akarok rosszat feltenni.

By Elizabeth