~Elizabeth szemszöge~

Kétszázzal hajtottam az autópályán és egyre gyorsabban, csak az útra figyeltem semmi másra, ki akartam verni a fejemből a találkozást a fiúkkal. A gázt már padlóig nyomtam, a Porsche felbőgött, imádom a hangját:), már értem miért szeretnek a férfiak vezetni, a szabadság érzése keringett bennem. Egyik autó után, kerültem ki a másikat, amikor hangos szirénázás csapta meg a fülemet, a visszapillantó tükörből láttam, ahogy egy rendőr követ. A szélvédőn át mutogattak nekem, hogy húzódjak le, eleget is tettem a kérésüknek szép lassan fékeztem és leálltam az út szélére. A rendőrök mögém kanyarodtak és mind a ketten kiszálltak, jesszusom most meg mit műveltem? Komótosan mellém sétáltak, alaposan végig mérték a kocsimat, hát igen nem minden nap lát az ember fekete Porschét. Megkocogtatták az autóm üvegét, én lehúztam azt, a két férfi furcsállva meredt rám, mintha nem láttak volna még fehér embert.

- Jó napot hölgyem! - köszörülte meg a torkát az egyik.

- Jó napot biztos urak, mi a probléma? - kérdeztem annyira mézes mázosan, amennyire csak kitelt tőlem.

- Túl gyorsan hajtót. - itt egy pillanatra elhallgatott és társára nézett. - Elkérhetném a jogosítványt és a forgalmit?

- Igen persze! - kapartam elő a kesztyűt tartóból. - Tessék!

- Köszönöm! Amíg ezt ellenőrzőm a társam itt marad magával. - bólintottam egyet és a férfi a sarkon fordult, türelmetlenül doboltam a kormányon addig, amíg vissza nem jött a fickó.

- Hölgyem be kell jönnie velünk az őrsre, valami nem stimmel a jogosítványával. - hatalmas pillákkal meredtem rá.

- Ez csak valami tévedés lehet, a jogsi vadonatúj, nem rég kaptam meg! - kezdtem bele a felháborodásomba.

- Kérem nyugodjon meg és fáradjon be velünk az őrsre. - taglalta nekem a zsaru. - Szálljon ki az autóból és üljön át a rendőr autóba, a kollégám utánunk hozza az ön járművét.

- Rendben. - vonakodtam, de ki szálltam és átadtam a kulcsot. - Ha meghúzzák a fényezést, akkor kifizetik!

Mérgesen beültem a járőr kocsi hátuljába, miután átadtam a slusszkulcsomat a zsaruknak, elő akartam venni a telefonomat, hogy beszéljek Jasonnel a vissza térésemről, de nem találtam a készüléket. Csessze meg elhagytam!!! Dühösen fújtatva dőltem hátra az ülésben és figyeltem a mellettem elszaladó út látványát, amíg a zsaru vezetett.

~Chris szemszöge~

Itthon ülök Vinnyvel és Ryannal, a többiek elmentek valahova, én a randimról jöttem haza, amikor megérkeztem a házat zárva találta, pedig emlékeztem rá, hogy még Tj is itt volt nálunk. Na, mindegy, idővel a többiek is befutottak és elkezdtünk videó játékozni. Már lassan egy órája öldösik egymást az avatárjaink, amikor hirtelen, mintha egy faltörő kossal mentek volna neki az ajtónak. Ricky, Devin és Tj szó szerint betörték az ajtót úgy rontottak be a nappaliba, hangosan ziháltak és lihegtek, mint egy meghajtott vadász kutya. Devin a konyhába rontott és három üveg vizet vett ki a hűtőből, amíg Ricky és Tj elterültek a karosszékekben, gyorsan vették a levegőt és kezükkel legyezték magukat, olyan volt, mintha hőgutát kaptak volna. Ghost oda adta nekik a vizeket és mind a hárman egy szusszal lehajtották az üvegek tartalmát.

