~ Devin szemszöge

Már fel órája csak egy dalon veszekszünk, mind annyian másra gondolunk. Elizabeth váratlan gitár fellépésével kicsit segített irányt adni a dalunkhoz, jót mosolyogtam rajta.

- Merre van Liza? - kérdezte váratlanul Chris, körül néztünk, de a stúdióban nem láttuk. - El megyek megnézem, hátha a mosdóban lehet.- Pár perc után telefonnal a fül alatt tért vissza, nagyon csóválta a fejét.- Nem volt a mosdóban és Frank se látta, a kamerákat kellett javítani, mert nem vették fel az egész épületben lévő történéseket. A telefonját sem veszi fel. Féltem, nem itt nőt fel, ha kiment lehet rl tévedhett. Meg kellene keresni. - Chris idegesen tördelte az ujjait.

- Akkor hárman haza megyünk és azon a környéken keressük, hárman itt maradnak, hát ha a stúdió körül van. - vetette fel ötletét Vinny. Chris, Josh és Vinny busszal haza mentek, hogy ha meg lesz Elizabeth ne kelljen helyi járattal haza vinnünk. Ricky a stúdió előtt maradt, ne talán tán vissza vetődik oda, Ryan jobbra Én balra mentem. A város mint mindig zsúfoltságik volt, az emberek idegesen tolakodtak lökdösték egymást,a taxisok kiabálása, az üzlet emberek folyton csörgő telefonjai. 20 perc séta után az út túloldalán meg pillantottam, egy kicsiny kávézó előtt állt egy fura szőke fickóval, aki elégé magához vonta és beszélt hozzá. Gyorsan át mentem arra az oldalra, a srác háta mögé álltam, láttam Liza arcát, könnyek áztatták, hamu szürke arccal, riadtsággal a tekintetében nézett szembe az idegennel. Oda akartam menni át ölelni, vigasztalni, érezni őt vágytam rá, olyan érzéseket ébresztett fel bennem amikről azt gondoltam már rég eltűntek belőlem.

- Elizabeth? - szólítottam meg halkan. Ő át lesett a fiú válla felett a könnyei nem akartak apadni, el húzódót az idegentől, engem vizslatott, ki szakította magát a srác kezei közül és a másik irányba kezdett szaladni. Meg lepve ezzel a fordulattal, de nekem sem kellett több utána futottam, öt sarok után értem csak utol, egy parkban, az egyik magányos padon ült. Könyökét a térdén támasztotta, a fejét a tenyereibe temette, haja előre borult, így zokogott egyedül. Oda sétáltam hozzá és le ültem mellé a padra.

- Jól vagy? - kérdeztem. Lassan fel emelte fejét és felém fordította, a szemei vörösek voltak a sírástól.

- Ig-igen. - szipogta szomorkásan, próbálta törölgetni a szemét, ezzel csak azt érte el, hogy szét kente a sminkjét.

- Én nem ezt látom. - feleltem. Zokogva borult a nyakamba, Én nyugtatásként simogattam a hátát, lassacskán alább hagyott a sírása. - Nem kell elmondanod mi történt ha nem akarod, de tud mindig számíthatsz rám. -hálás szemmel nyugtázta szavaimat.

- Köszönöm.

- Tessék töröld meg a szemed el mosódót a festék róla. - nyújtottam neki egy tiszta zsebkendőt, örömmel vette el tőlem a pici papír darabot. - Indulhatunk vissza? Chris valószínű már elégé ideges lehet.

- Igaz. Bizonyára ki fog nyírni. - hülyéskedett, fel állt, de abban a pillanatban vissza is ült. - Nem tudom merre kell vissza menni. - nézet körül kétségbe esetten.

- Nyugi szerinted miért keresünk, Chris mondta lehetséges, hogy eltévedtél. A banda kb fél órája már csak téged keres.

- Oh, Istenem nem is tudom mit fogok kapni ezért a bátyámtól. - fogta a fejét

- Akkor gyere. - fel segítettem a padról, csendeben haladtunk végig a parkon. Ki érve a onnan egy elégé spicces alak tartott felénk, Liza ijedten kapott a kezem után,erősen bele kapaszkodott, Én védelmezően át karoltam, ő nekem simult éreztem enyhe vanília illatát. A stúdió előtt engedett el. Ricky a bejáratnál járkált oda-vissza, Ryan a földön ült és a telefonját nyomkodta, ahogy megláttak minket abba hagyták amit csináltak.

