Sziasztok bocsi a hosszú kimaradásért, de itt az új rész lehet nem a legminőségibb, de jó hosszúra sikerült. Remélem tetszeni fog és a banda ígérete szerint 2017 decemberében jön az új album. A billentyűs Mary még nem hivatalos tagja a bandának, de nagyban részt vesz a Downlod fesztiválon és valószínűleg a Vans Warped Touron is ő fog játszani. Jó olvasást kritikát ne felejts írni. Puszi Elizabeth

~ Elizabeth szemszöge

A reggel viziten átkötötték a sebeimet és még elvégeztek pár apróbb vizsgálatot rajtam, hogy biztos haza engedhetnek-e. Rengeteg bogyót írtak fel nekem különböző kötszereket is kaptam későbbre ha cserélni kell.

- Jó reggelt! - sétált be az ajtón Ricky??? ő jött értem nem Chris vagy Devin ez fura.

- Hát te?

- Most én tudtam eljönni érted, a srácokat a menedzser munkára fogta. - újságolta. - Chris pakolt össze neked néhány cuccot. - adta át a sport táskát , boldogan szedtem ki belőle a ruháimat, találtam benne tusfürdőt, fogkefét és törölközőt.

- Elmegyek le fürdök. - szóltam Rickynek.

- De a kötéseid? - aggodalmaskodott.

- Szivaccsal fürdök. - lengetem meg az orra előtt.

- Addig össze szedem a ruháidat. - felelte. Megfogtam a holmiimat és be vonultam a fürdőbe, lekaptam magamról a kórházi köpenyt már kezdet kényelmetlen lenni. Végig mértem a testemet a falra erősített tükörben egy széles kötés húzódott a mellem alatt, a zöld és lila színek tomboltak a bőrömön, véres hegek csipkézték testem, minden épnek tűnő felület rajtam bevérzett. Csúnyán ellátták a bajomat, még mit művelhetett volna velem, ha ez csak figyelmeztetés volt, végig húztam ujjamat felrepedt ajkamon, fájdalmas grimaszba torzult el az arcom. Be léptem a zuhany alá gyengén megnyitottam a csapot, hogy a szivaccsal körbe dörzsöljem magam, persze amennyire engedte a fájdalom. Végezve ki nyúltam a törölközőért, aminek hűlt helyét találtam, kint hagytam az ágyon.

- Ricky! - kiáltottam el magam, abba a reménybe, hogy hallja.

- Igen?

- Be adnád a törölközőt?

- Egy pillanat! - válaszolt fél perc múlva kopogott az ajtón. - Liza bemehetek?

- Gyere! - elhúztam a függönyt, így biztos nem fog látni. Vártam mikor mondja, hogy ki ment, de nem szólt félre húztam a függönyt. Ricky a mosdókagylónál álldogált és az orvosi pengéket nézegette, amire rá száradt a vérem.

- Ricky oda adnád a törülközőt? - próbáltam terelni.

- Oh, persze. -nyújtotta felém a rongyot, ahogy nyújtóztam érte, de elkapta a csuklómat és közelebb rántott magához. A zuhanyfüggönyt szinte körém csavartam, ő nem akarta elengedni a kezemet.

- Ismét vágdósod magadat? - szögezte nekem a kérdést.

- Eresz ez fáj! - tiltakoztam.

- Mikori, mostani? - faggatott tovább, idegesen sütöttem le a szemem. - Ezt majd később megbeszéljük, ha végeztél. - nyomta kezembe a törülközőt és ki ment a fürdőből. Lassan ki kászálódtam a zuhany alól, húztam az időt minél később kelljen szembe néznem Rickyvel. Felvettem a ruhákat amiket hozott nekem, de pont nem ilyeneket kellett volna csomagolnia Chrisnek egy has pólót és egy rövid nadrágot, nyilván azt nézte felső akkor mehet, nadrág akkor ez is jó lesz, ezekből nagyon kilátszódtak a sebeim. Össze szedtem a fürdős cuccaimat és mezit láb csoszogtam a kórterembe, Ricky az ágyon ült és a ruháimat pakolta el, amit vissza adtak az orvosok, teljesen elborította a megszáradt vér.