- Mi történt veletek? - fordult feléjük kíváncsian Vinny, Ricky lihegve próbált szóhoz jutni.

- Elizabeth...- lehelte ki húgom nevét és bennem meghűlt a vér.

- Mi van vele, beszélj már!!!- sürgettem a gitárost.

- Itt van a városban! - köpte ki Ricky nagy nehezen a lényeget. Én nem tudtam örüljek vagy dühös legyek, a húgom itt van a városban és nem tudom hol. - Merre láttátok?

- A Clark kávézónál, de amikor oda mentünk úgy tett, mintha nem is ismerne minket. A beszélgetésünk vége felé, amiket mondtunk neki kicsit bele kavarodott és lebuktatta saját magát. Ekkor elrohant...- mesélte nekünk Ricky, de Tj közbe szólt.

- Csak még előtte adott egy kis emlékeztetőt. - dörzsölte a fejét a gitáros.

- Mit csinált? - kapcsolta ki a tévét Vinny.

- Engem kigáncsolt, Rickynek a lábát a magassarkújával össze törte, Devint megfejelte. Nem volt piskóta. - dörzsölte a hátát fájdalmasan Tj és kiment a konyhába jégért a többieknek is hozott.

- De itt a telefonja! - lengette meg a levegőben Devin. - Ott felejtette a kávézó asztalán.

- És volt benne valami használható, hogy megtudjuk hol lehet? - fogtam a mobilt a kezeim közé.

- Nincs! - vakarta a fejét csalódottan Tj. - Le van kódolva és nem nyílik ki.

- A rohadt életbe! - csaptam az asztalra a telefont indulatomban.

- Egy szóval öröm volt újra találkozni Elizabethel! - vette szarkasztikusra Ricky. - De egy biztos él és virul.

- Ezt nem hiszem el, ha a kezeim közé kapom a húgomat, akkor a maradék szuszt is kinyomom belőle. - álltam fel idegesen és fel alá kezdtem járkálni.

- Nyugi Chris! - csitítgatott Ricky. - Elizabeth már nem olyan, mint régen.

- Ezt, hogy érted? - fordultam felé félve. - Mi van vele?

- Már nem annak a jó kislánynak néz ki, megváltozott és....- Tj-t a telefonom csengése zavarta meg.

- Ki hív? - nézett rám Ryan, remegve és idegesen nyúltam a mobil után, és magamban reménykedtem, hogy Liza az.

- A rendőrség. - vetettem csalódott pillantást a kijelzőre. - Mit műveltetek ti az utcán?

- Semmit! - emelték fel egyszerre a fiúk a kezüket.

- Vedd már fel! - sürgetett Josh.

- Halló? Itt Christopher Cerulli! - szóltam bele unott hangon a készülékbe.

- Üdvözlöm Útam én Griffin nyomozó vagyok. - kezdte a sablonos szöveget a zsaru. - A mai nap folyamán kettő pálya rendőr gyorshajtásért meg állítottak egy autót és a vezetőjében felismerték a húgát Elizabeth Cerullit. Akit be hozattunk az örsre és most itt ül a kihallgatónkban.

- Egy szóval meg van a húgom? - csendült fel idegesesn a hangom és a fiúkra néztem, akik feszülten figyeltek minden szavamra.

- Igen, meg van a húga! - örömömben a fülemig szőkött a szám és boldogan a levegőbe boxoltam. - Ha bejön érte elviheti, addig nem is engedjuk sehova!

- Köszönöm, már is indulok! - szakítottam a vonalat. - Fiúk meg van Liza!

- Rá jöttünk az öröm ugrálásból. - mosolyodott el Josh is.

- Be kell érte mennem az örsre és elhozhattom. - vigyorogtam, mint a hülye.

- De várj, hogyan kerül őrizetbe? - állított le Vinny.

- Gyors hajtásért. - szedtem össze a cuccaimat, hogy indulhassak.

