~Elizabeth szemszöge

Reggel hat kor ébresztettek a srácok, hogy öltözzek mivel fél óra múlva itt a busz és indulnunk kell. Komásan vánszorogtam be a fürdőmbe kezemben az aznapi ruhámmal. A hideg víz fel frissített, gyorsan meg csináltam a sminkemet és fel öltöztem.

Vissza mentem a szobámba, de a bőröndömnek hűlt helye volt, fel kaptam a kis úti poggyászomat és a váll táskámat, úgy vágtattam a lépcsőn le. A többiek már ott vártak a fokok alján, az ő bőröndjeik se voltak a házban. Ki lestem az ablakon egy hatalmas busz állt az út szélén utasaira várva. Az elő térben a menedzsert is észre vettem, aki hatalmas mosollyal köszöntött utána vissza fordult Ryanhez. Mindenki el mélyülten beszélgetett a turné szervezőkkel és dolgozókkal. Ezért úgy gondoltam főzök magamnak egy teát, mielőtt még indulunk, halkan átosontam a konyhába feltettem a vizet forrni, elő kerestem egy filtert meg a citromot mivel cukor nélkül iszom a teát. A le főzött teát termoszba tettem, hogy később is olyan meleg legyen mint most, pár kekszet is le vettem a polcról és le ültem reggelizni.

- Végre meg vagy! - Devin lépet be a konyhába mosolyogva sétált felém. Körbe nézet van-e rajtunk kívül valaki más a helységben, meg bizonyos odva arról, hogy nincs senki gyorsabban haladt felém. Szájon csókolt, lágyan gyengéden, a derekamnál fogott míg én a széken ültem. Nem akartam, de el kellett tőle húzódnom nagy volt a lebukás esélye, láttam rajta, hogy nem tetszik neki.

- Majd folytatjuk ha már csak ketten vagyunk. Ígérem.

- Jól van. - nyugtázta csalódottan. - Izgulsz? - hangjában ott csenget a kíváncsiság, nem tudtam mit válaszolni csak hápogtam és pirultam nem akartam, hogy tudják menyire is félek az úttól, meg a következményektől köhögés( pl Jason)

- Igen. - nyögtem ki nehezen, ő meg csak fel nevetett. - Ennyire látszik? - riadtam meg.

- Igen, már a lépcsőn láttam rajtad. A kezeidet tördelted és nem tudsz megmaradni most sem egy helyben. - mutatott a bár székre amin forogtam, kínosan el vigyorodtam. - Nem kell semmitől sem félned tök jó lesz. - bátorított. Mielőtt még válaszolhattam volna Vinny be szólt öt perc és indulunk.

- Mehetünk? - kérdezte tőlem Devin bólintottam egyet, ő még egyszer meg csókolt meg lepetten pislogtam rá. - Ki tudja mikor adhatok újra.

A ház majdnem ki ürült, Ricky állt az ajtóban és sürgetett minket, hogy haladjunk kifelé mert zárna, gyorsan ki mentünk mi is a ház elé. Devin segített még ki hozni a poggyászomat.

- Nos, fiúk! - fordult a menedzser a bandához. - Szeretném nektek be mutatni az asszisztenseteket. - fel csillant a srácok szeme, felém kezdet integetni, hogy jöjjek közelebb. - Had mutassam be Elizabeth Cerullit. - "mutatott be" a munka adóimnak. A fiúk tátott szájal figyeltek egyedül Devin nevetett jót egy magában. Na most egy kicsit lehet, hogy le kezelő leszek a számukra, de nem tudom ki hagyni. Oda sétáltam Rickyhez.

- Üdv Elizabeth Cerulli vagyok nagyon örvendek Mr. Olson. - a gitáros mozdulni se tudott csak állt és nézet ezt eljátszottam mind annyiukkal kivéve Devint, Christ hagytam utoljára. - Örülök, hogy találkozunk Elizabeth Cerulli vagyok, remélem jobban leszünk Mr. Cerulli. - vissza sétáltam Devin mellé, figyeltük a srácokat és a még mindig zavarodottságtól csillogó szemüket, össze néztem a mellettem állóval és el röhögtük magunkat.

- Te ezt tudtad? - szögezte a kérdést Devinnek a bátyám.

- Igen tudta. - helyeselt Josh a menedzser. - Ő ajánlotta.

- Hogy? - fakadt ki.

- Én kértem meg. - feleltem mielőtt dühbe jött volna drágalátos testvérem. - Szeretnék némi pénzre szert tenni. - szólásra nyitotta a száját, de be előzték.