- Majd ki moshatod, ha vissza mentünk. - mondta és össze hajtotta a ruha darabokat, bele dobta a táskába meg a fürdős kellékeimet, kötszereket és bogyókat, amit a doki adott. Felkaptam a táskát , de az oldalamhoz nyomtam a kezem, hogy tompítsam a fájdalmat, Ricky le szedte a vállamról.

- Jól vagy? - kérdezte ijedten, levegőt vissza fojtva bólintottam. - Oké , viszem én a táskát.

- Rendben. - nyögtem ki nehezen, át vezette a karját a hátam vonalán és derekamra kulcsolta.

- Támaszkodj rám nyugodtan meg tartalak. - hálás szemmel tekintettem a fiúra, így lépkedtünk ki a kórházból. A parkolóban egy fekete autó parkolt, Ricky ki nyitotta nekem az ajtót, hogy be tudjak szállni, ő bedobta hátra a táskát és be ült a vezető ülésbe. Át nyúlt hozzám, hogy segítsen bekötni, de olyan messze volt tőle az öv, hogy kis híján bele feküdt az ölembe, így nyomni kezdte a sebemet.

- Be tudom kötni magam, csak a bordám tört el nem a kezem. - hessegetem a srácot az ölemből, kételkedve nézett rám, megfogtam az övet és helyére illesztettem. - Látod?

- Jól van. - indította be a kocsit.

- Vissza megyünk a buszhoz?

- Nem. Amíg bent voltál tovább kellett menni mivel az út hosszú és holnap már fellépünk. - felelte el gondolkodva.

- Akkor hova is megyünk?

- New Orléans-ba. - nem, nem és nem az több, mint öt óra kocsival. - Úgyhogy sok időnk lesz beszélgetni.

- Sajnos. - dünnyögtem az orrom alá ne hallja. Fél óra kocsikázás után a csendben megkordult a hasam, akkor jutott eszembe ma még nem is ettem, nem akartam Rickynek említeni ezzel is csak az időt húznám.

- Nem vagy éhes? - szakította meg a csendet.

- Nem. - tagadtam erre megkordult a pocim.

- Én nem úgy hallom. - vigyorodott el. - A csomagtartóba van kaja mindjárt félre állok.

- Miattam nem muszáj.

- Semmi baj úgyis be kell venned a gyógyszereket. - már indexelt is és le kanyarodott egy benzinkút pihenőjébe. A parkolótól nem messze hatalmas fák alá kemping padokat, asztalokat raktak, reméltem nem itt akar enni, hanem majd a kocsiban.

- Elizabeth gyere üljünk le. - mutatott egy árnyékos helyre, franc, franc, franc ez nem lehet igaz miért nem haladhatunk tovább. Mérgesen le vágtam magam az asztal túl oldalára, ki vettem egy szendvicset a táskámból meg a bogyómat, találtam egy üveg vizet is, le tekertem a kupakját, hogy le öblítsem vele a gyogyót.

- Ebből ne igyál! - kapta ki a kezemből Ricky az üveget.

- Miért az csak víz.

- ...... nem az .... - vakargatta vörösödve a tarkóját.

- Akkor mi?

- Pia.

- És minek van nálad?

- A múltkori buli után maradt a táskámba, meg nem neked kellene vallatnod, hanem nekem plusz én már felnőtt vagyok nem tartózok neked magyarázattal. - dőlt hátra elégedetten, fel tudtam volna robbanni olyan düh fogott el.

- Nincs hozzá közöd mit teszek magammal az én életem és úgy cseszem el ahogy akarom, senkit se fog érdekelni ha esetleg meghalók, nem számítok senkinek. - mondtam kikelve magamból.

- Chrisnek igen, Joshnak, Ryannek, Vinnynek, Ghostnak, nekem is fontos vagy. Még Andy is aggódott érted, pedig alig ismeritek egymást - nézett rám ellágyulva. - Öten a srácokkal nagyon megszerettünk ilyen rövid idő alatt, én a húgomnak tekintelek. Nem tudom miért bántottad magad, de kérlek hagyd abba ezzel nem csak magadnak ártasz.

- Ugyan kinek? - nevettem fel hisztérikusan.

- Ghostnak. - megfagyott bennem a vér.

- Ezt, hogy érted?

