~Elizabeth szemszöge~
Egyedül vagyok valahol és sötétség vessz körbe, csak a hold ezüst sugarai nyújtanak némi világosságot. Szótlanul lépkedek előre, minden lépésemnél a járdán hangosan koppant a cipőm sarka, amit a néptelen utcák vissza vertek. Ahogy róttam az utakat a hely egyre ismerősebben derengett, valahol a távolban víz hömpölygött, minden dologtól, amit megpillantottam az éj fekete úton a a déjà vu érzését adta vissza nekem. Egyszer csak egy nagy térre tévedhettem, mivel semmi magas dolog árnyéka nem vetült az utamba, így láttam meg a fénylő vizet a távolba, ami gyorsan folyt a medrében. Hirtelen a mozdulatlan éjszakát egy erőteljes harang hangja rázta meg és hajszál pontosan minden fény egyszerre gyúlt fel, elém tárva a rémálmom helyszínét. London. A város ahonnan elkellet jönnöm és a megrontom otthona, lefagyva nézem a Big Ben kattogó mutatóit, amik folyton köröznek, kirázott a hideg a múlt foszlányaitól. Valaki figyelt, éreztem a hátamon a tekintettét. Szép lassan megfordultam és meglepetésemre nem az állt mögöttem, akire számítottam, így egy hatalmas kő esett le a szívemről, ami nagyot dobbant.

- Devin. - futottam a fiú karjai közé, aki erősen magához vont és csókot lehelt ajkaimra, amit viszonoztam neki.

- Elizabeth, szeretlek. - suttogta fülembe, az én szemeiben könnyek gyűltek, ekkor kísérteties taps csapott meg, le dermedve álltam Devin előtt. Eddig nyakát ölelő karjaim lecsúsztak róla.

- Mily megható. - nem akartam megfordulni, de éreztem, hogy baj lesz, így szembe fordultam a sátán harmadik szolgájával.

- Jason. - sziszegtem a fiú nevét, aki szórakozottan állt egyik lábáról a másikra.

- Oh, Elizabeth nem hallgattál rám, nem így szólt az egyezségünk. - rótta rám vétkemet. - Az elégtételért jöttem. Ő vagy te? Válasz.

- Menj a pokolba, nem tartozok neked semmivel. - álltam Devin elé, mivel ő akart engem védeni azzal, hogy eltakar Jason elől, de Én tudtam, hogy nem bántana, mert ahhoz túl fontos vagyok neki. Ezért testemmel próbáltam takarni szerelmemet. - Tűnj innen Jason!

- Az nem úgy megy kedvesem. - lépet közelebb hozzánk, kezét elő húzta a háta mögül, amiben egy tőr villant, ijedten szorítottam meg Devin karját, hogy maradjon a mögöttem, de ő akkor is elém akart állni. - Válasz Elizabeth. Válasz! Ő vagy Te?

- Hagyj minket Jason!

- Szóval őt választod? Nem volt jó döntés. - megiramodott felénk, Devin elakart takarni, de nem hagytam, a két fiú közé ugrottam. Éles fájdalom hasított a mellkasomba, Jason rémült arcával találtam magam szemben, éreztem, ahogy a lábamból kimegy minden erő.

- Elizabeth, miért? - hökkent meg ellenségem, Devin kezei csípőmet tartotta és nyak vonalamba temette a fejét, a tőrről vérem csöpögött, ami teljesen elmerült bennem. - Mond miért, miért véded?

- Szeretem.

Riadtan ültem fel az ágyba a veríték óriási cseppekben gyöngyözött a homlokomon, a kezeim remegtek a félelemtől, oldalra sandítottam, de nem feküdt mellettem senki csak egy cetli volt Tj párnájára rakva.
Reggeli a konyhába.
A telefonom után kaptam, hogy megnézzem hány óra is lehet 10:30 bassza meg! Kitápászkodtam az ágyból, de inkább jobban mondva kiestem az ágyból, nehézkesen felálltam a földről. Ujjaimat végig húzva a falmentén haladtam a konyhába, viszont megtorpantam a behajtott ajtó előtt, mivel beszélgetést hallottam a másik oldalról.

- Értsétek már meg! Mi csak barátok vagyunk. - hördült fel Tj. - Hogyan lehettek ekkora Isten barmai.

- Ugyan Bell ne hazudj nekünk. - nevetett fel Robert. - Te fülig szerelmes vagy bele.

