~Elizabeth szemszöge

Reggel arra ébredt, hogy valaki bökdösi az oldalamat és mondogatta halkan a nevemet, nem volt kedvem megnézni ki az, fáradtságom nem engedte. De az illető nem adta fel azt a tervét, hogy fel ébresszen, kinyitottam a szemem,utána azonnal be is csuktam. Csak Chris bökdösött nem foglalkozva vele fordultam a másik oldalamra, nem adta fel folytatta a piszkálásomat.

- A francba már felkeltem. - ültem fel ingerülten az ágyamba, testvérem el légedet arccal nyugtázta kirohanásomat. - Mit akarsz? - tettem fel a kérdést, az órára tekintettem a kis asztalon reggel hat óra!! mi a fenéért keltett fel?

- Szólni akartam, hogy kész a reggeli gyere le. - közölte velem.

- Ezért kellett hat órakor szólni? - emeltem fel a hangom nagyon mérges lettem rá.

- Igen.- válaszolta pimaszul. Megfogtam a hozzám legközelebb lévő párnát és el kezdtem vele ütni bátyámat, aki nevetve takarta az arcát a kezével, megfogta a lepedőt alattam és úgy ahogy voltam le rántott. Azzal viszont nem számolt, hogy Ő a földön térdelt az ágyam mellett és pont magára rántott, Én az ölében feküdtem a hátamon, a párnám most már az ő kezében virított.

- Na most már elég kisasszony. - próbálta komolyan mondani, de nem sikerült neki, óvatosan le görgetett magáról, felállt és leporolta a nadrágját, szokásosan tetőtől talpig feketébe volt. Mielőtt elköltöztem akkor is már így járt suliba és tényleg jól állt neki a fekete haj, a tetoválásai is pont ott helyezkedtek el ahol kellett. Kezet nyújtott nekem, hogy fel segítsen én örömmel el is fogadtam.

- Amúgy azért ébresztettelek fel, mert egy és fél óra múlva indulunk stúdiózni és téged is elviszünk, nem akarlak egyedül itthon hagyni. - jelentette ki Chris és elindult az ajtó felé, kifelé menet becsukta azt. Én a bőröndömhöz mentem és megkerestem az az napi ruhámat, egy fekete új-nélküli combközépig érő ruhát aminek a háta ki volt csipkézve plusz egy telitalpú fekete magas sarkút. Pár dolgot illik tudni rólam nem olyan az öltözködésem, mint a bátyámnak vagy a haverjainak, Én a kicsit elegánsabb kinézetett kedvelem magamon. Egy szóval csak magas sarkúban járok, szoknyában egybe ruhákban és farmerokba rendes cipőm is egy van amit tesire hordtam vagy blúzokat és hozzájuk csőfarmert és magassarkú cipőt viseltem. Még felvettem egy csomó kar kötött, hogy eltakarjam hegeimet és vágásaimat. Gyorsan ki sminkeltem magam, azt sem szoktam túlzásba vinni egy kis szempilla spirál, alapozó szemceruza vagy rúzs a kettő együtt nem szeretem használni. Olyankor azt érzem agyon vagyok mázolva, mint valami plasztik cica, felvettem a gyűrűmet, igen van egy gyűrűm amit mindig hordok, azért, mert ha egyszer férjhez megyek a jegygyűrű kerül a helyére. A körmeim is ki vannak festve amit körmös csinál, hál istennek elég hosszúr és erősre meg tud nőni, így nem kell műkörmöt használnom, csak festeni és díszíteni kell. Még megnéztem magam a szobámba fel erősített tükörben, megállapítottam, hogy imádom ezt a ruhát. Meg fogtam a táskámat bele dobtam a fülesemet meg a mobilomat és le robogtam az emeletről. A fiúk már az asztal körül ültek, ahogy be jöttem mindenki abba hagyta amit éppen csinált, engem kezdtek el bámulni.

- Tegnap már mondta, de elmondom még egyszer. Chris, hogy lehet ez a lány a a húgod? - borult ki Ricky, testvérem egyetlen reakciója az volt, hogy fejbe vágta a gitárost, aki be intett neki, magamban jót kuncogtam ezen.

- Gyere Liza. Foglalj valahol helyet.- szólt oda Chris, körbe néztem és csak Ricky és Devin között találtam helyet, Ricky széles mosollyal nyugtázta, hogy mellette foglaltam helyet. Devin felé pillantottam, aki komoran ette a müzliét, rajta kívül mindenkinek jó kedve volt, kíváncsivá tett mi baja lehet.

- Devin - fordultam felé, a megszólított rám tekintett, hatalmas gombócot éreztem a torkomban - Azt szeretném...

- Elizabeth kérsz kávét? - szakított félbe Josh.

- Nem, kérek nem szeretem.- válaszoltam, le sokkolva meredtek rám. - Most meg mi van?

- Te nem iszol kávét? Milyen ember az ilyen?- kérdezte hüledezve Josh.

- Olyan aki sokat tanul és nem akar a koffeintől függni. - jelentettem ki határozottan, oldalra sandítva láttam, ahogy Devin mosolyog az orra alatt. - Véletlen nem vagy rokona te Chris Cerullinak? - kérdezte Devin.

- Miért? - kérdeztem mintha nem tudnám a választ.

- Mert abban az esetben a szójárásotok nagyon hasonló és a makatságótok-felelte.
- Akkor rokonok vagyunk. - Chris csak vigyorgott a jeleneten és az órára tekintett.

- Francba indulni kellene! - kapott észbe, mindenki gyorsan felállt és kapkodva fogták cuccaikat, a kis furgon már kint állt. A sofőr ülésben Josh foglalt helyet a többiek is be ültek és akkor nézem nekem nincs helyem. Kicsit örültem neki, mert igazság szerint semmi kedvem nem volt be menni velük stúdiózni.