- Itt az ideje indulni. - kiáltotta el magát Josh. Mindenki fel ment a lakó buszba. A le nyűgöző volt, igaz még életemben nem is jártam ilyenben.

- Isten hozott a "második otthonban". - súgta a fülembe Devin. - Gyere bent eb.

- És itt fogunk lakni.

- Úgy bizony.

- Liza gyere csak ide! - hallottam meg Chris hangját a busz hátuljából. Meglepet, hogy simán el tudtam menni a srácok között nagyobb ez mint gondoltam. Elmentem a fürdő mellett és a hálók hoz lyukadtam ki Chris éppen a párnáját rakta le egy ágyra. - Ma este velem alszol, nincs elég ágyunk, mivel a turné menedzser is velünk utazik, de lesz amikor majd el kell mennie akkor majd aludhatsz a helyén. A srácokkal azt beszéltük, hogy néha valamelyiküknél ott aludhatsz, ha már nagyon unsz.

- Oké. - elégé meglepett amit mondott, de nem vitatkoztam vele. Az járt csak az eszembe, hogy majd együtt aludhatok Devinnel ( semmi hátsó szándék;). A busz is lassan el gördült a ház elől, kezdetét vette az utazás. Chrissel vissza mentünk a többiekhez már egészen be lakták a konyha körüli részt, a hűtőbe és a polcokra feltettek minden kaját amit hoztak. Le huppantam az egyik kanapéra Devin mellé ő "barátian" át vetette a karját a vállamon és úgy figyeltük a srácokat.

- Elizabeth! - kiáltotta el magát Ricky, felé fordultam.- Ideje munkát végezned, ha már fizetünk érte.

- Rendben. Mit óhajt Mr. Olson? - csipkelődtem vele.

- Némi tiszteletet a munka adód iránt. - össze néztünk a gitárossal és el nevettük magunkat. - Kérlek segíts reggelit csinálni, a srácok tudják, hogy engem nem lehet egyedül hagyni a konyhában. - segítettem neki megcsinálni azt a nagyon nehéz pirítóst tükörtojással. Mivel én már reggeliztem elkezdtem könyvet olvasni, de a telefonom megzavart. A pulton csörgött, felkeltem, hogy megnézzem ki az, sajnos túl lassú voltam Ryan előbb ért oda. Meg nézte a kijelzőt furcsállva pislogott rám.

- Valami Jason keres. - a szívem majd ki ugrott a helyéről, szinte futottam a telefonom után. Gyorsan be mentem a hálóba és magamra csuktam az ajtót, vettem pár mély levegőt, hogy le tudjak nyugodni, remegő kézzel emeltem a fülemhez.

- H-Halló! - a hangom nagyon remegett.

- Szia Elizabeth! - a hangja akár a csöppentett méz. - Hiányzol.

- Mit akarsz? - a torkomat marták a könnyek, de tartottam magam, bár nehezen.

- Ugyan miért kell ilyen ellenségesnek lenned? - halkan felnevetett. - Én sose akartam neked rosszat, drágám. - hízelgett a gyomrom felfordult tőle, a könnyeim most már folytak féltem mi lesz a beszélgetés vége.

- Mit szeretnél tőlem?

- Te is tudod, az ajánlatom még mindig áll, csak mond meg hol vagy és érted megyek. Megoldod a problémám és utána boldogan élhetünk. Te meg Én. Semmi bajunk nem lesz.

- Nem, hagy békén! - a hangom át ment hisztérikusba, félelem meg bénított.

- Nem menekülsz meg tőlem és a kis barátod fogja megkeserülni. Az enyém leszel így is úgy is ez ellen nem tehetsz semmit.- a mézes mázos hang egyszerűen eltűnt, helyette vad düh vette át a helyét.- Ne felejtsd el már csak 25 nap és utánad megyek. Ha ellenkezel nem fogok finomkodni. - nem tudtam mit mondani belém fojtotta a szót. - Viszlát Elizabeth és ne hidd azt, hogy most hívtalak utoljára. - harsányan fel nevetett és le rakta a telefont. Zokogva csúsztam le az ajtó mentén, a telefonomat görcsösen szorongattam, remegő lábakkal át másztam a hozzám legközelebb lévő ágyba. A félelem teljesen megbénított, teljesen kétségbe estem, mi legyen most, mit tegyek? A könnyeimet nyelve elő kerestem a táskámat ki vettem belőle az altatós dobozt, be vettem egyet és vissza feküdtem nem is tudom kinek az ágyába. Lassan el csukódtak a szemeim. Újra álmodtam.