- Nincs is jogsia! - érvelt Devin.

- Lehet ennek az ok, hogy most az őrsön van. - feleltem izgatottan. - Valamelyikötök eljön velem?

- Én elmegyek veled! - tápászkodott fel a kanapéról Ricky. - Kíváncsi vagyok, milyen képet fog vágni ha meglátt.

- Oké, akkor induljunk! - kaptam a kezembe a slusszkulcsot. - Akkor sziasztok srácok majd jövünk!

- Sok sikert Chris! - köszönt el Ryan. Ahogy kiléptünk az ajtón Ricky jivette a kulcsot a kezemből meghökkenve néztem rá.

- Jobb ha én vezetek, te nem vagy olyan állapotban, hogy volán mögé ülj. - ült be a vezető ülés mögé Ricky és elfordította kulcsot.

- Teljesen jól vagyok! - ültem be mellé.

- Láttom rajtad, hogy tiszta ideg vagy és mennyire megvisel a húgod ügye. - világosított fel a gitáros.

- Annak már vége, meg van Liza! Az a lényeg!

- Chris! Liza cserben hagyott és kétségek között! Már nem olyan, mint régen. Megváltozott, de ezt majd te is látni fogod. - magyarázott nekem Ricky közben parkoló helyet keresett az őrs körül, fel se tűnt milyen gyorsan ide értünk. - Itt is vagyunk!

- Igen! - vettem egy mély levegőt és kiszálltam, a bejárat felé kezdtem émelyegni, a tenyerem izzadt és a homlokom is gyöngyözött, a kezem remegett. Az információs pulthoz mentünk az ott álldogáló hölgy ijedten rezzent össze, ahogy meglátott minket és egy lépéssel hátrébb állt a pulttól.

- Jó napot, miben segíthetek? - ült le a számítógépéhez.

- Én Christopher Cerulli vagyok és ma felhívott egy nyomozójuk, hogy megtalálták a húgomat. - mondtam a fiatal lánynak, aki figyelmesen hallgatott végig.

- Akkor önt kellett várnom, a nyomozó már várja magát, kérem kövessen. - állt fel a helyéről és mutatta, hogy menjek utána és mi Rickyvel teljesítettük a kérését. Egy fekete ajtóhoz vezetett minket, amit kinyitott előttünk és előre engedett, a sötét szobában egy férfi állt egy ablak előtt, amin egy másik helységbe lehetett látni.

- Üdvözlöm Mr. Cerulli! - fordult felénk a nyomozó. - A húga itt van! - mutatott az ablakon túlra. Én lélegzett vissza fojtva mentem a másik oldaláról sötétített üveghez, hogy láthassam elvesztenek hitt húgomat. És ott ült, de bennem mintha megállt volna valami, az a lány, aki ott ül bent nem olyan, mint a testvérem. A haja vörös, az orrában karika és a stílusa is teljesen más, sötétebb titokzatosabb, a fiúknak igaza volt ez a lány a húgom, de már nem hasonlít rá.

- Be szeretne hozzá menni? - kapva kaptam az alkalmon és csak bólogatni tudtam egy szó se jött ki a torkomon. A nyomozó mosolyogva vezetett az ajtóhoz Rickyre néztem, hogy bejön-e velem, de ő jelezte, hogy menjek csak egyedül ez az én pillanatom. Rátettem a kezemet a kilincsre és lassan elfordítottam, a lélegzetem is megállt az idegességtől és benyitottam.

- Mi tart ilyen sokáig semmi baja a......Chris? - kezdte hangosan felelősségre vonni a rendőröket, de a szavak az ajkára forrtak, ahogy meglátott, lemerevedve figyelt, bementem és magam után becsuktam az ajtót. Liza ijedten állt fel az asztal mellől és hátrálni kezdett, ahogy egyre közelebb értem hozzá, egyszer már nem tudott hátrálni, a falnak ütközött. Rémülten lesett rám a pillái alól.

