~Elizabeth szemszöge

A reggeli nap sugarai melegítették az arcomat, madarak csicseregtek az ablakom alatt. Megfordultam a hasamról a hátamra, még nem volt kedvem kinyitni a szememet, a kezemmel át nyúltam a mellettem lévő oldalra. Azonnal felpattant a szemem valamiben megakadtak az ujjaim, oda kaptam fejemet, Devin mosolygós arcával találtam szemben magamat.

- Jó reggelt. - köszöntem neki zavartan.

- Jó reggelt.

- Hogy kerültél az ágyamba? -tettem fel az agyamat birizgáló kérdést.

- Nem emlékszel arra, hogy tegnap este bejöttem hozzád beszélgetni. - nézett rám furcsállva, Én a fejemet ráztam, vigyorogva dőlt hátra. -Te tényleg fáradt lehettél, pedig elég sok mindent mondtál el.
- Valami rémlik. - dörzsölgettem homlokomat. - Várjunk csak mi össze bújva aludtunk! - szinte kiabálva mondtam a felismerést, odébb csúsztam nem tehetem ezt, ha Jason tudomást szerez erről teljesen be pöccen. Ahogy hátrálni akartam nem figyeltem mennyire közel van az ágy széle, nemes egyszerűséggel le akartam esni az ágyról, viszont Devin az utolsó pillanatban elkapott és vissza rántott. Olyan lendülettel fogott meg, hogy saját magára húzott, a vállára támaszkodtam, ő kezét a derekamon nyugtatta, lábaim az oldalához helyeztem, a csípőnk viszont össze ért. Kínosan pirosodtam el a helyzettől, de nem csak Én kivételesen hanem ő is. Bele néztem gyönyörű kék tekintettébe és abban a pillanatban el vesztem benne, csendben figyeltük egymást, nem az a feszült csönd volt, hanem kellemes fajta. Biztonságban éreztem magam.

- Szerintem ideje felöltözni. - mutatott a ki gombolódott pizsama felsőmre, ki látszott alóla a melltartóm széle, gyorsan össze fogtam magam előtt az ing elejét, Devin vágyakozó pillantásokkal mért végig. -Fél óra múlva indulunk. - mondta óvatosan le gördített magáról a hátamra, hogy fel tudjon kelni az ágyból.

- Hova megyünk? - kérdeztem vissza fordulva hasamra és mosolyogva néztem, ahogy megigazította magán a pizsamáját.

- Piknikezni. - világosít ott fel engem. - Ebben egyeztünk meg tegnap, hogy a titkod titokban maradjon. - le hajolt hozzám, el tűrt egy tincset a szemem elől.

- Én azt hittem későbbre tervezed. Várjunk csak te előre tudtad, hogy ma nem lesznek a fiúk. - döbbentem le. - Most indulunk.

- Igen, a srácok nem lesznek itthon egész nap, a ház teljesen a miénk, így nem veszik észre, ha kettesbe el megyünk. Vissza emlékezve az előző busz felmérésre, este hét felé értünk haza, mire jönnek addigra mi is haza érünk. - mosolyodott el, oda sétált az ajtóhoz, Istenem milyen jól néz ki hátulról, micsoda? nem gondolhatok ilyenre nem vonhatja el a figyelmemet, de akkor is kurva jó segge van szívesen bele markolnék. Még a küszöbnél vissza fordultfelém. - Megy az idő. - sürgetett, mivel még mindig az ágyon feküdtem, de ahogy az időt emlegette megfagyott bennem a vér, Daniel is hasonlóan mondta. Eszembe jutott a fülke előtt beszélgettem a testőrrel mennyire szeretem Devint, vajon hallhatta, ott állt mögöttem, miért kellett ott lennie?

~Devin szemszöge

- Megy az idő. - szóltam vissza neki az ajtóból ő le merevedve nézett rám, nem vártam meg válaszát mentem a szobámba. Tegnap hallottam azzal a kigyúrt fickóval folytatott beszélgetése egy részét és az víz hangzik a fejemben állandoan.

- El mondtad már neki? - kérdezte tőle a férfi sajnos az elejét nem értettem, de száz százalék, hogy rólam beszélnek, amúgy mit kellene el mondania nekem?

