~Josh szemszöge

Chris megmondta Elizabethnek, hogy az eltűnéses mutatványáért büntettést kap, erre ő ki akadva rohan fel a szobájába, az ajtón töltötte ki a dühét. Bátyja fáradtan ült le a kanapéra arcát a tenyerébe temette, nagyot sóhajtva döntötte hátra a fejét.

- Nem kellett volna ennyire ki akadnom és büntetést adnom neki. Fel megyek hozzá, beszélek vele. - indult is volna ha Ricky nem állítja meg.

- Hagyd egy kicsit, szüksége van egy kis magányra. Sok dolog még új neki, hozzá kell szoknia. - Chris vissza ült a helyére.

- Szeretnék nektek elmondani valamit. - szúrta közbe kezét tördelve Ghost. - Elizabethről lenne szó. - Chris idegesen fordult felé.

- Mi lenne az? - faggatta tovább.

- Mikor megtaláltam egy sráccal beszélgetett, teljesen magához ölelte és elég durván bánt vele. Liza sírt, mikor megpillantott vagyis meg szólítottam, olyan riadalmat még nem láttam senki szemében. - mondta maga elé bámulva.- Ki szakította magát a srác karjai közül és elfutott, teljesen másik irányba mint ahol Én álltam. Egy parkban értem utol, az egyik padon sírt, oda mentem és megkérdeztem, hogy jól van-e. Igent mondott, látszott rajta, hogy hazudik, de nem akartam firtatni. Utána vissza jöttünk, ennyi lenne. - tette szét a kezeit megadóan.

- Ki lehetett az a srác? - töprengett Vinny. - Chris tudod van-e barátja?

- Nem tudom, alig beszéltem vele az elmúlt hat évben. Keveset tudok róla. - vallta be őszintén Chris.

- Figyeljetek fel megyek hozzá. - mondta Ghost. - Megnézem, hogy van.

- Menyél csak engem úgy se akar látni. - jelentette ki le mondóan Chris.

~Elizabeth szemszöge

Devin ölelése nagyon jól eset. Nem akartam tőle elszakadni, többet szeretnék, vele tölteni a napomat, azt szeretném, ha azt mondaná nekem szeretlek. Ezek viszont csak álmok maradnak, biztos nem érez így irántam és ez teljesen kétségbe ejt. Nem adom fel! Amit tudok tenni azt megteszem és ha bele pusztulok, akkor is megfogom tudni mit érez irántam. Óvatosan el húzódtam az öleléséből.

- Köszönöm ez most jól eset. - néztem nagy kék szemeibe, egy puszit nyomot a fejemre, váratlanul megkordult a gyomrom. Eszembe jutott, hogy ma csak tortát ettem.

- Éhes vagy? - kérdezte vidoran Devin, kicsit bólintottam. Fel pattant az ágyról és Engem is rántott magával. - Na gyere! Mik azok a kezeiden? - mutatott a törölközőkre, gyorsan le kaptam őket magamról, bár ez volt tőlem a legnagyobb hülyeség, a karomon lévő vörös foltok csúnyán rajzolódtak ki.- Ezt az a srác csinálta?

- Majd meggyógyul. - vágtam rá rögtön.

- Elizabeth ha bántott, akkor ...

- Nem bántott, hagyjuk ennyiben. Jól van. Legközelebb elmondom, de nem most.

- Rendben. - felelte elégedetlenül.

Le sétáltunk az emeletről, a többiek a konyhában ültek, furcsának találtam, hogy mind ott vannak. Ricky egy apró stoppert, szorongatott a kezében, a fiúk is arra a tárgyra koncentráltak.

- Mit csinálnak? - súgtam oda Devinnek.

- Az időt mérik, a pizza futár mennyit késik, hogy ingyen legyen a pizza. - ezen jót mosolyogtam. Engem is oda vezetett az asztalhoz, ugyan úgy ültünk, mint reggelinél Ricky foglalt mellettem helyet Devin a másik oldalamon.

- Három, kettő, Egy! Ingyen lesz a pizza! - a fiatal gitáros öröm ujjongásba tört ki, Chris le hajtott fejel ült kerülte a tekintetemet.

- Figyelj Chris! Ezt nem csinálhatjuk tovább, nem akarok veled az első napon össze veszni. - próbáltam bátyámmal értelmesen beszélni.

- Sajnálom Elizabeth, nem volt szándékomba téged megbántani. Csak alig kaptalak vissza máris el veszítettelek. Nem kellett volna ki borulnom. Ne haragudj. - mondta halkan.

- Nem haragszom, csak muszáj volt elrendeznem pár dolgot. - a bűnbánat súly a kicsit enyhült.

- Rendben. De legközelebb szóljál nekem. - Chris arcára újra vissza ült a felhőtlen mosoly.

- Amúgy ígértél nekünk valamit. Emlékszel?- kérdezte Josh, Én értetlenül ráztam a fejem. - Azt mondtad, ha megmondjuk merre a mosdó te mesélsz magadról. - hajtotta be rajtam ígéretemet Josh.

- Jól van mit akartok tudni? - tettem fel a kérdést, elmélkedve néztek engem.

- Tudsz főzni? - érdeklődött Ryan. - Igen tudok főzni, első pár évben tanították.

- Ez nagyszerű!- pattant fel Ricky, oda rohant a szárítóhoz, le kapott róla egy fakanalat, meg egy lábast és a kezembe nyomta. - Végre valaki tud nekem friss pudingot főzni.

- Múltkor csináltam neked! - csattant fel Vinny.

- Nem csináltál hanem rendeltél és újra melegítetted, amit oda égetted. - pirított rá a dobosra.

- A szándék volt a lényeg. - szúrtam közbe.

