~ Devin szemszöge

A fiúkkal előző este megbeszéltük, hogy másnap reggelre csinálunk Elizabeth-nek egy üdv itt nálunk reggelit. Mivel az első napján hajnalok hajnalán felkeltettük a stúdiózás miatt és előző este, mikor megérkezett akkor sem tudtuk megfelelően köszönteni. Chris így is a színpadról ahogy vége lett a fellépésnek egyenesen a reptérre ment. Ezért szerettünk volna meglepetést csinálni Ryan-ék elkészítik a reggelit, Én egyedül le foglalom ha felkelt és le akar jönni az emeletről, de még is elrontottam nem tudom, hogy mikor kelhetett fel. A lépcső alján állt amikor rá találtam, köntösben a korlátnak támaszkodva nézte, amit a fiúk csinálnak. Halkan a háta mögé lopództam a vállára raktam a kezemet ijedten rezzent össze, mutató ujjamat a szám elé tettem, hogy maradjon csendben, megfogtam a kezét, olyan apró keze van, felvezettem a szobámba. Elmondta nekem, hogy munkát szeretne, de egy meg gondolatlan kijelentéssel el árultam, hogy tudni akarom ki volt az a srác akivel találkozott. Idegesen kezdte magyarázni mit tett vele az az állat, de mielőtt a lényegre ért volna le eset neki, hogy túl sok dolgot árult el nekem. Engem felhúzva a mondottak elhatároztam szólok Chrisnek neki is tudnia kell mi történt a húgával.

- Szólok Chrisnek, ezt neki is tudnia kell. - álltam volna fel, de ő riadtan kapott a kezem után, így vissza rántott az ágyamra, megpróbáltam még egyszer fel állni, ekkor újra le terített az ágyra, hogy lehet benne ennyi erő. Most nem hagyott csak simán feküdni, rá ült a csípőmre a kezeimet meg le fogta, kimondottan tetszett nekem a helyzet, más helyen és időben jó lett volna. A szemeiben könnyek csillogtak, ahogy megkért arra, hogy ne szóljak senkinek. Olyan törékenynek tűnt magányosnak elhagyatottnak, tudni akarom mi rejtőzik benne, a magaménak akarom tudni teljesen.

- Nos - kezdtem gondolkozva. - Én ...- feszülten figyelt, de arra nem számított, amit csináltam nem szorított erősen lazán fogott csak hát élveztem és nem akartam elrontani, most ő került alám. Riadtan tekintett fel rám, elmondtam neki, bármikor ott vagyok ha kell a segítség és azt is, hogy nem szólok senkinek Jason nevezetű srácról. Egy feltételt szabtam neki nem tudom honnan jött az ötlet, de tetszett elhívtam piknikezni, furcsállva nézett rám, végül bele egyezett, a telefonom csörgése szakított félbe minket, Ricky írt, készen vannak. Megfogtam a kezét és úgy vezettem végig a folyosón a lépcső tetejénél még a fülébe súgtam, ne felejtse el az alkunkat.

~Elizabeth szemszöge

Le mentünk a lépcső aljára váratlanul Devin be fogta a szememet ijedten kaptam a kezéhez.

- Nyugi nem akarlak bántani ezt beszéltük meg a fiúkkal. - magyarázta nekem. Óvatosan be vezethetett a konyhába, való színüleg, mert kis híján át estem a küszöbön, de mégse taknyoltam el Devin a derekamnál fogva meg tartott. Egyszer csak elegedet, a szememet bántotta a fény, pár pislogás után ismét jól láttam. Chrisék az asztal körül ültek és vigyorogtak, mint a vad alma.

- Mire véljem ezt? - tettettem a meglepettségemet, nem akartam elrontani a meglepetésüket, ha már ennyit dolgoztak rajta.

- Ez ,,Üdvözlünk nálunk reggeli, amit tegnap kellett volna megcsinálnunk pedig az helyet is, az első éjszakádon lévő vacsora helyetti reggeli ez itt." - hadarta el Josh nekem, miért fogadtak ilyen nagy volumenű reggelivel. Az asztalon egy csomó pirítós, tükör tojás, szalonna, kicsi kolbászok és a kedvencem sajtos omlett, meg még ki tudja milyen ín csiklandó falatokat tettek az asztalra. Végig nézve a kínálaton össze futott a nyál a számban, se szó, se beszéd nélkül leültem a helyemre, az előttem lévő tányérra egy nagy adag omlettet szedtem, raktam még mellé egy kevéske szalonnát is. Puha kenyérrel a tojás isteni volt!!! Nem néztem volna ki a fiúkból, hogy csak az én kedvemért csinálnak egy ilyen reggelit. Egyik finomság után kóstoltam a másikat, nem tudtam vele be telni. Itt valami gyanús nekem, annak idején, csak akkor volt ekkor felhajtás, ha valamit Chris akart.

- Honnan emlékeztél rá mit szeretek? - fordultam testvérem felé, mohóságomban észre se vettem, hogy a fiúk is leültek mellém enni. Ők inkább, ahogy láttam a húsféléket ették meg a pirítóst.

- Kicsiként is ezeket szereted. - mosolygott. Már a harmadik tányérral szedtem, mikor megszólalt Ricky.

- Hogy fér beléd ennyi kaja? - elkezdte bökdösni a hasamat.