- Végre meg vagytok! - kiáltott fel örömében Ricky.- Chris folyton hívogat, megtaláltuk-e a húgát és ezzel engem kerget őrületbe. - hadarta a fiatal gitáros, Ryan jót vigyorgott rajta. - Na akkor induljunk már!

Ryan be ült a vezető ülés mögé, Ricky mellé az első ülésre, mi ketten hátra ültünk. Az út közben Liza el szundított és a vállamra dőlt, fel raktam a lábait az ülésre, hogy kényelmesebb legyen neki, kicsit hátra dőltem, hogy a feje a mellkasomon legyen. Halkan szuszogott, haja szét terült az oldalán, kezeimmel át kulcsoltam, Elizabeth közelebb bújt hozzám.

- Srácok, kapcsoljak rádiót? - kiáltott hátra Ricky és már nyúlt is a gomb után.

- Nehogy kapcsolj te idióta! - szóltam neki, egy kicsit ingerültebben, mint kellett volna. - Elizabeth alszik.

- Erről jut eszemben, hol találtad meg? - kérdezte Ryan.

- Ez hosszú történet, majd elmondom, ha haza mentünk ezt a többieknek is hallaniuk kell.

~Chris szemszöge

Itthon ülünk fél órája és még semmi hír sincs Elizabeth felől, Ricky nem tud semmit, Ryan sem és Ghost nem veszi fel azt a rohadt telefont. Josh otthon maradt, Vinnyvel meg a környéken néztünk szét. Pár perc múlva meg csörren a telefonom, kapkodva szedtem ki a zsebemből Ryan írt, megtalálták. Hatalmas kő esett le a szívemről, azt hittem elvesztettem, nemrég bízták rám vagyis egy napja se és már is elhagytam, milyen bátyó az ilyen. Ha a srácok nem lennének, nem tudom mihez kezdtem volna nélkülük, alig kaptam vissza. Ezért a húzásáért valami büntetést fog kapni.

- Srácok! A többiek megtalálták.

~Elizabeth szemszöge

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a felkaromat, óvatosan kinyitottam a szememet. Devin mosolygós arcával találtam szembe magam, viszonoztam én is kedves köszöntését.

- Jó reggelt Csipkerózsika. Jól aludtál?

- Igen. - feleltem ásítva. Megtámaszkodtam Devin mellkasán?? Hogy kerültem fölé, alattam fekszik. Mit csináltam, míg ide értünk?

- Devin?- kérdeztem teljesen elpirulva, nem mertem a szemébe nézni.

- Igen?

- Miért fekszek rajtad?

- Út közbe elaludtál és kényelmesebben, tudj pihenni, fel raktam a lábadat, a fejedet a mellkasomra. Gondoltam jobban érzed majd magad.

- Jól gondoltad. - óvatosan le szálltam Devinről, nyújtózott egy nagyot, el lehetett gémberedve. Ricky és Ryan már nem voltak az autóba, ki lestem az ablakon haza értünk.

- Na végre felébredtél.- hajolt be az ajtón Ricky, ki nyitotta a hátsó bejáratott, hogy ki szállhassunk. Az elgémberedett végtagjaimba újra életet éreztem, ahogy az udvaron álldogáltam, Ryan a kerítésnek dőlve szívta cigijét, Devin is csatlakozott hozzá.

- Kérsz? - billentette felém a dobozt Ricky.

- Nem kérek, Én nem cigizek.

- Próbáltad már? - kíváncsiskodott tovább a fiatal gitáros.

- Nem és nem is akarom.

- Te nem cigizel, nem kávézol próbáltál már valaha ki valami ilyesmit?

- Tizenhat vagyok!

- Az nem kifogás, ilyen idősen már magam vettem a piát meg a cigit. - jelentette ki Ricky.

