~Elizabeth szemszöge

Egész úton Devinnel beszélgettem nagyon jó volt, végre valaki meghallgatott, ha Chrisnek akartam erről beszélni Ő rögtön le pattint, azzal, Ő nem érti miről beszélek, nem ért hozzá.

45 perc utazás után végre megállt a furgon, Én abban a pillanatban ki ugrottam a fiúk öléből, fel tépve az ajtót és a parkolóban álltam meg. Ricky vigyorogva szált ki utánam a furgonból, nyújtózott párat és oda jött hozzám a fiúk is ki szálltak.

- Jó gyorsan ki szálltál, ennyire rossz volt Ghost-tal? - kérdezte vidoran Ricky, tekintetem találkozik Devinével, de nem tudtam a szemébe nézni teljesen el pirultam, inkább Chrissre figyeltem, aki oda jött hozzám és a táskámba kezdet kotorászni.

- Segíthetek?

- Igen, hol a rágod. - felelte nekem, nagy sóhaj keretében ki vettem, a mentolos rágót, bele nyomtam testvérem kezébe, aki boldogan rágta.

- Na, induljunk. - terelgetett minket bent-eb Ryan.

Be mentünk a hatalmas épületbe, a srácok oda köszöntek a portásnak, asszem Frank-nek hívták. A stúdióban már elő voltak készítve a hangszerek és egy kis asztalra rengeteg papír, kotta hevert szanaszét, bizonyára múltkor hagyták, így a fiúk. Hat széket helyeztek el a az asztal körül Vinny nekem is hozott egyet, hogy le tudjak ülni közéjük.

Már fél órája azon "társalognak" egy szóval majdnem üvöltöznek, hogy kellene kezdődnie a dalnak Ricky hangos dob szólott pártolta, Chris és Josh basszussal akarta, Ryan énekel, Devin szintetizátorral.

- Fiúk merre van a mosdó? - kérdeztem halkan, rám sem hederítettek, fel tettem még párszor a kérdést, az órára tekintettem, Jasonnal 15 perc múlva találkozunk és jobb ha nem kések el. Meg elégeltem ezt a veszekedést fel álltam a székből, megfogtam a hozzám legközelebb lévő gitár kottát. Fel kaptam az egyik gitárt az állványról a nyakamba akasztottam, be dugtam az erősítő be, a srácok nem vettek észre semmit abból, amit ott műveltem, a kotta tartóra rá raktam a papírokat. A hangfalakat felcsavartam és el kezdtem játszani, a fiúk ríjad tan fordultak felém.

- Szerintem így kezdjétek. - szólaltam meg pimaszul az akkordok lejátszása után, Devin arcán széles mosoly jelent meg, amit sikernek könyvelhettem el.

- Te mióta tudsz gitározni? - kérdezte hüledezve testvérem.

- Zongorázni is tudok. - feleltem hanyagul tudom, menyire utálja ha így beszélek vele, Chris csak le sokkolva nézett engem.- A suliban volt időm eljárni órákra és köteleztek arra, hogy legalább egy hangszeren tudjunk játszani.

- Miért nem mondtad? - kérdezte Ricky.

- 1. alkalmam sem volt, 2. minek kössem az orrotokra mit tudok és mit nem.

- A kocsibban lett volna alkalmad. -szúrta közbe Devin, Én csak a szemeimet forgattam.

- Jól van egyezünk ki valamiben, Én majd mesélek magamról, ha valamelyikőtök elmondja merre találom a mosdót.

- Kétszer jobbra, egyszer barra. De szavadon fogunk. Még a végén kiderül, hogy nem is ismerem a saját húgomat.- felelte nevetve Chris.

Vissza helyeztem a gitárt a helyére, a táskámmal az oldalamon siettem ki a stúdióból a mosdó felé, tényleg ott találtam ahogy Chris mondta, gyorsan rendbe szedtem magam. A kijárat felé vettem az irányt, másik úton mentem, nehogy össze találkozzak a srácokkal, ne lássanak el menni. Jason már ott várt az előtérben, megszokott eleganciájával, éreztem a gyomrom össze zsugorodott, a szám teljesen ki száradt.

- Szia! - köszöntem.

- Szia Elizabeth!- jött oda hozzám csábos vigyorral a száján megvillantva gyöngyszerű fogsorait, át karolta a derekamat, Én óvatosan eltoltam magam tőle, értetlenül állt előttem. - Örülök, hogy látlak!

- Én nem. - feleltem nyersen, megrökönyödve tekintett rám. -Figyelj mennyünk, mielőtt a tesóm észre veszi, a hiányomat.