- Úgyhogy van egy éhes pocak lakom. - simogattam meg a hasamat. Hangos csörömpölést hallottam, a fiúk elejtették az evőeszközeiket és döbbent szem párok szegeződtek nekem. A mellettem ülő Ricky hüledezve nézett rám. Chris félre nyelte a kávéját, fulladozva ütögette a mellkasát, ahogy levegőhöz jutott a feje teljesen el vörösödött, a fehér sminktől nem lehet látni, de így nincs rajta nagyon jól látszik.

- Micsoda!! - szinte kiabálva mondta nekem, ijedtemben azt sem tudtam mit csináljak. - Hogy lehetséges ez! Ki volt az? - hirtelen nem is eset le miről beszél, a fiúk tekintettéből, ami hasamra irányult rá jöttem mire is gondolnak.

- Ti azt hittétek terhes vagyok? - törtem ki nevetésbe, dülöngéltem össze-vissza a széken, mint valami nem normális, a srácok teljesen le sokkolva meredtek rám. - A gyomromra céloztam, nem vagyok terhes.

- Legközelebb fogalmaz máshogy. - mondta Chris még mindig vöröslött, vett egy nagy levegőt, hogy le tudjon nyugodni.

- Jól van ezt most felejtsük el nem történt semmi, nincs semmi baj, nyugodjunk le szépen. - lassan taglalta nekünk a mondatot Vinny. - Chris mondani akartál valamit Elizabethnek.

- Ja, tényleg. - kapott a fejéhez. - Van egy nagy hírem, turnézni megyünk, Kanada, Európa, Amerika. - majd nem ki eset a számból a falat, elfognak menni egyedül leszek EZ AZ!!!

- És Én itthon maradhatok? - reménykedtem titkon.

- Nem te is jössz velünk! Nem hagylak itt két hónapra. - vágta rá rögtön testvérem, ellent mondást nem tűrően csapott az asztalra.

- Veletek fogok egy buszba lakni?

- Igen enni, aludni. - magyarázta Chris.

- És fürödni is ott fogsz. Ha segítség kell a fürdéshez ezer örömmel állok rendelkezésedre. - nézett rám perverz vigyorral Ricky.

- Ha megpróbálod Olson csinálok belőled. - fenyegette meg bátyám, a fiatal gitárosból minden szín kifutott. - Világos voltam?

- Mint a nap! - monda nagyot nyelve, jót mosolyogtam a jeleneten, de nem csak Én, végre a fiúkba is a vissza tért az élet a számukra sokkoló kijelentésem után.

- Egy szóval ma nagy be vásárlásra megyünk, megveszünk mindent, ami a turnéra kellhet. -mondta nekem Ryan.

- Én azt sem tudom mit vigyek magammal, még soha nem voltam ilyenen. - estem kétségbe az asztalon lévő egyik papír és toll után kaptam, elkezdtem írni, ami eszembe jutott.

- Nyugi, van még időd meg írni. -vette ki a kezemből a tollat Chris. - Fél óra múlva megyünk csak, még mi se írtuk meg.

- Már tisztelet a kivételnek. - dőlt hátra székében elégedetten Vinny.

- Van akinek jobb dolga is van, mint listát írogatni. - szólt be neki Josh. Nem hallgatva tovább őket, felmentem a szobámba, a szekrénybe megkerestem az aznapi ruhámat egy fehér ingre és egy fekete szoknyára jutott a választásom, fel kentem az arcomra némi sminket és felvettem az el nem mar adhatatlan karkötőket. Le vettem a polcomról egy kicsiny füzetre és el kezdtem írni mi is kell nekem kb 2 hónapra. A bőröndöm már meg van, ruháim is vannak, de azokat az angliai időjárásnak megfelelően vettem őket, vastag farmerek, bundás csizmák. Kanadába jó lesz, viszont kicsit délebbre megyünk akkor melegem lesz. Nyáriasabb ruhákat kell be szereznem, szandált, rövid nadrágot és lazább blúzokat. Kopogásra lettem figyelmes Ricky tűnt fel az ajtóba.

- Szia! Kész vagy? Mert mi igen.

- Még nem teljesen, de mehetünk, majd le nézem a tietekről. - kaptam fel táskámat, a kis füzetet bele tettem, megfogtam a telefonomat és a fülesemet is, azokat ugyan úgy elraktam, meg a tárcámat. A gitáros felé fordulva jeleztem, hogy kész vagyok. - Indulhatunk.

A lépcső aljában már mind ott voltak, sapka napszemüveg és egy színű fekete ruhát viseltek, nem értettem, miért így öltöztek fel meleg van kint.

- Minek ez a kinézet? - mutogattam rájuk, végig mérték egymást.

- Nem értem mire gondolsz? - nézett rám furcsállva Chris.

- A napszemüveg, sapka.

- Ja, nem akarjuk, hogy fel ismerjenek minket. - válaszolta testvérem, megértve ezt nem firtattam tovább. Ki mentünk a kocsihoz és már megint nincs helyem, Chris ugyan azt mondta nekem, mint az első alkalommal, mikor szóvá tetem neki. A három fiú közül Devin ölébe ültem bele, abban reménykedve, hátha megtudok valamit arról mit is akar azzal a piknikkel, teljesen felcsigázta a fantáziámat vele.