- Jól van élég abból, hogy még nem csináltam semmi ilyen hülyeséget, mint ti. Én egészséges életet élek nem vagyok semminek a függője, kivéve az olvasást. Na most mennyünkbe, mert tudom, hogy Chris már tiszta ideg és egy hatalmas szidás fog rám várni. Szeretnék ezen minél előbb túlesni. - hadartam idegesen, a fiúk meg csak ki vigyorogtak, hogy mennyire fel tudtak húzni. - Gyerünk! - sürgettem őket.

Az ajtón be lépve rögtön Chrissel találtam szembe magam, a lépcső szélén ülve várt rám. Ahogy meglátott fel pattant és szó szerint oda futott hozzám, lendületből a karjaiba zárt, olyan szorosan ölelt azt hittem megfolyt. Percekig csak úgy álltunk, míg végül el nem engedett, ezzel nekem levegőt hagyva.

- Elizabeth Alexis Cerulli, mit képzeltél hova a francba mentél. Nem kellett volna nekem szólnod, hogy el akarsz menni. El elengedtelek volna, ha megkérdezel, bajod is eshetett. Ne csinálj velem ilyet többet! - ölelt át újra.

- Oké. Nem fogok több ilyet csinálni.

- Jól van. De ezért büntetés jár.

- Micsoda? Te a bátyám vagy nem az anyám!

- Én vagyok érted felelős, úgyhogy az van, amit Én mondok az lesz, világos voltam. Egy hét szoba fogság.

- Nem teheted. - kezdtem a hisztit.- Már nem vagyok kis gyerek. - meg se vártam a válaszát, rohantam fel az emeletre, Chris a nevemet kiabálta nem érdekelt, milyen következménye lesz. A szobám ajtaját teljes erőmből be csaptam magam mögött, a cipőmet a sarokba hajítottam és bele borultam az ágyamba, a könnyeim újra felszínre törtek. Elegem van mindenből és minden kiből! A fejem szét akart szakadni, a karom lüktetett, ahol Jason megszorított. Fel keltem az ágyból, az egyik szekrényből elő kerestem két kisebb törölközőt, be mentem a fürdőszobámba, nem is mondtam saját fürdöm van. A csap alá helyeztem a két kicsiny rongyit, a hideg víz át áztatta őket, a karomra raktam a hideg vizes borogatást, kellemes hűs érzés megnyugtatta égő bőrömet. Vissza csoszogtam a szobámba, a bőröndömből ki vettem az aszpirinos dobozt, engedtem magamnak egy pohár vizet, próbáltam ki szedni egy kapszulát szedni a dobozból. De ügyetlenségemre az egészet kiborítottam az ágyamra,szedhettem fel az összeset, valaki halkan kopogott az ajtón.

- Hagy békén akárki is vagy! - kiabáltam, az alak nem törődve be nyitott, a számhoz emeltem az egyik pirulát. Devin ki kerekedet szemekkel bámult engem.

- Te meg mi a francot művelsz?- akadt ki idegesen, nagy léptekkel át szelte a köztünk lévő távolságot, ki kapta a kezemből az apró bogyót. Az ágyra tekintett, mintha a lélegzete is elállt volna. - Hányat vettél be? - szegezte nekem a kérdést.

- Egyet se, amit le akartam nyelni azt is kivetted a kezemből. A többit meg ki borítottam.

- Biztos?- vonta kétségbe az állításomat.

- Igen, még egyet sem vettem be. Eskü. - ennek hallatán talán kicsit megnyugodott.- Vissza kaphatom azt, mert a fejem szét akar szakadni.- oda adta a gyógyszert, gyorsan be kaptam.

- Van még ezen kívül másik gyógyszered? - vallatott tovább.

- Nincs több. - pedig még bőven volt különböző fajtájú.

- Többé ne ijessz, így rám. - oda ült mellém és gyengéden át ölelt, fejemet a vállára hajtottam. Kellemes férfias illata mámorított, nem tudom alig egy napja ismerem, de nem tudom meg magyarázni ezt az érzést, ami a mellkasomba van. Ha meg láttam, mintha pillangók repkedtek volna a gyomromba, mindig el pirultam, nem néztem a szemébe. Istenem szerelmes vagyok Devin Solaba!!