~Elizabeth szemszöge

Nevetve ültünk be az autóba, teljesen el áztunk, a mellettem ülőre tekintettem, ragyogó szemekkel nézett rám közelebb hajolt hozzám, gyengéden megfogta az államat és maga felé fordított, lágyan ajkaimra tapasztotta az övéit. Viszonoztam neki érzéki csókját egyre vadabbul, követelőzőbben csókolt viszont. Óvatosan eltoltam magamtól, zihálva mért végig.

- Szeretlek! - suttogta nekem. - Azóta szerelmes vagyok beléd, amióta Chris mutatott rólad egy képet, hogy te vagy az a lány aki a húga és, hogy hozzánk költözöl nagyon örültem neki. Próbáltam titkolni mennyire is tetszel nekem, féltem ha el mondom ki kosarazol.

- Devin. - a hangom meg remegett, nem tudtam folytatni a mondatott, mivel belém fojtotta a szót egy puszit akart nyomni az arcomra, én nem hagytam neki helyette el húzódtam, furcsállva nézett rám. Incselkedve mosolyogtam rá, közelebb húzott magához amennyire a két ülés engedte, a tekintetünk egybe olvadt, szótlanul néztük egymást, nem bírtam tovább a csendet én kezdeményeztem most. Nyelvünk lassú táncot járt, ami egyre gyorsabb lett, át karolta a derekamat, én hátába kapaszkodtam. Ajkaimról le tért nyakam vonalára és a dekoltázsom felet állt meg, hogy újra vissza térjen nyakam kényeztetéséhez. Egyszer csak éreztem, hogy kezdi ki gombolni az ingem alját, el kaptam a kezét mielőtt fentebb jutott volna.

- Ne kérlek. - mondtam erőtlenül, értetlenül nézett rám, újra megcsókoltam teljesen össze zavartam láttam az arcán. - Most nem vagyok olyan hangulatban. - pedig ott voltam hangulatilag, de még nem állok készen. Csalódottan dőlt hátra az ülésben és be indította az autót, az eső nem tartott szünetet, az át ázott ruhámba fázni kezdtem.

- Fázol? - kérdezte Devin. - Asszem a hátsó ülésen van a pulcsim.

Hátra hajoltam, hogy megkeressem, egy fekete MIW-s pulcsi volt, bele bújtam kellemes Devin illat járta át a ruha darabot.

- Köszönöm! - mondtam neki hálásan.

- Nem kell semmit sem köszönnöd. - fogta meg a kezemet és meg puszilta, így utaztunk tovább, csendben élveztük egymás társaságát, de egy dolog nem hagyott nyugodni vagyis kettő ebből viszont csak egyet mondhatok el Devinnek.

- Nem tudhatja senki. - nyögtem ki félénken ezt a pár szót.

- Micsodát?- nézett rám értetlenül szerelmem.

- Azt, hogy össze jöttünk.

- Ugyan miért nem tudhatja meg senki, hogy szeretlek? - faggatott tovább.

- Egy a média teljesen rád szállna és ezt nem akarom. Kettő ha Chris megtudja élve megnyúz és nekem így tetszel, ahogy vagy szőröstül bőröstől. - hatalmas vigyor terült el az arcán.

- Még a végén azt hiszi teljesen el rontalak. - perverz mosolyra húzta a száját. - A médiától nem kell féltened már így is fel forgatták az életemet, mikor be léptem a bandába. De inkább attól félnék, hogy téged cincálnának darabokra, nem fizikailag hanem lelkileg, mert már láttam olyat aki teljesen össze tört a nyomástól. Nem akarom, hogy veled is ez történjen. - meglátva kétségbe eset tekintettemet lágyabban folytatta.- Plusz Chris kinyírna. Nem vagy éhes van itt a közelben egy baromi jó cukrászda. Van kedved hozzá?

- Igen! - vágtam rá, imádok cukrászdába járni elégé édes szájú vagyok. A boltba lépve kellemes fa héj illat csapot meg, a süteményeket üveg kirakat mögül lehetett csodálni. Több fél-e édességből választhatunk, mondtam Devinnek, hogy vigyünk haza a srácoknak is valami finomat.

A cukrászda melletti boltba is be ugrottunk, főzni szeretem volna valamit új BARÁTOMNAK (olyan jó ki mondani barátom, barátom:) és a fiúknak a hosszú nap után. A kocsiban nem bírtam ki, hogy ne kóstoljak meg egy sütit egy maca ront szedtem ki a dobozból.

- Te meg mit művelsz? - kérdezte barátom.

- Semmit! - és egybe be nyomtam a számba a kicsi tésztát Devin nevetve indította be a kocsit ki vettem neki is egyet. -Nyisd ki a szádat! - parancsoltam rá.

- Minek?

- Majd meglátod. - gyanakodva de megtette bele tettem a sütit.

- Ez Isteni! - mondta és nyomot egy morzsás puszit az arcomra.

Egy úton álltam senki sem volt a közelben csak a fák neszezését lehetett hallani, léptem előre kettőt a cipőm koppant az aszfalton, de hallottam még egy lépést. Hátra akartam nézni, de nem mertem elkezdtem futni, pár méter után meg álltam nem változott a környezet ugyan az a fa bokor, körbe körbe mentem.

- Hova akarsz menni? - ez a hang villámcsapás ként ért. Nem lehet, hogy kerül ide nem tudhatja merre vagyok. Lassan megfordultam és egy pár kegyetlen kék szempárral találtam magam szemben.

- Jason. -súgottam magam elé, a férfi széles mosolyra húzta a száját.

- Szia Baby! - jött közelebb hozzám, próbáltam hátrálni, de a lábaim földbe gyökereztek, át ölelte a derekamat eltoltam magamtól. Ez nem tetszett neki erősebben vont magához és erőszakosan megcsókolt, ahogy vége lett a csóknak lendületből pofon vágtam. Erre dühtől eltorzult arccal kapott sérült kezemhez, a fájdalmat látva rajtam el engedte kezemet. Lágyan simította végig nyakam vonalát, újra meg csókolt ez utal lágyan érzékien.

- Ő is így csókol, így ér hozzád? Mond, hogy rám gondoltál minden vele töltött percben? Mond! - förmedt rám, félve, de elszántan a szemébe néztem.

- Még az eszembe se jutottál! - vágtam vissza, meg rökönyödve nézett. - Nem szeretlek értsd már meg!

- Te nem beszélhetsz így velem! -kiabált rám, össze húztam magam, meg ragadta a kezemet és egy közeli fának nyomott. A körmeimmel védekezés ként végig szántottam az arcát, ő fel bődülve arcon vágott amitől a földre kerültem. - Ennyire megkönnyíted a dolgomat. - örült vigyorra húzta száját, fölém mászott a nyakamat kezdte csókolgatni a kezeimet le fogta a fejem mellett, a combjaim közé feküdt be. Ki gombolta az ingemet a tekintettével szinte fel falt, sikítoztam segítségért evvel csak fel tüzeltem a kanos Jasont. - Ezt élvezni fogom! - be csuktam a szememet nem akartam látni a könnyeim megállás nélkül folytak. Mikor lesz vége?

Sziasztok! Kérlek írjatok a történetemről vélemény mi jó benne vagy rossz. És szavazatok! Köszönöm előre is.

By: Elizabeth Stone