~Elizabeth szemszöge

Elégedetten mértem végig új szobámat, egy hatalmas könyves szekrény állt a az ágyammal szemben, amit megtöltöttek kedvenc könyveim, fajtánként csoportosítottam őket.

Az éjjeli szekrényemre ki raktam a képeimet, az egyiken Iza és Én a Londoni Tower előtt álltunk, nagyon hiányzott barátnőm, minden hova el jött velem. A falakon találtam néhány szegett oda is képeket akasztottam, a fürdőmbe be pakoltam az apró pipere cuccaimat. Csípőre tetet kézzel néztem végig vadi új szobámon, meg voltam vele elégedve, alig vártam, hogy Chrissék is lássák.

Fél négy körül járhatott és halványlila gőzöm sem volt merre lehetnek a fiúk kicsit, unatkoztam ha visszagondolok, idefelé jövet láttam egy könyvesboltot elmegyek oda ha már ennyit késnek észre sem veszik hogy pár órácskát elmentem. Felkaptam a táskámat kutyafuttában írtam egy üzenetet a srácoknak:

,, Elmentem, majd jövök"

Elvettem valamelyik fiú kulcsát bezártam magam mögött a házat, sajnos még nincs jogosítványom kénytelen voltam gyalog menni, annak idején meg beszéltem Apával betöltöm a 17-et, akkor beírat vezetésre. Most Chrisnek kell könyörögni, hogy eljár hasak, kisbolt nem is olyan messze helyezkedett el a háztól 4 utcát kellett gyalogolni. Könyvesbolt ajtaján belépő a csengő jelezte vásárló jöttét, bent megcsapott egy kellemes új könyv illat megkerestem a sok szekrény között bestsellereket Szinte lélegzetem is elállt kijött a kedvenc íróm legújabb könyve ezt meg kell szereznem, de mellette ott helyezkedett el a másik öt kötet meg akartam venni. A boltból 6 könyvel távoztam, egészen késő járhatott ránéztem az órámra FÉL HAT MÚLT!! Chris agyonüt, gyorsan előszedtem a telefont a táskámból 3 nem fogadott hívás és minél testvérem nevel állt. Bementem az élelmiszer kereskedésbe, vettem pár dolgot, hogy főzhessek neki valamit, evvel terelve azt a tényt, hogy már megint szó nélkül tűntem el. Az udvarra érve Ryan-nel találtam szemben magam a lépcső alján ült és szívta cigijét, engem megpillantva felállt elnyomta a csikket.

- Végre haza értél -sóhajtott fel- Chris nem tudta megint, hova a francba tűntél el. Legalább hagytál üzenetet ez fejlődés.

- Vásárolni voltam vacsorát, akartam főzni nektek. - állítottam.

- Az mindjárt más, gyere.- nyitotta ki nekem az ajtót és előre engedett. A srácok a konyhába ültek papírokat tologattak egymásnak.

- Sziasztok!- köszöntem halkan. A fiúk rám kapták a tekintetüket, Chris arcáról nem tudtam semmit leolvasni és az megrémített Devin arcán viszont hatalmas mosoly jelent meg. Halkan kitolta a székét, odajött hozzám és a csomagokat kivette a kezemből.

- Merre jártál?- szólalt meg halkan testvérem, szigorúan nézett rám, amitől kicsit megszeppentem nem nagyon nézet rám még így.

- Vásárolni mentem el, hogy mire hazaértek legyen meleg vacsora.- Chris arcán meglepettség tükröződött.- Ezzel szerettem volna bocsánatot kérni, amiért elmentem délben, azt hittem mire visszaértek addigra kész leszek de valami el vonta a figyelmem.-a könyveket a zöldségek alá raktam be, hogy ne bukjak le.

- Ezek voltak azok a zavaró tényezők?- Devin egy könyvet húzott, elő belenézett a szatyorba?

- Add vissza!- kaptam a könyv után megszerezve azt a táskámba süllyesztettem. Devin a szatyrokat lerakta a konyha pultra, Ricky rögtön bele vetette magát mit is hoztam, és öröm ittasan rántotta a puding port, többiek is bele akartak nézni a táskámba.

- Elkezdhetek végre főzni?- Ricky gyorsan össze kapott annyi papírt, amennyit megtudott fogni.

- Hagyjuk az asszony főzni!- a többiek röhögve borultak egymásnak Ricky fel indulásán megsértett kivonult a konyhából és a fiúk is követték kivéve Devint.

- Maradok segíteni, a papírokat öten is el tudják intézni.- elkezdet ki pakolni a csomagokból és a kezébe akadtak a könyvek, mosolyogva forgatta a vaskos köteteket.

- Te ezeket ki akarod olvasni?