- Elizabeth? - léptem oda hozzá, ő lehajtott fejjel és össze szorított szemekkel várta a folytatást, szerintem azt hitte megfogom ütni. Viszont helyette a karjaim közé zártam, éreztem mennyire mereven áll, de egy idő után vissza ölelt a nyak hajlatomba fúrta a fejét. - Hiányoztál.

- Te is. -suttogta fülembe, nem tudom, hogy meddig ölelkeztünk, de ő ezt megszakította. - Sajnálom én...

- Ne most rendben...- fojtottam bele a szót, mert ha most elkezd beszélni nem hagyja abba egy könnyen. - Majd otthon megbeszéljük gyere. - fogtam meg a kezét és az ajtó felé mentünk, ahogy kimentünk Liza megtorpant, mintha szellemet látna.

- Szia Elizabeht! - köszönt neki sejtelmesen Ricky, aki a falnak támaszkodva várt minket.

- Ricky! - biccentett a gitáros felé üdvözlés képpen.

- Rég láttalak, örülök, hogy viszont láthatlak. - mondta szarkasztikusan félre döntött fejjel, így jobban szemügyre tudta venni a húgomat.

- Hogy van a lábad? - vigyorgott rá gonoszul testvérem.

-Már jobban. Köszönöm kérdésedet. - grimaszolt a lányra, Liza pedig a nyelvét nyújtotta ki.

- Abba hagynátok a gyerekeskedés! - szóltam rájuk a kelleténél kicsit mérgesebben, de bevált azonnal abba hagyták. - Ideje indulnunk. Köszönök mindent!

- Nincs mit köszönnie ez a munkám! - felelte a nyomozó. - További szép napot! Oh, és kisasszony még mielőtt elfelejtem legközelebb tartsa be a szabályokat különben nagyobb lesz a büntetés.

- Értettem! - fancsalodott el a nyomozó szavain Liza. Nem tudom miről beszélt a fickó és annyira nem is izgat, kifelé menet elmentünk, a recepciós mellett, de Elizabeth ott lefékezett és rá könyökölt az asztalra. - Bocsánat kedveském!

- Igen? Miben segíthetek? - fordult felé az a nő, aki elkísért minket.

- Vissza kaphatom, az irataimat, a kulcsomat és a táskámat? - vágott egy kedvesnek szánt mosolyt, de inkább fenyegetőre sikerült.

- Egy pillanat...- ment hátra a ragtárba a hölgy addig Liza türelmetlenül dobolt a körmeivel az asztal lapon. - Tessék az iratok, a táskája és a kulcs.

- Köszö.....- Liza mérgesen nézett a pultos lányra, aki ijedten rebbent össze. - Ez nem az én kulcsom nem egy tragacsot vezetek. AZ ÉN KULCSOMAT ADJA IDE NE EGY ÓCSKA VASÉT! Értve vagyok? - emelte meg a hangját agresszíven én még életemben nem láttam ilyet tőle, mintha nem is az én húgom állna előttem, a nő remegve ment vissza raktárba a megfelelő kulcsért, de minek?

- E-ee-z az h-hölgyem? - dadogta, megijedt a testvéremtől, de nem is néz ki az új külsejével se ijesztőnek, Ricky és én sokkal elrettentőbben festünk tetőtől talpig kivarrva.

- Igen! - mosolyodott el boldogan testvérem. - Még valami merre találom a.....

- Kimegy egyenesen aztán kétszer jobbra egyszer balra. - darálta el nekünk az utat.

- Köszönöm. Szép napot! - intett búcsút Liza, a lány majdnem sokkot kapva rogyott a székére és legyezgette magát.

- Miért voltál vele ilyen kemény? - vontam kérdőre drága testvéremet.

- Aki, gyenge az nem megy semmire! - felelte nekem válasz gyanánt ezt. - És Én soha többet nem leszek gyenge!

- És mi baj ha kicsit gyenge vagy? - meredt rá Ricky.

