~ Elizabeth szemszöge

Mielőtt még fel mentem volna a szobámba, Chris megállított, mert valami ,,fontosat" kell mondania. - Holnap el megyünk a fiúkkal ellenőrizni a turné buszt. Neked nem kell jönnöd. -legalább egy jó hír ezen a borzalmas napon. - Egyedül viszont nem maradhatsz Devin be vállalta, hogy itthon marad veled. - a gitáros felé tekintettem az arcán nyugodt mosoly terült el.

- Jól van. Vigyázatok úgy rám, mint egy kis gyerekre, akit még a széltől is védeni kell. - nem tudom honnan, de teljesen elfogott a kétségbeesés a szomorúság a bizalmatlanság felém, a hangomon lehetett hallani, ahogy megremegett a sírás fojtogató érzésétől . - Ha most nem probléma most szeretnék felmenni a szobámba, nem érzem jól magam. - meg se várva mit mondanak rohantam fel szobámba be csaptam magam mögött az ajtót, be akartam zárni, de nem lehetett. Elkeseredetten mentem az ágyamhoz kivettem alóla a faragott fa dobozt felnyitottam a tetejét és elő kerestem belőle egy pengét. Le ültem az ágy túl oldalára a hátamat neki támasztottam a falnak a véres törölközőt oda készítettem. A csuklómhoz érintettem a kicsiny pengét és végig húztam vékony bőrömön többször is utána fentebb csúsztattam az alkaromra, a vér lassan csurgott a földre, még a ruhámra is jutott, a fehér ingemen vörös foltok éktelenkedtek. A fájdalom ami belülről mardosott nem akart múlni, úgy éreztem nem tudok tőle szabadulni egy új élet reményében jöttem el Londonból, nem csak anyámék döntése miatt. Azt hittem megszabadulhatok Jasontől, de nem sőt ő diktálja az életemet, nem szerethetem Devint. Mellettem nem lenne biztonságban, viszont nem csak ő hanem Chris sem és a srácok, az én hibámból ha valami rosszat csinálok, Jason meg is öletheti őket. Ezeknek a gondoknak a súlya egyszerre csapott arcon, nem tudtam mit tegyek. A fejem el kezdet zúgni a szekrényből ki szedtem a fájdalom csillapított és az allergia gyógyszeremet, mivel abban némi altató van, annak reményében vettem be, hogy el tudjak aludni, plusz az utóbbi pár napban el felejtettem be venni. A földről fel töröltem a szét folyt vörös folyadékot, a véres rongyot bele dobtam az ágy alá, fáradtan borultam az ágyamba.

Komásan ültem fel a paplan alatt már nem fájt a fejem, de a karom erősen lüktetett rá vághattam a még be nem gyógyult sebekre és azok fájtak a legjobban, amiket előtte egyszer sem érintett penge a felkar részem. Rá tekintettem az órámra fél kilenc múlt, fáradtan álltam fel az a kevés alvás sem volt valami pihentető, megszédülve kaptam el a szekrény szélét, ha nem akkor a földön terültem volna el. Vissza nyerve egyensúlyomat dülöngélve indultam meg a fürdő felé, út közben le vettem a ruháimat, amiket a földön szétszórva hagytam, majd össze szedem. Magam köré csavartam egy törölközőt és le nyomtam a kilincset hatalmas gőzfelhő bukott ki az ajtón, be léptem a nedves helységbe, de abban a pillanatban megbántam. Ricky állt előttem anyaszült meztelenül valószínűleg, mert ahogy megláttam csupasz felső testét nem is néztem rajta végig, sikítva kaptam a kezemet a szemem elé. De én marha elfelejtettem, hogy rajtam csak egy törölköző van amit fogok és mikor a szememet el takartam azt majdnem el ejtettem, gyorsan hátat fordítottam neki, de ahogy láttam nem zavartatta magát a gitáros azzal, hogy el takarja magát.

- Mi történt? Elizabeth jól vagy? - rontott be Chris a fürdőbe a srácokkal, azonnal észre vette hál Isten, hogy csak egy elég kicsi törölköző takar, le vette a pulcsiját és a hátamra terítette. Így nem éreztem magam annyira ki szolgáltatottnak magamat.

- Nem történt semmi. - hallottam meg Ricky hangját magam mögött.

- Akkor miért volt a sikoly? - kérdezte értetlenül bátyám.

- Várjunk csak, ti együtt fürödtetek? - szúrta közbe Ryan, le ütöm a srácot.

- Micsoda! - fordította felém tekintettét Chris.