- CSAK BARÁTOK VAGYUNK!!! - kiabálta Tj.

- Barátok extrákkal. - nyögte be Kevin, azt hittem Tj megfogja pofozni, helyette felállt és a háló felé közeledett, olyan gyorsan jött, hogy még hátra sem tudtam lépni, így majd felborított.

- Tj. - játszottam az éppen most keltett, hát nem jelölnének az Oscarra. - Jó reggelt!

- Szia, hogy vagy? - kérdezte tőlem, de mintha vörösödött volna.

- Jól vagyok, de miért kérded?

- Este beszéltél alva és hadonásztál. - most teljesen eltűnt róla a zavarodottság. - Ezért vagyok kíváncsi.

- Rosszat álmodtam.

- És Ghost is szerepelt benne? - vigyorodott el gonoszul, erre az én arcomból kifutott minden szín.

- Ghost? - dadogtam.

- Igen, meg mást is mondtál. - mosolygott kajánul. - Oh, Liza nem gondoltam volna, hogy bejönnek neked az ilyen srácok.

- Pontosan mire is gondolsz?

- Te és Ghost jártok. - kacagott fel. - Olyan egy értelmű!

- Ez ennyire látszik? - kezdtem harapdálni az ajkamat.

- Nem annyira szúr szemet, de nekem van némi elő tapasztalatom veled kapcsolatban. És most biztositóttál arról, hogy együtt vagytok.- tette a kezét a vállamra. - De megnyugodhatsz nem mondom el senkinek.

- Köszi. - fújtam ki a levegőt. - Figyel nem akartam hallgatózni, de hallottam, hogy a srácok mit mondtak.

- Figyelj én tényleg nem vagyok szerelmes beléd, barátként szeretlek. - ölelt át. - Plusz nem vagy az esetem én a szőkéket szeretem.

- Te is gyorsan le tudod lombozni az ember kedvét. - nevettem fel. - Most már menjünk, mert éhen halok. - lengettem meg előtte a cetlit.

- Erre parancsoljon kisasszony. - hajolt meg.

- Jó reggelt! - sétáltunk be a srácokhoz, akkor vettem észre, hogy rajtam kívül már mindenki felöltözött, Tj át karolta a derekamat. - Nos, mi is van velem és Tjel?

- Kavartok. -vágták rá egyszerre.

- Na, most jól figyeljetek, mi csak barátok vagyunk, Engem a barátom Angliában vár. - döbbenten néztek rám, nem hazudtam Devin valószínűleg már Londonban lehet.

- Angliai a barátod? - kérdezte Craige.

- Nem teljesen, én itt tanultam Londonban. - tettem csípőre a kezemet. - Úgyhogy úgy ismerem, mint a tenyeremet. A lényeg hol a reggelim mindjárt éhen pusztulok.

- Ott a pulton. - mutatott nekem Tj egy tányér melegszendvicsre.

- A titkos recepted? - fordultam a fiú felé.

- Mi más. - kacsintott egyet.

- Köszi! - nyomtam egy puszit az arcára és majszolni kezdtem, mindenki engem nézett szótlanul, ami nagyon zavart. - Mi a baj, van az arcomon valami vagy le ettem magam?

- Nem. - víz hangozták.

- Akkor?

- Csak annyira nem hasonlítasz a tesódra. - gondolkodott el Robert.

- Pedig testvérek vagyunk, tudjátok egy anyánk és apánk van és ....

- Jól van tudjuk, erről ne egy tizenhat éves oktasson ki. - állított le Tj.

- Milyen tizenhat, tizenhét. - förmedtem rá.

- Neked július 8-án van a szülinapod és ma....- gyorsan elő kapta haverom a mobilját. -.... 7.-e van. Még nem vagy tizenhét. - nyújtotta ki rám a nyelvét. Ezek után még sokat beszélgettünk minden hülyeségről, amíg el nem érkeztünk a megbeszélt helyre a Black Veil Bridessel, azaz a kompon, ami át vitt minket a La Manche csatornán.

- Helló Andy. - üdvözöltem a fiatal énekest.

- Szia Liza! Milyen volt az út?

- Nagyszerű! Köszi, hogy segítettél. - öleltem át.

- Szívesen máskor is. Na, de most pakolj és gyere át hozzánk, mindjárt át érünk és Chrissel azt beszéltük, hogy Londonba találkozunk.