- Akkor eltipornak és én nem az vagyok, aki a földre kerül én vagyok, aki eltipor. - mosolyodott el elégedetten. Rickyvel nem kérdeztünk többet csendben követtük Lizát, aki csak ment előre, mi meg, mint a birkák követtük.

- Helló miben segíthetek? - jött egy fiatal srác oda hozzánk.

- Szia! - lépet hozzá Liza és a fülébe súgott valamit, a fiú elmosolyodott és egyben el is pirult. - Tudod merre van?

- Igen.

- Meg is mutatod? - kacagott a fiúra, aki lelkesen masírozott előttünk és folyamatoson a húgomat leste, nem tudom mi ütött Lizába, de mintha kifordult volna magából.

- Itt van! - állt meg a srác egy éj fekete Porsche mellett, Rickyvel össze néztünk és leesett az állunk.

- Nagyon hálás vagyok a segítségedért! - adott át egy ötvenest a srácnak és a kocsihoz fordult. - Hát nem gyönyörű? - húzta ujjait végig Liza az autó motorház tetején. - Ennél szebb kocsi nem is kell!

- Ez a te kocsid? - mutattam a fekete szépségre.

- Ki másé lenne? - nevetett viccelődve.

- Honnan telt rá? - vizsgálta közelebbről a járműt Ricky.

- Az maradjon csak az én titkom. - suttogta az orra alá. - De megdolgoztam érte!

- Még is hogyan? - kapta fel a fejét a gitáros.

- Azt neked drága barátom nem kell tudnod. - simogatta meg Ricky fejét. - És ne is akard tudni. Mehetünk?

- Igen. - vágtam rá türelmetlenül. - Ricky te elviszed haza a kocsimat?

- De miért nekem kell? - kapta fel a fejét sértődötten.

-Mert én Lizával megyek. - támaszkodtam meg a kocsi oldalán.

- Ez nem ér te mehetsz a sport kocsival én meg egy rozoga....- megköszörültem a torkomat mire elnémult.

- Már megyek is otthon találkozunk! - fordult sarkon leverten.

- Akkor indulhatunk? - nyitotta ki a vezető ülést Elizabeth, hogy beüljön.

- Nem te fogsz vezetni! - tessékeltem ki a vezető helyről.

- Tudok vezetni!

- Nem! Megmondta a nyomozó, hogy gyorsan hajtottál ezért nem ülhetsz volánhoz! - dugtam be a slusszkulcsot a helyére, azt elfordítva a motor dallamosan felmordult.

-Jól van, de a Black Angels-be vigyél el ott vannak a cuccaim és nem sokára lejár a szoba foglalásom.

- Oké! - tapostam a gázra. Most már értem miért tartóztatták le Elizabethet ez a kocsi vonzza az embert, hogy padlóig nyomja a gázt, húgom kérésére el mentünk a hotelhez ahol lakot és ott is a földet súrolta az állam a város egyik legdrágább helyén voltunk. Mondta, hogy nyugodtan várjam meg a kocsiban, de ez eszembe se jutott, ha már egyszer elő került, akkor szem elől sem tévesztem, így vele mentem.

~Ricky szemszöge~

- Sziasztok! - léptem be a bejáraton, abban a pillanatban, hogy becsuktam a bejáratott kis híján majd elsodortak a lábamról.

- Hol van és Chris? - eset nekem Tj.

- Chris Lizával jön, Elizabeth kocsijával. - próbáltam megnyugtatni az idegeket.

- Elizabeth kocsijával? - ráncolta homlokát Vinny.

- Majd eldobjátok az agyatokat, ha meglátjátok milyen is az a kocsi! - vigyorodtam el. - Andy, Ashley, Jake, Cc, Jinxx, Ash, Ryan ti mit kerestek itt?

- Josh felhívott, hogy meg van Elizabeth. - mondta Ryan, akit Josh lágyan át karolt.

