VIII. Rövid idő
~Elizabeth szemszöge
Hátra vettettem a fejemet, mintha unnám az utazást, evvel a Devin füléhez tudtam fordulni teljesen.
- Mit akarsz elérni azzal a piknikkel?- suttogtam a neki.
- Hogy meg bíz bennem. - válaszolta azon a szexi mély búgó hangján. Fél óra kocsikázás után megérkeztünk az üzlethez, ahova turnéra szoktak vásárolni a srácok. Kívülről egy teljesen egyszerű boltnak látszott, de belül hatalmas tér fogadta a vásárlót, különböző részlegeken dugig rakott polcok roskadoztak, sminkek, ruhák, tisztálkodó szerek, mélyhűtött ételek, jelmezek és egyéb sztároknak kellő holmik. Tátott szájal álltam a bejáratban, Chris zökkentetett ki engem az álmélkodásból.
- Nos?
- Mi, nos? - kérdeztem vissza.
- Elboldogulsz egyedül?
- Ha Én most be megyek oda jövő januárba találtok meg, ez az üzlet óriási. - akadtam ki.
- Majd Én elmegyek veled, nekem nem sok minden kell. - szólalt meg Devin, Chris bólintott egyet, a csapatunk két felé szakadt, a srácok elmentek a férfi részlegre, mi a nőire. A szemem rögtön megakadt egy fekete ruhán aminek az alja nadrág volt, a hátán egy cipzár díszelgett, megkerestem közöttük az én méretemet és bele raktam a kosárba, meg még pár szoknyát és blúzt.
- Szerintem venned kellene nadrágot és valami lazább pólót, meg normális cipőt. - közölte velem Devin miután bele nézet a kosárba.
- Minek?
- Ha hosszabb ideig kell állni el zsibbad a lábad a magas sarkúban, rövid nadrágban meg kényelmesebb. Ez kellene neked. - vett le egy vállfáról elől hátul ki csipkézet felsőt, ami teljesen átlátszó volt és mellé egy rövid nadrágot, meg egy fekete converse cipőt nyomot a kezembe. Meg néztem az árát a ruháknak majd ki eset a szemem, vissza is akartam rakni őket a helyükre, de Devin megállított.
- Te meg mit művelsz?
- Vissza teszem.
- Miért?
- Nekem ez túl drága, nincs rá annyi pénzem. - tartottam felé a cinkét. - Christől nem akarok kérni. Ezért kell, amúgy a munka.
- Tudod, miért mondta neked a tesód, hogy írj listát, mert így meg tud mindent venni, ami kell neked. Egyszóval nyugodtan vásárolgathatsz és ezeket a ruhákat, még elbírja Chris számlája, ha meg nem akkor Én veszem meg neked. - mondta evvel egyúttal bele dobta a kosaramba. - Amúgy mi kell még a listádról a ruhákon kívül?
- Tusfürdő, fogkrém, balzsam meg még pár apróbb cucc. - vizslattam végig a listát. A kosarat át toltuk a különböző neszesszerbe való dolgokhoz, sorba raktam a kocsinkba a különböző tárgyakat, ahogy Devin felolvasta nekem a listát. Azért mondta hangosan, mert így gyorsabban haladtam, mintha folyton nézegetnem kéne a papírt és oda vissza rohangálnom.
- Asszem minden meg van kivéve a sminket. - tekintettem bele elégedetten a kocsiba.
- Szerintem nincs minden meg. - közölte velem a gitáros, értetlenül néztem rá, erre ő feszengve bökött a fejével az egyik polc felé, nekem nem eset le mire céloz. - A nőies ügyek. - próbált rá vezetni.