- Oké. - vissza rohantam a buszhoz és össze kaptam a motyómat, elbúcsúztam a srácoktól és átkullogtam a BVB-hez.

- Jake azonnal add vissza a telom. - visította egy barna hajú srác, aki póló nélkül szaladgált és a hasára volt tetoválva OUT LAW, a többi tag megdülöngélt a nevetéstől. - Jake baszd meg ha eltöröd kinyírlak.

- Ash nyugi van. - kiáltott neki haverja, aki egyenesen belém futott, így ketten borultunk. - Ez is a te hibád Purdy.

- De ez meg van. - vette ki Jake kezéből a mobilt és szinte örömtáncot lejtett.

- Elizabeth, jól vagy? - hallottam meg Andy hangját. - Jake szállj le róla agyon nyomod és emiatt engem fog a bátyja megnyúzni.

- Jól van már Andyke nem vagyok én olyan nehéz. - tápászkodott fel rólam és felsegített a földről. - Amúgy bocsi.

- Semmi baj. - mosolyogtam rá, bár azt nem akartam elmondani, hogy az oldalam a Vegas-i kaland óta még mindig fáj és be van kötve állandóan. Erről Chris se tud és Devin sem, mondjuk úgy a fiúk közül senki se tudja és szeretném is titokban tartani, mivel ha kitudódik, akkor ismét be kerülhetek a kórházba.

- Cseszd meg Pitts, ki vetted az akut. - mérgelődött Ash, az említett vigyorogva oda dobta neki az akut.

- Kérsz ebédet? - lépett mellém egy magas kócos alak, ekkor megkordult a pocim.

- Igen, elfogadom.

- Amúgy Christian vagyok vagy CC - nyújtotta felém kezét.

- Elizabeth. - ráztam vele kezet.

- Örvendek, gondolom Andyt ismered, ő ott a kanapén Jinxx. - biccentett felém a srác. - Az egyik nem normálisunk Jake és ez lenne a Black Veil Brides.

- Engem ki hagytál. - rimánkodott Ash.

- Gondoltam magadtól is be tudsz mutatkozni.

- Hát hogyne, Én Ashley Purdy vagyok gitáros és szingli a telefon vonalam mindig él. - vigyorgott rám pervezen.

- És nagy nő csábász....- súgta a fülembe Andy.

- Hé hallottam! És nem is igaz. - játszotta a megsértődőtett.

- De. - mondták kórusban a fiúk, úgy látszik ez a rövid út is hosszúnak ígérkezik. Közösen meg ebédeltünk, ami kicsit furcsa volt, mivel Chrisékkel sose ettünk közösen és ettől egy ilyen családias jelleget kapott. Andy mesélt nekem a bandáról, bár feleslegesen hiszen nagy rajongója vagyok a fiúknak.

- Szóval bírod a bandát. - vigyorodott el Ash. -Ki a kedvenced?

- Andy.

- Miért nem Én? - rimánkodott a gitáros, erre csak megvontam a vállam.

~London~

Ismét egy üres parkolóban voltunk a többi bandával, a Motionless In White busza még nem érkezett meg és Angliához híven szakadt az eső, a srácok partot érés után elaludtak. Hát nem is csodálom annyit ettek mint egy elefánt, mennyit költhetnek csak kajára? Áh végre megérkeztek Chrisék is elköszöntem a srácoktól, de Ash marasztal, hogy maradjak még, de Én szerettem volna látni Devint. Bár eléggé félek attól, amit álmodtam ezért inkább távol tartom magam tőle. Jól van, jól van múltkor is ezt mondtam és nem sikerült, de most fog( vagy mégsem). A fejem felé emeltem a kabátomat és úgy siettem át a másik buszba, benyitva itt is káosz uralkodott, mint a BVB-nél.

- Sziasztok! - köszöntem a nagy kavarodásban.

- Szia húgi! - jött oda hozzám testvérem és egy puszit nyomott a fejemre. -Figyelj nem mennél ki egy kicsit?

- Szakad kint az eső!- hördültem fel.

- Adok esernyőt. - vigyorodott el.

- Ez most komoly? - tettem karba a kezeimet.

- Kérlek ezt, jobb ha nem látod. - vörösödött szerintem a röhögéstől.

- Mégis mit? - próbáltam át lesni a válla fölött csak ő folyton úgy állt, hogy takarjon.