- Én Ryannal voltam és azért vagyok itt.- szólalt meg Ashley.

- Mi meg azért, mert Ashley szólt, hogy nem tud eljönni a megbeszélt találkára a bandával és elmondta miért. Mi ezért vagyunk itt. - hadarta el Andy.

- Oh, oké.- letaglózott ez a sok infó.

- Amúgy mi történt? - törte meg a csendet Ashley, az újonnan érkezők is kíváncsian füleltek, mindenkit át invitáltam a nappaliba, hogy elmeséljem mi történt az őrsön és a kávézónál, a sztorimat egy autó motor zúgassa zavara meg. Mind az ablakra tapadtunk, hogy onnan figyeljük az érkezőket.

- Ők azok? - kérdezte Jake.

- Igen!

- Ez a kocsi kurva jó! - nyomta az orrát az üveghez Ash össze nyálazva frossen mosott üveget. - Szerintetek elvihetném majd egy körre?

- A kocsit vagy a csajt? - vonogatta perverzen a szemöldökét Jinxx és erre Andy fejbe vágta.

- Hülye!

- Miért engem bántasz Ash mondta! - hárított Jinxx.

- De te gondoltad tovább!

- Én a kocsira gondoltam! - szólt közbe Ash

- Abban ne nagyon reménykedj, hogy mehetsz a kocsival. - feleltem nagyot nyelve és amikor félre néztem meg akadt a szemem Ghoston, aki nem ment az ablakhoz megnézni az érkezőket, helyettem feszengve ült a kanapén.

- Mi a baj? - ültem mellé.

- Ki tudtam oldani Liza telefonját.

- Ez nagyszerű! Mi volt a kód? - lelkesültem fel.

- Az én szülinapom. - keservesen elmosolyodott.

- Mit láttál? - az arcát látva pánikba estem. - Ghost mit láttál?

- Az ultra hangos képemet Kylieval, egy üzenettel együtt. - adta a kezembe a készüléket. - Liza tud a gyerekről.

- Lehet, hogy csak megnyitotta és nem olvasta el, mivel akkor értünk oda a kávézóhoz! - ötleteltem, hátha evvel némi kedvet csinálok, de Ghost arcán látott reményt veszettség után rá jöttem, hogy ez esélytelen.

- Ez esélytelen! Azért volt velem annyira rideg a találkozásnál! Mindent tud! - temette az arcát tenyerébe.

- Még nem biztos.....

- Jönnek be! - rikkantotta el magát Ryan és mindenki spurizott le ülni, a két lány át a konyhába úgy csinálni, mintha sört hoznának, a többiek pedig random elkezdtek valamiről beszélni és ekkor kinyílt az ajtó. Liza cipőjének kopogása víz hangzott a hosszú folyosókon, a kulcsok zörögtek a kezében, mindenki síri csendben maradt, ahogy a testvér pár befordult a nappaliba.

- Sziasztok! - köszönt Elizabeth, de úgy mint a filmekben tudjátok, amikor a halottnak hitt karakter egy feszült helyzetben vissza tér és megmenti a többi szereplőt, nos ez is olyan volt szinte hallottam a fejemben a hozzá illő drámai zenét. - Öröm titeket újra látni.

-Téged is! - felelte hűvösen Tj, erre Elizabeth elmosolyodott és elvett az asztalról egy sört, először bele szagolt és aztán az egész tartalmát megitta, utána nyúlt a következöért.

- Kibaszott jó a kocsid! - szakította meg a csendet Ash.

- Kösz! - pacsiztak le. - Akarsz menni vele egy kört?

- Naná! Ki nem hagynám! - ugrott fel Ash örömtelien.

- Induljunk! - szédelegve ment a kulcs ért Elizabeth, de Chris karon ragadta és vissza fordította, Ahst pedig a barátai rántották vissza földre.

- Nem mész sehova! - szögezte le Chris a húgának, aki ismét egy sörös üveg aljára nézet.

