XV. Turné 1./2.

Mi legyen most?

~Ryan szemszöge

A pulton csörgött Elizabeth telefonja érte hajoltam, hogy oda adhassam neki, de már ő is el indult érte. A kijelzőre lestem ki is keresheti, Jason ennyi állt rajta szóltam Lizának ki az fal fehéren szinte rohanva jött a mobilért és azzal a lendülettel be viharzott a szobába, maga után gondosan be csukta azt, nehogy haljunk valamit. A többiekkel össze néztünk mi is volt ez, egyik értetlen tekintetett követte a másikat, kivéve egyet. Ghostot. Ugyan úgy folytatta a reggeliét mintha nem is történt volna semmi, de egy kicsit meg komorodott az arca, csendben evett majdnem feszülten. Ez nem csak nekem tűnt fel hanem Chrisnek is.

- Ghost te tudsz erről valamit? - szegezte neki a kérdést.

- Miről ? - szólalt meg halk réveteg hangon.

- Mi volt ez a jelenet itt? Ki az a Jason? És miért titkolja előlünk ezt a srácot?- árasztotta el kérdéseivel haverját.

- Nem tudom. - válaszolt csendesen és fel állt az asztaltól, hogy a tányérját el törölje. Ránk se hederítve le ült a kanapéra, elő vette a telefonját és elkezdte nyomogatni. Lassan ki értünk teljesen az angyalok városából, hogy neki vágjunk a hosszú útnak pontosan Las Vegasnak. Az idő teltével Elizabeth nem került elő a szobából, eddig nem akartuk zavarni lehet fontos dolgot kell meg beszélnie. De miután már több, mint öt órája nem jött ki testvére kezdet ideges lenni. Viszont nem akarta meg nézni mi van vele mert ő fog kapni a húgától, ha bármi fontosban meg zavarja. Ezért én mentem be, benyitva semmi fény nem volt, ott feküdt egy ágyon a telefonját markolta, az arcán hosszú fekete csík húzódott. Sírt a szem festéke folyt végig a bőrén, össze gömbölyödve aludt egy párnát gyűrt a feje alá. Chris helyén feküdt, oda térdeltem mellé a földre, gyengén meg löktem a vállát, nem adott semmi élet jelet. Utána erősebben ráztam meg, de óvatosan.

- Liza, Liza ébredj! - szólongattam fél komásan rám nézett, láttam rajta, hogy még a fejét sem képes rendesen meg tartani, félelem szikrázott a szemében. - Elizabeth jól vagy? - beszélhettem neki nem is figyelt rám, kétségbessetten meredt maga elé, ezzel engem meg ijesztve. Nem vártam meg mit mond vagy csinál, be nyúltam a hóna alá és gyengéden fel emeltem így az ölembe tudtam kapni.

- Ne! - hangzott a halk tiltakozás, le tekintettem rá a szemeiből kövér könnycseppek potyogtak. - Kérlek nem tudnék a szemébe nézni, nem bocsátana meg. - nem tudtam miről beszélt vagy csak annyira kába volt, hogy össze vissza halandzsáz ott. De eleget tettem kérésének, viszont még akkor sem eresztettem az ölemből. Neki dőlt a mellkasomnak éreztem egyenletlen légzését, hangos zihálását, erősen kapaszkodott a felsőm ujjába, hogy még az ujjai is bele fehéredtek, a riadalom még mindig ott ült a tekintettébe.

- Elizabeth mi a baj? - faggattam tovább a szipogó lányt, ő csak a fejét rázta, csendbe ült és meredt maga elé könnyei mögé bújva.

- Fáj. - szólalt meg hirtelen, rémülten néztem rá, a mellkasához szorította a kezét. - Itt bent. - egyszer csak le eset nekem miért ilyen le vert a srác szakított vele. Ezt el mondom majd Chrisnek ő beszél vele, de még is mitől ilyen kábult. Valami meg zördült a közelben, de nem jött el a tudatomig mi is az minden figyelmemet az ölemben ülő lányra fordítottam, aki idegesen vissza nyelte talán a könnyeit?

- Liza szakított veled a barátod?- ő rám nézett és elnevette magát.

- Nem ő ott van el ... - gyorsan elhallgatott.

- Be vettél valamit?

- Nem. - gondolkodás nélkül rá vágta. Ott ültem vele még újból el nem nyomta az álom, vissza fektettem az ágyba rá terítettem egy plédet. Ahogy álltam fel zörögve le eset mellettem egy apró doboz, fel vettem a földről és meglepve láttam, hogy egy gyógyszeres doboz, még hozzá receptre írt. Ki sétáltam a fiúkhoz az asztalnál és a kanapén ültek papírokat adtak körbe egymásnak, bizonyára az új dalok szövegét nézik át. A dobozt úgy raktam le az asztalra, hogy mindenki hallja a koppanását. Úgy lett ahogy gondoltam mind oda kapták a fejüket.

- Ez meg micsoda? - méregette távolról a sárga műanyag hengert Josh.

- Gyógyszer receptre. - feleltem. - Ebből vett be és most ki van ütve.

- Ki ütve?- kérdezte meglepetten Chris.

- Igen, meg mozdulni se akart és össze vissza motyogott. - magyaráztam a helyzetet. Chris a kezébe vette az üvegcsét, közelebbről megvizsgálta.