- Még nem. De ha tudná. - Liza idegesen túrt hajába, olyan szexi, ilyenkor.

- Meg értené értelmes fiúnak látszik, higy nekem. - most már biztos rólam beszélnek és mit értek meg? Elizabeth egy nagy rejtély számomra egy ellenállhatatlan rejtély. - Ég veled Elizabeth.

Elköszönt tőle a nagydarab és megpuszilta!!! Liza pedig hagyta, na ekkor lett elegem, ki léptem a fülkéből, épp félbe szakítottam a fickó mondatát, amit a lánynak akart mondani. Mikor indultunk a srác még utána kiáltott valamit.

- Elizabeth ne feled az idő pörög és egyre rövidebb. - teljesen össze zavarodtam, mi köze mindennek az időhöz. Miután vissza mentünk a srácokhoz nem említettem meg azt a fura fickót, nem is jutott eszembe ma reggelig. Na, de mindegy, most a piknikre kell készülnöm. Gyorsan le cseréltem a pizsamámat egy fekete pólóra és farmerre, feltettem még egy sálat is. Le rohantam a lépcsőn, Liza szobája felé lestem, az ajtaja csukva volt. A konyhába érve elő vettem a pult alatti szekrényből egy kosarat, a fiúkkal azért vettük, ha vala melyikünk be akar cserkészni egy csajt az elviszi piknikezni, ez ilyen mézesmadzag a lányoknak. Tegnap az után,hogy haza értünk én még elmentem a közeli boltba megvettem mindent, ami ma kellhet. Át szaladtam a nappaliba egy pokrócért amire majd le tudunk ülni. Találtam is egy barna plédet a szekrénybe, vissza fordultam, de ahogy el mentem a lépcső mellett ott meg is ragadtam. Elizabeth állt a tetején egy fehér ingben és egy rövid nadrágban, a nadrág megmutatta hosszú formás lábait, az ing kicsit át látszott. Mosolyogva nyugtázta döbbent tekintetemet, minden lépésénél magassarkúja halkan koppant a krém színű kövön.

- Gyönyörű vagy. - bókoltam neki, pír szökött az arcába.

- Köszönöm. Indulhatunk? - kérdezte félénken, megfogtam a kosarat és a kulcsokat. - Gyalog megyünk?

- Nem. Kocsival. - pörgettem meg az ujjamon a slusszkulcsot, már az utcán parkolt az autó. Felnyitottam a csomagtartót bele pakoltam a kosarat és a pokrócot.

~Elizabeth szemszöge

Devin kinyitotta nekem az első ülés ajtaját, hogy be tudjak szállni, utána be ült ő is. Csendben utaztunk, néha rá néztem a mellettem lévőre, de ahogy észre vette, hogy figyelem rögtön elkaptam róla tekintetemet.

- El árulod hova megyünk? - tetem fel a kérdést fél óra autózás után, mivel át haladtunk a belvároson és halvány lila gőzöm sem volt merre lehetünk.

- Meglepetés. - válaszolta, elégedetlenül fújtattam, titkolózz csak, de előbb utóbb oda érünk, majd akkor úgysem tudja tovább terelni a témát. 15 perc múlva megállt egy kicsi parkolóban, a beton placc szélén fa kerítés húzódott és mögötte egy erdő terült el. Egy kapu ívelte át a bejáratott amin nagy betűkkel ki írták ,, Los Angeles-i Park". Devin felé fordultam, aki épp a csomagtartóból pakolt ki, oda jött hozzám és egy pokrócot adott a kezembe, az övébe egy kosarat véltem felfedezni. Szóval tényleg piknikezni, akar legbelül olyan izgatott lettem, hogy attól féltem még észre veszi.

- Nos, mehetünk? - zökkentet ki Engem, mosolyogva bólintottam, megfogta a kezemet és maga után húzott. Nagy kezei között elveszett az enyém. Az erdőbe lépve kellemes avar illat csapott meg, a zöld levelek között át szűrődött a nyári napfény, meg világítva az ösvényt. A fák árnyékában itt ott apróbb állatokat lehetett fel fedezni. Ahogy haladtunk beljebb egy hatalmas tóval találtuk szemben magunkat.

- Ez gyönyörű! - álmélkodtam a tó partján.

- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Gyere mindjárt ott vagyunk. - kb tíz métert se sétáltunk, egy szomorú fűzfához. -Meg érkeztünk.

Devin le terítette a pokrócot és elterült rajta, tekintettével hívogatott, nem mondtam ellent hívásának el feküdtem mellette. A karját a fejem alá csúsztatta, én hozzá bújtam, még közelebb vont magához, a vállára hajtottam a fejemet, így nézegettük a tájat. Olyan biztonság vett körül, amit rég éreztem, nem zavart senki és semmi, teljesen elfelejtettem a körülöttünk lévő világot, a fájdalmat. Csak kettesben Ő és Én. Egyszer csak felpattantam mellőle és a part felé futottam.

- Na, mi van nem működik a lábad? - fordultam vissza Devinhez, aki meglepetten figyelt engem, játékosan hívogattam kezeimmel, vigyorogva indult meg utánam, látva ezt elkezdtem a víz felé futni. Útközben levettem a cipőmet és egyenesen bele gázoltam bokáig a hideg vízbe, Devin is ugyan így cselekedet. Utol érve át karolta a derekamat, fel néztem igéző szemibe, ravaszság csillant benne, hirtelen elkezdett fröcskölni, visítva rohantam a part felé. Várjunk ez csak víz, nyár van megfogok száradni, támadásba lendültem.

- Elég! - kiabáltam fél percet követően, mert rá jöttem, hogy a sminkem el mosódik. A parton felvettem a cipőmet nem messze tőle Deviné hevert, a gitáros még mindig a vízben volt, csavarta a felsője széléből a vizet. Megfogtam a cipőjét, amit ő észre vett.

- Hova viszed azt? - kérdezte gyanakodva.

- Elrejtem az erdőben, mert össze vizeztél. - mondtam neki huncut mosoly jelent meg az arcomon, meg indultam a fák felé, Devin meg se várta, hogy kettőt lépjek, már ott is volt. Vissza fordultam merre lehet és egyenesen a mellkasának ütköztem és így felborultam, magammal rántva őt is. A fűben fogtunk talajt, ő fölém magasodott, tekintettünket a másikéba fúrtuk. Percekig csak bámultuk egymást szótlanul.

- Nem vagy éhes? - törte meg a csendet, mosolyogva bólintottam. Fel állva le poroltuk magunkat végig mértük a másikat, csurom vizesek voltunk össze nézve el nevettük magunkat. - Hát ezt jól meg csináltuk.

A pokrócra ülve figyeltem, ahogy Devin ki pakolta a kosár tartalmát előkerült belőle sajt, szalámi, kenyér, paprika, alma, és két pezsgős pohár plusz egy pezsgő.

- Devin ugye tudod, hogy Én még nem ihatok alkoholt és te se, mert vezetsz.

- Nem az van benne, ami alma lé van benne, tavaly kaptam Rickytől két üveggel azt hittem igazi, de ez ilyen beugratós. Attól kérsz? - tartotta felém az üveget, elvettem a kezéből az egyik poharat.

- Hogy ne kérnék! - vágtam rá.- Amúgy mit ünnepelünk, mivel akkor szoktak pezsgőt nyitni ebben az esetben majdnem pezsgőt.

- El rontottad a meglepim, szereztem neked munkát. - jelentette be, Én azt sem tudtam mit mondjak, hatalmas mosolyra húztam a számat, boldogan ugrottam a nyakába.

- Köszönöm, köszönöm! - ujjongtam a nyakába, hálásan egy puszit nyomtam az arcára. - Hogy tudom ezt meghálálni. Milyen munkát is szereztél?

- A turné ideje alatt te leszel a banda asszisztense. - azt a mosolyt le se lehetett volna vakarni róla.

- Akkor koccintsunk az új állásomra és arra, hogy ki ne készítsetek rögtön az első napon. - emeltem a magasba a poharat és Devin össze koccintotta vele, utána meg ebédeltünk, ölelkezve a fűzfának dőlve pihentünk és néztük a tájat. A mellettem ülő fiú gyengéden simogatta a felkaromat, a fejemet a vállának döntöttem. Olyan tökéletesnek tűnt minden, de mindent elront azt tudni mi fog be következni 27 napot követően, a fájdalom újra vissza tért, nem tehetem bajba keverem Devin, meg is ölhetik az én hibámból. Ezek a gondolatok pillanatok alatt el tüntettek minden boldogságot belőlem, azt vettem észre, hogy könnyeim el szabadultak, próbáltam feltűnés mentesen le törölni őket.