- Basszus! - kaptam észbe, elpirulva vonultam oda a betétes polchoz, úgy szégyelltem magamat, hogy egy fiúnak kell ilyenre emlékeztetnie, legszívesebben el süllyedtem volna a föld alá, azt is bele dobtam a kosárba. Miután velem végeztünk Devinnek kerestük meg a tételeit, nem sok dolgot kellett neki venni talált egy fekete színű jelmez szerű felsőt, amit fel akart próbálni engem is el rángatott a fülkékhez nem várhattam meg ott, ahol álltam. Ahogy várakoztam, hogy végre kész legyen egy furcsa érzés kerített hatalmába, mintha figyelnének, körbe lestem és az egyik sor szélénél megpillantottam Danielt, egy fekete felsőt nézegetett. Jason embere, azt mondta nem fog piszkálni, szabadon megkaptam ezt a két hónapot, várjunk csak pontosabban azt mondta, figyeltetni azért fog, akkor követett. Észre vehette, hogy nézem, gyorsan be bújtam az egyik próbafülkébe be zárva azt magam mögöttem, megvárva, mikor megy el. Résnyire ki tártam az ajtót, ki lestem merre lehet Daniel, sehol sem láttam, elment. Nagy kő eset le a szívemről, ki fújtam a bent tartott levegőt, de attól az idegességem nem múlt el, be csuktam a szememet és háttal neki dőltem az ajtónak, amit újra be zártam. Hirtelen arra lettem figyelmes valaki megköszörülte a torkát, azonnal fel pattantak a szemeim, Devin állt előttem az általa ki választott ruhában, jól állt neki, ki hangsúlyozta széles vállait, izmos felső testét. Vállát a falnak támasztva nézett engem, arcán pimasz mosoly terült el.
- Ha segíteni akartál a vetkőzésben, azzal el késtél. - a vigyora nem tűnt el, de a meglátva félelmet a tekintetemben, abba hagyta a viccelődést. Oltalmazóan zárt karjai közé, a mellkasának döntöttem a homlokomat, legszívesebben sírva fakadtam volna, nem engedhetem meg magamnak, ki tudhatja Jason merre van nem akarok neki örömet okozni.
- Liza mi történt? - kérdezte Devin, megfogta az államat és maga felé fordította az arcomat, ahogy bele néztem nagy kék szemeibe, amiben a féltés nyugtalanul fészkelődött, abban a pillanatban a könnyeim utat törtek maguknak. Zokogva borultam a gitáros nyakába, ő nyugtatólag simogatta a hátamat. Megvárta, hogy alább hagyjon a sírásom, Devin látva ezt elmosolyodott
- Jobb már? - kérdezte, én bólintottam. - El mondod mi volt ez?
-Egyszer majd. - elégedetlenül fújta ki a levegőt. - Amúgy jól áll ez a fölső. - végig mérte magát a tükörben.
- Akkor el viszem. Na, de most kifele.
- Miért? - tettem az értetlent.
- Szeretnék át öltözni, bár tőlem maradhatsz csak nem tudom Chris mit szólna hozzá, hogy el rontom az egyetlen húgocskáját. - mondta csáposan, evvel fel tüzelve engem.
- Azzal már el késtél. - csintalankodtam vele, félszeg mosoly jelent meg a száján, le csúsztatta a kezét a hátamról a derekamra, ahogy éreztem nem nagyon akart ott meg állni vagy csak be képzeltem magamnak. Még közelebb húzott magához, a mellkasára raktam a kezemet, alig pár centi választotta el egymástól az arcunkat, meg akartam csókolni, érezni akartam. Lentebb hajtotta a fejét kinyitotta ajkait, le hunytam a szemeimet, meg történik tényleg megcsókol....
- Van bent valaki! - kopogtattak az ajtón FRANC!!! miért nem tudott másik fülkéhez menni. Csalódottan fújtam ki a levegőt, Devin is el engedett, megfogta a ruháit jelezvén, hogy át szeretne öltözni.
- Én kint megvárlak. - mondtam.
Az ajtóban megláttam ki is áll majdnem fel buktam a küszűbe, össze kulcsolt karokkal állt előttem Daniel. Kárörvendően méregetett, fölényesebb tekintettel mutatva azt, hogy ő jobb lenne nálam.
-Elizabeth, Elizabeth fiúzgatunk, fiúzgatunk, ha ezt Jason megtudja nagyon dühös lesz. - a gonosz vigyor nem akart el tűnni az arcáról, úgy le töröltem volna, csak hát ő két fejjel nagyobb.
- Semmi köze annak a féregnek a magán életemhez. -vágtam vissza a nagy darab fickónak.
- Amúgy Jason elmesélte miért is kellesz neki?
- Nem teljesen. - válaszoltam bizonytalanul, ex-barátom testőrei közül Daniel a legrendesebb.
- Gondoltam, figyel te tudod, hogy állok családilag. - bólintottam egyet régen el mesélte nekem a családi hát terét, van egy kis fia és egy felesége. - Nem akarom, hogy bármi bajuk essen, de azt se, hogy neked. Jason mostanság meg van kergülve ezt a két hónap várakozási időt is nehezen lehetett belőle ki csikarni, ha megtudja mit művelsz az időt le fogja rövidíteni. Ezt a fiús dolgot viszont sajnos el kell mondanom.