- Chris elmondanád Én hova a francba fogok ülni?

- A srácok ölébe.

- Hogy mi van? -akadtam ki.

- Jól hallottad na mozgás, mert elkésünk. - megpróbáltam óvatosan be mászni Vinny, Ryan és Devin közé, és most hova? Hallottam ahogy az ajtó csapódik, oda kaptam a fejem és ekkor elindult az autó, egyensúlyomat elvesztve egyenesen Devin ölébe landoltam. Ő elkapott mielőtt tovább estem volna a földre.

- Szerintem jobb, ha itt maradsz, foglak. - mondta és rám villantotta a mosolyát, át karolta a derekamat, nehogy le csússzak, Én a kéz fejére tettem a sajátomat, így utaztunk. Volt egy pillanat amikor megszólalt a telefonom és szerencsétlenségemre a táskám be eset az ülések alá, le hajoltam érte, de le eset, hogy a szoknyám nem olyan hosszú, nem takar el mindent és ez akkor eset le amikor a telefon után kutakodok. Gyorsan vissza ültem Devin ölébe kajánul vigyorgott, teljesen be pirultam, ezért vállba bokszoltam.

- Aú! Ez fájt! - dörzsölgette a vállát, mintha fájna neki.

- Ezt azért kapod, mert ki használtad a helyzetemet. -mondtam durcásan, nevetve döntötte hátra a fejét.

- Rendőr Elizabeth feküdj el! - kiáltott hátra Ricky.

- Hogy mi? - kérdeztem, de alig fejezetembe Ryan cselekedett megfogta a lábam és az ölébe kapta, így a fejem Devin ölében pihent, annyiból jó volt, hogy a táskámat el értem. Ki kotortam a mobilomat a belőle, hogy ki tolt ki velem ennyire. Az állt a képernyőn 1 nem fogadott hívás 2 SMS Jason Cold-tól, az ütő is megállt bennem. Jason. Kifutott belőlem minden szín, elkezdet a tenyerem izzadni, a lélegzetem megszaporázódott, megnyitottam az SMS-t és elkezdtem olvasni.

Szia Elizabeth!

Nem tudom, de lehetséges, hogy téged láttalak, abban a kis buszban. Ha igen akkor írd meg hova mész találkozni szeretnék veled. Már hiányzol, remélem te voltál az! Várom az üzeneted!

A kocsi rendszámát is fel írta és tényleg az a rendszám volt, Istenem Jason találkozni akar velem!

- Ki írt? - kérdezte kíváncsian Devin, próbált bele lesni az üzenetbe.

- Az Én dolgom, amúgy egy barátom írt, hogy hogy vagyok.- tértem ki a kérdése elől, gyorsan még vissza írtam Jasonnak, a helyet ahova megyünk és találkozunk.

~Devin szemszöge

Elizabeth az Én ölembe eset bele induláskor, nagyon meglepett, de nem zavart, tetszett is. A dereka köré fontam a karjaimat, ha fékezünk, nehogy előre essen, Ő a kézfejemre tette puha kezeit. Egyszer csak megszólalt a telefonja az ülés alatt, előre hajolt, hogy megkeresse, de hirtelen vissza ült az ölembe. Megmosolyogtam azt hihette, láttam valamit, ezért bele bokszolt a vállamba, tettetett fájdalommal néztem rá. Ricky hátra kiáltott, hogy rendőr, Elizabeth és Én sem tudtuk fel fogni, hirtelen, de Ryan toppon volt, megfogta a bokáját és az ölébe kapta, így Liza feje az ölembe került. Teljesen zavarba jött, ki pirosodott az arca, kerülte a tekintetemet és inkább meg kereste a táskáját. Ahogy megnyitotta a nem fogadott hívásokat, minden szín kifutott az arcából. Meg akartam lesni, mit olvasott abban az üzenetben, amitől ennyire ideges lett.

- Ki írt? - kérdeztem hátha elmondja.

- Az Én dolgom, amúgy egy barátom írt, hogy hogy vagyok. - válaszolta, nem volt valami meggyőző számomra, de nem zaklattam tovább, még vissza írt és el rakta a mobilját.

- Felülhetek már, zsibbad a nyakam? - kérdezte fel emelte a fejét és megdörzsölte a nyakát.

- Még nem, folyton jön egy rendőr, valószínű baleset történt. - felelte Josh. Elizabeth hatalmas sóhaj vissza rakta a fejét az ölembe.

- Mikor érünk oda? - kérdezte tőlem.

- Kb még 45 perc. - idegesen kifújta a levegőt, le hajolt a táskájához és kivett egy el lég vastag könyvet, a címét nem nem láttam.

- Mit olvasol?

- A Gyűrűk Urát. - felelte. - Most olvasom harmadszor imádom, a kedvencem Legolas.- magyarázta mennyire szereti ezt a könyvet, vadul magyarázott nekem és mutogatva gesztikulált, olyan aranyos volt, ahogy mesélte. Jót mosolyogtam azon mennyire lelkesedik,l azért a történetért és ahogy mesélte, sok dolgot megtudtam róla, szereti a fantazy, sokat olvas, egy több, mint 700 oldalas könyvet egy nap alatt ki olvasott, tanulási szempontból humán be állítottságú. Nagyon örültem, hogy így megnyílt nekem és megtudtam ismerni.

- Elizabeth ne untasd Ghost-ot. - szólt hátra Chris, Liza durcásan össze kulcsolta mellkasa előtt a kezeit. Pedig nem untatott élveztem, hogy rám figyel senki másra, csak nekem beszélt, velem foglalkozott.