- Oké, én kérdezek! - lelkendezett Ricky. - Mi a kedvenc filmed?

- Nekem nincs kedvencem, azokat a filmeket szoktam megnézni , amiket elolvastam. - feleltem nemes egyszerűséggel.

- Én jövök. - szólt Vinny.- Hány barátod volt?

- Egy. - nem valami bő szavú válasz, tudom, de nem akartam, hogy tudomást szerezzenek Jasonnel való el titkolt kapcsolatomról, nem akarom őket is bele keverni. A fiúk csak néztek engem, mint borjú az új kapura.- Most meg mi a probléma?

- Azzal a fiúval találkoztál. - súgta a fülembe Devin.- A barátoddal.- a hangja kicsit ingerlékeny lett. Mielőtt bármit is mondhattam volna, felmentésemre megszólalt a csengő.

- Majd Én át veszem!- pattantam is fel az asztaltól, az asztalra ki készített pénzt megfogva rohantam az ajtóhoz, szinte feltéptem. A fiatal srác meglepődött, ahogy ki léptem az ajtón.

- Szia! - köszöntem kedvesen.

- Helló! Itt lakik Ricky Olson?

- Igen, mennyi lesz?

- 25. 55 lesz. - ki számoltam a pénzt és épp adtam volna át, mikor ki csapódót mögöttem a bejárat.

- Itt meg mi folyik? - értetlenül néztem Rickyre,- Ugye nem ki akarod fizetni neki?

- De.

- Nem kap egy fityinget se, ki futott az időből.- széles önelégült vigyor terpeszedet az arcán.

- Ne kukacoskodj már. - szóltam rá oda adtam a pénzt a futárnak. - Tessék. És bocsánat, azért, mert Ricky nem tudja az illemet.

- Köszönöm szia!- búcsúzott a futár, át vettem a két nagy dobozt, félre hessegettem, a gitárost az útból.

-Még hogy nem tudom az illemet. - mérgelődőt tovább. - Az a pizza ingyen lett volna, nem ért ide időben.

- Majd meg adom a pénzt. - be mentünk a konyhába le tettem az asztalra a meleg dobozokat, vissza fordultam a szekrények felé, hol lehetnek a tányérok.

- Merre vannak a tányérok? - kérdeztem az egyik szekrénybe be hajolva.

- A második polcon fent, de minek?

- Honnan ennénk a kaját. - fordultam hátra, a fiúk már ki is szolgálták magukat, ki vettem magamnak egyet és közéjük ültem. Rég ettem pizzát el is felejtettem milyen finom, szerencsémre még egyet el tudtam enni a fiúk elől.

- Chris hova raktad el a többi cuccomat?

- Fel vittem a padlásra, útban voltak. Majd segítek le hozni este, mert még be kell mennünk a menedzserhez, néhány dolgot át beszélni.

- Le szedem, majd én. - a fiúk tizenöt perc után elindultak, Chris megjegyezte nyugodtan hívjam fel, ha bármi baj van. Fel mentem az emeletre, hogy megkeresem a feljárót a padlásra, két szoba között meg pillantottam a lépcsőt le húzó madzag végén lévő kis golyót. Jobb oldalon Chris szobája, azzal szemben Deviné, mindegyikőjük neve fel volt írva az ajtójukra. Devin ajtaja résnyire nyitva maradt, hajtott a kíváncsiság, nincsen itthon és ha nem mozdítok el semmit, akkor észre sem veszi, hogy bent jártam. Óvatosan be löktem a fehér fa darabot, elsőre megcsapott az a kellemes Devin illat, amit örömmel nyugtáztam. A szobába meglepetésemre hatalmas rend uralkodót, három fél-e gitár egymás mellett szépen el rendezve, akár csak a lemezekkel csordultig telt polcok. Egy író asztal is be volt helyezve rajta különböző kották, papírok kavalkádja, ceruzák, tollak szanaszét hevertek, a ruhás szekrényben is minden szépen be hajtogatva, vállfára akasztva sorakoztak. Nem így képzeltem el egy ilyen fiú szobáját. Az ágyán néhány párna árválkodót, az éjjeli szekrényen be keretezett képek sorakoztak, ezek nagyon el ütöttek a szobától a különböző falra ragasztott poszterektől. Meg néztem közelebbről a képeket Devin és egy lány szerepeltek rajta, az egyik sarkába üzenetet is írtak,, Öröké Kylie" Szóval ez a lány lehetett a barátnője. Könnyek szöktek a szemembe, de miért sírok semmi közünk egy máshoz csak ismerjük egy mást. Fogtam magam ki vágódtam az ajtón azt be csapva magam után, le húztam a padlás feljáratot, a fehér lépcső lassan ereszkedett alá, fel vágtattam a poros helységbe, egy kupacba le volt pakolva minden cuccom. Az összes csomagomat le vittem a szobámba, fel csaptam az egyik bőrönd fedelét megkerestem benne, a faragót fadobozkámat, a nyakamba akasztott kulccsal, kinyitottam, ki kotortam belőle egy pengét. Gyengéden végig húztam csuklómon, a hideg fém érintése a bőrömbe nyilalló fájdalom vala mennyire el felejtette velem a Devin által, bennem felkeltett érzéseket. Az ereimből szivárgó vér kacskaringósan folyt az ujjaim közé, megfogtam az egyik törülközőt a szekrényemről és fel itattam vele a skarlát vörös folyadékot. Vissza húztam karkötőimet a hegek tetejére, fel bontottam a többi csomagomat és ki pakoltam, a faládát, a véres törülközőt eldugtam az ágy alá. Lassacskán teljesen be rendezkedtem az új szobámba. Elkezdődött az új életem.