- Ezt nem te döntöd el! - hadakozott testvérével, az énekes mély levegőt vett.

- De igen én! Én felelek érted!

- Francokat! - kapta fel a vizet Elizabeth. - Akkor sem felelt értem senki, amikor Portlandből Los Angelesig vezettem egy huzamban! Csak azért, hogy végre megbizonyosodjak arról, hogy semmi bajotok! És Ő is tartotta-e a szavát akár csak én?

- Te ott voltál Portlandben? - akadt húga szaván Chris, bár én nem ezen a részen akadtam volna ki hanem az utána követközökön, Ő kiről beszélhet ilyenkor Elizabeth? majd kiderül, de akkor minden egy háborúval fog felérni a Cerulli családban. - Egész végig Portlandben voltál és még nem is kerestél minket! Ott voltunk majdnem két napig és egyszer még vissza mentünk, hogy megtaláljunk! És te nem is kerestél, üzentél, hogy jól vagy! Egyszer sem!

- Én mind végig jól voltam! - vágott vissza Liza. - Értem soha ne aggódj!

- Az a kórházi levél nem azt mutatta, hogy jól vagy! - Chris fortyogott dühében, Liza itt mintha némi riadalmat mutatott volna, de pillanatok alatt rendezte vonásait és újra azt az érzelem mentes arcát fordította felénk. - Mond csak hogy van a sérült oldalad, meggyógyult már? Vagy csak hazudsz újabb egy hónapot, hogy nem fáj semmid, közben majd bele pusztulsz a fájdalomba? Erre mi a válaszod? Esetleg szeretsz át baszni engem? Jól van azt még megértem ha velem cseszekszel, de hogy a többiekkel. Ryannal, Joshal, Vinnyvel, Rickyvel, Devinnel és had ne soroljak fel minden kit! Mi téged kerestünk égen földön! Te megjárattad velem a poklot is!

- Fogalmatok sincs róla milyen is a pokol! Ti semmit sem tudtok és ez így van jól, mindent csak azért tettem, hogy nektek ne essen bajotok. - válaszolta kicsit kótyagosan Elizabeth, közben ránk mutogatott és újra magába döntötte a piát.

- Mindig ezzel jössz, a leveledben is ezt írtad! Mi az a nagy hiba, amit Londonban elkövettél és még mindig követ? - Chris kezd végkép kikészülni.

- Elég ha én tudom, most felszeretnék menni a szobámba! - indult el a lépcső felé, de testvére útját állta.

- Még nem végeztünk!

- De én igen! - nézet szikrázó szemekkel Chrisre, aki nem bírta állni a rideg barna szemek nézését, elengedte, de alig lépet pár fokot foghegyről még vissza szólt. - Amúgy Ghost!

- Igen? - kapta fel a fejét Ghost, remény csillant a szemében egy lehetőség, de ez a következő pillanatban rémületté vált át.

- Gratulálok a gyerekhez! Kylieval bizonyára boldogok lesztek! Igaz előtte más karjaiban vagyis pontosabban lábai között akartad a boldogságot keresni, de semmi baj. Kár, hogy nem bírtad megfektetni, most egyel több trófeád lenne. Mindenkit az igazihoz húz a szíve! Nem igaz? - egy gonosz vigyort elengedett társaságunk felé és eltűnt a lépcső tetején. A mellette ülő Ghostra néztem, akiből minden szín kifutott, az üres sörös üveg kicsúszott az ujjai közül, letaglózva nézett a lépcsőre ahol előbb még Liza állt, arca a szellem sminkjénél is fehérebbre váltott.

- Szerintem ideje menünk! - tápászkodott fel a földről Andy és a BVB többi tagja is, hozzájuk csatlakozott Ash és Ryan, Tj is. - Sziasztok majd találkozunk!

- Oh, srácok majdnem elfelejtettem a hétvégén grill partit rendezünk nálunk, mindenkit várunk! Barátnőstül , barátostól. - mondta Andy.