- Ricky kicsit becsiccsentett és nem akar felöltözni.

- Láttam már meztelen férfit. - bújtam át hóna alatt.

- Mikor? - hűlt el bátyám.

- A suliban az egyik srác veszített ellenem egy fogadást és az volt a tét, aki veszít az meztelenül körbe futja a koleszt. - meséltem.

- És ha te vesztettél volna. - álmélkodott testvérem.

- Olyan soha nem fordul elő. - vigyorogtam rá ördögien.

- Te még soha nem mutattad a rossz oldaladat.

- Tudod vissza jöttem a színtérre, ahol megromlottam. - nevettem fel. - Üdv Londonban.

Ekkor tántorgott ki Ricky a hálókból, csupán egy szál alsó volt rajta, de egész józannak tűnt és Devin ott termett mögötte egy köntöst szorongatva, amit rá akart rakni haverjára.

- Bassza meg. - néztem végig a srácon. - Te tényleg felöntöttél a garatra.

- Elizabeth? - kerekedtek ki a szemei. - Te hol voltál? Ghost add már ide azt a köntöst. - rántotta ki barátja ujjai közül.

- A BVB-vel jöttem, még megnéztem az ő koncertjüket is.

- Aha, értem. - bólintott.

- Chris?- fordultam testvérem felé. - El mehetnék, volna egy kis dolgom.

- Nem.

- Több évig ide jártam jól ismerem a várost. - kezdtem érvelni. - És mondjuk meg Én sokkal jobban tudok itt tájékozódni, mint te.

- Mit csinálnál? - kezdi be adni a derekát.

- Izával találkoznék. - most nyertem, tudom ha barátnőmről van szó azonnal el enged.

- Rendben, menj majd később mi is csatlakozunk. Ezt vidd magaddal. - megint egy halom pénzt adott, bár a tárcámba is lapult még elég sok font. Magamra kaptam valami csinos kis ruhát és elraktam az ernyőmet, ja és ne felejtsek el írni Izának.

E: Asszony itt vagyok a városba érkeztem és várlak a hídnál. - pár pillanaton belül jött a válasz is.

I: Várom érkezésedet a hídnál kelet felől alkonyatkor.

E:<3

~Híd~

Merre vagy Iza, unatkozom, már agyon nézelődtem magam, nem találtam semmi újdonságot.

- Liza. - ugrott hirtelen valaki a nyakamba, egyen súlyomat elvesztve dőltem neki a korlátnak

- Izabella Fox, hogy csókolna le egy gyors vonat. - mérgelődtem.

- Neked is szia. - vigyorodott el. - Mizu csajszi, ÁÁÁ. - ugrott újra a nyakamba. - Annyira hiányoztál.

- Te is nekem. Elmegyünk a szokásos helyünkre? - kérdeztem meg, ő lelkesen bólogatni kezdett. Le mentünk a hídról és átsétáltunk az út túloldalán lévő kávézóhoz és a teraszára ültünk ki, az étlapok előre ki voltak készítve. - Mesélj mi van veled?

- Képzelt ösztön díjat kaptam és Amerikában fogok tanulni. - lelkendezett barátnőm.

- Gratulálok, biztos klassz lesz a Washington-i suli. - mosolyodtam el.

- Te miről beszélsz? - húzta fel a szemöldökét. - Los Angelesbe fogok tanulni!

- LA-ba! Isten! - öleltem át. - Végre lesz valaki akit ismerek és koleszben fogsz lakni?

- Nem oda költözünk.

- Ez nagyszerű!!!

- Mit kérnek hölgyeim? - zavart meg minket a pincér.

- A szokásosat. - felelte mosolyogva Iza.

- És Te Elizabeth, te is a szokásosat? - fordult felém.

- Igen, de honnan tudod a nevem? - hökkentem meg.

- Nem is mersz fel együtt jártunk matekra Mark vagyok. - vigyorodott el a srác.

- Az a Mark? Mark Child?

- Igen, akit le öntöttél levessel a menzán és utána elhívtalak randizni. - tette keresztbe a kezeit mellkasa előtt nevetve. - A memóriád már nem a régi, teljesen tönkretett azaz amerikai élet mód.

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű. Én nem lettem pincér.

- Ez nyári munka, mert te csinálsz valamit egyáltalán? - grimaszolt rám.