- Nem! - vágtam rá rögtön.

- Elizabeth Cerulli azonnal mond el, hogy mi folyik itt és ne a hátadat mutasd ha hozzád beszélek.

- Ricky vettél már fel magadra valamit?

- Igen! - mondták egybe hangzóan, megfordultam Ricky a dereka köré csavart egy barna törölközőt, a két rózsa tetoválása szépen rajzolódott ki mellkasán. Ha tudná mennyire zavarba tudott hozni engem ezzel a fürdős meg lepijével, nem is tudtam merre forduljak az arcomba szökő pírt takarjam.

- Nos hallgatlak? - vont kérdőre a bátyám türelmetlenül dobolt a karján az ujjaival és próbált szigorúan nézni, kevés sikerrel.

- Véletlen rá nyitottam. Azért sikítottam, mert megijedtem Rickytől. - meg azért, mert meztelen volt ezt már magamba jegyeztem meg.

- Értem. - mondta megnyugodva.

- Akkor, hogy ezt tisztáztuk be fejezhetem a fürdést? - kérdezte reménykedve Ricky, akinek a haja vizesen logót az arcába.

- Jól van mennyünk adjuk fürdeni Olsont, mert már rá férne innen érzem a szagát. - viccelődőt Josh, a gitáros egyszerűen be intette neki.

- Mi a jó büdös franc ez?!! - kiabálta Devin a szobámból, mind felé fordultunk. A földön feküdt és a fejét dörzsölte, egy fehér anyag hevert a lábánál. Én azonnal fel ismertem a vér foltos ingemet, gyorsan oda futottam, hogy el vegyem a piszkos ruha darabot, de szerencsétlenségemre Chris hamarabb ért oda. A megmaradt lendületemet nem bírtam megállítani, így fel buktam és bele estem Devin ölébe. Az ingem után kaptam hátha el érem még mielőtt jobban szemügyre tudják venni, azt viszont nem váram, hogy Devin a derekamat át ölelve lefog és nem hagy felállni. Ahogy kapálóztam nem tudom hogyan, de le rántottam a takarót az ágyamról, így a doboz és a törölköző is feltűnt. annyiból jó volt csak az ingre figyeltek ezért nem vették észre mi van az ágyam alatt. Próbáltam minél feltűnés mentesen a takarót úgy forgatni, hogy takarja a dobozt.

- Ez micsoda? - vont kérdőre bátyám, az arcán semmi érzelem nem volt jelen, a szeméből sütött az értetlenség.

- Semmi!

- Vér ugye? - emelte fel hangját.

- Nem! - tiltakoztam.

- Ne néz minket hülyének. - förmedt rá, ijedten húztam össze magam Devin ölében, ő nyugtatás kép végig simogatta a felkaromat, de ahogy lentebb csúsztatta a kezét azonnal elkapta a csuklómat és kifelé fordította, nem tudtam tovább takargatni. Szorosan fonta csuklóm köré ujjait, ellenkeznem teljesen felesleges volt erősebb, mint én. Chris elhűlve nézte végig a karomat. -Miért Elizabeth?

Tekintettében a csalódottság tükröződött, még soha nem láttam ilyennek egyszerűen össze szorította a szívemet, a könnyeimnek nem tudtam parancsolni, a cseppek szép lassan folytak a szememből. Szégyelltem magamat ott ültem hat fiú előtt egy szál törölközőben véresre vágott alkarral. Ezután már csak azt vártam mikor mondja Chris, hogy takarodjak a házból. De helyette le guggolt hozzám, végig húzta az ujjait a vágásokon, valamelyikből még mindig szivárgott a vér, az érintésétől fájdalmasan szisszentem fel.

- Nagyon fáj? - nyugtalanul nézegette kezem belső felét. - Ryan fel hoznád az első segély dobozt. - kérte meg a gitárost, aki pillanatokon belül eltűnt, Devin továbbra is a karjaiba zárt fejét a nyak hajlatomba pihentette, egyenletesen vette a levegőt és amit kifújt csikizte a nyakamat, Chris még mindig a sebeimet vizsgálgatta. Ryan pár perc múlva vissza ért egy kék műanyag dobozzal a kezében, amit bátyámnak adott oda.

- Ez egy kicsit csípni fog. - meg se várva válaszomat az üveg tartalmát rá öntötte a kezemre, visítani tudtam volna, el akartam rántani a kezeimet, hogy le töröljem a barna folyadékot, de az egyik karomat Vinny a másikat Devin tartotta. Josh a szobámba nézelődött, Ricky folytatta a fürdést, mire a sebeket le fertőtlenítették addigra végzett.