- Igen, alig lesz elég erre a két hétre. - mondtam teljes egyszerűséggel.

A nyakamba akasztottam az egyik kötényt, mert ismerve magamat biztos le öntöm a ruhámat, próbáltam be kötni, de nem volt elég hosszú a madzag és nem láttam hátra.

- Devin segítenél?- kértem meg a gitárost, le rakta a könyveket és oda jött hozzám, meghúzta a kötényt a lábát a combomnak nyomta, hogy be támasszon magának, így be tudta kötni a ruha darabot. Ahogy a lába a combomhoz ért kirázott a hideg a nadrágja térde ki volt vágva rajtam szoknya, bőr a bőrhöz, borzongás futott végig a gerincemen, az arcomba tódult a vér, lélegzetem meg szaporázódott, nem akartam megfordulni, hogy lássa mennyire zavarba tudott hozni.

- Köszönöm. - gyorsan elhúzódtam tőle, minden figyelmemet a zöldségeknek szenteltem.

- És te segítesz nekem?- hátra fordultam, kaján vigyorral Devin is egy köténnyel a dereka körül várt arra, hogy segítsek. Én nem támasztottam be a lábamat, nem is értem, ő miért csinálta, be kötöttem neki, utána ismét a főzésre koncentráltam. Devin nem volt valami nagy segítség mindenbe bele kontárkodott ezzel hátráltatta engem, a hátam mögül halk nevetést hallottam a fiúk videóztak és fényképeztek.

- Ghost a konyhában ezt meg kell örökíteni, mert több ilyen biztos nem lesz.- mondta vigyorogva Vinny, az említett csak beintett haverjainak, gyorsan meg terítettem és leültünk, a fiúk szó nélkül ették a vacsorát.

- Na, hogy ízlett?

- Megvan minden bocsátva.- mondta teli szájjal Chris.

- A desszert nagyon jó lett. Bármikor főzhetsz.- jelentette ki boldogan Ricky, vacsora után elmosogattam. Fáradtan dőltem be az ágyamba, telefonomat előszedve megnéztem az üzeneteimet barátnőm többszörös írt nekem vissza írtam neki hogy hívjon fel vagy is skypeoljunk

- Szia!

- Szia! Hogy vagy?- kérdezte sürgetően a barátnőm.

- Meg vagyok.

- Ez kevés mondj még valamit!

- El vagyok a srácokkal.- mondtam félénken teljesen el pirosodtam és sajnos a kamera rögzítette. ------ Várjunk egy pillanatot vörösödsz, fiú van a dologban!

- Igen. - temettem az arcomat a kezembe.

- Mesélj!- lelkesedett barátnőm.

- Nem nagyon ismerem még de egyszerűen ÁÁÁÁ!!!

- Mi a neve? Várj, várj, várj tesód bandájából az egyik?

- Igen.

- Melyik az, várj kitalálom, magas fekete piercinges.- mutatott egy képet, nagy rajongója a fiúknak Iza, mindig kérdezgetett mi van velük mikor, még Londonban tanultam, mondta nekem kik a tagok, hogy hívják őket, de sose figyeltem oda, annyira nem érdekelt a bátyám karrierje volt nekem elég problémám.

- Nem Ricky.- mondtam, a képen ő volt.- Devin.

- Istenem!- ujjongott barátnőm.

- Halkabban, meghallják!- csitítgattam.

- Bocs, de akkor is.

- Nem hiszem hogy viszont szeret, még egy napja, se ismerem.- kétségbeestem.

- Neked nem lehet ellenállni.

- Jól van most már elég legyen belőlem, veled mi van?- váltottam témát.

- Összejöttem Georgal. - pirosodott el.

- Ez nagyszerű! Gratulálok! Hogy történt?

- Tegnap elvitt vacsorázni, olyan romantikus volt, a London Eyeban voltunk és a tetején kérdezte tőlem, én igent mondtam.

- Üzenem neki ha megbánt le vadászom és elásom a kiskertben.

- Átadom neki!-mosolyogta meg barátnőm ki jelentésemet.

- Figyelj találkoztam Jason-nel.- Iza elkomorodott.

- Mit akart?- kérdezte nyersen.

- Vissza akar vinni, egy hónap haladékot kaptam, hogy átgondoljam.

- Nem mész vele vissza ugye?

- Nem, nem akarok elég volt belőle.

- Most mennem kell vigyázz magadra,hívj ha van valami hiányzol.

- Nekem is!

- Szia!-köszöntem el,ki léptem az oldalról és visszatértem üzeneteimhez egy nagyon szúrta a szememet Jason küldte azt mondta békén hagy.