- Sokat van veled mostanában és amióta itt vagy velünk, mintha ki cserélték volna, újra úgy tombol a színpadon, mint régen. Ismét vad "jelmezt" és festést használt tegnap akár csak régen, nem valami béna pólót vett fel. Teljesen vissza tért az előző lendületéhez. - mosolyodott el. - Amióta itt vagy azóta ilyen. Ezt köszönöm vissza adtad azt a sült bolond haveromat akit meg ismertem. Ghost azóta ilyen lehangolt, amióta szakított Kylieval féléve, a csaj megcsalta és véletlen rájuk nyitott, ráadásul akkor volt év fordulójuk. Meg akarta kérni a kezét három évig jártak.

- Ezt nem is tudtam. - ezt nem mondta el nekem Devin.

- Ezek után gondolt az öngyíkóságra, de akkor kerültél te a képbe megváltoztattad a döntését és azt általában nehéz. - az órájára pillantott. - Ideje menünk.

Fel álltunk és elpakoltunk, az út közben engem elnyomott az állom a gyógyszerek miatt, így végig aludtam, csak New Orléansban tértem magamhoz. Komásan andalogtam a lakóbusz felé egyedül, oda adta a kulcsait, hogy be tudjak menni, mert neki el kellett sietnie egy interjúra. Fáradtan dőltem el a kanapén, nem volt már erőm tovább menni hű ez valami nagyon ütős kis fájdalomcsillapító és már mélyen durmoltam

~ 3 óra múlva~

- Elizabeth, Liza ébredj vacsorázni megyünk! - valaki lágyan simogatta a fejemet, megerőltettem szemeimet, hogy megnézem ki az, Chris fal fehér arca fogadott, ami a hasam tájékát mustrálta. Oda néztem én is és egy véres foltot láttam a kötésen, át vérzett végig húztam rajta az ujjaimat, amiket be fogott a vörös folyadék.

- Liza fáj valamid? Kérlek mondj valamit mi van? Válaszolj kérlek! - kétségbe esve szorongatta kezemet testvérem, én üveges tekintettel néztem rá.

- Segíts fel állni. - markoltam meg a kanapé szélét. - Át kell cserélnem a kötést.

- Szerintem ez nem jó ötlet, maradj inkább ülve. - lökött vissza a bútorra. - Még a végén fel szakad a varrat.

- Egész nap gondtalanul járkálhattam nem történt semmi. - makacskodtam.

- De igen, ez a következménye.

- Ha te nem segítesz majd segít más. - néztem rá elszántan. - Devin! Devin!

- Igen? - siettet hozzám szerelmem.

- Kérlek segíts be menni a fürdőbe. -kérleltem.

- Liza ezt nem csinálhatod, bajod lesz. - tiltakozott Chris.

- Még ennél nagyobb. - nevettem fel keserűen. - Devin segíts. - barátom ölébe kapott és elindult velem a fürdő felé, minden lélegzetvétel fájt, levert a víz. A fejemet a mellkasának döntöttem és hallgattam egyenletes levegő vételeit. A fürdőben volt egy szék be rakva, amire Devin le ültetett.

- Köszönöm. - gyorsan még le hajolt hozzám és megcsókolt.

- Szeretlek. - lépett is ki az ajtón, csalódottan fújtattam. Le vettem a pólómat és a földre hajítottam minden mozdulat egy kés szúrással ért fel számomra elmúlt a gyógyszer hatása. Elkezdtem fejteni a kötést a derekamról, úgy éreztem ott helyben lefordulok a székről, a le fejtett gézt bele dobtam a kukába. Megfogtam egy szivacsot, hogy a bőrömön nagy mennyiségben szét kenődött vért le mossam, ahogy hozzá érintettem a testemhez kisebb sikoly tört fel belőlem és a könnyeim potyogni kezdtek.

- Devin! - szóltam fuldokló hangon, az említett azonnal válaszolt valószínűleg itt szobrozik testvéremmel együtt az ajtó előtt. - Segíts kérlek.

- Persze mit?

- A vért kellene lemosni rólam és tudom Chris rosszul van tőle.

- Rendben. - benyitva hozzám elhűlve meredt rám az ijedség, a féltés az arcára volt írva el borzadva meredt testemre itt a vége mindennek. Most szeretett ki belőlem.