- Csak a nevét ne mond meg neki, kérlek, mert akkor bántani fogja. - kérleltem.
- Rendben, amúgy sem tudom. Tényleg szereted ezt a fiút?
- Ha tudnád menyire, annyira, hogy már fáj. - sóhajtottam fájdalmasan és vissza néztem a fülke felé, megértően simította végig a vállamat
- Tudom milyen az ilyen, sokkal jobban össze illetek, mint Jasonnel. El mondtad már neki?
- Még nem. De ha tudná. - turtam bele hajamba zavartan.
- Meg értené értelmes fiúnak látszik, hídd j nekem. Ég veled Elizabeth. - búcsúzóul csókot lehelt az orcám bal oldalára. - És még valami ne... - kezdte el, de azonnal el hallgatott teljesen mozdulatlan lett, el nézett a fejem felett, megfordultam én is, Devin állt mögöttem le sokkolt arccal, zavarodottság hullámai rohamozták meg tekintettét. Egy pillanat alatt minden ilyen el tűnt a szeméből, védelmezően állt elém az egyik karjával át ölelte a derekamat, végig mérte Danielt, utána engem.
- Jól vagy nem bántott? - kérdezte tőlem nagy féltéssel, én megráztam a fejemet, nyomot egy puszit a fejem tetejére az aggódást véltem felfedezni a mozdulataiban. - Menjünk. - terelgetett odébb, úgy, hogy még véletlenül se tudjon hozzám érni a testőr.
- Elizabeth ne feled az idő pörög és egyre rövidebb. - kiáltotta utánam és el veszett a magas férfi alakja a sorok között, a gitáros meg ragadta a csuklómat és úgy húzott maga után. Fájt ahol hozzám ért a vágásaimat és hegeimet szorította. Megkerestük a be vásárló kocsinkat, már minden meg volt a listánkról. A pénztár felé találkoztunk a fiúkkal, nagyon jó kedvük volt, ahogy oda értünk, mintha misem történt volna pár perccel ezelőtt Devin is át vette a hangulatukat. A fiúk megbeszélték, ha már dél felé jár elmegyünk ebédelni, egy közeli kis vendéglőbe mentünk. A kicsiny étterem belseje hangulatossága megfogta az embert, bokszok sorakoztak egymás mellett és egy hosszú pult. Mi az egyik sarokban foglaltunk helyet, a srácok be fértek a bokszba magamnak meg hoztam egy széket, így jobbomon Ricky, a balomon Josh ült. Mind le adtuk a rendelésünket egy Miranda nevű pincérnek, a többiek nagyba beszélgettek arról milyen klassz cuccokat láttak és vetek, engem viszont teljesen más foglalkoztatott. Még az autóban kaptam egy SMS-t Jasontől azt olvastam az asztal alatt.
,, Szia Elizabeth!
Hallottam a bujaságaidról, nagyon rossz kislány vagy nem tudom miből gondoltad, hogy nem jövök rá erre. És azt sem tudom, hogy volt ahhoz merszed, hogy egy másik fiúval kavarsz, ne feled te az enyém vagy. Ha még egyszer ilyenről kapok hírt, hogy te egy másik fiúval csalsz, akkor az idő le jár. Szerencséd van, nem tudom annak a srácnak a nevét, így csak téged tudlak büntetni. Az időről szólva ezért a húzásodért büntetés jár 28 napod van és megy az óra. "
A sorok után teljesen le taglózott az üzenete, nem tudtam pontosan mire vélni. Ebédet követően haza mentünk a srácokkal, mesélték nekem milyen jó lesz a turné menyire élvezni fogom, de az én agyam teljesen máson kattogott. Folyton Jason üzenete lebegett a szemem, nem tudhat meg semmit sem Devinről és rólam,nem szabad szerelmesnek lennem bele, mert elveszthetem. Addig jó amíg nem tudja mit érzek iránta, ha tudná minden össze dőlne. Jason ki tolt velem kevesebb időm van, nem akarok vele menni végre élni akarom a saját életem, ne mások mondják meg nekem mit csináljak. Szabad szeretnék lenni, azt szeretni akit én akarok. Oh Devin bárcsak tudnád mit érzek irántad.

Sziasztok! Remélem idáig tetszik a történet. Segítséget szeretnék kérni nekem ez az első ilyen "könyvem" és nem tudom jól írom-e. Valami vissza jelzést ha küldenétek, hogy mit váltóztassak, azt meg köszönném.
By: Elizabeth Stone
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top