- Asszisztens vagyok, egy zene karnál a Warped Touron. - egyenesedtem ki fölényesen.

- És melyiknél? - erről a beszélgetésről, minden korábbi találkozásom Markkal eszembe jutott, akkor is ilyen csipkelődősen beszélt.

- A Motionless In White-nál.

- Az MIW-nél?Hogyan kaptál oda munkát? - képedt el.

- Gyere és ülj le hozzánk. - ajánlotta fel neki Iza, erre ő gyorsan körbe nézet.

- Most nincs sok vendég előbb kikérem az ebéd szünetemet. Mindjárt jövök. - kacsintott ránk.

- Oké. - kiáltottuk utána.

- Annyira jó ismerősöket látni. - pár percen belül Mark vissza tért egy csomó édességgel és egy kancsó limonádéval.

- Na, akkor hogyan is szereztél ilyen jó állást? Mert nem hiszem, hogy Chris Motionless ilyen simán fel venne. - össze néztünk Izával és egyszerre felröhögtünk.

- Te rajongsz értük? - kérdeztem vissza.

- Naná, baromi jó banda, a mély basszusok, de ne térj ki a kérdés elől. - szentelte nekem a figyelmét.

- Ugye emlékszel arra, hogy Én a bátyámhoz költöztem haza. - bólintott egyet. - Nos, a bátyám Chris Motionless.

- Hogy micsoda! - kerekedtek ki a szemei. - Ezt sose híresztelted.

- De nem csak ezt tartja titokban. - kuncogott Iza, Én szúrós pillantásokat vetettem rá, mivel Devinre célzott.

-Magán ügy. - rántottam meg a vállamat.

- Annyira bírom a bandát, még jegyem is van a koncertre. - örömködött Mark.

- Nekem is van. - pattant fel Iza.

- Nekem meg van lehetőségem VIP jegyeket szerezni. Ha van kedvetek hozzáááá.....- húztam az agyukat, tudtam, hogy úgyis eljönnének. - De tudom, hogy ti megemlékszetek a ti jegyeitekkel.

- Légyszi had menjünk!

- Oké.

- Ez az! - és lepacsiztak.

- Holnap lesz a koncert és akkor találkozunk hátsó be járatnál, akkor bemegyünk. - ekkor a telefonom zenélni kezdett. - Halló? Szia Chris!

- Ezt nem hiszem el! - kapott a fejéhez Mark, én meg a nevetést alig bírtam vissza fojtani.

- Mit szeretnél Chris? Igen értettem jól van, indulok. - tettem az asztalra egy maroknyi pénzt és ki nyomtam a mobilt. - Mennem kell a srácok várnak.

- Hova mész? - állt fel Iza is.

- A Big Ben előtt találkozok a fiúkkal eljöttök?

- Persze. - vágták rá rögtön. A rövidke út jó hangulatba telt köztünk.

~Chris~

- Hol van már? - mérgelődtem magamba. - Többet nem engedem el sehova egyedül.

- Ugyan már Chris, csak barát nőzik. - nevetett Ryan.

- Megbeszéltem vele, hogy háromra jöjjön ide, de sehol sincs.

- Ott van. - mutatott Ricky a tömegbe, viszont én nem láttam. Így is magas vagyok, de még a nyakamat nyújtogatva se láttam húgomat, bár őszintén arra sem emlékszem miben ment el.

- Hol a francban látod Olson? - fordultam a gitároshoz.

- Az utca lámpánál beszélget egy lánnyal és egy fiúval. Erre jönnek.

- Az ő érdekében remélem tényleg ide jön. - morogtam az orrom alatt. Liza egyszer csak nevetgélve lépet ki a tömegből nyomában kettő vele egy idős gyerekkel.

- Sziasztok! - köszöntött minket testvérem. - Had mutassam be a legjobb barátnőmet Iza Foxot és egy jó barátomat Mark Child.

- Örvendek Mr. Motionless a találkozásnak. - nyújtotta nekem a kezet a srác.

- Te honnan ismered a húgomat? - fogtam vele kezet, erre ő ijedten rezzent össze.

- Jártam a húgával. - dadogta.

- Tényleg? - húztam fel a szemöldökömet.

- Ne vallasd már szegényt, nem tartózik rád. - pirított oda nekem testvérem.

- Jól van, na tudni szeretném kivel és merre járkálsz.