- Oké! - vigyorodott el, reflex szerűen túrt bele szőke hajába. A portás fülke felé lestem, Frankot nem láttam sehol, valahova elmehetett valamit ellenőrizni. Jason autója közel volt a kijárathoz, így nem kellett sokat sétálni, öt perc kocsikázás után le parkolt egy kis kávézó előtt, a kinti székeken foglaltunk helyett. Nem értettem, miért nem gyalog jöttünk, csak pár utcát kellett volna vagyis pontosan kettőt.

- Sziasztok, mit kértek? -szólított meg kedvesen a pincérnő, alig lehetett idősebb nálam, hosszú vöröses haja a derekáig ért ajkain piros rúzs fénylett.

- Én egy csésze kávét kérek és Lizának egy limonádét, meg két szelet csokis tortát. - adta le a rendelést Jason.

- Rendben, mindjárt hozom. - fordult sarkon a lány.

- Nos, Jason mit szeretnél, mert nem hiszem, hogy egy kávé kedvéért utaztál ide Londonból. Mit akarsz?

- Elizabeth, pontosan tudod te is, miért jöttem. Szettném ha vissza jönnél velem. Szükségem van rád.

- Át vertél annak idején, azt hittem tényleg szeretsz, hetekre eltűntél és ha élő kerültél, nem mondtál nekem semmit. Sőt én voltam a hibás azért, mert megmertem kérdezni.

- Ugyan Lizike, Én még most is szeretlek. - hízelgett nekem, mielőtt válaszolhattam volna a pincér ki hozta a rendeléseket.

- Egészségetekre! - bele kóstoltam a limonádéba, isteni ízek egyvelegét rejtegette a kis pohár, egy vágyakozó sóhaj hagyta el a számat.

- Gondoltam, hogy ízleni fog, a torta még jobb.- mutatott rá a sütire, azzal kapcsolatban is igazat mondott.

- Túl jól ismersz. - jelentetem ki villámmal hadonászva, megrántotta a vállát.

- A sok forrás. - felelte,megállt bennem az ütő.

- Te követtél engem. - ekkor minden étvágyam elment, a gyomrom mogyoró méretű lett, ki vert a víz, a szívem ki hagyott egyet.

- Igen szerinted honnan tudtam mit szeretsz vagy, hogy abban a buszban utaztál. Hallgass meg, ha segítesz te is részesülsz belőle áll az alku?

- Nem felejts el! - csattantam fel idegesen.

- Ez nem úgy megy - egyre ingerültebb lett a hangja- Az Enyém vagy, az embereim mindenütt ott vannak.

- Nem teheted ezt velem! - könnyek mardosták a torkomat, nem hagytam nekik, nem adom meg azt az örömet Jasonnek.

- De igen! Kapsz egy hónapot, hogy eltudjad dönteni mit akarsz, utána ha jól döntesz el megyünk együtt. Ha viszont pont fordítottjára jutsz, Én magam kereslek meg és pokollá teszem az életedet. Értve vagyok?- szögezte le nekem a tényeket, minden reményem elment afelől, hogy megszabadulok tőle, hiszékenység már megint, ennyire gyenge vagyok.

- Azt nem értem, miért pont Én kellek, vannak nálam okosabbak, akik pénzért megcsinálják neked.

- Én téged akarlak te különleges vagy, ha segítesz te lehetsz a feleségem, az életbe több problémád nem lenne. - mondta teljesen hideg vérrel. - Szülsz nekem pár gyereket felneveled őket, esténként pedig az ágyamat melegítenéd fel. Mindened meglenne.

- Soha nem mennék hozzád feleségül. Nem segítek az örült dolgaidba. - felálltam, a tárcámból egy 20-ast csaptam az asztalra, el akartam indulni, de Jason el kapta a kezemet és magához rántott, át karolta a derekamat, így magához vont, nem hagyva nekem szabadulást.

- Ha nem hallgatsz rám nagyon megfogod keserülni. - a könnyeim utat törtek maguknak, féltem mit fog tenni velem ez az elme beteg. - És még valami, én itt fogok maradni Los Angelesben úgy, hogy látni foglak, de nem avatkozom bele addig az életed be, amíg az idő le nem jár. - a könnyek hangtalanul folytak végig az arcomon- Ó kedvesem nem kell sírni. - mondta mézes mázosan és megpuszilta a homlokomat. - Az idő elindult. - súgta a fülembe, kétségbe eseten tekintettem fel rá.

- Elizabeth?- ez a hang túlságosan ismerősen csenget, át tekintettem Jason válla felett és az állt ott akire a legkevésbé számítottam. Devin. Jason karjaiból kiszakítva magam rohantam a másik irányba.