- Kik lesznek még? - érdeklődtem kíváncsian.

- A NYD...- Ash felé biccentett a lány egy kéz lendítéssel jelezte, hogy érti. - BVB, ETF .... - most Tj felé mutatott. - MIW és még pár ismerős figura.

- Oké! Klassz bulinak ígérkezik, már alig várom. Köszönjük a meghívást!

- Sok szerencsét Elizabethhez, egyszer csak észhez tér. - mosolyodott el biztatóan Ash.

- Remélem is! - felelte Chris, pár apró egyeztetést követően a partiról, elköszöntünk egymástól és bementünk a konyhába kajálni. Chris kimerülten roskadt a székére és a tojást is csak tologatta a tányérján.

- Ettől a lánytól fogok megőszülni! - lehelte maga elé erőtlenül.

- Nyugi mindent megfogunk oldani! - próbáltam nyugtatni az énekest, aki hálás szemekkel mosolygott rám.

- Köszi Ricky!

- Szerintem én elmegyek le fekszek már későre jár! - távozott asztal társaságunktól Ghost.

- Asszem jobb ha én is megyek. - követtem Devin példáját, a többiek még elmorzsoltak egy jó éjszakát ott, de ők lent maradtak beszélgetni. A lépcsőn fele felé megláttam Devint amint Liza szobájának csukott ajtaját figyeli, mintha bármelyik pillanatban kinyílna és a lány sírva a karjaiba borulna, mintha arra várna, hogy Elizabeth újra olyan lenne mint régen. Ez viszont soha többet nem fog be következni.

- Ghost jól vagy? - léptem barátom mellé.

- Már nem is a nevemen szólított. - bambult továbbra is az ajtóra.

- Micsoda nem értem? - ráncoltam össze a homlokom.

- Elizabeth nem Devinnek szólított, hanem Ghostnak.

- És ezzel mi a baj mi is úgy hívunk. - néztem rá furcsállva.

- De ő mindig Devinnek szólított, mert nem szerette ha Ghostnak kell hívnia. - mesélte nekem Devin csendesen, a szeme csillogása eltűnt és ez megrémisztett. Akkor nézet ki így amikor Kylieról kiderült, hogy megcsalta és szakítottak, de ez annál rosszabb volt, akkor még némi fény volt a szemében, de most semmi. A mindig érzelmektől ragyogó kék szempár szürkén és sötéten festett, elvesztette minden szépségét az életben.

- Szereted ugye? - kérdeztem tőle halkan.

- Igen! De összetöri a szívemet.

- Lehet, hogy már te is összetörted neki. - néztem én is a fekete szoba ajtóra.

- Jason tette ezt vele! - a halovány szemekben harag szikrája gyúlt. - Ő vette el tőlem!

- Ki az a Jason? - meredtem rá kérdőn.

- Még nem tudom, de bármibe is kerüljön ráfogok jön!

- Én veled vagyok! - lenézett rám és elmosolyodott. - Szeretném én is vissza kapni azt a lányt, aki ide került!

- Hozzuk vissza! - nyújtotta a kezét Devin, hogy fogjam meg, kezet fogtunk egy sejtelmes mosoly jelent meg a számon.

- Hozzuk vissza Elizabethet!

Sziasztok! Bocsi, hogy nem hoztam részt, de ha ihlet hiány van akkor az van, ennyi! Remélem tetszett! Oh, és egy kis közvélemény kutatás. Érdekelne titeket egy másik MIW fanfiction ha ezt befejezem és ebben Rickyt szánom fő szereplőnek, de csak akkor akarom kezdeni, ha ezt befejeztem. Én úgy számoltam, hogy még talán tíz esetleg tizenöt fejezet után befejezem a storyt, bár az ember tervezhet nem mindig úgy jön össze. Na mindegy, de ha szeretnétek még MIW-t ezután komentben jelezzétek vagy votéval!

By Elizabeth