~ Devin szemszöge

El borzadtam attól ami a fürdőben fogadott a lány, akit imádok kisírt szemekkel fájdalomtól szenvedve támaszkodik a falnak vérrel borítva, csak egy nadrág és a melltartó volt rajta, így fedetlenül hagyva sérüléseit. Egy tenyérnyi sérületlen részt nem lehetett rajta látni.

- Kicsim. - zártam karjaim közé a szipogó lányt. - Mit segítsek?

- A szivaccsal le kell mosni a vért, hogy az új kötést fel lehessen helyezni, de nagyon fáj és nem bírom megcsinálni magamnak. - pittyegte.

- Azt akarod, hogy fájdalmat okozzak neked? - bólintott. - Arra Én nem vagyok képes, nem akarlak bántan.

- Inkább olyan okozzon nekem fájdalmat akit szeretek. Kérlek Devin. - ajkait az enyémekre tapasztotta.

- Rendben, megcsinálom, de szólsz ha fáj és abba hagyom. - hálásan mosolygott rám. A kezembe vettem a vizes szivacsot és végig húztam az oldalán könnyek szabadultak fel a szeméből, újra megismételtem a mozdulatot, de ezúttal majd nem sikított. - Abbahagyjam?

- Ne! - lehelte erőtlenül, csak magát kínoztatja meg általam. Félóra szenvedés után, amit ő szó nélkül végig tűrt, be kötöttem a sebeit addigra már alig állt a lábán.

- Végeztünk, gyere elmegyünk enni. - nyúltam a hóna állá, hogy segítsek neki ki vánszorogni a fürdőből.

- Előbb had öltözzek át. - elengedtem és le ültem az asztalhoz találtam egy cetlit Chris írta.

" Elmentünk a srácokkal kajálni az egyik standra, Devin te tudod hova ott várunk benneteket"

Liza gyorsan át öltözött egy hosszú nadrágot és egy hosszujjutú vett fel, aminek az ujját gyűrögette a másik kezében a telefonját fogta. Félénken lépdelt felém, leszegett fejel, teljesen megalázta az a fickó, aki meg támadta eddig sem volt valami nyílt, de most még jobban be zárkózott.

- Kicsim, figyelj nem kell félned Én vigyázok rád, már nem fog semmi rossz történni. - biztattam.

- Bár igazad lenne, de ez csak a dolgok eleje, még koránt sincs vége. - keseredett el.

- Miről beszélsz? Nem értem.

- Arra gondolok, hogy nem lehetek veled mindig.

- Ne beszélj butaságokat.

- Sajnálom, de engem nem érdemes szeretni ezért szeretnék... - ekkor telt be nálam a pohár nem hagytam, hogy be fejezze a mondatott, mert már tudtam mi lesz a vége, meg csókoltam meglepetésemre nem ellenállt, csókunkban éreztem sós könnyei ízét.

- Én mindig szeretni foglak és ez most sem változott. Érted? Semmiért sem hagynálak el.

- Nem értesz semmit. -dacolt tovább.

- Akkor magyarázd el.

- Nem lehet, nem szabad. - zárkózott be.

- Mindig ezt mondod, amikor kicsit többet mondasz nekem magadról. Mi az a nagy titok amit nem árulhatsz el? Mert mindig csak halogatod, hogy el mondod.

- Már így is túl sokat tudsz.

- És miből gondolód úgy, hogy így is sokat tudok?

- Mert tudtomra adták, hogy hallgassak, hogy te ne tudj meg semmit. A kíváncsiságod miatt engem vesznek elő. - szinte zokogott.

- Ezt, hogyan kellene értenem. - húztam az agyát, hátha még valamit el kottyant.

- A támadás figyelmeztetés volt számomra, hogy hallgassak, mert be akartam vallani mindent .... - riadtan nézet rám.

- Akkor nem véletlen volt, igaz? - letaglózott amit mondott a titkai miatt.

- Nem felejthetnénk el?

-Nem.

- Nem tudlak mindig megvédeni.

- Nem is kell. Most pedig menjünk, de tud én szeretlek és nem tágítok mellőled. - megfogtam a kezét, így indultunk el. Ki fogom előbb utóbb nyomozni mi folyik itt, hogy azért verték meg Lizát mert elakart nekem mondani valamit és így is titkolni akarja. Ezt nem tudom elviselni, hogy miattam szenved. Ennek az oka való színű Jason.