- Ez az allergia gyógyszere, ha többet vesz be belőle ki üti. - mondta teljes nyugodtsággal.

- De én nem értem miért ütötte így ki magát? - fixírozott tovább Vinny és körbe nézett tanácstalanul a fiúk között és meg akadt a szeme Ghoston, akiből minden szín ki futott meredten figyelte a szőnyeget.

~ Devin szemszöge

Fellángolt bennem a féltékenység amikor Ryan kiejtette a száján Jason nevét még mindig nem tudom kicsoda az a fickó. De Lizán látszik, hogy teljesen ki van tőle és ez feltűnik a fiúknak is. Chris kérdéseire nem akartam válaszolni, így inkább mindent tagadtam. Elizabeth órák óta be zárkózott ezért Ryan be ment utána, pár perc múlva vissza tért komor hangulatban. Hangosan az asztalra csapot egy gyógyszeres dobozt és elmondta mi történt bent. Le sokkolt az el mondottak, hogy lehetséges ez. Mi lehet az a titok amit ennyire kell titkolni, nem tudtam tisztán gondolkodni minél előbb beszélnem kell vele. Chris idegesen tördelte a kezét és dörzsölgette a halántékát.

- Ghost. - szólalt meg elfúló hangon. - Segítened kell. - könyörgött nekem, nem értetem mire akar utalni.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem vissza értetlenül. Remélem nem jött rá semmire, mert nekem akkor reszeltek.

- Ahogy megfigyeltem, amióta itt van nálunk te veled van a legtöbbet. A te társaságodat kereste és nagyon jól elvan veled. - felsóhajtott. - Amióta haza jött te foglalkoztál vele a legtöbbet. Te állsz hozzá a legközelebb és nem én. Benned bízik meg a legjobban. Kérlek segíts nekem, nem akarom, hogy szomorú legyen. Újra azt szeretném, hogy olyan felhőtlenül mosolyogjon, mint mielőtt elment. - fájdalmasan tekintett rám. Én is szeretném vissza kapni azt a lányt aki be bele szerettem, abba a lányba akinek hallottam a lelkes örömtől csengő hangját a telefon túloldalán, ahogy a testvérével beszélgetett. Szeretném azt az Elizabethet akit meg ismertem az első rejtélyes SMS előtt. Vettem egy nagy levegőt és Chrisre néztem, reménykedő pillantásokat lövellt felém.

- Mit szeretnél tudni?

- Ki az a Jason?

- Elizabeth azt mondta szakítottak amikor eljött a suliból. - nem teljesen ez az igazság mivel nem mondta el pontosan ki az a srác.

- És tett vele valamit, ami miatt ennyire kétségbe tudott esni, hogy le gyógyszereze magát? - Ryan is be szállt a vallatásomba.

- Igen valami olyanról beszélt, hogy vissza a karja őt vinni Angliába. Bántotta meg csalta, de még is vissza akarja kapni Lizát, ő viszont nem akar tőle semmit sem. Azt szeretné hagyja őt békén. - ennyi jutott ezzel kapcsolatba az eszembe.

- Tudsz még ezzel kapcsolatban valamit?- tört előre Balz, itt láttam nem szabad tovább göndör falaznom el mondtam mindent nekik amit ezzel kapcsolatban tudtam. Mire a végére értem a fiúk mindent tudtak Jasonről, persze csak azt amit én is.

- Szóval van neki valami határ ideje, de mire? - töprengett Vinny.

- Fogalmam sincs. - vallottam be őszintén. - Elizabeth meg ígérte, hogy majd el mondja, ha alkalmas lesz.

- És az mikor lesz? - mordult fel ingerülten Chris, már egy ideje fel alá járkált a buszban.

- Nem tudom.

- Nekem van egy ötletem! - csapott az asztalra Ricky.

- Halljam akkor! - förmedt rá az énekes.

- Ghostal jobban van, mi lenne ha még jobban össze barátkoznának. - dörzsölgette a tenyerét. - Akkor sokkal jobban meg bízna Ghostban és el árulná neki a titkot. Meg van oldva a probléma. - dőlt hátra elégedetten.

- Ez nem rossz ötlet. - jelentette ki Ryan. - Bár akkor nekünk minél kevesebbet kell jelen lenünk, hogy többször tudjanak kettesben lenni.

- De várjunk van ennél fontosabb kérdés Ghost elvállalja- e egyáltalán? - mind felém fordultak, Chris szúrós tekintettel méregetett.

- Meg tennéd? - kérdezte.

- Igen.

- Nem csak azt, hogy ki deríted mi is ez, hanem vigyázol rá és boldoggá teszed. Ő az egyetlen kis húgom.

- Meg teszem amit tudok.

- Köszönöm.

- Amúgy nem tudod véletlen Chris mikor ébred fel a gyogyó hatása alól. - kérdezte Josh.

- Csak holnap reggel fog felébredni. - felette el gondolkodva.

- Akkor ki főz vacsorát? - akadt ki Ricky.

A fiúk nem is sejtették milyen szívességet tettek nekem, elintézték, hogy többet lehessek együtt Elizabethel és ha sokat látnak minket együtt nem róhatják rám miért vagyok vele ennyit. Viszont tényleg ki akarom deríteni mi is lehet a baj.

- Srácok azt ne felejtsétek ez csak mi tudhatjuk ő nem. - figyelmeztet minket Chris.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top