- Oké. Le lettek tisztázva a vágások most menj el fürödni és utána be kötöm. - adta az utasítást testvérem, szó fogadóan azt tettem, amit mondott, a meleg víz égette a bőrömet. Ki szállva a zuhany alól bele néztem a tükörbe a szemem alatt hatalmas karikák díszelegtek, a bőröm fal fehér még látszik rajta az Angliai időjárás, habár még alkalmam se volt napozni. Gyorsan megszárítkoztam és felöltöztem. Chris az ágyamon ült és a véres törlő rongyomat, meg a faragott ládámat fogta az ölében, meg hallhatta, hogy jövök le tette a szekrényemre a dobozt a törölközőt a szennyesbe dobta.

- Gyere. - mosolygott rám kedvesen megfogta a kezemet és a fehér kárpitos kanapémra ültünk, a fiúk már nem voltak a szobába bizonyára elmentek lefeküdni vagy a sikolyommal ébresztettem fel őket az igazak álmából. - Miért csináltad ezt magaddal?

- Nem tudom. - válaszoltam, Chris be kente a sebeket valami furcsa színű krémmel és fáslival körbe tekerte a kezeimet.

- Mikor kezdted?

- Egy éve, mikor Jason szakított velem. - hirtelen azt sem tudtam mit tegyek nem akartam, hogy tudja minden Jason hibája, mert akkor kérdezősködni fog és nem szeretnék több dolgot el árulni ex- barátomról. - És amikor anyáék közölték velem, hogy nem akarnak tovább velem foglalkozni. - a végét már szipogva mondtam, ez bántott a legjobban a saját szüleim okozták, el dobtak maguktól, azok a személyek akiket a világon legjobban szerettem.

- Értem, figyelj egy fiú ért nem kell meg csonkítanod magad, ennyit nem ér egy srác sem. Anya és Apa sosem voltak valami nagyszerű szülök nekem el hietted. - olyan szeretett teljesen beszélt hozzám, rég hallottam ilyet. Mivel hat évet töltőm kint nem volt fontos férfi az életemben, addig amíg Jason meg nem jelent, nem alakítottam ki magamban egy férfi minta példát, ami a lányoknak általában az apjukról szokott lenni.

- Most már ideje aludni, hosszúra sikeredet a nap. - mondta testvérem, be feküdtem az ágyamba éreztem, ahogy az álom húz lefele Chris nyomot egy puszit a homlokomra és kiment, azt láttam még, hogy vissza néz az ajtóból. A sötétben maradtam a gondolataimmal, végig futtattam az agyamon az egész napot a Daniellel való találkozást, Jason üzenetét a le rövidíttet időről.

- Elizabeth? - valaki ott suttogott az ágyam mellett, fel akartam kapcsolni az éjjeli lámpát, de a testetlen hang meg akadályozott. A kéz érintéséből rögtön rá jöttem ki az ismeretlen, Devin térdelt az ágy mellett.

~Devin szemszöge

Chris meg kért minket, hogy hagyjuk egyedül a húgával, szeretne vele beszélni. Én is akartam Elizabethel beszélni, eszembe jutott várakozás közbe, ahogy nekem dőlt az esése után, éreztem mennyire is törékeny, nem tartotta meg magát rám támaszkodott. A könnyeit az én vállamon akarta el rejteni, nem taszított el rögtön az érintésemnél, sőt egyre közelebb bújt hozzám, mikor Chris kérdőre vonta a véres ing miatt. Félve markolta kezemet, biztatóan simogattam felkarját és fejemet a nyakába temettem, bódított az illata, puha bőre, ívelt ajkai, gesztenye barna szemei, kis fitos orra. Olyan érzések éledtek fel bennem, amikről azt hittem rég kihaltak bennem, Kylieval a kapcsolatunk egészen ki hűlt, ez vezetett aszakításunkhoz, ő soha nem mutatta ki a gyengeségeit, nem volt szűksége védelmezésre. Elizabeth teljesen más erősnek akarja mutatni magát, de legbelül törékeny, vágyik arra, hogy valaki védje nem mondja ki, viszont a tekintetében látszik mennyire szeretné az ilyen gondoskodást. Vágytam az érintésére, a közelségére, hogy Én legyek neki a legfontosabb, úgy nézzen rám, mintha neki csak Én lennék. Ilyen rövid idő alatt teljesen bele bolondultam, nem tudok neki ellenállni, amióta megjött Angliából azóta csak rá tudok gondolni, álmatlanul forgolódok éjszakánként, tudni akarom ő is szeret-e engem. Ma a próbafülkében nem gondoltam, hogy le tudom állítani magamat, tombolt bennem a kéj, ha nem kopognak akkor ott helyben magamévá tettem volna. Viszont nem lökött el a közeledésemkor, talán vehetem jelnek.