- Nem kell mindenről tudnod. - nyújtotta ki rám a nyelvét. - Akkor szerintem itt már senkit se kell be mutatni senkinek.

- Miért, ők nem ismernek minket. - szólalt meg Ricky.

- Ugyan ki ne ismerné Ricky Horror! - mosolyodott el Iza, a fiatal gitáros kicsit elpirult. - Imádom az MIW-t.

- Akár csak én. - lépett a lány mellé Mark. - Még jegyünk is van a holnap esti koncertre.

- Hova van jegyetek? - kérdezte Ryan.

- A színpad elé.

- Ja, igen azt akartam mondani, hogy szeretném ki váltani azt a két VIP jegyet, ami a munka körömhöz jár. - adta az utasítást a húgom.

- Oké ma este oda adom. - mondta Ricky, szemét le se véve Izáról, oh itt szerelem van a levegőben, ebből baj lesz.

- Köszi! Amúgy mit szerettél volna Chris? - fordult felém Liza.

- Elakartunk menni vacsorázni itt a közelben, csak nem találunk jó helyet.

- A Long Street az egy jó hely. - gondolkodott el Elizabeth.

- Igen az a hely nagyon jó Georgal is oda szoktunk járni. - lelkesült fel Iza.

- Georgal? - fehéredet el Ricky, alig hallhatóan ejtette ki a nevet.

-Sziasztok srácok nekem mennem kell.- ölelte át testvéremet Mark búcsúzás ként. - Örvendtem a találkozásnak fiúk, holnap találkozunk.

- Szia Mark! - köszöntek el tőle a lányok.

- Na, Én is megyek. - fordult Liza felé barátnője.

- Ne maradj még. - unszolta barátnőjét testvérem.

- Nem maradhatok tovább anyuék ne aggódjanak miattam. Így is bajba kerültem múlt héten, kicsit későn értem haza a kelleténél, nem néztük az időt Georgal.

- Iza ugye nem? - kiváncsiskodott húgom.

- Hova gondolsz? - nevetett fel barátnője. - Na megyek puszi!

- Szia! - ölelték meg egymást.

- Sziasztok srácok!

- Szia!

- Megyünk enni? - dörzsölte össze a tenyerét Liza.

- Igen.

- Josh merre van? - nézett végig minket húgom.

- A barátnőjével ment valami puccos helyre vacsorázni. - mondta Ghost.

- Értem és oh.......- csörrent meg Elizabeth telefonja.

~Elizabeth szemszöge~

- Halló? - szóltam bele a készülékbe.

- Szia Elizabeth jó hallani a hangodat. - hízelgett Jason.

- A tiedet kevésbé, elég rossz kor tudsz hívni.

- Gondoskodok arról, hogy be tartsad az alkunk, nehogy bárkinek is baja essen főleg ne Devinnek. - egy pillanatra meg is álltam, így egyenesen belém futott Chris, mivel én mentem elől az étterem felé.

- Liza mi a baj? - nézett le rám bátyám.

- Semmi Chris csak ellenőriztem, hogy jó fele megyünk. - egyre rosszabbul hazudok.

- Oké. - lehet látni rajta, hogy nem vette be a mesét, így inkább vissza fordultam a telefonomhoz.

- Honnan tudod a nevét? - förmedtem rá Jasonre.

- Vannak informátoraim és így is elég lassan találtak rá. Nem gondoltam volna rólad, hogy össze jönnél egy biszexuálissal. Devin Sola vagy Ghost. - olyan ördögien nevetett fel a vonal végén, hogy bele borsódzott a hátam.

- Elizabeth gyere már, vagy itt hagyunk! - rikkantott nekem egyet Chris.

- Oh, hát nem tudja a kedves testvérkéd ki is vagyok szerintem be is mutatkozok neki. - megállt bennem az ütő és újra le fékeztem ezúttal Devin jött nekem. - Néz csak jobbra ott állok a lámpa alatt, oda sétálok szépen nyugisan a tesódhoz és elmondom ki is vagyok.

- Ide figyelj Cold! - ahogy beszéltem őt néztem a lámpaoszlop alatt, ahol állt. - Hagy békén erre az estére, szeretnék egy szép vacsorát a családommal és a barátaimmal, úgy, hogy kérlek ne rondíts ebbe bele. Utána rendezhetjük, amit akarsz, mert tudom nem véletlen hívtál Engem valamit akarsz.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan levágod. - vigyorgott.