,,Szia édes!Változott a határidő két hónapot kapsz élvezd ki ezt az időt,elmegyek a városból el ne feledd figyellek és azután,amit mondtam be váltom! Jó éjt."

A torkomban dobogott a szívem a két hónap és elment, nincs a városban békén hagy egy időre Fejemben visszhangoztak még a mondatai ,,Én magam foglak megkeresni és pokollá teszem az életedet. "

Kopogást hallottam az ajtó felől bátyám jött be, gyorsan lecsaptam a gép tetején furcsállva nézett rám.

- Heló! - köszönt halkan.- Kíváncsi voltam milyen volt az első napod. Hogy tetszett?

- A fiúk nagyon rendesek, nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes lesz az első napom. - Chris vigyorogva hallgatta szavaimat.- Köszönöm, hogy itt lakhattok.- böktem ki, neki hálásan, örömteli mosoly nyugtázta szavaimat.- Te nem raktál ki úgy mint anyáék.- összeszorította a torkomat a sírás, a szüleim akiket szeretem, mint egy darab rongyot hajtottak el maguktól.

- Én nem tennék veled ilyet!- ült le mellém.- Örülök, hogy itt vagy.

- Én is, amúgy miért kerestél fel?

- Ja, igen másik fürdőben eltört az egyik cső és csak két fürdő van, a házban a másik a tiéd és holnaptól azt kellene használnunk, még a szerelő meg nem csinálja a másikat.

- Meg se kellett volna kérdezned, Chris ez a ti házatok nem az enyém.

- De te is itt laksz már.- nyomott egy puszit a homlokomra és felállt.- Jó éjt húgi!

El raktam a gépet az ölemből megfogtam pizsamámat és bevonultam a fürdőbe felfrissülve a bújtam a meleg ágyamba.

Finom illatok lengték körbe a szobámat, engem felébresztve felkaptam a köntösömet és fáradtan andalogtam le az emeletről. Konyhába nézve Ryan és Ricky nagyban tojást sütöttek, Josh az újságot olvasta, Chris egy doboz hátulját tanulmányozta, Vinny a mobiljával volt elfoglalva. Nem mentem be rögtön, lépcsőre figyeltem őket. Egy kéz érintette a vállamat ilyeten rezzentettem össze Devin volt az, mutatóujját a szája elé tette egy hangot se adjak ki megfogta a kezemet és húzott az emelet felé az ő szobájába!!!Előre engedett, az ágya most vetetlenül maradt, be csukta maga mögött az ajtót.

- Jól néz ki a hajad.- mondta vigyorogva, a falon lévő tükörben önmagam kócos változata tekintett vissza.

- Te se nézel ki jobban.- vágtam vissza a gitárosnak, aki csak szórakozottan bele túrt a hajába, oda sétált az ágyához és jelezte nekem, hogy üljek mellé. Az ágy olyan volt, mint az enyém egy nagy francia ágy, ő a baloldalon foglalt helyet, én a jobb oldalon. Megfogta a takarót és kettőnkre terítette.

- Nehogy meg fázz nekem. - mondta, a meleg pokróc alatt újra hatalmába kerített az álmosság, ásítva az ölembe húztam egy párnát, kicsit feszengve éreztem magam mellette.

- Amúgy a többiek mit csinálnak?

- Neked akartak meglepetés reggelit készíteni, csak nem láttalak mikor elő jöttél, nekem kellett volna feltartanom. Ha kérdezik, mit keresel itt behívtalak, hogy segíts ki választani a fellépős ruhámat. Ne azt mond, akkor találtalak meg mikor már láttad mit csinálnak. Oké?- reménykedve nézett rám.

- Persze. - nem árulnám el. - Klassz, a szobád. - tekintettem körbe, mintha nem is jártam volna ott.

- Köszi! - mosolyogva nézett körbe ő is. - Én kíváncsi vagyok már a tiédre is. Chris fejvesztve rohangált egyik áruházból a másikba, hogy neked megfelelő szobát tudjon be rendezni.

- Akkor jól csinálta, nagyon tetszik főleg a könyves szekrény, végre minden könyvem elfér egy helyen. - örömködtem.

- Azt Én raktam össze. - mondta szerényen.

- Komoly?

- Igen, a srácok nem tudtak eligazodni a tervrajzon, így Én tudtam csak kirakni. - mondta vidoran. A fejemben egy kérdés kezdet alakot ölteni, a repülő úton is, ezen gondolkoztam, Christől kellene megkérdeznem, de neki nem merem feltenni.

- Devin?

- Igen?

- Szeretnék munkát vállalni, a környéken, némi pénzt akarok szerezni.