A szobám ajtajából láttam Christ a sajátjába menni, halkan át osontam Liza ajtaja elé csendesen be nyitottam. A helységbe sötétség uralkodott, lassan haladtam előre figyelve ne zajongjak.

- Elizabeth? - térdeltem le az ágya mellé, takaró rezzenését hallottam és megláttam fehér kezét, fel akarta kapcsolni a lámpát. A csuklóját megfogva jeleztem neki, hogy nem kell a lámpa.- Ne kapcsold fel, meglátják a többiek.

- Rendben. - értetlenül nézet a sötétbe. - Feküdj fel, mert lehet Chris még vissza fog jönni, meg ne a hideg földön térdelj. - odébb csúszott a matracon, be feküdtem mellé a takaró alá. Éreztem, ahogy hozzá értem bőréhez mennyire hideg.

- Fázol? - kérdeztem.

- Igen egy kicsit. - fonta maga köré a karjait.

- Gyere búj ide. - furcsállva nézett rám, de nem ellenkezett, óvatosan be bújt a karom alá és a mellkasomra helyezte a fejét, át öleltem, a lábait össze fonta az enyémmel, kezét a szívem felé tette. Minden lélegzetvételekor hozzám ért, teljesen rá simult az oldalamra, az alkarja be volt fáslizva bizonyára Chris látta el a sebeit, végig húztam ujjamat a fehér anyagon a kézfején, de ő el kapta a kezemet és össze fonta ujjainkat.

- Miért jöttél? - tette fel nekem bizalmatlanul kérdését, kezemet megszorítva, hogy válaszoljak.

- Tudni szerettem volna jól vagy-e? Mert elégé kiborultál azon a srácon a boltban és a vagdosás miatt. Nem tudom mi zaklatott fel ennyire, hogy az öncsonkítást választottad. - a kézfejemet jobban szorította, a pólómon, mintha itt ott víz cseppek áztatták volna. Rá néztem a mellettem kuporgó lányra szemeiből könnycseppek gyöngyöztek, még közelebb húztam magamhoz, ő szorosan hozzám bújt, mint akik el választhatatlanok úgy feküdtünk egymás mellett, akár egy szerelmes pár.

- Devin te miért törődsz velem? Chris sem foglalkozott ennyit velem, amióta itt vagyok. - hangja szomorúságot, elhagyatottságot árasztott. -A szüleimnek nem kellettem, bizonyára előre tudták milyen selejtes vagyok. Gondolom Chris se szívesen fogadott be, csak azért csinálta, mert testvérek vagyunk. Nyilván a háta közepére se kíván. - a kétségbe esés teljesen el hatalmasodott rajta, a könnyei szüntelenül folytak.

- Nem ilyenről szó sincs! Chris nem tart feleslegesnek, ha tudnád mennyire ideges volt, amikor felhívott, hogy velünk fogsz lakni, többször is el gyakorolta mit akar mondani. Abban az egy hónapban még mielőtt jöttél a tesód nem tudott mit kezdeni magával, folyton ellenőrizgette a telefonját, üzeneteit hátha írtál neki. Tervezgette mit fogtok együtt csinálni ha megjössz. A koncerteken el rontotta a szöveget, össze vissza sétált és nekiment majdnem mindennek, olyan ideges volt, hogy jössz. Meg még nem tudom milyen hülyeségeket művelt. - vallottam be neki őszintén, nagy pillákkal hallgatott végig, a könnyei is el apadtak.

- Tényleg? - döbbent le.

- Igen. - feleltem neki. Sóhajtva hajtotta vissza a fejét a mellkasomra.

- Köszönöm. - suttogta a sötétbe és elnyomta az álom. Csendben figyeltem, békésen aludt mellettem karjaival át ölelt, arcára rá sütött a hold fény. Holnap csak velem lesz nem zavar meg minket senki, teljesen rá tudok figyelni. Olyan pikniket terveztem, hogy biztos nem felejti el. A hely is nagyszerű teljesen kettesben tudunk majd lenni, nem fogunk találkozni ismerőssel, Chris és a srácok nem lesznek a közelben. Csak Ő és Én.