- Elizabeth mi a baj? - nézett rám aggódva Devin. - Nem tetszik, amit csináltam, akkor lehet más...

- Nincs semmi baj csak ...- itt el csuklott a hangom, ő megfogta a kezemet és felállt, engem is húzva.

- Gyere mutatok valamit. - a kosárból ki vett egy kis zacskót amit zsebre rakott. Kézen fogva vezetett engem a part szélén, legalább húsz percet sétálhattunk mire egy nádal borított stéget figyeltem meg ami benyúlt a tó közepe felé. Devin lépet rá először a deszkákra óvatosan követem, a stég végén kacsák úszkáltak, a gitáros ki szedte a zsebéből a zacskót, egy szelet kenyeret adott a kezembe. Le ültünk és onnan dobáltuk nekik a morzsákat, az egyik közelebb úszott hozzánk meg is tudtuk simogatni. Hálás szemmel tekintettem a mellettem lévő srácra.

- Köszönöm ezt a csodás napot!

- Ki mondta neked, hogy vége a napnak. - nézet rám ravaszul.

Amikor reggel elindultunk száz ágra sütött a nap, most viszont teljesen be borult az ég, apró nedves cseppeket éreztem a kézfejemen. El néztem a tó felszínére kicsi gyűrűk jelentek meg, hirtelen elkezdett szakadni az eső. Kezemet a fejem felé kaptam, Devin meg ragadta a csuklómat és fel segített. Futva indultunk meg a szárazföld felé, a föld olyan száraz volt, hogy minden csepp esőt felszívott, így a talaj majd nem teljesen száraz maradt. Az eső már meg állíthatatlanul zuhogott be léptünk egy fa alá hátha véd minket valamennyire az idő járástól. Neki dőltem a fa törzsnek és úgy néztem végig Devinen, aki csalódottan túrt a hajába, magam köré fontam karjaimat, a hideg szél miatt elkezdtem fázni. Devin közelebb jött hozzám derekamnál fogva ölelt át, én a mellkasára hajtottam a fejemet, így néztem rá.

- Fázol még?

- Már nem. - a közelségétől tűz gyúlt bennem, el kell mondanom neki mit érzek iránta, különben megbolondulok. - Devin én... én... - dadogtam, teljesen el bátortalanodtam, ahogy a szemeibe néztem, arcunk alig pár centire volt a másikétól. Elvesztem a tekintettébe nem tudtam tovább folytatni a megkezdett mondatomat. Devin megcsókolt. Egy pillanat alatt történt minden, gondolkodás nélkül vissza csókoltam, nyelvünk vad táncot lejtett a másikéval. Lassan hátrálni kezdtem míg a hátamat a fának nem tudtam vetni, Devin a csípőmnél fogva nyomat a fának, én a lábaimat a dereka köré kulcsoltam és ő megtartott. Már az eső sem zavart élveztem minden egyes pillanatot, bele túrtam holló fekete hajába, erre ő bele morgott csókunkba. Elváltak ajkaink a nyakam ívét, a fülem mögötti területet kezdte csókolgatni, kéjes sóhajok hagyták el számat, a kezemmel vállába kapaszkodtam. Nyakam kényeztetése után újra vissza tért az ajkaimra, nem tudtam betelni vele vonzott, mint legyet a méz. Zilálva váltunk el egymástól tekintetünk egybe olvadt el vesztem tenger kék szemeiben.

- Szeretlek Elizabeth Cerulli!

- Szeretlek Devin Sola! - végre be vallottam, Devin hatalmas mosolyra húzta a száját, át ölelt és megforgatott a levegőben, az eső meg csak eset, rég éreztem magam ilyen boldognak. Szeret, igazán szeret!♡

Sziasztok ha tetszett a rész kérlek szavazatok vagy komenteljetek valami vissza jelzést küldjetek nekem, hogy tetszik vagy valami, Kérlek!

By: Elizabeth Stone