- Minek akarsz dolgozni, Chris mindent megad neked, amire szükséged van és tudom a tesódtól, hogy a szüleitek is küldenek némi pénzt. - nem is tudtam arról, hogy a szüleim küldenek nekem pénzt.

- Tudom, de nem akarok egyiktől sem függni.

- Értem, bármi baj van, velem megoszthatod. - biztatásként a kezét a combomra rakta, leeset nekem a célzás.

- A tegnapira gondolsz ugye? - tettem fel félve a kérdést, ő lassan bólintott, el akartam kerülni a dolgot, reménykedtem benne, hogy el felejtette. - Mit akarsz tudni?

- Ki volt a srác? - kérdezte ridegen.

- Az ex barátom, Londonból.

- Miért jött ide?

- Vissza akart vinni, Angliába.

- Nekem azért nem teljesen az jött le.

- Én már nem szeretem Jason, szörnyű dolgokat tett velem, megkeserítette az életemet az iskolában és többet nem akarom át élni. Ki használt én szerettem ő viszont csak bántani tudott. Mi után szakítottam vele folyton a nyomomba volt, azt mondogatta, hogy szűksége van rám, de csak ki akart használni arra, hogy... A francba! - kaptam a szám elé a kezemet csak úgy ömlött belőlem a szó és kis híján mindent elkotyogtam. Devinre nézve láttam a szemében az elfojtott dühöt.

- Szólok Chrisnek, ezt tudnia kell. -állt is fel.

- Ne! - riadtan kaptam a keze után, visszarántva az ágyra, nem adta fel a tervét, hogy elmondja testvéremnek. Újra megpróbált felállni, ezúttal én gyorsabb voltam, visszalöktem az ágyára és nehogy fel tudjon kelni rá ültem a csípőjére, a kezeit a feje felé nyomtam. - Nem mondhatod el Chrisnek, se senkinek bizalmasan mondtam el neked.

- De hát bántott!

- Tudom, megoldottam úgy, ahogy nem kell vele foglalkozni, Én is azt teszem. Ígérd meg nekem, hogy nem szólsz senkinek! - kétségbe esve néztem rá, gondolkozva merült el, engem az ideg ez alatt agyon őrölt.

- Nos, - szólalt meg. - Én ... - kezdte, de abban a pillanatban fordult a kocka Én kerültem alulra, ő nem ült rám, hanem térdeivel oldalról fogott és a kezeimet is le fogta, ne tudjak menekülni. A lélegzetem is elállt teljesen zavarba jöttem nagyon hasonlított a helyzetünk valami ,,másra" .

- Ez nem ér! - vergődtem a szorításába.

- Az sem ért, ahogy az előbb te letámadtál.

- Az más!

- Na ide figyelj rám Elizabeth Cerulli, nem tudom pontosan mit titkolsz el előlem, de egy dolgot tudj bármikor számíthatsz rám. Egy kérésem van legyél velem őszinte csak, így tudok neked segíteni. - végig a szemembe nézett kicsit megijedtem tőle, félelmet látva arcomon lágy mosoly jelent meg az arcán. - Nem fogom elmondani senkinek, ígérem. - ezt akartam hallani. - Egy feltétellel.

- Mi lenne az? - kérdeztem furcsállva.

- Egy piknik. - meglepettségemben köpni, nyelni nem tudtam, széles reménykedő vigyort villantott felém.

- Rendben, ha ez az ára. - egyeztem bele.

- Remek! - vidoran elengedett és leszállt rólam, a telefonja megszólalt az éjjeli szekrényen. - Ricky irt, lemehetünk, kész vannak. - felsegített az ágyról, mert még mindig abban a helyzetben feküdtem, ahogy hagyott, ki kísért az ajtón, a kellemes illatok már az egész házat belengték. Devin megfogva kezemet vezetett végig a folyóson a lépcső tetejénél elengedte.

- Ne feled az alkunkat. - súgta a fülembe, az érintésétől libabőrös lettem, a mentolos lehelete csikizte a bőrömet. Egyszerűen meg bolondit, az ágyba ülve vele nem tudtam nem őt bámulni ez az elérhetetlen szerelme engem belül mardos, és ez fáj, de miről is beszélek nem is tudok semmit se róla. Lehet, hogy ez első látásra szerelem. De én nem hiszek az ilyenben a szerelem csak fájni tud Jason ezt bebizonyította nekem. Nem akarok, szerelmes lenni el akarom ezt az érzést temetni magamba mélyre. Felejteni akarok! Félek attól, hogy Devin is fájdalmat okozhat nekem, miről beszélek nem is vagyunk együtt. De az a piknik nem tudom, miért szeretné, vegyem egy jelnek, majd meg látjuk, legbelül szenvedek. Miért pont őt kell szeretnem?