- Mit akarsz?

- Tudom, hogy az időből, amit kaptál tőlem van még pár nap, de itt felpörögtek a dolgok. Készülj össze holnap velem kell jönnöd.......

- És ha nem áll szándékomba?

- Akkor a számodra fontosakat megöletem és nem tudom eldönteni bátyáddal vagy a szeretőddel kezdjem. - kacagott a telefonba.

- Rendben kötök veled még egy alkut.

- Hallgatlak.

- Ezt a napot és a holnapnak egy részét, mondjuk 6-ig megkapom nem szólsz bele elkerülsz és senkinek nem esik bántódása.

- Meg egyeztünk holnap 6-ig van időd utána este hétkor találkozunk a Tower előtt és ne próbálj meg kibújni az alkunk alól.

- Ha befejeztem, amit akarsz vissza térhetek a többiekhez? - ekkor már a könnyeim is potyogni kezdtek és szipogva törölgettem a szemeimet.

- Nem biztos. - hallottam a hangján az elgondolkozást, a tétovázást. Én dühösen kinyomtam a telefont, körbe néztem merre lehetnek a srácok, de nem találtam őket, ekkor vettem észre, hogy megjöttünk az étteremhez. Belestem az ablakon és megláttam a fiúkat ökörködni és hülyéskedni az egyik aszalnál, rajtuk kívül nem volt senki a vendéglőben. Ez a látvány összeszorította a szívemet, ahogy végig néztem őket. Itt kell hagynom őket, el kell mennem, hogy biztonságba legyenek, ne feledjem, mindent az ő érdekükben teszek. Ismét elkapott a sírás és leroskadtam az étterem előtti padra, felhúztam a térdemet a mellkasomhoz és kezeimmel átkulcsolva rá borítottam a fejemet és csak zokogtam.

- Nem! Be kell mennem különben, feltűnik nekik, hogy baj van és lebukok. Gyerünk! - biztattam magamat vettem egy kettő mély levegőt és beléptem a vendéglőbe, a fejem felett rögtön megszólalt egy csengő.

- Énekelni fog velünk és akkor Andyék feljönnek és..... szia, Liza! Merre voltál? - ez fura Chris hirtelen témát váltott, ahogy meglátott.

- Izával beszéltem.

- Haza ért? - dőlt előre az asztalon Ricky.

- Igen, George haza kísérte.

- Ki az a George? - mordult egyet a gitáros.

- Olson csak nem féltékeny vagy? - vágta hátba haverját Devin.

- Ugyan aggódtam Izáért, sok veszélyes alak járkál mostanában az utcákon. - válaszolt sértődötten.

- Nyugi Ricky nem mondom el neki, hogy bejön neked. - kacsintottam rá. - Ennyivel tartozok neked és George a barátja.

- Ezt bebuktad Horror! - nevetett fel Ryan.

- Azt még meglátjuk.

- Elizabeth kérsz valamit inni? A kaját már megrendeltük. - tolta elém az étlapot Devin, aki mosolyogva figyelt.

- Húgi nyugodtan rendelhetsz erősebbet is! - súgta a fülembe Chris.

- Akkor vodka narancsot kérek dupla vodkával. - párom szemei ki kerekedtek.

- Bírni fogod, nem lesz egy kicsit erős neked?

- Hidd, el pont erre van most szükségem a mai nap után. - szorítottam meg a kezét az asztal alatt. - Ne félts.

- Pedig féltelek, nem ilyen vagy. Valami baj van, mi az? - tette kezét a combomra.

- Semmi csak fáradt vagyok.

- Ezt majd este megbeszéljük, ha a többiek elaludtak. - az este további része zavartalanul telt, próbáltam magam jól érezni és nem gondolni a holnapra, de mindig eszembe jutott akár hányszor valami vicceset csináltak az Én szívem mindig összeszorult.

- Pohár köszöntött mondanék. - állt fel a helyéről Chris. - Hosszú turnén vagyunk túl, de minden alkalommal egyre jobb. A turné végére!

- Végére! - mondta Ryan, felálltunk mind, hogy koccintani tudjunk.

- A végére! - kiáltotta egyszerre Devin és Ricky.

- Végére! - állt fel Vinny is.

- A turné vége és szabadságomé. - suttogtam magam elé. - Mindenek vége.

Kellemes Húsvéti Szünetet!